Bodri Trail, M táv-Répássy-Szabó Enikő, beszámoló

Posted on Updated on

Az utóbbi időben rám járt a rúd. Egy november közepi térdsérülés után két hónapig csak nagyon óvatosan és keveset futottam, terv nélkül. Amikor januárban végre orvosi engedélyt kaptam az edzések folytatására, ledöntött az omikron. A Covid utáni visszatérés lelkesedésében pedig azonnal jól meghúztam a vádlimat, napokig sántikáltam.

Ilyen előzmények után már annak is örültem, hogy egyáltalán rajthoz állhatok Szekszárdon. Tervem nem volt, azon kívül, hogy próbálom majd középtájra belőni és tartani a Gabitól kapott 145-158-as pulzussávot. Bulifutásra készültem Gáborral, Esztivel, Krisztával. Meg amúgy is, azt gondoltam, hogy az M-távra mindig jönnek a fürge lábú fiatalok, babér ott nem terem nekem.

Esztiékkel rajtoltam, mondván, hogy nincs single track úgysem, majd előzgetek, amíg a pulzus engedi. Így is történt, viszonylag hamar eljutottam a mezőny elejéig, ahol láttam a távolban vmi rózsaszínt, az első lányt. Meglepődve konstatáltam, hogy én vagyok a második. A pulzusom 155 körül volt (érdekes, hogy edzésen ezt már nem nagyon tudom elérni, itt meg teljesen komfortosnak éreztem), és végig így is maradt. A pulzusgörbe szerint alig ingadozott közben.

Két lány jött a nyomomban a szokásos koreográfia szerint: az egyik a lejtőn mindig elszaladt, utána visszaelőztem. A másik a sarkamban volt az utolsó frissítőpontig. Futás közben nagyon hálás voltam a Nyakas-hegynek meg a Budai Perbál körüli dombjainak – ideális edzőterep volt erre a versenyre. Két nagyobb emelkedő volt közben, ahol gyalogoltam. Amúgy tökéletesen futható volt a pálya, az aszfaltos részeken simán 4:30 körül-alatt tudtam repeszteni. Örültem, hogy mindig volt előttem pár fiú, így az útvonalra csak minimálisan kellett figyelnem.

És az is nagyon jó döntés volt, hogy az övembe betuszkoltam két fél literes soft flaskot. Így nem volt zsák, ami véresre törje a hátam, és mintha jobban is tudtam volna haladni. A második ponton töltöttem izót, így pont elég volt a folyadék. Mondjuk, az „idegen” izótól kicsit émelyegni kezdtem (nem tudom, milyen márkát használtak), de aztán elmúlt. (Ez az, ami eddig visszatartott ettől egyébként. Mi van, ha az asztalra kitett izót nem bírja az ember gyomra? Kíváncsi vagyok, ezt hogyan oldják meg mások.) Itt a második ponton hátranéztem, és láttam, hogy megáll a harmadik lány. Arra gondoltam, hogy most kell úgy elszaladnom, hogy eszébe se jusson utánam jönni. Időnként hátrapillantottam, de többet már nem láttam, így az utolsó 7-8 kilit már tényleg zavartalanul futhattam, hamar vége lett.

Nagyon örültem a második helynek, nem várt ajándék volt. A tempóval is elégedett vagyok, a mozgásban töltött időre 5:27-et számolt az órám. Utána ottmaradtunk az afterpartin Gáborral, Esztiékkel, Krisztáékkal, finom borokat ittunk, vacak zenére táncoltunk, kellett már ez nagyon.

M táv női eredmények:
1. Hegyi-Sági Adrienn 2:11:49
2. Répássy-Szabó Enikő 2:19:53
3. Szolár Kata 2:21:38

16. Göndöcs Eszter 2:54:41

Egy gondolat “Bodri Trail, M táv-Répássy-Szabó Enikő, beszámoló” bejegyzéshez

    […] több olyan versenyt is terveztem, ahol nem jártam korábban, ilyen volt a Bodri Trail is. Enikőkorábbi beszámolója alapján jónak tűnt a pálya és a szervezés is.Általában kényelmes vagyok, most mégis […]

Hozzászólás