félmaraton

Egy év története – Bihari Tamás

Posted on

Kicsit több, mint 1 éve, 2020 év végén kerestem meg Gabit, hogy kezdjünk valamit a futásaimmal, mert mire elérek egy jó közepes szintet, jönnek a panaszok, s abbahagyom a futást egy rövid időre, majd újrakezdem, valami versenyre készülve, minden rendszer nélkül. Ez a minden rendszer nélküliség összehozott azért 1-2 2 óra körüli félmaratont, egy ⅔ maratont, megannyi “belekocogós”, szintes teljesítménytúrát 40-50 km-eken, 6 km/h-s átlag körül, de ennél több kellett, jobb rendszerben, s főleg, elkerülve a sérüléseket.

Olyannyira “féltem” futni, hogy elkezdtem kerékpározni a régi acélvázas, városban rohangálós országútimmal, ami nem volt a legkényelmesebb, de megtette sporteszköznek is, egy darabig.

Végül 2020 őszét még önállóan végig kerékpároztam, s bár két hetet kihagytam karácsony körül, gyakorlatilag egy alap fitnesszel kezdtünk el közösen dolgozni 2021. január 9-én egy baseline-settinggel, ami “1.5, de inkább 2 óra, nem túl kemény” bringás feladatot jelentett. A budai dombokon 340 méter szint, 35 km jött össze 110 perc alatt, mely egy 19.5 km/h-s átlagot jelentett. Gyenge, mint a falevél. Nem is érkezett futós feladat egy jó hónapig, amikor is, a Gizionokkal elmentünk a Kis Szénás 31 km/900d+ körére. Futókirándulás 🙂 5:15 óra, pont kicsúszva a futós szintidőből, s ráadásul meg is haltam a végére. Innen indultunk.

Ezt követte egy olyan év, ahol a rendszernek köszönhetően gyönyörű ívet írtunk le: remek bringás edzések, Dobogókő, a Mártonhegyi út és a Diós-árok rendszeres edzőtereppé alakítása, 1 nap alatti Balatonkerülés, 200km-es egynapos Budapest-Börzsöny kör 1600 szinttel, nyaralás alatt egy 1700-as hegy megmászása tengerszintről sorakozik a bringafronton.

Futás terén pedig megfontolt építkezés után a tavaszi-nyári felkészülésre egy 1:10-es Kékes csúcsfutás (top 15%!) + egy 3:30-as Kis Szénás tette fel a koronát, s elkezdtem ismerkedni a tereppel is, de már nem turistaként, hanem terepfutó-tanoncként 🙂 Ja, meg 10 kiló is eltűnt, s a keresztedzéseknek hála nem az amúgy is gezemice “izomtömegemből”. Haha.

Már ősz elején neveztem a Zúzmarára, ahol nem titkolt szándék volt a korábbi futások messze felülteljesítése, csak a tél és a pálya körülményei miatt nem volt tervezhető bármilyen űridő. A felkészülés remekül ment – rövid covid-parával, mert ennek a szónak el kell hangoznia, ha 2021-ről beszélünk -, erős bringás és futós edzésekkel, egyre hosszabb és egyenletesebb “long run”-okkal. Kijelenthetem, hogy nem volt egy olyan edzés sem, amivel úgy végeztem, hogy mi a csudának csináltam ezt meg. Azért az elindulással néha voltak persze gondok 😀

El is repült ez az ősz, s elérkezett a verseny napja. Gyönyörű, ideális futóidő, korán elindulok, hogy bőven legyen hely a készülődésre, erre mi történik? Közlekedési baleset, nem messze a versenyközponttól. Nagyon kizökkentett a meditatív állapotból, adrenalin felszállt az egekbe, féltem, hogy a mentális 100 Ft-okból most sokat elköltök. Ennek köszönhetően feltüzelve indultam a versenyre, ahol ugyan vissza kellett fogjam magam az elején “el ne fusd, Tomi” alapon, s alig maradt időm előtte készülni. Miután viszont kocogva érkeztem a helyszínre, a bemelegítés nagyjából rendben volt. S itt álljunk is meg egy szóra.

Nem tudom, hogy az edzések maguk segítettek-e a mentális terhek viselésében, de júniusban a Balatonkerülésen, ahol a Balathlon QR-kódos, bringás, jó tempójú (~30km/h átlag) teljesítése volt a cél, rengeteg mentális energia elment arra, hogy megtaláljam a QR kódokat. Akkor ez a vége felé kicsit kritikus is lett, erősen lelassulva tudtam csak befejezni, többek között emiatt is. Forogtam rajta hetekig.

Most viszont, miután biztos voltam benne, hogy képes vagyok “ágyból” is kikelve megfutni a célidőt, az alábbi következett, jószerivel érzésre:

  • Lassú kezdés, a “futótársak” megtalálása, frissítés minden ponton. 5:00/km 1.kör
  • Utazótempó felvétel, széles kanyarvételek, időnként tempóellenőrzés 4:58/km, 2.kör
  • 3. Kör megkezdésekor előzések sorozatban 4:50/km
  • Utolsó 3 km-en fokozó, a végén hosszú hajrá 4:40-4:20-4:00/km

Tökéletes lett, csak a befutóhoz kellene még egy kis versenyrutin – a tempó egyenletessége, na meg mértéke meg majd jön 🙂

Miközben még gratulálunk az elvtársakkal egymásnak, s próbálok érthető szavakat kipréselni a számon, jön az SMS: 1:41:45 nettó idő, 1:45:00-s tervhez, s mint utóbb kiderült, tényleg negatív splitben, 92. hely az 593-ból. Nagy gratula minden teljtesítőnek! Tetszeni fog 2022, úgy érzem.

Balaton Maraton – Juhász Erika, beszámoló

Posted on

Maraton 3 részletben: 14 km-21 km-7 km
Először is azoknak mondanám, akik úgy gondolják, hogy apránként könnyű összerakni egy maratont, hogy nem könnyebb. Mert igaz, van közte kb. 1 óra átöltözésre, töltekezésre… de 3 fokban vacogva várni a következő rajtot lemerevedett izmokkal az nem egy felemelő érzés.
Annál inkább a célban!
Mikor neveztem tudtam, hogy mi vár rám, mert 2017-ben már teljesítettem. Igaz azóta sok víz lefolyt a Balatonon!

Péntek délután érkeztünk, séta, vacsora, beszélgetés, korai alvás, mert holnap verseny.
Szombat reggel időben kimentünk átvenni a rajtszámot, szétnéztünk, majd elrajtoltunk a 14 km-en.
Úgy terveztem, hogy a 14-et és a 21 km-is 5:30-as tempóval próbálom végigfutni és a végén a 7-et ahogy bírom.

A rajt jól sikerült, neki lendültem, valahogy csak lesz, de azt nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Az első kör után tudtam az órám sok új rekordot fog jelezni, így belehúztam, hogy ne csak a leggyorsabb 
1 km, 1 mérföld, 5 km 24:39-cel, hanem a március óta megdönthetetlen 10 km is felül legyen írva, ami így 50:35 lett. Számomra ezek a számok elképzelhetetlenek voltak.
10 km után terveztem, hogy az eredeti 5:30-cal fejezem be a 14 km-t, hogy maradjon erő a nap további részére is. Biciklizett szembe Kocsis Árpi és megdicsért milyen jól  megyek! (Hajrá Szolnok). Nem így lett, mert még tovább gyorsultam kicsit, de nem éreztem, csak az óra jelezte km-ként. Nagyon meglepődtem az eredményemen mert 1:13-15 között volt a terv. Szóltam, hogy akkor érek kb. a célba, de 1:10:40 lett a hivatalos időm. Ha ezt előre mondják, nevettem volna rajta.


Volt bő 1 órám tollászkodni, jól jött az összekészített ruhacsomag, a forró tea, kv, a proteines zabkása, banán! Csak benyúltam a dobozba és minden kéznél volt, de a legjobb a Lilikémtől kapott pléd volt, pedig a NYC maratonos egyik poncsóm akartam vinni, de itthon maradt! Nem volt melegem, naaaa.
12:30-kor 21 km-es rajt, amit Tónival terveztünk együtt futni, de sajnos elkerültük egymást, így egyedül vágtam neki. Próbáltam sietni, hogy mire elfáradok és lassulok addig legyen előnyöm. Az első kör fordítójában kiabált Demcsák Zoltán, hogy ismerős volt neki a futómozgás, örültem neki, majd Tóni kiabált rám, hogy tudta csak előtte lehetek, hívtam, hogy siessen érjen utol, mikor odaért kértem, hogy legyen szíves ne engedje, hogy 5:30 fölé menjek. Volt holtpont 12-13 km-nél, ami ugye már 26-27., ha összeadjuk, de átlendültem, csak egy picit lassultam. A vége 1:53:38 lett 5:24-es átlaggal. 
Nagyon köszönöm Tóninak, hogy behúzott ezen a félmaratonon. Elköszöntünk és mi 
mentünk újabb öltözésre és az egyetlen környékbeli kávézóba, hogy ne fagyjunk meg a 3. rajt előtt.
Itt már a sz@r is ízetlen volt, mígnem a rajtban a szpíker bemondta a nevem, hogy a 4.helyen állok. Mivan???? én, egy BSI versenyen? Ledobtam a plédet és uccu neki bemelegíteni. Isten bizony akkora löketet adott az utolsó 7 km-hez, amit semmi más nem tudott volna abban a helyzetben, félig megfagyva.


Rajt picit tömegszerű volt, de gyerünk! Az első km 4:45, majd még 3 km gyors lett, majd picit lassultam, de közben motiváltam másokat és a lábam elé is nézni kellett, mert gyorsan sötétedett. Az átlagtempó megegyezett az első 14 km-rel, 35:23-mal értem célba, és a 4. helyem is megtartottam, ráadásul a 
korosztályomban 1. lettem. Megérte fagyoskodni izzadtan tiszta-száraz göncöt ráncigálni, minden így volt jó ahogy volt. Jól esett mikor gratuláltak idegenek, mert kint a pályán, mikor előztem összesúgtak, hogy 
nézd, ő már a harmadikat csinálja, le a kalappal.

Igen, saját magam előtt is megemelem azt a kalapot, mert a 2018-as Budapest Maratonos baleset után arra se volt remény, hogy maratont fussak. Mint azt Kiss Mónika gyógytornászom is mondja “nagy utat jártál be”! Igen volt sok sírás-rívás, fájdalom, lelki gondok… de egyszer minden rossz véget ér.


Köszönöm edzőmnek Barát Gabinak, hogy annyira, de annyira biztatott mindenben, bármi gondom van talál rá gyógyírt és kirángat a legmélyebb gödörből is. 4. éve várom a hétfő hajnalokat (na jó, néha nem annyira:-), hogy mi lesz a heti e-mailben, mit talál ki nekem már megint! Kicsit megszeppenek néha, 
de utána mindig sikerül véghezvinni a tervét mert AKAROM, hogy mindig jó hetet zárjak ami 99%-ban sikerül is.
Hosszú lett a beszámolóm, de az év is az volt, és a szombati verseny is. 

Generali Run Balatonfüred FM – Pilli Kati, beszámoló

Posted on

avagy ismerkedünk a pulzuskontrollal
Intelem: 160-164 utazópulzus

Verseny előtt kicsit izgultam, illetve olyan ugrálós volt a rajt előtti közös bemelegítés, hogy eléggé felment a pulzusom. Az első 200 méter emelkedője totál megtolta a hr-t, próbáltam csökkenteni, akkor viszont elvesztettem a légzés ütemét, és azért nem ment le 🙈 egyszómintszáz, kicsit balf@sz voltam és itt el is engedtem kicsit a kontrollt… 165-168 bpm nagyon kényelmes tempót adott (6:30), úgy éreztem a világból ki tudnék így futni. A végén elfogyott sajnos a kulacsomból a vizem, a 19. km-ben kellett egyet gyorsan frissítenem, utána nehéz volt újra elindulni. Az utolsó 2 km-en engedélyt kaptam, hogy toljam, ami a csövön kifér 💪🏻😁 (úgy vártam, mint a messiást), de mire eljött ez a perc, azt éreztem, hogy nem nagyon akarnak megindulni a lábaim… azért végére toltam egy jó kis sprintet.

A mezőny nagyon gyors tempót diktált, nagyon húzott engem is… 😦 A befutó után kicsi elégedetlenség érzés volt bennem, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz kordában tartani a pulzust, illetve hogy ilyen “lassú” tempó kell ehhez a tartományhoz. De lefutottam (kicsit túlöltöztem azért), ez is az enyém, tanultam belőle és ez is beépül.