félmaraton

VTM Feles (FÉL!!!:-)) – Nagy Locusta Kriszta beszámolója

Posted on

Fél. Érted, nem egész csak fél.
Alapból a maratonra terveztem nevezni a VTM-en a tavalyi, klassz élmények (lásd első maratonom) után. De elengedtem Gabi tanácsára, mert a FunRunnal és a Pilis Vertikállal már sok lett volna. Aztán ez a kettő ugrott, maradt nekem a Fél. Furán álltam hozzá. Fél, nem egész. Kényelmetlen gondolataim voltak. Ahhoz hosszú, hogy izomból kretén módra végignyomjam, mint a 10 km-t, de ahhoz rövid, hogy végig botorkáljam és alibizzek. Kényelmetlen táv. Olyan Fél. Bár nem tudom minek nyiffogtam ezt magamban, mikor tavaly épp arra is gondoltam, hogy néha futni is kellene, nemcsak alibizni, meg botorkálni. Ha már mások azt mondják futó IS vagyok…:D elvárások… hagyjuk. Szóval jó lenne ezt nem elcseszni, úgy kivételesen. Néha már mintha figyelném is a pulzusomat, de ezt még gyakorolni kell. Meg valami splitet is emlegetett néha valaki, valahol, de eszik-e vagy isszák… Hát jó. Lássuk mi lesz ebből. Elvárásom is lenne magammal szemben az a szub2óra nem volna rossz. Elmegyek 2* is bellezni előtte héten, de pénteken már csak ’okosba’ kímélnek. Szombaton szokás szerint meló, kösszi VTM, hogy te vasárnap vagy.
Minden fáradtság ellenére nagyon keveset aludtam. Egyszerűen féltem, hogy elalszom. Meg picit rástresszeltem erre a távra. Fél. Érted, Fél. Akkor hogy is kell itt menni?? Csak az motoszkált bennem, hogy ez egy kényelmetlen táv, itt futni kell, futók vannak, gyors pálya a Vértes. Nincs Sombokor, meg Gabi halála alibizni. Tudom, lépjek ki a komfortból, ilyen okosságokat könnyű mondani. Az első 10-eske ésszel, van hozzá pulzus is, aztán kicsit nyomjuk még, aztán ami maradt lőjük el a legvégén. Ok, ez menni fog. Ahamm… majdnem.

Gizionok a rajtban (Tapír csak boomolt:-))
Nagyon szurkoltam a Berta Lacinak a maratonon, vittem neki a VTM-es karszáram hátha. Reggel nagyon kedvesen felkapott a Borároson. Nincs tisztában az erejével, alábecsüli ez egyértelmű. 5 óra, hát persze. Már ha szalonnázni is akar valahol. Mondtam neki, hogy 4.25-30 kb, és ezt még élvezni is fogja, és még én is sokat mondtam a végéhez képest. Jó lett volna többet aludni, éreztem, de ideges voltam, izgultam. Az segített, hogy hamar leértünk, hangolódás ment. Eszter egy szuper csaj, dumáltunk többet, és megismertem Tapírt személyesen, meg az Antal Csabit. Sörös gélt megkaptam tőle, azt tettem be vésznek. nem használtam. Vékonyan öltöztem, nem sok csajon láttam futószoknyát, de én nem fogok fázni. Tavaly azt gondoltam, hogy milyen menő már. Későbbi kép alapján: nem, nem az. A Kazinczys póló rajtam, igen ez az én világom. Jajj, ez a sok kötelező, anyám hova tuszkoljam… Még a rajtba is elmotyóztam a futózsákom, de nem. NEM akarok futózsákot, minek?! Fru egyetért velem, erre a távra minek?! Na jó, de akkor, mibe? Hát előkapom a 3Eur fáintos kínai pántos neoprén övecskét, és beletuszkolok mindent, pohár már alig fért. De úgyis max azt fogom kivenni. A frissítők elosztása ideális, kb. minden távon az, és Gizionokat tartalmaz.

Gizion lányok a rajtban
Bemelegítettem (gimnasztika és futás is), ahogy a nagykönyv és Gabi megírta (nocsak, nocsak), közben annyi pacsit osztottam, hogy elkopott a tenyerem. Idén senki nem kérdezte meg mit keresek itt, meg hát te?! Ténfergés a rajtban, Enikővel pacsi, helló, szia, hajrá. Keresem a helyem. Nem akarok hátul ragadni, de elölről meg nagyzolás. Eszter: nem, nem az, legyünk előrébb, OK. Eldobban a rajt, oh akkor most menni, menni. Már az eleje emelkedik, Enikőt látom még vagy 3 percig és többet se. Nem tudnak most elsodorni, a saját mércém szerint fogok menni. Az aszfalt vége 1,75 km. De jó lesz ezt tudni a végén! A pálya vonalvezetése több mint ideális, az első 6-7 km-en ellövi az összes puskaporát, utána már csak lefele kell gurulni.
A Minimaraton elágazóban Kékdroid dugókázik, jééé, de jóó, helló! Ő sem kérdezte meg mit keresek itt. Tovább, tovább. Előttem egy Primaverás pólóban valaki, kiszúrtam, mint nyulat, azért az a verseny… az már valami. Mennyire más ez az egész VTM, mint tavaly. Az időjárás, a terep, a hangulat, a tempó, a táv… Nem mondanám kényelmetlennek a tempót, sőt néha visszább is veszek, de így is fixen feljebb vagyok 5-7 ütéssel. Az baj?? Lövésem sincs, de nem merem még ennél is jobban feszíteni a húrt, csúnya pofára esés is lehet ebből, azt hiszem. Ha már most feljebb vagyok, akkor később már 15-tel leszek feljebb? Miért nem maradtam a kötögetésnél inkább?! Épületes. A Mária-szakadék előtt elfordulunk (kicsit sajnálom), Tündéék irányítanak. Az előttem menők zihálnak, én artikuláltam megköszönöm, szuper, hogy itt vannak. Úgy érzem beszélgetni is tudnék, és kedvem is lenne. Leereszkedünk Kapberek-pusztára a lefelét tolnom kell, tapossák a sarkam, eszembe jut újra: nem, ez határozottan nem kényelmes. Nekem. Rajtam kívül mindenki szab lefelé, mint az őrült. Andrew fotóz, 2 mondatot váltunk is.

Roppant előnyös szerelésben
Kb. elpergett az első 10-es, Kapberek-puszta, helló Zsotyek, bocs mennem kell, most kezdődik a még melósabb rész. Meg se állok. Hopp, ez volt a frissítő, talán nem ártott volna inni. Hmm, már mindegy, majd a következőnél, hiszen csak 5km. Menjünk, menjünk, picit feljebb csúszhatok az ütésekkel. Két sráccal megyünk hasonló tempót, nekik ez látványosan nyugis tempó, nekem már a piros mező alján a mutató, de még viselhető. A pulzuson, távon kívül nem nézek én semmit, mit érdekel engem most az idő. Tavaly itt a maratonon eléggé vergődtem már, most egészen más érzések bennem, de azért csak jöhetne az a frissítő. Persze előtte fotós újra, próbálom magam összekapni ilyenkor, de közben röhögök is magamon. Nem bál ez.
Hiába vártam a frissítőt, majdnem továbblépek minden nélkül, de aztán mégse. Csak egy pohár vizet, kapom is, fuldoklom tőle. Hanga csokit is ajánl, de nekem nem kell semmi, csak menni, menni… ennyit a sör ízű gélről. A pohárral vacakolok, meg az övvel, a fene esne ebbe a sok kötelező motyóba, meg a kicsi övbe, miközben totyogok már az aszfalton lefelé. Előttem egy kecses fiatal lány fut, álomszép, könnyed léptekkel. Oh, de gyönyörű, én is így szeretnék… De én nem ilyen vagyok, ha én lépek, akkor azt a mikroföldrengést az állatok is érzik, hallják: dübb-dübb. Egy ideig Brünhildának éreztem magam, mostanság inkább Hulknak. Egy rotációs kapa megirigyelhet, olyan mélyen szántóak a gondolataim, de közben felveszem újra a fonalat.
Aszfalt haladós, gurulós lefele, már csak egy jó 5-ös, mi az: semmi. Na neee, az még valami, negyed táv. Kanyargás, itt térünk jobbra le a földútra. A srácok kicsit előttem, húznak még, de már nem az igazi. Mintha rövidebb lett volna idefele jövet, ami nonszensz, de érzetre ez az igazság. Hol van már az a kereszt, meg az aszfalt?! Az óra most már irreálisan magas pulzust mutat, ha igaz lenne, akkor Istennel beszélgetnék, szóval innentől ez mindegy is. Végre… aszfalt, akkor 1,75 km még. Mit is mondott Gabi, az utolsó km-t ami a csövön kifér?! Na, de már így is pusztulok, áh ennyi ez, nincs bennem több. Bringás kísér valakit előttem, rendőrautó szemben velünk totymorog. Mennyi utca, és aszfalt, nyúlnak az utcák, a tér-idő kontinuum valami egészen furán van itt… ahol keresztezzük a főutcát fentről, mellém esik egy lány, utolért, hajrázik. Hát ez mi?! Megelőzhettek volna báármikor az elmúlt km-eken, de most?! Nem képzeled? Még 950 m van. Na neee, itt nem! Itt, nincs az az isten, hogy megelőzzenek, ha beledöglök is! Nem is tudom honnan, még elővakarom az utolsó csepp gumibogyó-szörpöt és zúzok, ahogy csak bírok. Nem nézelődöm hátra, csak próbálom hallani a lépteit, igen még megvan, de gyengül. De lehet, hogy mégse… rendületlenül puffogtatom a nemlétező puskaporom, megy ez ecsém, megy ez… gőzmozdony ha elindul, utamba ne állj, jajj neked… már nem érdekel jön-e vagy sem, már csak a cél érdekel. Lezúziusz balra, ott már a jobbos, vigyázat jövök! Cserta Balázs, max biccentek, Orsika szurkol, gondolatban sem állok le pacsizni, és itt a kapu… ennyi volt… hova hányhatok?! Nem esek össze, megütném a szoknyából kilógó valagamat, alig bírom levenni a dugókát, 5 ezrest elszóróm, magam vagyok a megtestesült szerencsétlenség. Ennyi volt. Ma ennyi volt bennem, és ettől boldog vagyok. Kezet rázok a befutó ’nyulammal’, megfuttattál rendesen!:D

Gizionok örülnek, nyújtanak
Egyetlen porcikám sem kívánja, de elkocogok levezetni, el a néptelen kis utcáig, ahol, amikor senki nem látja, hangosan felnevetek. Magamon? Túléltem? Vagy csak az endorfin? Túléltem. Szub2óra is meglett ippen 1:57. Még a kocogást is nehéznek érzem, hogy a manóban voltam képes az előbb úgy rohanni? Valószínűleg lefelé segített a gravitáció. Bemegyek a csarnokba, ismét elveszettnek érzem magam, üres tekintettel felvenném a csomagom, Bobek úgy szalad érte, mint akit megcsípett a darázs. Amint bírok, nekiállok nyújtani is, bár nem ez lesz életem legjobban sikerültje. Közben telebeszélik ismerősök a fejem a Szimplával, nesze neked elvesztem. Relatív sokat kellett várnom, mire enni tudtam, de sebaj, a többiek később jönnek. A Berta Laci első maratonjáról, oh az a fej már láttam ilyet valahol… tele volt neki tanulsággal, Csabi is harcosan, Fru óriási mosollyal. Mese-mese a sok-sok várás után iszom a szavaikat, bár néha nehéz koncentrálnom. Tájékoztatom az érdeklődő Gizionokat, hogy mindenki megjött, és várom a soromat. Bükki farkas, Eszter is megérkezik kis eltévedés után (na azt, hogy?) örülünk egymásnak is, a futásnak is. Ülepszik az élmény, de még fog is. A sok Gizion, a színes kavalkád, most nem kérdezték, mit keresel itt, Bobek és minden Crew munkája, Mag Erika is beszélgetett velem… mi a manó… annyira más volt ez. Hazafele az eső is áztatósan rákezdett, de jó, hogy a futáshoz csodaszép idő jutott. Laci a legnagyobb lovag, hazavisz minket házig, pedig engem a világ végére kell, és mégis.
Másnap a vérem rendesen tele még mindig számos vegyi anyaggal, pörög-forog velem a világ, csak futólépésben bírok közlekedni, és most azonnal megváltom a világot. Kétszer. Egymás után. Most. Azonnal. Kedden próbáltam egy állati könnyűt futni, ebből az lett, hogy körbe-körbe rohangáltam eufóriában, mint egy mérgezett egér, de legalább relatív gyorsan. Nesze neked könnyű átmozgató. Sokadszor is megállapítom, hogy a futás drog. A keményebbik fajtából, és egész hosszan tart a hatása. Jó lesz ezzel vigyázni.
Kb negyednapra a világ is kiegyenesedett. Már nem is bánom, hogy Fél lett.
Fél, ami nekem így volt Egész.
Jövőre is VTM. Valamilyen távon.
Reklámok

Júniusi kavalkád

Posted on Updated on

Igen gazdag volt a június versenyekben, közösségi futásokban is.

Veress Béla részt vett a véradás fontosságáról szóló figyelemfelhívó futáson, ahol június 4. és 8. között összesen 370 km-t futott. A futás útvonalán bárki csatlakozhatott, így Juhász Erika Szolnokon beállt hozzá.
Gratulálunk, nagyon komoly vállalás volt, nagyon komoly teljesítés!

Benkő Eszti a Brutálfutáson befutota magát a döntőbe.

“Valahogy becsúszott egy döntő. Közben sokat gondoltam Gabi lastminute instrukcióira: “végigtolod legjobb tudásod szerint, hányásig” . Majdnem összejött.😂 Azért királyság.”

Horváti Eszter a norvégiai Fjord til Helvete vertikál futóversenyen 3. helyen ért célba! ”

 


Belus Tomi a salzburgi Mozart 100-on

“A pálya, és Salzburg gyönyörű, az egész verseny egy hatalmas marketing a térségnek. Leesett az állam. A rajt után már egy órával gyomorproblémákkal küszködtem, amit csak a 70. km-re tudtam rendezni, addig nagyon sokszor meg kellett állnom. Utána viszont parádéztam, az utolsó 30-on rengeteget előztem és nagyon élveztem is a futást. A 12.53 nem rossz idő, a 26. helytől jobbat reméltem, de ez egy world tour verseny, ahhoz tartozó mezőnnyel, 15-20-nál nem lehettem volna jobb akkor sem, ha minde oké. Örülök hogy nem adtam fel, ezt a részét kirakhatom a vitrinbe 🙂 a klassz befutófotó mellé 😃

 

Gizionok a 2up2down-on (lánykori nevén Szimpla élményen)

Nagy Kriszta, Zentai Andi, Evetovics Milán, Evetovics-Balla Hanka, Karlovitz Zsófi, Palyik Andi, Földi Zsuzsa
Minden csapat szintidőn belül a célban!!!

És a crew-ban is: Erős Gábor, Hantosi Zsolt

Leveleki Triatlon

Dodek Ági
1:52:25 a sprint tavon, 8., korosztalyban 4.

Szabó Sanyi
Új PB 5:50 (Tavaly 6:36)

Kazinczy Vertikál, Benkő Eszter, 3. hely
A verseny válogató volt a vertikál vb-re.

 

Eszter Benkő fényképe.

Hupka Balázs, Eschborn Félmaraton

Új PB 1:41:16 (Régi: 1:46, 2018. márciusból)

Kazinczy 300 – Nagy Kriszta
Erre a teljesítésre nincsenek szavak. 80 óra. Belus Tomi mondta róla: “Csak, hogy jobban érthető legyen a dolog. Kriszta elment Nyìregyházáról Győrbe gyalog, de úgy, hogy az útra berakott valaki 10 db Kékest. Aha, oké 😶”

kb 55 óra után így néz ki az ember:

Belus Tamás fényképe.

Vivicittá Félmaraton beszámoló – Andor Csilla

Posted on

Az első félmaratonom – Vivicittá 2018.04.15.

Lefutottam életem első félmaraton versenyét! Irtó büszke vagyok magamra, bár bevallom őszintén az időn még azért nem árt csiszolni. Elmesélem az egész odáig tartó utamat + a versenyen átélt éményeimet:

Szeptemberben csatlakoztam a Gizionok közösségéhez két barátnőm, Kormány Alex és Baló Reni jó hatására 😊 Gabinak az ismerkedős beszélgetésünkkor elmondtam, hogy a célom majd egyszer egy félmaraton lefutása lesz. Titkon már akkor reméltem, hogy a Vivicittá lesz majd ez a félmaraton, és így is lett 😊 Tulajdonképpen már január közepe felé készen is álltam volna erre a távra (Gabi hétről hétre jól belehúzott a távjaim emelésébe); akkor, valamint a februári edzőtábor alatt éreztem magam leginkább csúcsformában. Márciusban sajnos kiesett két hét a felkészülésből betegség miatt. A megfelelő táplálkozásra és az erősítésre sem sikerült eléggé odafigyelnem, így áprilisra már arra eszméltem, hogy a felsőtest izomzatom kb. eltűnt. Aztán hirtelen betört a nyár és nem volt idő hozzászokni a meleghez sem. Summa summarum nem a leges legjobb formámban álltam oda a rajthoz vasárnap, de nem különösebben aggódtam, hisz elég kilométer volt a lábamban és elég sok mentális tapasztalatot is összegyűjtöttem a felkészülés során.

Vasárnap reggel 9: A rajtnál igyekeztem a 2:15-ös iramfutókhoz közel állni: végül kb. 100 méterrel mögéjük sikerült besorolnom a startblokkban. Elindultunk. Az első kilométer elég totyogós volt, de gondoltam nem gond, úgysem akartam elfutni az elejét. Viszont mindenképp utol akartam érni az iramfutókat, így a második kilométeren rákapcsoltam és még le is hagytam őket. Gondoltam ez a pozíció pont jó lesz, elég kényelmesnek éreztem a 6:00-6:10 körüli tempót, azt éreztem, ez tartható lesz a végéig. De aztán a budai rakparton végig szemből sütött a nap…  és a 10. kilométernél meglepődve tapasztaltam, hogy eléggé kezdek fáradni. Éreztem a lábfejem, a combom, a fenekem, a vállam, mindenem. Az első mélypont a 13-15. kilométer között szokott jönni, úgyhogy nem is tudtam hirtelen mit kezdeni ezzel az érzéssel. Végig érzékeltem, hogy közelednek az iramfutók, egy darabig együtt futottunk, végül a 10. kilométer körül lehagytak. Amúgy nagyon nagy köszönet nekik, mert nem egyszerűen csak a dolgukat végezték, hanem még arra is maradt energiájuk, hogy bíztassanak és szórakoztassanak minket 😊 A 13. km-ig azon küzdöttem, hogy beérjem őket, és meglegyen legalább a 2:15-ös idő. Sem mentálisan sem fizikailag nem éreztem jól magam. Aztán a 13-14. kilométer körüli frissitő pontnál azt mondtam magamnak: Szedd össze magad, rázd meg magad és nyomás. Ez úgy hatott, mint egy varázsütés: a tempóm nem javult, sőt, de legalább innentől tudtam újra élvezni a futást, és nem érdekelt már, hogy nem érem utol az iramfutókat. Nagyjából kezdtem elengedni a vágyott idő célomat is. A szurkolók csodálatosak voltak: mindenhonnan jött a „Hajrá Suhanj”, és ennyi pacsit még életemben nem osztottam ki, mint most a szurkoló gyerekeknek 😊 A futók is őrült jófejek voltak: többen beöltözve futottak és az abszolút highligth egy 3 fős fiúcsapat volt, akik egy „Beach boys” feliratú bevásárló kocsit toltak, amiben egy felfújhatós cápa volt úszógumival, a fiúk Minionos pólót viseltek és karúszó volt rajtuk, a bevásárló kocsiból pedig végig jó zenét nyomattak 😊 Őrült jó hangulatban telt a verseny 😊 Én viszont továbbra is küzdöttem az elemekkel: a 17-19. kilométer körül nagyon belassultam, akkor már tényleg nagyon fáradt voltam. A 19. kilométernél már csupa sétáló és nem túl dinamikusan mozgó futó között találtam magam, úgyhogy megint össze kellett szednem magam. ☹ Mikor beértünk a Margitszigetre az már felüdülés volt, tudtam már nem sok van hátra. A végére még maradt minimális erőm gyorsítani is. 2:19:36 lett a vége. Nem 2:10-2:15 amit szerettem volna, de sebaj, nagyon jó élmény volt 😊

Egy pár tanulság a következő félmaratonra:

  1. A verseny előtti napon: Pihenés, pihenés és pihenés.
  2. A verseny előtt napon nem tüntetésre menni és ott 2-3 órát araszolni és állni.
  3. A verseny előtti napon: sok evés, sok ivás (szintén nem teljesen sikerült)
  4. A verseny előtt napon: jól aludni (abszolút nem sikerült)
  5. Úgy általában: az erősítő edzéseket ill. keresztedzéseket nem megspórolni. Ha nincs izom, nem csoda, hogy nem vagyok gyors.
  6. Úgy általában: többet enni és sokkal több szénhidrátot enni.

Köszönöm Gabi a felkészítést!! Köszönöm Gizionok a szurkolást! 😊 ❤

Vivicittá Félmaraton beszámoló – Ficzere Julianna

Posted on

Vivicittá PB-vel

Az idei év első versenye volt a Vivicittá félmaraton, amin végre el tudtam indulni. (Márciusban egy maratoni versenyt hiúsított meg az influenza).

November óta szintes terepen edzek -a korábbi sík helyett-, ami bevallom már furdalta az oldalam vajon mikor fog kiütközni az időeredményemen. Nos, hát itt a Vivicittán:-) A téli alapozás kicsit nehézkesen indult a maraton utáni céltalanság miatt. De januártól minden jó ütemben haladt.

A Vivicittá hetében már benne volt a bugi a lábamban, megnéztem az útvonalvideót, pontosítottam a frissítést, kalkulálgattam a várható időmet . Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én azt vettem észre hogy fontos és kell az edzésmunka, de mindezt képes felülírni a lelkiállapot ahogy a verseny napján ébredek. Most egy nyugodt éjszaka után jó hangulatban ébredtem, ez adott némi okot a bizakodásra. A szükséges holmikat már este kikészítettem, így a szokásos reggeli rituálé után indultam is a Margit-szigetre. Útközben már láttam más futókat Vivicittá pólókban, ami megadta a kezdő izgalmat. Nyolc óra volt mire a szigetre értem, ruhacsere, utolsó falatok és már sétáltam is a rajtba. Az indulás előtt az izgatottságom miatt döbbenten láttam az órám kijelzőjén, ahogy a nyugalmi pulzusom az egekbe szökik. Na hogy fogom tartani az előírt PK határokat? Megsúgom, hogy nem sikerült, 5-10 leütéssel felette voltam. Erre biztos lesz egy két szava Gabinak:-) Az első kilométernél már ott volt Hanka lilában. Felnyújtott kezekkel futottam felé, ölelés, puszi és máris szárnyakat kaptam. A futás végig jó erőben ment (hála a Sportkontroll csapatának, akik segítettek a frissítés összeállításában), nem volt eléggé felszabadult, de ugye a PB-ben benne lehet, hogy komfortzónán kívülre kerül az ember. 15 km-ig nagyon jó lendületben mentem, tetszett is emiatt sokszor elmosolyogtam magam. Aztán beütött a meleg, és egyre nagyobb erőkifejtésre volt szükség az eddigi tempót tartani. Itt kezdtem lassulni, és világossá vált, hogy a titkon áhított két óra vagy az alatti idő már nem hozható be. Ezt elengedve már csak arra figyeltem, hogy mindent kipréseljek magamból. Így hajráztam még egyet az utolsó kilométereken. PB lett 2:04:36-os idővel, aminek nagyon örülök.

Ez a verseny most kellő lendületet adott a továbbiakhoz.

cof

Április 14-15. hétvégi eredmények

Posted on Updated on

Spartan Race

Karlovitz-Thurnherr Zsófia

Zsigri Zoltán

 

Mátrabérc Teljesítménytúra

László Zoltán

Vivicittá félmaraton

Andor Csilla, 1. fm, 2:19:36

Polgár Dávid, 2:10:37

Ficzere Julianna, 2:04:36, PB

Zsigri Zoltán, 1:56:09

Vivicittá 10 km: 

Gergelyné Verebes Regina, 56:36, PB


Csapatunk Ironladyje is bevetette magát a habokba, és bár úszóként más egyesületben edz, attól még nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá! Íme Cseke Betti érmei, öt számból öt dobogó: 1 arany, 2 ezüst, 2 bronz.

Bernadett Cseke fényképe.

 

Hétvégi eredmények

Posted on Updated on

Április 7-8.

Kikelet Félmaraton, 10 km-es táv

Kormány Alexandra, 50:37, korosztályos 1. hely, női abszolút 4.

Vérkör, 77 km

Zentai Andrea, 10:16

Belus Tamás fényképe.

 

Panoráma futás, Dunakanyar Félmaraton

félmaratoni táv

Dr. Földi Zsuzsanna, 1:54:42

Molnár Eszter, 2:17:35

Törköly Piroska, 2:06:04

Onik, 2:29

Cserta Balázs, 1:56:51, PB

 

Cserta Balázs fényképe.

 

12 km-es táv

Sebestyén Ágnes, 1:34, PB

 

Balaton-felvidék terepmaraton M táv, 25 km

Dr. Földi Zsuzsanna, 2:43:46

Földi Zsuzsa fényképe.

 

Hétvégi eredmények

Posted on

Március 31-április 1.

Nyírbátori Nyuszifutás, félmaraton

Belus Tamás, 1:26:09, 2. hely, PB

Dr. Szabó Sándor, 1:34:09, 5. hely, PB

Velencei tókör

Sári Nóra, 2:54, PB

Orfű, privát félmaraton

Cseke Betti, 2:07:34, PB