Month: január 2019

Táborosi Anikó – Téli Mátra, L

Posted on

Ébresztő: 4:20-kor. Lelkesen készülődés, jöttek értem 5-re. Időben leértünk Mátrafüredre, sőt még korán is…
7-kor indultam neki egy ismerőssel, akit az első 5 méteren elhagytam:-) Végig egyedül mentem, és ez most nagyon jó volt, saját tempó, gondolatok, itt-ott küzdés. Kb. 30 kiliig nem is volt gond, valahogy erősnek éreztem magam. Volt hó, de jég nem.
A letaposott hó futható volt, a porhó nem annyira, illetve az persze inkább a szűk, kis ösvényeken volt, ami nem volt kijárva. Ott a lábam bicsaklott jobbra-balra, haladni is nehéz volt.
A frissítés érdekesen alakult, mert viszonylag sokat ittam, annak ellenére, hogy hideg volt, izzadtam a tempós haladástól. Viszont étvágyam nem nagyon volt, összesen 3 gél fogyott a 40 kilin, 2 frissítőponton töltötem forró teát, az jól esett, mert a kulacsaim is befagytak, ott legalább kiolvadtak, és a szám is:-)
A tempós haladás a Kékes alatti ellenőrzőpontig tartott. Ott értem utol a 25 kilis turista mezőnyt… Nem lehetett tőlük haladni, eleve jött a Gabi halála, csak fel és fel… Ez itt nehéz volt, kétszer is nekimentem hátulról gyalogosoknak, mert hirtelen megálltak előttem az út közepén, sokan bottal kalimpáltak, szóval ez a rész nagyon idegőrlő volt, plusz a meredek fel, no, az is.. Azt hittem, sosem érek fel.
És jött a lefelé, ahol egyrészt gondoltam, hogy innen simán leérek… Aha!!! 😀 Attól függ, mivel akarunk lemenni. Hát itt nagy hó volt, alatta jég, minden csúszott. Volt olyan rész, ahol konkrétan hátast dobtam, majd úgy lecsúsztam:-D Újfajta futótechnika, de übergyors 😀 Szóval megküzdettem lefelé, haladtam, nagyon gyorsan, de a kesztyűm átázott a sok hóban tenyereléstől, kapaszkodástól. Az ujjaim kezdtek lefagyni. Mindenem tiszta hó volt. Alig vártam, hogy leérjek Füredre. Leértem, majd a 4 fok lépcsőn is seggen csúszva ment le mindenki, úgy le volt fagyva:-) A város már rendben volt, végig nyargaltam, hogy itt vagyok, és világosban, és ez de tök jó volt!!!!
A célban virslievés, és viszonylag gyorsan indulás haza.
Otthon már mindenem éreztem. A lábaim, combom, vádlim, fenekem. A derekam, sőt a vállamban is izomláz van:) 2 napja csak nyújtok:) Ma reggel is korán keltem, jógázás, majd kis core izom torna, de végre most érzem, h alakulnak  már vissza a testrészeim:)

This entry was posted in beszámoló and tagged , .

Földi Zsuzsi – Téli Börzsöny

Posted on

Legelőször is bevallom, amikor megláttam a tracket azon kezdtem gondolkodni, hogy ezt hogyan kéne visszacsinálni, ezt lehet hogy én nem is akarom, ez sok, meg nehéz, meg fájni fog… 😀 Aztán mivel egyrészt nem volt pofám visszamondani, másrészt meg alapozunk, vagy mi, jöjjön, aminek jönnie kell, beépül, és úgyis túlélem, max szintidőn kívül bevánszorgok majd valahogy.

Hétfőn a szervezők plusz egy kötelező felszerelést adtak meg: csúszásgátló/szög/bárakármi, ami segít nem kitörni a nyakunkat, bokánkat. Terveztem már egy ideje egy rendes macska beszerzését, így egyértelmű volt, hogy most ennek itt az ideje, meg is rendeltem.

A verseny: majdnem 30 km, 1300m +, a pálya: hó, jég, sár, kő, mifaszom, ezek váltakozva és keveredve. A hólánc nagyon kellett, a kamásli extra gizionpowert tolt ❤ (néztem eleget, amikor másztam felfelé 😀 )

Szintidő 6 óra, számoltam, osztottam, szoroztam: ha száraz, akkor lehetne akár 4:15 körül is, így 4:30 körül nagyon-nagyon boldog leszek, egyébként meg 5 órán belül négykézláb is be kéne húzni, Tomi és Gabi előtt nem állok meg, ha az egészet végig túrázom 😀

Ne várjatok tőlem jelzéseket, meg ilyen tető, olyan rét, nem ismerem a Börzsönyt (sem, max Királyrét, Nagy-Hideghegy…), mentem amerre szalag volt, illetve az órám amerre irányított (ja, és megint a rajt előtt 2 perccel jöttem rá, hogy csak akartam az órára tenni a tracket, de elfelejtettem 😀 Megoldottam, felkerült rá, jól jött).


Ahol tudtam futottam, az emelkedők nagy részét gyalogoltam, olyan tempósan, ahogy csak tudtam, és ez végre egy olyan verseny volt, hogy nem álltam meg alibi-kajálásra, orrfújásra, hogy pihenhessek :D. Ez szerintem fejlődés, határozottan. Többször is nagyon szép kilátás volt útközben, egyszer megálltam fotózni is.


Lejtőkön a jéghez/sárhoz képest toltam ahogy tudtam, előztem is. Első frissítőponton Erős Gábor csippantott, itt bevallom, kicsit hosszan büféztem, mint kellett volna, de a gumicukrok beszippantottak, meg a milka csoki…
Aztán megint futottam-gyalogoltam, egyik lejtőnél seggre estem a sárban, röhögtem, felfele volt, hogy legszívesebben négykézláb mentem volna (valami sziklás, tényleg mászós rész volt, de baromira fázós a kezem, és féltem, hogy átázik a kesztyűm, és megint lefagynak az ujjaim 😀 ), aztán megint lefele, az egész jól ment, volt egy frissítőpont is, itt nem szarakodtam sokat, csak gyors kulacstöltés volt, majd jött az utolsó emelkedő, ennek a 3 km-e szar volt, próbáltam belekocogni, de a combjaim kiröhögtek. Szárazon még lehet, hogy ment volna, de hóban nem sikerült. Aztán végre megint lejtő, ez egész jól ment, előztem, a lábaim simán bírták.
Beértem, 4:39, végül is 5 órán belül lett.

Köszi Tomi a lehetőséget, nagyon élveztem az egészet, és köszi Gabi, hogy mehettem 🙂

 

This entry was posted in beszámoló and tagged .