Latest Event Updates
Vadlán Ultra Terep – minden távon dobogón
Ez a szombat nagyon durva volt…
Kezdjük azzal, hogy hétfőn este landolt a gépem Budapesten a Spartathlon után, pénteken délután pedig ismét pakoltam, hogy Cserszegtomajra odaérjünk a technikai értekezletre.
Majdnem mind a hét gizionnal sikerült találkozni, kiosztani az öleléseket és az utolsó tanácsokat.
Szombaton reggel elrajtolt a 108 km, benne Belus Tamás, Csikós Benjámin, akik egyben a Magyar Bajnokság résztvevői is voltak, és Gajdos Imre, aki a versenyre Svájcból látogatott haza.
Az eredmény: egy országos bajnoki 2. és 5. hely, Imi pedig élete leghosszabb távját teljesítette, és a középmezőnyben végzett
2. Belus Tamás 11:15:58
5. Csikós Benjámin 12:29:38
27. Gajdos Imre 16:26:50
Az új táv az eseményen, a 87 km, sajnos nagyon kicsi mezőnnyel rajtolt, Üsztöke Andi viszont nem zavartatatta magát és kétséget nem hagyó versenyzéssel szerezte meg a nők között az első helyet 11:29:21-gyel.
Az 53 km-es táv, a feles. Tapírra (Tamás Krisztián) kis nyomást helyezve, kértem, hogy hozza a dobogóra való ünneplő ruhát (=Gizion mez), Huszti Gyuri és Kormány Alex pedig életük leghosszabb terepultráján vettek részt.
Tapír hozta az előirányzott dobogót, annak is a 2. fokára állhatott fel, Gyuri a középmezőnyben érkezett, Alex pedig a táv második felében feljött néhány helyet és női 15-ként ért be a célba.
2. Tamás Krisztián 5:08:32
13. Huszti György 7:19:24
női 15. Kormány Alexandra 8:51:28
Köszönöm a szervezőknek Juhász Péternek és Kiss Zalánnak az egész napos vendéglátást!
Gratulálunk mindenkinek, jó pihenést, gyors regenerálódást kívánunk, és várjuk a beszámolókat!
Fotók: Poelcz Anita, Üsztöke Péter, saját
Brigetio, 6 órás futóverseny – Földes Csaba, beszámoló
Az történt, hogy Földes Csabi elment egy hétvégi 6 órára gyakorolni a frissítést, erre nem beleszaladt egy 6 órás verseny mezőnyébe? És persze ha már ott volt, megnyerte.
Villámbeszámoló az esetről:
“A történet úgy indult, hogy egy ideje küzdök a futás közbeni frissítésemmel. Ezért Gabitól kértem, hogy nem tudna-e beiktatni az edzéstervembe egy olyan hétvégi hosszú futást, ahol kifejezetten a frissítést gyakoroljuk, így erre a hétvégére ismét egy frissítésgyakorlós hosszú futás lett beiktatva, természetesen már finomhangolt frissítési adagokkal.
Aztán az interneten egyszer csak szembejött velem a Brigetio Futóverseny 6 órás versenye. Nem sokat gondolkodtam rajta, azonnal be is neveztem. Mégiscsak jobban telik az a 6 óra versenykörülmények között, mint egyedül a Duna-parton.
Az 1250 méteres pályán róttuk a köröket, én pedig egész jól haladtam a megbeszélt pulzuszónában. Szépen, fokozatosan sikerült folyamatosan előrébb kerülni, mígnem egyszer csak a második helyen találtam magam. Az első helyezettől több mint tíz percre voltam, a harmadik helyen haladó futótól pedig biztonságos távolságra.
A frissítésem is jónak éreztem, és nagyjából egyenletes tempóban haladtam. Minden a tervek szerint alakult.
Aztán az utolsó órára fordulva jött a füles: az első helyen haladó srác elkezdett lassulni.
Mivel azonban még mindig elég nagy volt köztünk a távolság, esélyem az előzésre csak akkor lehetett, ha fokozom a tempót.
Adriennt kértem meg, hogy tolmácsolja Gabinak, mi a helyzet, és kérdezze meg, gyorsíthatok-e. Mert ha igen, akkor az előírt pulzustartomány bizony kuka.
Kis idő múlva meg is érkezett a válasz:
„Toljad neki!”
Nem is kellett több. Az igazi meglepetés azonban csak ezután jött.
Több mint 5 óra futás után olyan tempót sikerült mennem, hogy egyszerűen el sem akartam hinni. Pár kör elteltével sikerült fellépnem az első helyre, amit aztán már a verseny végéig meg is tartottam.
Nagyon boldog voltam.
És még csak nem is elsősorban az első hely miatt.
Hanem azért, mert végre nem az történt, ami az előző 6 órás futásokon: nem elfogytam a végére, nem összeomolva vártam a végét, hanem az utolsó órában még gyorsítani is tudtam.
Azt hiszem, ez most sokkal többet jelent nekem, mint maga a dobogó teteje.
Köszönöm Gabinak felkeszitést, Adriennek a profi frissítést és a barátok, ismerősök szurkolásását a pálya mellől.
És persze… „Toljad neki!”
Brigetio 6 óra, 66,61 km
UTMB 2026 – Belus Tamás, beszámoló
Végre, végre, végre, ide is eljutottunk!
Miután Giczei Zsolti beszámolójára egy hónapot vártunk, ma Belus Tomi is befejezte a 3 részes UTMB-sagat.
UTMB Mont-Blanc és Tomi kapcsolata viszonylag kiegyensúlyozott ❤
2018 TDS finisher
2019 TDS finisher
2021 TDS DNF
2022 TDS finisher
2023 TDS finisher
2024 TDS finisher
2025 UTMB finisher
2026 UTMB finisher
2027 ….
Pici ízelítő az elejéről, ha pedig a teljes beszámolóra kiváncsi vagy, azt a facebookon olvashatod el.
A linkeket az egyes részekhez a bejegyzés alján találod.
“Volt ez a szakasz az idei UTMB-n, ahol nem használhattunk a megszokott fehér fényű fejlámpát, vörös fénnyel kellett mindenkinek világítania. A világítás nem is jó szó erre, mi éjszakai terepultrások nem ehhez vagyunk szokva, nem mutatta meg a fény a tájat, csak volt ez a bíbor derengés a fejeken, egymás mögött sorban, arra sem volt elég, hogy kirajzolja a másik arcát, ha rá találtunk volna nézni. De nem nézett oldalra senki, csendben, magunk elé meredve meneteltünk a Bonhomme hágó felé, kopogtak a sziklákon a botok volfrám-karbid hegyei, és mintha mindenki próbált volna óvatosabban lépni, halkabban lélegezni, hogy ne törjük meg ezt a békét és ne múljon ez a pillanat soha. És ebben a puha békességben kezdtem lassan álmos lenni, pedig még öt órája sem voltunk úton, igaz hajnal egy volt, de én az első éjszakát mindig gond nélkül végig futom. Nem segített, hogy figyelni sem kellett igazán, nem nehéz ez a mászás még félhomályban sem, ebben a különös bíbor andalgásban gyorsan elkószálnak a gondolatok, tompul a fej, elkönnyülnek a mozdulatok. Ösztönösen és rövideket léptem, mindig a halvány piros körbe, ami egész lassan araszolt előttem a sziklán. Aztán kiértünk a fák közül, egyre magasabbra másztunk, bele a teliholdas éjszakába. Ilyen fényesnek még nem láttam korábban a holdat, egy könnyebb ösvényen le is kapcsoltam a Petzl-t, régi idők hősének éreztem magam tőle. Itt, a vörös fényes szakaszon halkult el először a verseny, és ez a csend olyan hirtelen jött, hogy szinte beleszédültem. Pár perce még egymást érték a hangrobbanások, szó szerint ezrek alleztak az út mellett, néha csak pár centire a fülünktől, hangfalakból dübörgött a mindenféle zene, az egyik DJ kamion előtt meg is álltam pár másodpercre táncolni. Én…táncolni…képzelhetitek 😀
És ez ment a rajt óta, csak percekre maradtunk szurkolók nélkül, és ha így is történt, még túl feszült volt a mezőny, hogy ezt értékelni tudja. És nehogy azt higgyétek, hogy most panaszkodni szeretnék arra, hogy az UTMB hangos, mert persze az, néha úgy éreztem magam, mintha a Tour De France-on tekernék az Alpe d’Huez-re, és higgyétek el, hogy ezek a tízezrek az út szélén alig szurkolnak hangosabban Blandine-nak vagy Ben Dhiman-nek, mint nekem vagy bárki másnak a mezőnyben. Hihetetlen érzés ez a tisztelet, szeretet és megbecsülés, ami árad felénk ezen a versenyen, nem néznek hülyének amiatt, mert hajnalban, éjjel, esőben, perzselő napon edzel, nem kérdezik, hogy mi elől futsz, nem mondják, hogy ez már nem egészséges, nem súgnak össze a hátad mögött, hogy mi bajod lehet, hogy miért teszed ezt magaddal, hogy ez MÁR NEM NORMÁLIS. Mert neki ez a normális, pont, mint neked, és kicsit őrültek ők is, talán még őrültebbek is, mint Te, hiszen nem ismernek, és mégis ott állnak órákon át, és addig kiabálnak, ameddig el nem megy a hangjuk.
És ez annyira, de annyira jó, ettől IS az az UTMB, ami.”
- 1
- 2
- …
- 283
- Következő →
