Latest Event Updates

Szálka Triatlon, M táv- Sujtó Szandi, beszámoló

Posted on

Tavalyi Szálka-feelingen felbuzdulva idén az M-es távra neveztem, hogy Főnénit idézzem „ne aprózzuk el”.

Az utolsó 2 hét nem a terveknek megfelelően alakult a felkészülésben, volt benne minden: az egy éve lefoglalt szállásunkat visszamondták, családi h-f vírus, nyaralóban maradt bicikli, majd induláskor kétszer is otthon felejtett futócipő. Ez utóbbiért végül a férjem egy szlovéniai Hoka outletig ment, hogy szerezzen egyet:-)

Az utolsó heti edzések is borultak emiatt, a repülős futás kimaradt cipőhiány miatt, de végül csak meglett minden. Még a tesómék is beugrottak gyerek-és kutya-szitternek, úgyhogy bedobtuk a kocsiba a kis sátrat…és elindultunk Szálkára.

Útközben ráparáztam a defekt dologra – még mindig nem jutottam el odáig, hogy megtanuljak kereket cserélni, defektálló gumit meg a felkeresett 5 bringaboltban sem kaptam – de Zoli volt szíves felhívni a figyelmem, hogy épp dobálom el a mentális forintjaimat. Igy aztán abban maradtam magammal, hogy ha defektet kapok, akkor visszatolom a bringát és az ő bringájával lenyomom a maradékot…vagy bokát villantok valamelyik srácnak, és esdeklően nézek 🙂 de leginkább, hogy nem kapok defektet.

Sikerült beesnünk még este és átvenni a rajtcsomagot. Aztán feldobtuk az unokaöcsém decathlonos sátrát, felfújtuk a matracot és elmentük vacsizni,… aztán alvás. 9 év után ez volt az első kettesben töltött éjszakás kiruccanásunk. Reggel szemetelő esőre ébredtünk – :)) – ami hamar elállt, de legalább nem 40 fokkal kezdtük. Az idővel szerencsénk volt, csak a 2. bringás körre robbant be a meleg. (az idei szervezés nem volt a toppon, nem volt a depó sem felszámozva, de ezen hamar túllendültünk).

A gyomrom eléggé be volt szűkülve, de azért leerőltetem pár falat zabszeletet (special thanks to ZAndi). Isot-vizet előre lefagyasztottam, hogy hideg maradjon, az kezdett szépen kiolvadni. Bedepóztunk és vártuk a rajtot.

Az úszás mehetett volna jobban, bőven van hova fejlődni. 500 m vegyesben nyomtam, mert eléggé rugdosódott mindenki, meg tömörült idén. A fordulónál állóhelyben úsztunk jó sokat. A víz nagyon meleg volt, már az a meleg, amiben nem jó úszni. de így is kb 5 perccel jobb lett, mint tavaly.

Depóban nem sokat tököltem, ettem pár falatot, cipőt húztam és toltam is fel a bringát a dombra aztán nyomás. Eléggé kiszívott az úszás, kicsi kellett, hogy a pulzusom helyreálljon, de haladtam. Az elején volt pár lány, aki leelőzött, de aztán többüket a 2. körön visszaelőztem és lehagytam. Bringás tudásomon van mit csiszolni, de idén bátrabban mentem lefele is, meg mindkét körben sikerült simán feltekernem az utolsó meredek emelkedőn, bár a 2. dombmenetnél a combom már bazira égett. :))) Szépen ettem zselét, meg ittam vizet-isot út közben.

Futásnál kis csemegeként változott a pálya a tavalyihoz képest útfelújítás miatt, 500 m-rel rövidebb lett, cserébe felvittek a dombra, 1,5 km fel szépen alattomosan, aztán a forduló után még 1 kicsit fel. Itt kb 2* 10 métert belesétáltam, mert gyorsabb volt, mint futni. Amúgy, ha nem figyeltem futottam síkon 6:15 körül is. A futásnál éreztem, hogy a bal gázlóizmom görcsölni akar, így Zolitól kértem egy magnéziumot nyelv alá, az segített, meg ettem a frissítőpontnál 2 szál ropit meg egy is dinnyét. Ezek segítettek sokat, a 2. köröm annyival gyorsabb lett, hogy a Zoli végül lemaradt a befutómról :)))

Összességében nagyon-nagyon élveztem, én 4 órás időben reménykedtem a tavalyi alapján, annál ez messze jobb lett, 3:18-cal értem célba.

Reklámok

Lynx Trail – Koren Miklós, beszámoló

Posted on

Jó lesz – gasztroélmények a Börzsönyben

Tanulságos volt két hete bejárni a Lynx Trail Nagy-Hideg-hegy és Királyrét közti szakaszát, mert megtudtam, mire számítsak. Meleg lesz, izzadni fogok, és meredeken kell fölfele kaptatni. El is bizonytalanodtam, hogy miért akarom én ezt. Simonyi Balázsnak a TEDx videója segített átlendülni ezen a holtponton. Azért, mert együtt lehetek önmagammal 15 órán keresztül. Azért, mert kikapcsol. Azért, mert feltölt.

A rajtban már egyáltalán nincsenek kétségeim. Jó itt lenni. Gyönyörű a kilátás a nógrádi várból. Kevesen vagyunk, jó a hangulat. A hosszától se félek, várom, hátha valami újat tanulok magamról.

https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fdynafitlynxtrail%2Fphotos%2Fa.266447307480536.1073741832.143188289806439%2F266459304146003%2F%3Ftype%3D3&width=500

Őzikelakig kétszer tévedünk el, egyszer én viszem tévútra a bolyt. “Milyen tájfutó az ilyen,“ de elég hamar el tudom engedni. Innen ismerős mászás. Pontosan időre érkezem a Foltán-kereszthez, kicsit csalódottan, hogy nem nyertem a kitűzött 15-órás időhöz képest. Na, majd a Spartacus-kulcsosházhoz lefele. Ott sem. Itt sok folyadékot töltök, és elkezdek mászni a Rakodó felé. Meleg van, nagyon izzadok. Megint nem nyerek időt, na majd lefele, megint nem.

A Rakodó északi oldalán hónaljig érő csalános. This is Börzsöny, minek bosszankodjunk ilyenen? A Csóványosra fölfele megelőz Nedus, nagyon durva tempóban futva. Kicsit éhesnek érzem magam, de a vizem elég lesz. Gyurcsó Andreát és még valakit a Csóványoson előzöm meg. Lefele single track a zöldön, ez az én terepem, Diósjenőre majd nyerek sok percet. Megint nem.

A diósjenői pont az első harmad (30km), mitikus frissitőként lebeg a szemem előtt. Hűtés, mosdás, frissítés, tervezem magamban. A pont a napon van a kocsma mellett, se mosdás, se hűtés. Idő előtt érkezem és idő után távozom. Eddigre elfogadtam, hogy jók ezek az idők, csak fókuszálni kell és menni. Csalódás, hogy nem tudtam megmosdani. Utólag bánom, hogy nem mentem be a kocsmába hideg italért, a kámori kaptatón nagyon melegem van.

Tovább a teljes beszámolóhoz Miklós oldalára >>>

Erdőbényei terepfutó edzőtábor

Posted on Updated on


Azt mondom Mulató-kör, azt mondod naplemente siklóval
Azt mondom Jóska, azt mondod harcsapaprikás
Azt mondom türkiz, azt mondod Csilla
Azt mondom Zsotyek, azt mondod máktorta
Azt mondom Kőkapu, azt mondod bezárt a büfé
Azt mondom Zsuzsi, azt mondod indiai kaja
Azt mondom eltévedés, azt mondod Guber-kör
Azt mondom világbéke, azt mondod madártej
A 2018-as erdőbényei edzőtábor krónikája:-)

 

Edzésprogram

1. nap
17:00 futóedzés (átmozgató, ismerkedés a környékkel)

22:00 éjszakai túra

A képen a következők lehetnek: 5 ember, köztük Földi Zsuzsa, , mosolygó emberek, álló emberek

2. nap
9:00 futóedzés: Mulató-körön szintgyűjtés

16:00 Agility
Itt még mit sem sejtve, vidáman:-)

3. nap

8:00 futóedzés, Óhuta-Kőkapu a kéken, 14 és 22 km közötti távokon

16:00 erősítő edzés (felsőtest+core)

A képen a következők lehetnek: 2 ember, fű, gyermek, túra/szabadtéri és természet

4. nap

8:00 futóedzés, 22 és 36 km közötti távokon

16:00 erősítő edzés (alsótest)

5. nap

9:00 átmozgató futóedzés
A képen a következők lehetnek: cipők

És a végére Zsotyek máktorta receptje. Jó étvágyat hozzá!

Hozzávalók: 200 g vaj vagy margarin, 150 g cukor, 1 tasak vanillincukor, 6 tojássárgája, 1 teáskanál sütőpor, 150 g őrölt mák, 70 g őrölt mandula vagy dió, 1 csapott teáskanál fahéj, 6 tojásfehérje

A vajat a cukorral, vanillincukorral és a tojássárgájával elkeverjük. Az őrölt mákot összekeverjük a sütőporral és a vajhoz adjuk. A mandulát/diót és a fahéjat is hozzáadjuk. Belekeverjük a kemény habbá vert tojásfehérjét. Kivajazott tortaformába (24 cm) öntjük.

Sütési hőmérséklet:
Elektromos sütő: 150 °C (előmelegítve)
Légkeveréses sütő: 130 °C (előmelegítve)

Sütési idő: kb. 60-70 perc

Köszönjük Belus Tominak a vendéglátást!

A képen a következők lehetnek: Fruzsina Elek-Belus, mosolyog, hegy, égbolt, felhő, túra/szabadtéri és természet

 

Csatafutás – Kormány Alexandra, beszámoló

Posted on

9,5 km 47:07
Igyekeztem betartani az edzői utasítást és beleadni mindent 🙂
Igaz, a rajt este fél 7-kor volt, de még mindig iszonyatos hőség volt, sehol egy felhő az égen, tudtam, hogy ez most nagyon rosszul fog esni, de mégis vártam már nagyon, hogy induljunk!
Az órámat beállítottam arra, hogy mutassa a becsült célidőt és fejben a 47:30-at lőttem be magamnak – amivel megvan az a folyton hajszolt 5 perces átlag, ami ezen a húzós dombbal nehezített közel 10 kilin az én esetemben szerintem nagy szó.
A mezőny eleje brutálisan elhúzott a rajt után. Persze engem is elkapott a versenyszellem az elején, de tudtam, hogy ebben a melegben fejre fogok állni a közepére ha nem használom kicsit az eszem (volt már ilyen tavaly Baján, ahol az 50 perces célidő helyett 58 perccel sikerült célba érni 10 kilin, mert 5 km után kb. vonszolni tudtam csak magam az elfutott eleje miatt…).
Úgyhogy már az első km végére visszafogtam magam, de így is 4:23-as volt a kezdés 🙂 Frissíteni nem álltam meg sehol, csak kikaptam a segítők kezéből a vizespoharakat és a fejemre öntöttem, ami brutál jólesett 🙂 A 3. kili után kezdődött az az 1500 m-es domb, amivel “ijesztgettek”. Nem tudtam, mire számítsak, a 90 m szintemelkedés papíron nem tűnt soknak, de amikor megláttam, hogy milyen hosszan és meredeken kell felfutni, akkor bizony megfordult a fejemben, hogy egészen biztosan nem vagyok normális, hogy nyaralás alatt ilyen hülyeségekre adom a fejem, ahelyett hogy áztatnám magam a medencében… De aztán eszembe jutott a Mulató-kör, meg a többi edzőtáboros futás, úgyhogy összekaptam magam és csak az lebegett előttem, hogy nincs belegyaloglás, egyszer csak felérek a tetejére és ahogy Gizionként megtanultam, lefelé még a szar is gurul 🙂 Tényleg sikerült megállás nélkül felküzdenem magam a tetejére, 6:06 és 5:47-es átlaggal. Onnan meg már lehetett száguldani lefelé. A táv további részét 5 percen belüli kilikkel tudtam teljesíteni (még 4:11-es is volt), úgyhogy végül sikerült az általam kitűzött célidőben belül, 47:07-es idővel beérni. Szerintem nagyon erős volt a mezőny, elképesztő eredmények születtek, így nagyon örülök annak, hogy a 72 lány közül a 7. helyen futottam be, az 1979-1988-as korosztályon belül pedig sikerült a 2. helyet megszereznem. Köszönöm, Gabi, Nélküled ez sosem sikerült volna! Na meg a Giziontársak nélkül sem, akik óriási motivációt adnak!

Gizionok a Börzsöny Trail-en

Posted on

Népes csapattal vettünk részt a Börzsöny Trail-en, ahol ezúttal támogatott egyesületként egy futónk meghívást kapott Csanyától, amit ezúton is köszönünk!

Eredmények:

L táv
Gerlai Orsi – 4:49:55, beszámoló ITT
Hegedűs Ákos – 4:08:06,

M táv
Ficzere Juli – 3:38:02, beszámoló ITT
Belus Tamás – 2:12:20, 2. hely

S táv
Dobos Erzsi – 1:01:27
Koós Tímea – 1:04:20, beszámoló ITT

Crew
Erős Gábor
Hantosi Zsolt

Dobos Erzsi:
Őszintén szólva nem tudtam mi vár rám, bár az edzőtábor segített egy kicsit ismerkedni a Börzsönnyel. Nagyon keveset futottam még dombon, terepen. Szerencsére sikerült nagyjából kipihenni magam. Kellemesen meglepődtünk, hogy te is ott vagy. Nem tudtuk, hogy jössz, de nagyon sokat számított. Köszönjük!

A közös bemelegítés, ismerkedés segített csökkenteni a versenydrukkot. Kemény menet volt az első 4 km felfelé, sokat kellett gyalogolnom. A lejtmenet ismét egész jól ment. Talán van egy kis érzékem hozzá, ösztönösen érzem hova lesz jó lépni. Fejben nagyon ott kell lenni, egy pillantanyi elbambulás esést hozhat maga után.

Belus Tomi: 
Maradt benne 6-7 perc, de nagyon élveztem!

Börzsöny Trail – Gerlai Orsi, beszámoló

Posted on

Vegyes érzelmeim voltak a versenyt megelőző hetekben. Eleve nem saját indíttatásból neveztem, hanem főleg azért, mert a futócimbim lemondta a Szimplát, így arra a versenyre nem jutottam el. Számszakilag a Börzsöny Trail nagyon hasonló a Szimplához (táv és szintemelkedés terén), ennek ellenére egész más kép élt róla a fejemben. Sziklák, bozót, sűrű sötét  forró esőerdő, jujjj… és itt persze magunkra vagyunk utalva.
Aztán a közösségi szellem valahogy meghozta a kedvem, és mégis elküldtem a nevezést, és Gabi úgy döntött, hogy a Gizionoktól én leszek a támogatott futó. Nagyon jól jött ez nekem, sok plusz motivációt adott, hiszem egy ilyet nem illik csak úgy ellazázni. A fejemben legalábbis nem.
A felkészülés során  hátráltatott két hétnyi talpi bőnye fájdalom-feszülés-para, amit egy nem a lábamra illő cipő és nem a cipőbe és a lábamra való talpbetét együttesen okozott 13 km alatt. Két 0 km-es  hetem volt így,  erősítésből volt futás helyett heti 3. Aztán óvatosan újra kezdtem a futást. A leghosszabb táv, amit a Börzsöny trailre való készülés alatt futottam, 15 km volt, a többit Gabi szerint majd megoldom rutinból…

A felkészülés része volt még a verseny előtti héten zajló edzőtábor is, ami alatt, bár kímélő programban vettem részt a hétvégi verseny miatt, mégis összekocogtam csütörtökig 41km-t. Meg egy emberes izomlázat Hanka TRX edzése után. Talán mondhatjuk ez alapján, hogy egy unortodox tapering hetet tudtam magam mögött. De inkább az egész versenyfelkészülés az volt (az utóbbi másfél évben nem ehhez szoktam, lássuk be).
A verseny reggelén kicsit késve indultunk, némi városi gyorshajtás után következett az idegőrlő araszolás a 2-es úton. Fél órával rajt előtt sikerült beesnem, rohantam a rajtszámomért, annyira, hogy a tornateremben hátulról nekimentem a Belus Tominak, de rá sem néztem, csak elnézést kértem és mentem volna tovább, amikor rám szóltak, hogy HELLLOOO! És a nagy meglepetés, hogy  tegnapi UTT után Gabi ide is eljött szurkolni nekünk. Nagyon-nagyon megörültem neki és persze a többi Gizionnak is, akik már mind a rajtkapunál vártak.

A rajtszámfelvétel után  felmértem a  tragikus hosszúságú wc-sort, és esélytelennek minősítettem, ennek később sajnos jelentősége lesz…
A célkapu előtt lőttünk egy csapatfotót, Gabi diktálta nekem a bemelegítést (!!!), és pár perc múlva már a rajtban toporogtam, ahol még összefutottam pár kedves ismerőssel.

Ellőtték a rajtot, én pedig rögtön az első projektemen kezdtem dolgozni, még pedig, hogy találjak egy alkalmas bokrot, de erre majdnem 2 km-t kellett várnom. Később, kb 12-13 km-nél sikerült utolérnem azokat a futókat, akiket itt elengedtem. Addig még fel kellett kapaszkodni jó pár emelkedőn. Ezalatt, első 10-15 km-en nem akartam 160-as pulzus fölé menni, próbáltam tartalékolni. A párás melegben ez mérsékelten sikerült csak, de most nagyon szigorú voltam magammal, mert tudtam, hogy így úszhatom meg, hogy az utolsó 10 km nagyon fájjon.

Széles napsütötte rétek és meredek single trackek váltogatták egymást. A saját frissítésem a hátamon vitt vízből, a kulacsaimban levő izóból és gélből állt, próbáltam megelőzni az eléhezést-szomjazást, az első kulacsból hamar meg kellett innom az izót, hogy vizet tölthessek a 12 km-nél levő ponton. Ott még elsöprő gasztroélményben volt részem gyönyörű friss koktélparadicsomok formájában, úristen, de jól esett az a trutyiízű gél meg izó után. Itt ért utol a Belus Tomi is, kiabáltam utána, ahogy elkanyarodott az M táv útvonalára, majd rohantam tovább némi sárban. Következett a hoooossszú mászás a Nagy-Mánára, a felérkezés utáni látvány bőségesen kárpótolt az addig kiállt megpróbáltatásokért. És tényleg volt málna útközben :))

Egyenletes tempóban, megállás nélkül haladtam, előzni is sikerült jó párszor. Sokat kivett belőlem az emelkedő, és a tetején nehéz volt újra futni, de. Azt mondtam magamnak: VAN LÁBAD? van. FÁJ VALAMID? jé, nem. Akkor TOLJAD NEKI, MERT GABI OTT VÁR A CÉLBAN!!! Ez hatott. Többször is.
Egy hosszabb szintben kanyargó lélegzetelállító single track következett, ahol végre tudtam lendületesen futni. Ugyanitt megint velem volt az eltévedők védőszentje: pár lépéssel azután, hogy elnéztem a leágazást, szembejött velem egy fiú, aki már egy ideje a rossz irányba futott és akkor ért vissza. Gyorsan elővettem az itinert és kisütöttük, hogy pár lépésre vagyunk a jó elágazástól, a piros háromszög kezdetétől, ami már a Nagy-Hideg-hegyre vitt. A meredek emelkedőn jött szemben az élmezőny, akik már megjárták a fenti frissítőpontot (23 km), ez elég nagy ösztönzés volt nekem, hogy haladjak és próbáljam tartani a pozíciómat. Le sem tudnám tagadni, hogy a ilyenkor azért bennem is van némi versenyszellem.

A Nagy-Hideg-hegyen a frissítés mellé kunyeráltam még némi naptejet is, és még be is kentek, wow. Rohantam tovább és most végre én voltam az, aki már mehetett LEFELÉ, miközben a többiek még csak most másztak fel… A Nagy-Hideg-hegyről  a gyönyörű piros-kék jelzésű gerincen futottam végig a Csóványosra. Már jártam itt tavasszal, csak az ellenkező irányban. Így arra is fel tudtam készülni lélekben, hogy milyen emelkedő visz majd fel a Csóványosra (25 km). Ezen a végtelen, poros, gyökerekkel benőtt emelkedőn feltűnő volt a hatalmas csönd, még a mászás mellett is felfigyeltem rá: fura volt, sehol egy madár, vagy zümmögő valami, amik amúgy egyből megtaláltak, ha csak egy pillanatra megálltam. De végül mégsem lett vihar, pedig szerencsére borult volt és a szél is fújt mellé, ahogy addig többször is, nagyon hálás voltam érte.
A Csóványosra felérve várt még egy ellenőrző csippantás, és hogy innentől folyamatos 9 km-nyi lefele a célig. (A két évvel ezelőtti Börzsöny Trail S táv útvonala, amin a totális lepukkantságból, két hónap készülés után indultam el, és nagyon jó élmény volt, még akkor is, ha a csúcson véletlenül nem várt minket senki :)))) Tudtam azért, hogy hosszú lesz ez, de újra elővettem a fenti mantrámat, és siettem, nehogy Gabi megunja és hazainduljon, mielőtt beérek. Szép, ritkás erdő, lépcsők, kövek, majd Itt a vége, helló 40 fokos aszfalt a kihalt, néptelen faluban, nagyon röhögtem, hogy ez zsinórban a harmadik verseny, ami nekem idén így végződik. A célban boldog trappolás, kaptam gyönyörű érmet, hidegvizes törölközőt és egy Főnit is a nyakamba, szegényt kicsit összevizeztem.
Hát srácok, ezért nagyon megérte. És az is nagyon boldoggá tett, hogy március óta valahogy áthuzalozták az agyamat, elengedtem a szenvedést futás közben, jött helyette a szemlélődés, meg a boldogság, hogy van lábam és működik.
4:49:55 a hivatalos időm, a női 18/43. helyezést érte.
A képen a következők lehetnek: 1 személy, mosolyog, állás, fa, túra/szabadtéri és természet

Börzsöny Trail – Koós Timi, beszámoló

Posted on

Nem tudom mondtam-e, de erre a versenyre csak azért bólintottam rá, mert annyira képtelen ötletnek tűnt, hogy akár még jó is kisülhet belőle, gondoltam, na meg nyuszi vagyok én ahhoz, hogy az edzőmmel szembe menjek..:-)
(*motivációs megmozdulásnak szántam – Gabi)
Életemben nem versenyeztem ilyen rövid távon, a meleget nem bírom, különben is alig 2 hete mertem egyáltalán terepre merészkedni. Aztán teltek a hetek, mentek az edzések, gyűjtöttem a szintet és kezdtem pakolni a hátamra a saját elvárásaimat. Mert nincs annak enélkül is elég baja!:-)
Így jött az első kihagyás egy torokbajos vírus miatt, de utána hamar magamhoz tértem. Magamhoz képest pörgött a lábam és vadul kalkulálgattam a várható teljesítést.  Na, a következő héten már nem kellett ezzel sokat foglalkoznom, jött a torokgyulladás második felvonása. Kiütéssel győzött és küldött parkolópályára 8 egész napra. Felültem a hullámvasútra, napról napra kellett halasztani az újrakezdést, de amennyire tűnt reménytelennek, úgy raktam le szinte minden pakkot és a cél csak a rajthoz állás lett. Tudtam onnan már beérek, akárhogyan is. A szombati átmozgatón is csak kapkodtam a levegőt, a pulzusom a futócipőm látványától is 170 volt. Az utolsó manuálterápiától megint vacakolt a derekam. Oké, mosolygós menet ez már nem lesz. De ezért nyomtam a gyógytornát minden nap, ezért változtattam az étrendemen és megígértem az érmet a kisfiamnak. Nem lehet, hogy megint csak Apa hozzon érmet!
Iszonyú meleg van, a bemelegítés után már levegőért és kegyelemért fohászkodok.
Az még odébb lesz. Elrajtolunk, mindenki tolja, éget az aszfalt, könyörgöm csak utolsó ne legyek! Megyek én is, nézem a pulzusom, de minek?! Már nincs korlát, nincs pk, lehet menni, de a 173 akkor is magas. Zihálok, de inkább hangosítok a zenén. A lábam vinne, de ólomsúly ül a tüdőmön. Így telnek a kilométerek, sokan hagynak le, visszaelőzni senkit nem tudok, mi lesz ebből, de haladok.
A pálya nem túl mozgalmas, nagyon futható, na de az most épp nem annyira megy. Marad a gyaloglás felfelé, itt legalább nem hagynak le többen. Aztán gyorsan elkezd lejteni az út, uppsz, ez gyorsan eljött, innen már csak be kell gurulni. Most nem vagyok bátor, kell még az a derék, nem itt fogom szétcsapni. És megint az aszfalt, most nagyon hosszan. Tudok gyorsítani, de csak nem jön a vége..Ezen jót derülök, az egész 8 kili, én meg itt vicsorgok. Aztán csak eljött a cél, jobbra csapattársak, a célegyenesben meg Gabi, én meg megkönnyebbülten kapkodom a levegőt. Eufória nincs, örülök, hogy beértem. Köszi a hátizmaimnak, hogy egyben tartottak.
Sok még a tennivalónk, de már tudok mosolyogni magamon és nem gúnyosan. Ez most a legnagyobb eredmény! Köszönöm Gabi! Jön majd a többi is.