Martonvásár, 12 órás OB – Földi Zsuzsi, beszámoló

Posted on április 25, 2024 Updated on április 25, 2024

Vannak futások, amikor minden klappol. Amikor minden pont úgy történik és működik, ahogyan „kell”. Ilyen futások nálam viszonylag gyakran előfordulnak 10-20, vagy akár 40 km-es távokon, de 12 óra már olyan hosszú idő, amikor tervezhetek bármit előre, úgyis valami közbejön, de ez egy ilyen játék, ezt tudva indulok neki.
Aztán vannak olyan futások, amikor falak (gátak?) dőlnek le. Olyan falak, amiket évek alatt éptettünk fel, atomstabilnak hittünk, ledönthetetlennek. Mint például a „70-80 km után nekem kicsit gyalogolnom kell, ezért bírom sokáig” (ez vagyok /spoiler:voltam/ én).
És vannak azok a futások, amikor minden tökéletesen klappol, és közben omlanak össze a falak.
Az én legutóbbi 12 órás futásom ilyen volt.

Martonvásáron 2024. 04.13-án rendezték meg a VI. Fehér Enikő és Vörös Balázs Emlékverseny keretein belül a 2024. évi 12 órás Ultrafutó Magyar Bajnokságot, és bár nekem edzőversenynek lett betervezve, az OB-ra neveztem, nem a nyílt futamba.

A verseny reggelén hajnalli 4-kor, mégis teljesen kipihenten ébredtem. Reggel 7-kor volt a rajt. 5-kor elindultam, vettem jeget, Erikát (Nagy Erika Coachery) Bákásmegyeren összeszedtem, reggel 6-ra Martonvásárra értünt.  Rajtszámátvétel, cuccok (frissítésem, jég, asztal, szék) kipakolása, 5 perc alatt frissítési terv átbeszélése: fél óránként minimum 2,5 dl izó, ami most Sponser Endurance volt. Két héttel korábban a 4x50km-es edzések közül kettőn is ezt használtam, miután  feledékenység miatt kifogytam a szokásos i:am-ból, és Áditól ezt kaptam – szerencsére remekül működött. Mivel tudtuk, hogy meleg lesz napközben, erre az óránkénti fél liter izóra terveztünk még óránként 1-2 i:am sótablettát, melegtől függően.
A futásra Gabitól annyi instrukciót kaptam, hogy pulzust tartsam könnyű aerob zónában, tempóval, távval nem foglalkozni, egyenletesen haladni, és beleképzelni magam egy hosszú ultra 24-36. órája közé, amikor már fáj, de még haladni, futni kell, valamint bármi megoldandó dolog van, azt maximum 1 perc állásból oldjam meg.

A futást zenével terveztem végig, és újra csak a két héttel korábbi 4x50km-es edzésekre gondolva pont úgy, mint ahogy akkor az utolsó két ötvenesen csináltam és elképesztően jól fókuszban tartott: egy adott számot végtelenítve fogok hallgatni.
Eredeti tervem az volt, hogy 3-4 óránként váltok zeneszámot, de végül csak két szám maradt versenyben, 4,5 órán át az egyik, a maradék 7,5 órában a másik ment.

A pálya útvonala csodaszép környezetben vezetett a Brunszvik kastélyparkban levő tó körül, 1360 m hosszan, aszfaltos úton, kb 6-7 m szinttel egy körben.
7-kor elrajtolt minden 12 órás futó, az OB-n összesen 15-en indultunk, 7 nő és 8 férfi.  Induláskor még elég hűvös volt, fejemen csősál, rajtam a trikón egy póló is volt, plusz karszár. Kesztyű csak az első két körben hiányzott kicsit, de bírható volt nélküle még az én extra fázós kezeimnek is.
Viszonylag hamar lekerült rólam a plusz póló és a karszár, kb. 2 óra futás után cseréltem a csősálat baseball sapkára. Másfél óra körül volt egy wc járatom, itt majdnem sikerült tartani a max 1 percet 😊

Az első pár kör után a pálya karakterisztikája miatt meg sem fordult a fejemben az, hogy itt bármiféle PB, vagy azt megközelítő eredményem lesz, de nem is ezért jöttem.
2-2,5 óra után azt éreztem, hogy na, jól vagyok, ez a nap így ahogy van, eléggé rendben van, helyemen vagyok. Mindkét fülemben füles volt, szólt a vegtelenített egy szám, külső zaj nem sok jött be. 3-4 körönként nyomta a kezembe az új kulacsot Erika, meg sem kellett állnom. Minden kör végén hallottam hogy a speaker bemondja hogy ki hol áll, én tudtam hogy 7-ből 7. vagyok, de egyrészt a verseny elején voltunk, másrészt nem volt érdekes sem a helyezés, sem semmi más azon kívül, hogy a pulzus legyen jó, és fussak, kényelmesen, egyenletesen, ez meg pont így volt.
A T8 nadrágomban futottam most is, amit nagyon szeretek, mert vékony, könnyű, és pont tökéletesen tudok bele pakolni (telefon, zsepi, soft kulacs), viszont melegben a rövidsége miatt a combjaim belső felét 1-2 óránként kenni kell vazelinnel, mert rommá dörzsölődnek különben. Elég hamar kiderült, hogy futás közben nagyon bénán tudom csak kenni magam, ezért úgy döntöttem, hogy felveszek alá egy combközépig érő nadrágot, inkább legyen picit melegebb a cucc rajtam, de kiiktaok így óránként fél perc állást 😊
Na, ennek az öltözködésnek (és a „visszafele nem futunk” extrán belém rögzült dolognak) az lett a vége, hogy lett egy grátisz/bünti köröm a 4. órában: a rajtszámom, rajta a chippel az asztalon maradt. Ezt észre is vettem kb 3-400méterrel később, és ahelyett, hogy visszamentem volna érte, lefutottam a teljes kört. Tanulópénz, akarom mondani tanuló extra kör volt – chip nélkül lehet visszafelé is futni, ha úgy hamarabb lesz mért köröm  😀

4,5 óra után cseréltem fülest és zeneszámot, úgy gondoltam hogy majd valamikor a 8. óra után lesz új szám, de végül maradt ugyanaz az utolsó 7,5 órában.
5-6 óra között kicsit nehezebbnek éreztem a futást, ránéztem a tempóra, lassabb is voltam, mint előtte, pulzus is alacsonyabb lett – hát akkor ez tuti nem a meleg miatt van, egyébként is folyamatosan ment a hűtés, sapka, karszár vizezve, fáradtságtól ötvenpár km után kizártnak tartottam az alacsonyabb pulzust, ittam is eleget, így bevettem még plusz sót, abból baj nem lehet. És egyszer csak elmúlt a nehézkes futás, újra jó lett minden, lett is egy órám szerinti 58-59 km-es 6 óra, juhéjj (PB). 7 óránál gyors pisi, és nagyjából ekkor tudtam meg, hogy a 4. helyen futok. Nem mondom, hogy nem örültem, de hát még 4,5 óra hátra van, az sok idő még.
Nem sokkal később  Erika szól, hogy a 3. helyen futok.

Hű. Na jó, fókusz csekkolva, az a helyén, a tempó kényelmes, jól vagyok, nem változott semmi, tessék szépen ugyanígy futni tovább.  Klassz dolog hogy dobogós helyen futok, de nem a dobogó miatt vagyok itt. Ha így marad, akkor hurrá, de az utolsó óráig nem szaggatom meg magam helyezésért, addig szigorúan saját tempó, kiírt pulzus, ez volt az instrukció mára. Közben Ádám írt, hogy úristen, a 3. helyen futok, nézik az eredménylistát, és nagyon drukkolnak. 
Nyolcvan km felett jártam, és még mindig eszemben nem volt gyalogolni, azokat a kis sunyi emelkedős részeket is megfutottam, néha 1-2 lépést gyalogoltam, amíg a sótablettát elővettem, 9-9,5 óra futás után már nem voltam annyira ügyes, hogy ne szórjam szét, ha futva szedtem volna elő. Beszéltem futás közben Ádámmal pár szót telefonon, közben a következő körben mondja nekem Erika, hogy második vagyok. A reakcióm nem túl nőies módon annyi volt, hogy b.ssza meg. Egy részem rettenetesen örült, hogy azta, és wow, a másik részem meg, hogy uhh, hát ez jó kis nyomást tett rám. Itt már tényleg nincs kifogás, alibi-gyaloglás, csak mert úgy szoktam. 90+ km, és persze fáradtak már a lábaim, de igazából sima ügy futni. Jó a pulzus (még mindig nem esett le, jé! ), tartom a 6:10-6:20 közötti nagyon kényelmes tempót. 1-2 körrel később szól Erika, hogy ne toljam nagyon, van még 2,5 óra. Hm. Hát pedig nem is tolom, tök kényelmes… Aztán megkapom Gabi üzenetét: ha meg tudom tartani a helyezést, az tök jó, de csak a saját tempómmal menjek, ne szaggassam szét magam, jövő héten edzések vannak. Cuki 😊Innentől már direkt meggyalogoltam az emelkedős szakaszokat, legyen akkor tényleg nagyon kényelmes, már-már túl laza, de azért haladós az utolsó 2 óra. A harmadik és negyedik helyezett 2-3 körrel volt mögöttem, így teljes nyugalommal és csak befelé, magamra figyelve futottam. Élveztem nagyon.

10,5 óra köröli százas, azta. Hát, ha nem szúrom el nagyon, akkor PB lesz. Az órám szerint bőven, de a hivatalos is, a nem mért kör nélkül is. És így is lett. 113,04 km lett a hivatalos eredményem, OB ezüst. 
A 2019-es 110 km-es egyéni legjobbamat javítottam, a nem mért körrel együtt ez 114,4 km lenne. Az órám 116 km mért, csak érdekességképpen (ez körönként 20m különbség a hivatalos pályahosszhoz képest).

A futás óta sokat gondolkodtam, hogy mi kellett ehhez a majdnem tökéletesre sikerült futáshoz.
Kellett az, hogy nagyon jól voltam minden szempontból a verseny körüli napokban. A verseny hete, a verseny előtti este, a verseny napjának reggele, minden tökéltes volt. Nem volt idegeskedés, kapkodás, nyugodt, higgadt ébredés, magamra figyelés.
Tökéltesre sikerült a frissítés. Erika szólt, én ittam, egyszer próbáltam csak felülbírálni azt, amit mond, de utána befogtam a szám, az én dolgom a futás volt, az övé az én frissítésem intézése – ha azt mondja, hogy kevés volt az adott órában ami fogyott, akkor az úgy van. Végül a 12 óra alatt megittam 7 liter vizet, ebből 6 liter izó volt, pont ahogy terveztük.
A hűtést időben kezdtük, semmi megborulás nem volt miatta, őszintén szólva nekem nem is volt igazán melegem a futás alatt. Reggel picit fáztam, de később pont jó volt a hőmérséklet.
A fókusz, az most 12 órán át végig nagyon rendben volt.

Pár nappal ezelőttig azt gondoltam, hogy tuti a zene, ez az, halleluja, megtaláltam azt, hogy mi tud tökéltesen benne tartani ebben az extra fókuszált állapotban. Aztán rájöttem, hogy bármi lehet, amiről elhiszem, hogy na, EZ lesz AZ. Segített, az tény, de csak ettől a két végtelenítve lejátszott számtól nem fogok jobban futni. Ez bennem van. És ha most, edzőversenynek tudtam ilyet, akkor ez bennem volt már korábban is. És EZ lesz AZ, ami miatt legközelebb sem fogok gyalogolni sem 70-nél, sem 80-nál, sem 100-nál. Ha meg mégis, hát bumm, nagy ügy. De a tudat, hogy tudom, és az erő, amit ezen a futáson megtapasztaltam, az lesz az, ami ugyanilyen tűéles fókuszt tud majd adni a következő versenyeken. Legalábbis most ezt gondolom. Vagy ebben hiszek, és ez a hit legalább olyan fontos, min t a 7,5 órás végtelenített zeneszám hatásába vetett hit (ami mondjuk tény, hogy egy adhd-s agyra tényleg extra hatással tud lenni 😉 ).

Köszönöm Gabi a felkészítést, szuper futásom lett minden szempontból ❤
Köszönöm Erika a verseny közbeni segítséget, május végén folyt köv ❤
És köszönöm páromnak, Ádámnak a verseny előtti és utáni supportot, legközelebb közben is ❤