37. eXtremeMan Nagyatád Hosszútávú Triatlon OB – Földi Zsuzsi, beszámoló

Posted on 2026.08.17. Updated on 2026.08.17.

Amikor a versenyre, és az az előtti – utáni napokra gondolok, leginkább bevillanó képek, gondolatok, érzések jönnek, mintha egy álomban lettem volna.

07.31. (péntek) este
Varrok. jégtartó izét, vagyis kendőt. Tetra pelenkából, ami nagyjából 8 éve a jégtartó izém a nyakba (van belőle vagy 8-10, senkimegnetudja, de ezek még a nagy ló gyerekeimé voltak valamikor…), de most megvarrom, mert már évek óta ott a gondolat, hogy „megkénevarrnihogyneessenkibelőleajég” . Varrok, kézzel, ez az első ilyen. Tesztdarab. 9 nap múlva élesben lesz használva.

07.30-08-01. (péntek-szombat)
upsz, futócipő… elfelejtettem, hogy kéne új, helloadhd. (vasárnap este webshop, rendelek, csomagautomatába Csurgóra.

08.02.(t-7 vasárnap) 
Reggel már nálam a szakadt kölcsön mikrobusz, #delegalábbnagy. Margitsziget, utolsóhosszú, jégtartóizé tesztelve, tesztalany szerint fasza. (akkor a többit is pont ilyenre megvarrom). Busznak csak a torka véres, de jó lesz ez, nem variálok 4 gyerekkel, sok cuccal, indulás előtt 3 órával.
Hurrá, nyaralunk, délután 5 kor már Gyékényesen. Itthon vagyok, szeretem.

08.01 délután 
upsz megint, a bringa első váltókarja, ezt is elfelejtettem, hogy rá kéne még a héten nézetni. Meg a kattogás. Meg a könyöklő csavarjai… (helloadhd)

08.04.
Bringa a Nagykanizsa szervizbe  (köszi Yanko’s bike és köszi Vili! 08.06. tip-topra készen!

Amikor
úszom a tóban a háztól a strandra, 1 km kb, a 11 éves lányom velem, mellettem úszik – csöpögősen idilli és szép ez az egész.  Pityergek úszás közben, mikor nézem a víz alatt, ahogy úszik. Gyorsban, végig, háromszor megállva, de lazán letudva az ezermétert. Szar ötlet úszószemüvegben sírni, akár fel se vettem volna. Fáj a vállam, a fene egye meg. Háromezernyolc lesz, nem ezer. Mi lesz, ha… Semmi nem lesz, jó lesz, minden jó lesz. Lassú vagyok. Tojd le, jólesz, jólesz

Ahogy
varrok a teraszon reggel. Holnapután vasárnap. Vagy már holnap? Szeretek varrni, szeretem ezt csinálni. Apró, ismétlődő, precíz mozdulatok. És én fejben már ott vagyok a legtökéletesebb tóban, úszom, a második kör végén. A bringán vagyok. Futok, és kapom a nyakamba a jeget, pont ebben, amit épp varrok. Vagy épp kapja Ági a nyakába. És Szilveszter, meg Bendi. Meg a többiek, akinek jég kell majd.

Szombaton
ülök az autóban, egyedül. Gyékényesről Nagyatádra, megyek a rajtcsomagért. Sírok. Egyedül vagyok. Kicsi vagyok. Én ehhez kurvára kevés vagyok, valaki legyen már itt velem basszus, miért kell ezt is, mindent, már megint egyedül. De basszus, ha eddig is ment, akkor megy most is, minden oké – csak be kell depózni futásra. Cipősapkagélizósótabivazelinpótzokni, minden más lesz a csapatsátorban.  Még jó, hogy 1 órája Szil egyenesbe rakta az agyam telefonon. Azért akkor is szar ez így egyedül, ezt nem lehet megszokni, de nem is kell, csak tenni a dolgom. 38 perc alatt háromszor bőgtem el magam, és zokogtam ki magamból a mindent. Még jó, hogy nem sminkeltem, pazarlás lett volna. Jó lesz minden holnap, legyen már végre holnap.

Vasárnap reggel
6:30, tópart.
Jaj, de szeretem ezt a tavat. Menjünkmár, és mantra: iamfcknawesome, ájemfákinószom. fákinószom. Jóleszminden, jóavíz, szeretekúszni, szeretektekekerni, imádokfutni.
Négyből három gyerekem kijött a a rajtba, plusz egy kölcsönlány, szelfi, cuki kamaszok, szeretetbombák, vigyori mind.  De jó, hogy itt vannak.
3 perc a rajtig. Belül én már egyedül vagyok.
Vangelis, a rajt előtti zene

7:31
A víz érintése a talpamon, lábfejemen, végig a bőrömön, ahogy sétálok, futok a vízbe, majd fejjel bele, és jobb kar, bal kar, vegyél levegőt! És uhh, nincs légzéssel gond, minden jó. Verekedés nélkül, simaliba.  Jaj, de szeretek úszni, nagyon élvezem.

Bringán
Még Gyékényesen, a cukrászda előtt valamit pakolásztam, igazgattam, ettem? ittam?
A lecsukott sorompó, helló Viki. Röhögcsélések, érezhető a feszültség, sokan vagyunk itt.
Csurgó. Berzence. Ez tavaly, meg előtte szar volt, most vigyorgok, és imádom.
És jé, már Nagyatád
Tarany fele a jobbos a kútnál. És tényleg durva a nyomvályú, kösz Sz.
Lenézek tekerés közben a lábaimra. A bal combomra. 5 hónapja még járni is nehéz volt, az a három izom, ami akkor szakadt, most milyen csoda, mindent megtesz nekem, gond nélkül dolgozik.. nagyon hálás vagyok értük.
Nagyatád, helló Szilvi, megjöttem, izó-víz-gél, 65 perc múlva jövök.
Húszkor volt gél, akkor óraötkör legközelebb, harminckor víz és só, ötvenkor izó. 

Amikor
elharapom néha a nyelvem az útminőség miatt, és még így is jó, gyorsan átmegy rajtam a  „hogy bringázna az egész nap ezeken az utakon, aki nem képes rendbe tenni”, nem érdekel a kátyú, nem érdekel a rossz út, élvezem így is nagyon.

120 után
hát helló, már hiányoltalak, szél. Hegyvagyok Fruzsi után Szélvagyok, az arcodba nevetek, nekem így is tök jó.
Jég a nyakba, víz a fejre, lábra, helló nyár, helló meleg.

Utolsó kiskör
„1 óra múlva jövök, tali a futós sátotnál”
Nem lesz 6 óra, azt már tudom egy ideje, és hat tizen belül se, de akkor is de rohadt jó ez. 29-es átlag lesz, hát szinte el se hiszem, ez nagyon klassz.

Futás
Depóban cipő, sapka, só+víz, gél a kézbe. Márcsakegymaraton, 8 kör, nem „csak”, de baromi jó vagyok, 29-es 180-at tekertem, basszusbasszus, hattizenkettő…

30:30 első kör, tökéletes, viszont ebből így fejreállás lesz, mert bár “annyira” nincs meleg, de felforr(t) az agyam, a mindenem.
Jeget kérek, jeget mindenhova, előre, hátra, karszár – hol a párja? elhagytam. Oké, nem baj, haladjunk.
Minden körben: gél, víz, só, víz, hűtés, hűtés, hűtés

És akkor egyszer csak
ez meg mi a tököm. Fáj a gyomrom. Elmúlik. Elmúlik. Minden elmúlik. Átlélegzed. Gyalogolsz, elmúlik. Négyórás maratonnak annyi, de nem baj, csak haladj.

Hát, evvel a fájdalommal feküdni szoktam, akkor múlik el. Oké, akkor most elmúlik fekvés nélkül. Kések a gyomromban. Még ha hányinger lenne, vagy valami szokásos futós gyomros gond, de nem, ez tök más. Oké, eddig mindent megoldottam, minden elmúlt előbb-utóbb, ez is így lesz.

Matekolás
Mivel ha vízen kívül bármi a gyomorba kerül, a fájdalom utána megmutatja az összes csillagot, ezért  döntöttem: csak vízzel és hűtéssel ha jobb, akkor tudok futni, még ha lassan is, tehát takarékon megyek, de fájdalmat minimalizálva. Működik. Szuper. Majd elszúrom, iszom egy felesbe hígított kólát. Következó 30 perc kuka, csillagok újra megjelentek, pedig még a nap is fenn volt. Soha többet ilyen hülyeséget, legalább ezt is megtanultam most. És soha többet iron táv, egyszer is tök elég lesz ez nekem…

„Tök jól mész, kategória három vagy”
Mennyire van a kat4 mögöttem?  Messze, legalább egy körrel vagy előtte. Nagyszerű, nem kell sírva futni. A lábam bírná az ötpercest is, de ahogy nő a tempó, nő a rázkódás, úgy nő a kések száma is a hasamban, így viszont maradhatok a bírható fájdalomnál.

Utolsó kör, sötétedés előtt benn leszek, hát ez állati jó. Négyharmincvalahány perces maraton lesz, ez van. 12,5 óra körül lesz a vége. Elsőre, kb nullával egyenlő triatlonos tapasztalattal és rutinnal behúzok egy bőven 13 órán belülit.  I am fckin” awesome. I’m a supergirl, de tényleg.

Megköszönöm a frissítőpontos srácoknak és  lányoknak a segítséget, szerettem őket. Cukik, csacsogósak, édesek voltak, csupaélet kamaszok.

A szalaghoz érve nézek bambán – ezt akkor most fogjam meg?  Ja jó, akkor mint az UB-n, oké. Hát ez fantasztikusan jó. Ez tök jó volt. Ezt akarom még máskor is, kell ebből még nekem, egy nem lesz elég, érzem. 

Jajajaj, kavarog minden, a fejem, de leginkább gyomrom, balra el, nem fogok a célkapuba tenni semmit.

„Itt az érem, itt a rózsa, rossz irányba mentél.”  Hát bocs, majd jövőre már tudom, jobban fogok figyelni. És ígérem, nem leszek rosszul.
Helló forgó gyomor, helló szédülés, helló ájulás határ. Ezt már ismerem legalább, pont mint egy százmérföldes után. Ez is elmúlik majd.
Ennék, de nem jó. Ja, ez is ismerős, leves kéne, az nincs. Akkor éhes maradok, legközelebb hozok levest 😀

Ágy, fekszem, gyomor jobb. Megint csak azta. Kat3 az OB-n. Mintha egy éve azt mondtam volna, hogy idén elindulok egyéniben, és a korosztályos dobogót megcélzom. És megvan, állati jó. És nagyon fáradt vagyok, borzasztóan fáradt, és éhes.

Hétfő
Eredményhirdetés, elkésünk, de a lényegre odaérünk.  Elsőbálozóként a színpadon kapom meg az oklevelet, aztán eredményhirdetések. És igen, senior3 kategória 3. hely, vigyorgok a dobogón, mint a tejbetök.

Csapatfotó, kajálunk, borzasztó fáradt vagyok.
Kedden a masszázs másfél óráját leszámítva a napom a hűtő és a kanapé között telik el, nagyon fáradt és nagyon éhes vagyok. Evés közben is éhes vagyok.

A kérdés
Vajon mi amortizál le jobban, és mi a nagyobb meló?  20 óra körüli százmérföldes futás, vagy egy 12 és fél óra körüli ironman. Még mindig nem tudtam eldönteni.

A számok:
3.8km úszás 1:36:56 (2:33 p/100m)
depó1: 6:41
180km kerékpár: 6:12:22 (29km/h)
depó2: 7:22
42.2km futás: 4:33:14 (6:33 p/km)
Célidő: 12:35:24 női 15. kat 3.

Köszönöm Gabi (edzőm, Barát Gabriella) a felkészítést – a fizikait és mentálisat egyaránt 😉
Köszönöm Tomi (úszóedzőm,  Molnár Tamás ) a felkészítést, hogy még evvel a tropa vállal is simán ment az úszás 🙂 
Köszönöm Tatár Szilvi a hatalmas és profi segítséget a frissítésben és az egész verseny alatti, előtti és utána dolgokban!
Köszi Petruska Zsuzsi, hogy a verseny napján ott voltál a gyerekeimnek 🙂