Latest Event Updates

Egy év rehab – Juhász Erika

Posted on

Előre szólok hosszú lesz, mint amilyennek éreztem is az elmúlt egy évet.
2019. május 13-án kaptam újra edzéstervet Gabitól, ami így nézett ki: 5x(1 perc kocogás és 3 perc gyaloglás)=20 perc
Az első heti összesítés 83 perc.
2020. május 11-i héten 74 km össztáv, benne 38 km-es hosszú.

Kicsit messzebbről:
2018. október 7-én a SPAR Budapest Maratonon koromnál fogva szerettem volna megfutni a legjobb időmet, ami eddig 3:58:57 volt. Készültem rá becsülettel, de az élet keresztül húzta a számításainkat. Az első km-en reccsent a térdem és vége lett az álomnak, mentő vitt el, majd műtét egy hónap múlva. Műtét után gyógytorna, porcfeltöltés… majd mivel december volt, csak edzőteremben erősítés, biciklizés, kocogás.
Készültem szép lassan a BSZM-re, de éreztem valami nem jó. Gabi kimondta nincs BSZM. Majd újabb orvos, újabb műtét, ahol kiderült ott volt a leszakadt porc, amit az első orvos nem talált.
Műtét másnapján ezt mondta az orvos: “Át kellene gondolni ezt a futás dolgot, mert amit bent láttam az alapján már nem fog futni, legalábbis maratont biztos nem.”
Nem volt elég, hogy fájt, minden bajom volt, teljesen sánta voltam (most is megszokásból többször bicegek), még ez is.
Újra gyógytorna, újra kínzás, de éreztem jó lesz. Májusban írtam Gabinak, hogy jó lenne elkezdeni, de nagyon nehezen vette rá magát, hogy ismét dolgozzunk, majd mikor írtam nem maratonra készülök, egyelőre járni tanulok akkor elfogadta.
Így kezdődött újra a mozgásom kint az erdőben, hogy ne lássa senki a kínomat. Kibicikliztem majd megcsináltam,  amit kért – legtöbbször sírva, majd haza tekertem. Csak én tudom mennyi fájdalmat éltem át, hogy
mennyire legyengült a bal lábam, elvékonyodott a combom, de a térdem felett a folyadék ott lötyögött minden mozdulatnál. Állandó jegelés, gyulladáscsökkentők, minden, ami lehetséges. Minden hónapban egy
kis javulás, de tényleg kicsi. Közben az edzéstervek jöttek, soha nem hagytam ki egyet sem, pedig őrületbe kergetett a sétálás minden alkalommal kocogás közben, de ha ez volt előírva, ezt csináltam.
Augusztusban a Balatoni nyaralás alatt elmehettem a Napfelkelte félmaratonra, de csak kocogva bele-sétálva, hogy ne fájjon! Gabi nagyon izgult mi lesz, de végigmentem az első felét kocogva-gyalogolva a második felét gyalogolva, de szintidőn belül így is.
Szeptember 16-ával elmaradt valahogy a gyaloglás rész az edzéstervekből, de még mindig perc alapon.
Közben túrázni jártam, többek közt teljesítettem a Fjallraven 5 napos vándortúrát, és körbe tekertem 4 részletben a
Balatont az eredeti UB útvonalán. A súlyom nagyon lassan, de kezdett csökkenni, de a térdem még mindig nem volt az igazi.
Eljött a Chicago Marathon október 13-án, amikorra már 6:30-6:45 között tudtam kocogni, erre is kocogás-gyaloglás kombót terveztünk. Minden a terv szerint ment, és az amerikai hetek megkoronázásaként hasonlóképpen teljesítettük a NYC Maratont, ami újra hatalmas élmeny és meghatározó esemény a futóéletemben, sőt benne van a top 3-ban. Nagyon jól sikerült, végig mozgásban óriási energiával húztam be a fiam a célba!!
Itthon újra a dolgos hetek, de egyből feltűnt, hogy november 18-tól eltűntek a perc alapú edzéstervek, jöttek végre a km-ek, de még 30 km/hét alatt, aztán decemberre edzésben elértem a hétvégi 20 km-t.
Február már 60 km heti futással és 40 km Téli Margita túrával kezdődött, reálissá vált egy március végi maraton (Debrecen)
Nem szoktam ledöbbenni hétfő hajnalban, mikor olvasom a heti tervet, sőt kv-t készítek hajnal 4-5 körül és az az első, hogy megnézem, megemésztem a kiírtakat és próbálom beilleszteni a napjaimba.
Március már a maraton jegyében telt volna, ha a vírus mindannyiónk életét felül nem írja.
És most májusra eljutottunk a rehabos futó évem fordulójához, amit a futó barátaimmal töltöttem egy Velencei-tó körrel és plusz 10 km=38 km-rel.
Nagyon sokan felesleges dolognak tartják az edző által írt terveket.
Teljesen túledzett voltam mikor Gabihoz kerültem 2 éve, amit próbált helyretenni és felkészíteni az UTT-re, amit ha
magamtól készülök biztos lefutom előtte edzésként és kidőlök. Az is sikerült, sérülés mentesen felkészülni és lefutni is. Majd a műtétek után ez az év, benne gyógytornász, masszőr, jóga oktató , és Gabi hozott el idáig ismét. Magamtól vagy már abbahagytam volna, vagy menni se tudnék, mert a fokozatosságot nem tartottam volna be.
Ezzel a beszámolóval szeretnék köszönetet mondani, hogy nem csak az edzőm, hanem a lelki támaszom is, aki tartotta bennem a lelket a sérülés, majd a lányom külföldre költözése és férjem betegsége alatt is!
Ez az én sérülés utáni felépülésem története így az 50. évemhez közel.
Boldog évfordulót nekünk. ❤

Telekom Vivicittá Virtuális Futónapok júniusban

Posted on

Egy újabb mass-edzéstervvel jelentkezem, a június közepi Vivicittára. Használjátok szeretettel!

 

 

Eddig is készültél, de szeretnél igazán formába kerülni a Telekom Vivicittára? Töltsd le és kövesd a 3 hetes formába hozó edzéstervet, és fuss június 12-14-én a 21, 10, 7 vagy 2,5 km-es távon!

Formába hozó edzésterv

A Gizionok esete a Szénás körrel

Posted on

A múlt héten a gizionok ellepték Perl Gergő játszóterét, és a Szénás-kört választották többen is, egy kis lendületes hosszú futásra.

A kis körön (31 km) Juhász Erika (4:11:08) és Bán Andi (4:10:04) futott, a nagy körön (75 km) pedig Belus Tamás repesztett hatalmas pályacsúcsot 6:53:52-vel.

A Szénás körnek köszönjük a lehetőséget, hogy ebben a verseny nélküli időszakban is feszegethetjük a határainkat!

 

 

Yellowrun félmaraton – Takács Gábor

Posted on

Otthon, de mégis közösségben?
Futópadon, de mégis versenyen?
Taki beszámolója a Yellowrun félmaratonról:

Nem akartam rekordot futni, a cél “mindössze” az 1:30 alatti 21.1km volt.
Ezeken a meetupokon általában az elejét lassan, közösen kezdjük, hogy lehessen király sárgapólós screenshotokat készíteni. Ma 500 métert mentünk együtt 9km/h-val, majd utána elkezdtem lassan, fokozatosan gyorsítani. Az eleje ment tehát a levesbe, 5:36 lett az első km, ezért úgy terveztem, hogy nem 21, hanem 22.1 km-t fogok futni, így lesz majd egy tiszta félmaratoni időm az első km után.
Az ötödik kilométerig fokozatosan gyorsítottam, km-enként 0.2km/h-t hozzáadva. Kb. 4:16-ra gyorsultam fel, ezt viszonylag könnyedén tudtam tartani, terv szerint nagyjából félútig. Az 1:30-hoz 4:15 kell, de szokás szerint negatív splitekben szándékoztam futni, így emiatt nem aggódtam. Ezt a tempót tartottam a 12. kilométerig, onnan finoman tovább gyorsítottam. Itt teljesen jól éreztem magam, nem volt semmi kínom, nem fájt semmi, maximum amikor törölköztem vagy frissítettem és kicsit kiestem a ritmusból, utána volt kissé nehéz visszatalálni. De ezek csak másodpercre éreztették a hatásukat, nem volt gáz.
A 14. kilométeren már 4:10 alatt voltam, innen két kilométerenként szándékoztam tovább fokozni. Itt már azért kilógott a nyelvem, bár beszélgetni tudtam, de határozottan nem esett jól. Kb. RPE 15-16 környéke volt. A két kilométerenkénti fokozó azért csak ment, versenyként éltem meg, ahol bele kell adnom apait-anyait, szóval odatettem magam.
19-nél utolértem egy német srácot, és ahogy megjelentem mögötte, elkezdett gyorsítani. Nagyjából 500 métert futottam mögötte, közben picit gyorsítottam, de lereagálta, ő is gyorsított. Na itt jött elő igazán a versenyhangulat, mondom nehogy már innen ne nyomjam le! Azt terveztem, hogy kb. 20.5 környékén előveszem a gyilkos 3:45-ös vagy 3:40-es tempóm, és azzal elviharzok mellette. De ő is dűlőre szerette volna vinni, úgyhogy 20.2 körül picit tovább gyorsított. Na akkor gyerünk, felvettem a tempóját és 3:54-re fokoztam tovább – itt ő határozottan visszavett, valószínűleg ez már sok volt neki és inkább hagyott elmenni. Mögöttünk percekre senki nem volt, szóval megtehette. Ezzel a 3:54-gyel abszolváltam a 21. kilométert, de a végére annyira elkészültem, hogy mondom ebből nem lesz 22.1, hagyom a vérbe, elég volt ennyi. Az RPE skálán határozottan a 19-nél voltam. Viszont pont a 21.1 előtt lett 1:30 az időm, na mondom ha ezt itt abbahagyom, annyi az előzetes tervnek. Nem tudom honnan, de sikerült erőt merítenem, és végül ezt a 3:54-et sikerült még egy teljes kilométeren át tartani. Mondanám hogy anyáztam közben, de valójában a túlélésért küzdöttem, olyan érzés volt hogy közel járok az ájuláshoz. Amikor átgördült a 22, majd nagy sokára a 22.1 (életem leghosszabb 100 métere volt basszus), tényleg úgy éreztem hogy a családomnak kell lehámoznia a padról, még 100 méter már nem ment volna. Nagyon régen nem készültem ki ennyire, de baromira büszke vagyok magamra. 😀 Jó volt!
A tiszta félmaratoni idő így végül 1:28:21 lett.

Melyik napszakban szeretsz edzeni? #sportkontroll

Posted on

🌞🌛Te melyik napszakban szeretsz edzeni? És mikor tudsz?

A kettő sokaknál nem ugyanaz.🙈

Mind a kettőnek megvannak az előnyei, hátrányai! Azok vannak jó helyzetben, akik mind a két napszaki edzéssel tudtak tapasztalatot szerezni, és megtehetik, hogy válasszanak a kettő közül.

👉Mert bizony, a reggeli és az esti edzésmunka nem ugyanaz, még ugyanannál az embernél sem!
A reggeli mellett kiemelten az szólhat – tekintve, hogy sok a szénhidrátanyagcsere-zavaros, inzulinrezisztens ember -, hogy valóban felpörgeti az anyagcserét aznapra, és az aznapi vércukor- illetve inzulingörbéket segít stabilizálni (ha megfelelően eszel mellé).📉

KIEGÉSZÍTŐ INFÓ: A reggeli edzésnél persze feljön – nagyon gyakran – a kérdés, hogy éhgyomorra csináljuk, vagy ne? Mi nem vagyunk az éhgyomri edzés híve: a pácienseink (és követőink) között felülprezentáltak az inzulinrezisztensek, nekik pedig ez nem javasolt. És főleg akkor nem, ha egy órát meghaladó, intenzív állóképességi vagy erősítő edzésről beszélünk.💪🏃‍♀️
Ha valaki nem bír reggelizni, és főleg nem szereti, ha pocakjában van a kaja, mire edzeni kezd, akkor is javasoljuk, hogy néhány szem kekszet, pár falat pirítóst toljon le, illetve mehet egy kis gyors CH (némi joghurt, banán), hiszen a szervezetnek szüksége van glükózra és az fel is használódik – viszont az edzések után ilyenkor jellemzően előforduló remegést, vércukor-leesést (hipózást) így jó eséllyel kivédhetjük.

Nem érhető el leírás a fényképhez.