Latest Event Updates
#roadtosydney Június 12. – Negatív!
Uppszi-duppszi, egy héttel korábban meglett az eredménye a szövettannak. Nem mondom, hogy nem remegett a kezem, mikor rákattintottam, de szerencsére minden rendben, jóindulatú elváltozás, fél év múlva kell menni kontrollra, Huh.
Köszi mindenkinek az érdeklődést, a drukkokat és az idegondolást, és hogy az összes orvosismerősöm azonnal és kérés nélkül bejelentkezett. Nagyon jó érzés, hogy ha baj lenne számíthatnék rátok. Köszönöm!
Hát, ennyivel is közelebb kerültünk Sydneyhez:-)
A gyaloglás nagyon jól megy, a következő lépés, hogy napi elvárt lépésszámot határozok most már meg, ez így elsőkörben jövőhéttől 10.000 lépés lesz, egyelőre ennyi fér bele időben a többi sport mellé.
A gyógytorna egyre keményebb, de még mindig érzem, hogy ahogy fáradok, a térdem instabillá válik, szóval van még munka rendesen.
Ezúttal egy Manly Beachen készült saját fotóval jövök, itt lesz a verseny célja.
A strand kb 2 km hosszú, így mikor elérjük Manlyt és már halljuk és látjuk Péter Attilát, izé, a szpíkert, onnan még 2 kili…
Egy kis Manly történet
A jelenlegi Manly Beach területét a gadigal és wangal őslakos közösségek használták.
A „Manly” nevet 1788-ban Arthur Phillip adta a környéknek, mivel az itt élő őslakos férfiak megjelenését „férfiasnak” (manly) találta.
A 19. század közepén indult rendszeres kompjárat Sydney belvárosából, s ennek köszönhetően 1880-ra már népszerű üdülőhellyé vált.
A strand különösen fontos szerepet játszott az ausztrál szörfkultúra kialakulásában, 1907-ben itt alakult meg a világ egyik első hivatalos szörf-életmentő szervezet, a Manly Life Saving Club.
A világ első szörfversenyét is itt tartották 1964-ben.
Bükki Hegyi Maraton, félmaratoni táv – Palásti Péter, beszámoló
Varbóról a hegyen át bringával mentem a rajtba, egyfajta bemelegítésnek 7-8 kili és vagy 150m szint lehet benne, de ahol nagyon meredek volt, ott inkább toltam, mert minden erőt a versenyre tartalékoltam.
Együtt indult a 10 kilis (egy kör) és a félmaratoni táv. Kifejezetten szerencsés egy hegyi versenyt aszfaltos lefelével kezdeni :-), mindenki őrült módon bekezd. Ja, van aki nem – pl Lehmann Csongor triatlon világkupa győztes, de ő csak egy kört ment, brutális tempóban.
A pálya tudott volt, a körülmények ideálisak, 20 fok, száraz idő, magyar viszonyok között közepesen nehéz talajviszonyok. Az első körben még voltak “társak”, mert volt váltó is, de a második emelkedő végére már a szokásos terepverseny fíling: egyedül futsz. A Kis-Galya Nagy-Galya közti hullámos részre érkezve éreztem, hogy jó lehet ez, mert ezt a pulzust abszolút jól fogom bírni (úgy 144 körül lehetett) és közben haladok. Az ortástetői frissítőpontnál nem álltam meg, vizem volt, egy gélt meg a rajtban megettem, semmi nem indokolta a büfézést. Az első kör végén fejben már a másodikra fókuszáltam, visszafogva a lejtőn való esztelen száguldást.
A második kört megkezdve értem utol Sántha Norbit, aki viszont maratont ment és már két kör volt addigra a lábában. Egy darbabig együtt mentünk, volt benne kraft, tartotta velem a tempót, csak olyan 15 kilinél léptem el tőle a Galya lejtőzésnél. Onnan már “all in” mentem, bár se előttem, se mögöttem nem láttam vetélytársat. Mondjuk hátra nemigen mertem nézni. Az ostorosi elágazásnál, ahol a pálya visszafordul az állatpark kerítése felé, vettem észre egy srácot úgy 80-100 méterre előttem. A lejtős részen aztán fel tudtam rá futni olyan 30 méteres közelségbe. Amikor az állatkert kerítéséhez érkeztünk az aszfaltos részre, ami a rajtig/célig végig emelkedik, gondoltam megpróbálom megelőzni, bár fogalmam se volt, hogy hanyadik helyen állok. Így haladtunk felfelé, amikor a srác egyszercsak megállt és bevárt. Mondom neki: holtverseny? Nem szólt semmit, de hagyta hogy kicsit megelőzzem, de ott lihegett a nyakamban. Olyan 20-25 éves lehetett. Tudtam, hogy az utolsó 200-250-en az emelkedő még meredekebbé válik ezért próbltam az előnyt növelni és inkább arra gondoltam, milyen jó volna 1:50-en belül maradni, de a srácban még maradt bőven tartalék, így előttem ért be 10-15 méterrel.
Így is nagyon elégedett voltam az abszolút 3. hellyel, 1:50:12-es idővel, és 4:29/km GAP-et csináltam, ami már régen volt 🙂
Utána még lendületből vissza bringáztam Varbóra.
#roadtosydney Június 10. – Opera
A héten a teljes fókusz(vissza)igazítás megtörtént, hétfőn és kedden is ment a 3 féle mozgás, szinte a max. időben.
A gyaloglásban az a jó, hogy össze lehet vonni a közlekedéssel (legalábbis városon belül), rengeteg időt takarít meg vele az ember és nem izzaszt meg úgy, mint egy magasabb pulzusú kardió edzés. Így kedden este otthonról a Bábszínházig*gyalogoltam. 47 perc volt a menetidő, ez BKV-val úgy 35 perc körül lett volna.
A gyaloglás tempója szépen alakul, már 11:07 volt, ami az eddigi leggyorsabb a műtét óta, éééés! már nem döccenek egyáltalán, figyelni sem kell rá nagyon.
Szobabringához Netflix** (igen, én még nem mondtam le:-)
Az erősítések pedig fele részben gyógytornák.
Ez a kép az első emlékünk Sydneyből.
2009. december 19-én, megérkezésünk másnapján készült. Az a két babagyerek épp most érettségizett le. #timeflies
*Bábszínház – Kár, hogy anyádat nem hoztuk (18+)
Kár, hogy nem volt szünet, eljöttem volna. Rémesen sajnáltam a színészeket, hogy ebben részt kell venniük 😦
**Netflix – Tökéletes pár, pont 40 perc egy epizód, így kibírható a szobabringa.
- 1
- 2
- …
- 275
- Következő →
baratrunning.com 