Latest Event Updates
Harcoktól a dobogóig – Runner’s Mag interjú
A Runner’s Mag újságírója, Domján Vivien interjút készített velünk:
Az edző–tanítvány kapcsolat kívülről elég egyszerűnek tűnik. Az egyik ember ír egy edzéstervet, a másik megcsinálja. A valóságban persze ez általában sokkal kaotikusabb. Van benne makacsság, viták, félresikerült hetek, néha egy kis sértődés is – aztán valahogy mégis működni kezd.
Az év férfi terepultrafutójával, Belus Tamással és edzőjével, Barát Gabriellával beszélgettünk.
Emlékeztek arra, amikor először találkoztatok? Mi volt az első benyomásotok egymásról?
B.G.: A mi kapcsolatunk onnan indult, hogy én együtt dolgoztam Tomi tesójával, Fruzsival, általa ismertük meg egymást. Ez tíz éve történt, így kicsit már a múlt homályába vész, de az biztos, hogy ez sosem volt lineáris folyamat. Egy eszméletlenül dinamikus, folyton változó, pulzáló dolog, amiben van egy furcsa alá-fölé rendeltség. Mert bizonyos szempontból az a főnök, aki fizet, viszont az edzés szempontjából mégiscsak én vagyok az.
Az elején nagy harcaink voltak, mert Tomi elég nehezen állt bele abba a munkarendbe, ami aztán egy eredményes fejlődéshez vezetett. Nem volt egy könnyű időszak, de aztán idővel nagyon egymáshoz csiszolódtunk, emberileg is megismertük egymást. Ez azért is nagyon fontos, mert nemcsak az eredmények, a számok, a görbék számítanak, hanem a mögötte meghúzódó mindennapok is. Fontos tudni, hogy milyen stresszfaktorok vannak az életében, mint ahogy azt is, hogy milyen háttértámogatást kap a környezetétől.
Sokat változtatott az is, amikor Tomi maga is edző lett, és már elkezdte ilyen szemmel is nézni a dolgokat. Akkor értette meg igazán, hogy nekem milyen nehéz volt az első időszakban. Azóta egy teljesen egyenrangú partneri viszony van köztünk, amiben még mindig én írom az edzéstervet, én irányítok, de sokkal szabadabban és tisztábban mondja el a véleményét. Szerencsére már teljesen egyfelé megyünk. Már nincsenek nézeteltérések, csak apró finomhangolások. Ha lehet ilyet mondani, akkor úgy fogalmaznék, az a mi titkunk, hogy nagyon jól egymás alá dolgozunk.
Tovább a teljes interjúra a Runner’s Mag oldalára

Bologna Maraton – Oláh Márk, beszámoló
Végtelenül örülök és büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam és lefutottam!
A verseny előtti nap, szombaton nem fájt már a hátam, ezért egy szokásos kocogásra kimentem, hogy teszteljem, de szerencsére nem volt panaszom utána és egész nap sem. Ez nagyon megnyugtatott így a verseny elott.
Maga a verseny zseni hangulatban telt, előtte a megszokott dolgokkal készültem és álltam rajthoz.
Az itthoni versenyekhez képest érdekes volt, hogy az egész mezőny, vagyis a 21-30-42 km-es távokon induló sok ezer versenyző kb 7-8 perc alatt elrajtolt. A rajt utáni 2-3 km nagyon széles utakon haladt, így ez biztos adott tereta közös rajthoz.
Az volt a tervem, hogy a 4:30-as iramfutókra állok rá, mert ha jól fogja bírni a hátam, akkor egy ehhez tartozó 6:24-es tempót fogok bírni lábon is. Bár a betegség miatt kiesett két hét, és előtte 6 percen belüli átlaggal tudtam futni 32 km-t, de nem akartam túltolni. Na, a rajtnál kicsit lemaradtam az iramfutótól, mert nem tudtam/akartam a tömegben odanyomulni, így 6 perces és azon belüli kilométerekkel értem fel rájuk a 7. km környékén. Aztán jött egy dombosabb szakasz, de itt szépen mentem veluk 16 km-ig. Utána meg kellett állnom, mert a jobb cipőmben a talpbetet nagyon fura volt, és ezzel meg egy gyors technikai szünettel kicsit lemaradtam.
Innentől beálltam inkább a saját tempómra 6:10-6:20 közé. Ezzel haladtam szépen, 25 körül volt egy holtpontom, de figyeltem a pulzust meg a tempót és mentem szépen előre. 30-nál éreztem, hogy jól megyek, picit lassultam 6:15-6:25 környékére, de stabilan haladtam és figyeltem a frissítésre.
38-39 km-nél azért már vártam a végét, de fókuszáltam az utolsó szakaszra. Szépen tudtam gyorsulni, és a szint ellenére tök jó tempót mentem felfelé, óriási extázisban kanyarodtam rá így a célegyenesre. Brutalisan felszabadultam! Nagyon jo erzes volt befutni a maratonon, picit meg is konnyeztem a befutot!



BSZM – Az utolsó kör
Igyekeztünk kimaxolni 🙂
BSZM egyéni indulók: Földi Zsuzsi, Vanya Sándor, Vincent Heritier, Halász Laci, Marczis Dávid, Földes Csaba, Tamás Krisztián
FélBSZM egyéni indulók: Dr. Szabó Veronika, Hankó Krisztián, Schmidt Dóri
2. nap egyéni: Faluvégi Rita
3. nap egyéni. Pappmé Mike Tündi
MaratonFüred: Bloemsma Zsuzsa
4. napi egyéni: Agócsné Barnás Viki
Magaspart Félmaraton: Faluvégi Rita
FélBSZM Páros: Tóth Barbi – Marczis Dávid
és két trió, amiben Gizion futók voltak: Hegedűs Ákos, Csibi Nati, Mocsáry Gabri
Azaz 19 Gizion a pályán.
Két kolléga-Gizion pedig tolta velem együtt rendületlenül 4 napon keresztül: Pálfi Livi és Balogh Kata ❤
Köszi mindenkinek, hogy maximálisan helyt állt!
Köszönöm az elmúlt évek élményeit minden résztvevőnek – Gabi, a transzferbuszos 🙂
Siófok-Fonyód







Fonyód-Szigliget










Badacsony – Balatonfüred










Siófok 1 kör után:-)



- 1
- 2
- …
- 267
- Következő →