Latest Event Updates

Sárvár24 órás – búcsú

Posted on

Július 24-én szomorú eseménye volt a magyar ultrafutásnak, a Sárvári 24 órás kitalálóját, szervezőjét, Görög Gyulát temettük Gércén. Természetesen ellátogattunk a sárvári Várhoz, ami sok éven át adott otthont az ultrásoknak, és Larzen barátommal sétáltunk egy kört Gyula emlékére.
Köszönünk mindent!

UTBT, 1. kiadás :-)

Posted on

Az Extreme Trail idén új versennyel jelentkezett, június 13-án először rendezte az UTBT-t, az ULTRA TOKAJ-BODROGKERESZTÚR-TARCAL aszfaltos versenyt.

A Tokaj hegyet megkerülő 21 km-es aszfaltos útvonalon 1, 2, 3 körös, azaz félmaratoni, maratoni és 63 kilométeres távokat lehetett teljesíteni.
A Gizionok mindhárom távon részt vettek:
félmaraton – Korányi Balázs, Dr. Polonkai Éva
maraton – Gyurcsán Gábor
63 km – Evetovics Milán, Parragh Dániel
Szuper élmény volt, köszönjük a szíves látást, jövünk jövőre is!

UTBT

#roadtosydney Július 14. – Ki motivál kit?

Posted on Updated on

Hát, nem véletlen, hogy rég volt a korábbi bejegyzés…
A sikeres back to back edzések után a térdem nem hogy nem javult, hanem hatalmas visszaesés volt, és dokihoz csak azért nem mentem vissza, mert itt volt felettünk ez a grgbhgnfd… hőkupola, ami annyi energiát elvett, hogy igyekeztem a napokat legalább túlélni, és a minimumot teljesíteni.

Aztán közeledett az edzőtábor, ami elég sok munkával jár, de ennek ellenére az év fénypontja.
21-en gyűltünk össze a Balaton-felvidéki Salföldön, teljesen vegyes felállásban. Kezdő, haladó, aszfaltos, terepes, maratonra készülő és ultrás, szóval volt minden. Erről majd lesz bejegyzés külön a gizionokon. Ami itt a Sydney felé tartó úton viszont a lényeg, hogy az átmeneti motivációhiányt, és elkeseredettséget ismét felváltotta a bizakodás.

Kellett ez az edzőtábor, a sokféle cél felé tartó gizion, hogy kicsit kívülről lássam magam.
3x mentem ki futni én is a táborban, tudjátok, csak amolyan kezdő lépések, 20-30 percben, amik nagyon lassúra sikerültek ugyan, de végre futómozgás volt.
És akkor tartottam egy tartásjavító-nyújtó-hengerező edzést, aminek a végére a térdem kb millió %-ot javult. Hát, bakker, hogy ennyi volt a gond, hogy a gyaloglás, a bringa, a más terhelés nem volt kellően kinyújtva, hengerezve, én meg sántikáltam kétségbeesetten.
Baromi nehéz magadat kívüről látni, hogy miben vagy, hogy mi lenne a megfelelő következő lépés.
Amikor edzéstervet írok és kívülről látok egy giziont, akkor látom a terhelhetőségét, az élethelyzetét, a képességeit, a regenerációjának a gyorsaságát, tudom, hogy meddig tolhatom, mikor kell visszafogni, pillanatok alatt látom át az új helyzeteket. Magamat belülről sokkal nehezebb megítélni. A legnagyobb nehézséget egyébként az adja, hogy a regenerációm gyorsaságát nem tudom belőni, egyrészről van az “így szoktam” másrészről pedig az 56 év.

Egy szónak is száz a vége, köszi a gizionoknak az edzőtábort, mert sikerült a segítségükkel magam helyretenni. Köszi!


Holnap jövök egy következő állomással az útvonalról, addig pedig hallgassatok meg egy podcast epizódot a hideg és melegterápiákról. Hasznos.

A Road to Sydney további bejegyzései.