Latest Event Updates

Bodri Trail – Göndöcs Eszti, beszámoló

Posted on

Egyszer egy kedves futótársam azt mondta, hogy minek írjon beszámolót, ha nem történt semmi extra a versenyen, mert olyan jól ment. Végre én is bekerülhetek abba a klubba, hogy egy verseny – ami nem verseny, de ezt hamarosan kifejtem – csak úgy simán jól ment. Iszonyat jó érzés és én meg talán pont ezért írok róla, hogy végre csak legyen egy szimpla, boldog beszámoló. 😊

Szóval a Bodri Trail-re Enikővel már évek óta szerettünk volna menni, de általában nekem valami utazás vagy síelés mindig arra az időpontra esett, így eddig kimaradt.

Most a novemberi időpont nekem ideális volt, se utazás, se verseny a közeljövőben. Mivel nagyjából egy hónapja voltam a VTM maratoni távján, amin 21 km körül lesérültem (végül azért sikeresen beértem), így Gabival az volt a megegyezés, hogy számomra ez nem verseny lesz, csak élvezzem, fussak egy jót. Spoiler: így lett. 😊

Az időjárástól tartottam, fogalmam sincs miért, merthogy szeretem a sarat, a hideget, a meleget, az esőt, a ködöt, a jeget, egyedül a szelet nem. Valamiért azt képzeltem, hogy bazi hideg lesz, így eléggé túlöltöztem. De aztán már a rajtban toporogva sokadik hezitálás után, gyors döntést hoztam, felül csak egy rétegben szabad futnom, egyszerűen végre ki kell próbálnom, hogy kicsit alulöltözve indulok neki. Mindig nagyon félek attól, hogy fázni fogok, emiatt általában túlöltözök, most végre ez is tökéletes volt. Már az első emelkedőn elégtétellel vigyorogtam, ahogy néhányan veszik le a rétegeket magukról.

Gabitól ezt az instrukciót kaptam: “Legyen normális bemelegítés, nem pálinka formájában:-)”
Jelentem, tökéletesen végrehajtottam, ittam egy korty forralt bort és elmentem bemelegíteni, aztán izgulva vártam a rajtot.
Szóval valahogy minden annyira klappolt, hogy megnyugodtam, hogy ennek jónak kell lennie.

M távon mentem, ami 24 km 560 m szint a kiírás szerint, 17. lettem 53 női indulóból, 2:29:01 a hivatalos időm, ez 6:12-es pace-t jelent. Iszonyat boldog vagyok ettől az eredménytől.

Végig egyenletesen jó ütemben tudtam haladni, semmi extra nem volt a pályán, volt egy lány, akivel előzgettük egymást kb. 12 km-ig, ő mindig erősebb, gyorsabb volt az emelkedőn (ezúton is gratula neki) míg én mindig befogtam a síkon vagy a lejtőn. A lejtők eszméletlen jól mentek, fiúkat is simán előztem le, annyira jól esett csapatni, térdem tökéletesen bírta.

Aztán persze az emelkedőkön jöttek szépen fel és előztek vissza, azon még van hova fejlődnöm, de úgy egyben nagyon jó futás volt. Utolsó 8 km-en egy fickóval előzgettük egymást, ő végül az utolsó lejtőn hagyott ott, de akkora már jól esett, hogy őt meg az emelkedőkön tudtam otthagyni, szóval egy jó, mókás hullámvasútként éltem meg ezt az egész futást.

Nulla holtpont, alapvetően rendben volt a gyomrom, ettem közben 1 energiaszeletet, 1 zselét, 1 banánt, ami elég volt, mert reggel már túl voltam két szendvicsen és egy banánon. Isoból nem ittam túl sokat. Talán erre jobban kellett volna figyelni, de ez sem okozott semmi gondot, frissítőponton toltam a cola-t. 😊

Végig találtam mindig valakit, akit meg tudtam előzni, az nagyon jó érzés volt. Persze aztán utolértek az L távosok és ők lazán tűztek el mellettem, akár még az emelkedőkön is, de ez pont arra volt jó, hogy próbáltam azt, hogyha gyorsítani nem is tudok, de legalább tartani a tempómat, ami szintén egy fontos lépés nálam, hogy végre nem elfáradok és csak vonszolom magam, hanem van erőm végigmenni jól futva.

Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor beértem a rajtközpontba az asztalon cola volt és rozé fröccs. Hatalmas vigyor és ez kitartott még napokig.

Nagyon nagyon köszönöm Gabi, hogy végre eljutottam ide, hogy ilyen jól eső, tökéletes „nem versenyem” legyen. 😉  

Mosolyogva gondoltam sokszor arra, hogy ha az kell ahhoz, hogy jól sikerüljön a futás, hogy azt hitetem el magammal, hogy “nem versenyen vagyok”, akkor legyen a “nem verseny” a szlogenünk. 😊 😊 😊

Fotó: Bodri Trail

Balaton Maraton – Juhász Erika, beszámoló

Posted on

Maraton 3 részletben: 14 km-21 km-7 km
Először is azoknak mondanám, akik úgy gondolják, hogy apránként könnyű összerakni egy maratont, hogy nem könnyebb. Mert igaz, van közte kb. 1 óra átöltözésre, töltekezésre… de 3 fokban vacogva várni a következő rajtot lemerevedett izmokkal az nem egy felemelő érzés.
Annál inkább a célban!
Mikor neveztem tudtam, hogy mi vár rám, mert 2017-ben már teljesítettem. Igaz azóta sok víz lefolyt a Balatonon!

Péntek délután érkeztünk, séta, vacsora, beszélgetés, korai alvás, mert holnap verseny.
Szombat reggel időben kimentünk átvenni a rajtszámot, szétnéztünk, majd elrajtoltunk a 14 km-en.
Úgy terveztem, hogy a 14-et és a 21 km-is 5:30-as tempóval próbálom végigfutni és a végén a 7-et ahogy bírom.

A rajt jól sikerült, neki lendültem, valahogy csak lesz, de azt nem gondoltam, hogy ilyen jó lesz. Az első kör után tudtam az órám sok új rekordot fog jelezni, így belehúztam, hogy ne csak a leggyorsabb 
1 km, 1 mérföld, 5 km 24:39-cel, hanem a március óta megdönthetetlen 10 km is felül legyen írva, ami így 50:35 lett. Számomra ezek a számok elképzelhetetlenek voltak.
10 km után terveztem, hogy az eredeti 5:30-cal fejezem be a 14 km-t, hogy maradjon erő a nap további részére is. Biciklizett szembe Kocsis Árpi és megdicsért milyen jól  megyek! (Hajrá Szolnok). Nem így lett, mert még tovább gyorsultam kicsit, de nem éreztem, csak az óra jelezte km-ként. Nagyon meglepődtem az eredményemen mert 1:13-15 között volt a terv. Szóltam, hogy akkor érek kb. a célba, de 1:10:40 lett a hivatalos időm. Ha ezt előre mondják, nevettem volna rajta.


Volt bő 1 órám tollászkodni, jól jött az összekészített ruhacsomag, a forró tea, kv, a proteines zabkása, banán! Csak benyúltam a dobozba és minden kéznél volt, de a legjobb a Lilikémtől kapott pléd volt, pedig a NYC maratonos egyik poncsóm akartam vinni, de itthon maradt! Nem volt melegem, naaaa.
12:30-kor 21 km-es rajt, amit Tónival terveztünk együtt futni, de sajnos elkerültük egymást, így egyedül vágtam neki. Próbáltam sietni, hogy mire elfáradok és lassulok addig legyen előnyöm. Az első kör fordítójában kiabált Demcsák Zoltán, hogy ismerős volt neki a futómozgás, örültem neki, majd Tóni kiabált rám, hogy tudta csak előtte lehetek, hívtam, hogy siessen érjen utol, mikor odaért kértem, hogy legyen szíves ne engedje, hogy 5:30 fölé menjek. Volt holtpont 12-13 km-nél, ami ugye már 26-27., ha összeadjuk, de átlendültem, csak egy picit lassultam. A vége 1:53:38 lett 5:24-es átlaggal. 
Nagyon köszönöm Tóninak, hogy behúzott ezen a félmaratonon. Elköszöntünk és mi 
mentünk újabb öltözésre és az egyetlen környékbeli kávézóba, hogy ne fagyjunk meg a 3. rajt előtt.
Itt már a sz@r is ízetlen volt, mígnem a rajtban a szpíker bemondta a nevem, hogy a 4.helyen állok. Mivan???? én, egy BSI versenyen? Ledobtam a plédet és uccu neki bemelegíteni. Isten bizony akkora löketet adott az utolsó 7 km-hez, amit semmi más nem tudott volna abban a helyzetben, félig megfagyva.


Rajt picit tömegszerű volt, de gyerünk! Az első km 4:45, majd még 3 km gyors lett, majd picit lassultam, de közben motiváltam másokat és a lábam elé is nézni kellett, mert gyorsan sötétedett. Az átlagtempó megegyezett az első 14 km-rel, 35:23-mal értem célba, és a 4. helyem is megtartottam, ráadásul a 
korosztályomban 1. lettem. Megérte fagyoskodni izzadtan tiszta-száraz göncöt ráncigálni, minden így volt jó ahogy volt. Jól esett mikor gratuláltak idegenek, mert kint a pályán, mikor előztem összesúgtak, hogy 
nézd, ő már a harmadikat csinálja, le a kalappal.

Igen, saját magam előtt is megemelem azt a kalapot, mert a 2018-as Budapest Maratonos baleset után arra se volt remény, hogy maratont fussak. Mint azt Kiss Mónika gyógytornászom is mondja “nagy utat jártál be”! Igen volt sok sírás-rívás, fájdalom, lelki gondok… de egyszer minden rossz véget ér.


Köszönöm edzőmnek Barát Gabinak, hogy annyira, de annyira biztatott mindenben, bármi gondom van talál rá gyógyírt és kirángat a legmélyebb gödörből is. 4. éve várom a hétfő hajnalokat (na jó, néha nem annyira:-), hogy mi lesz a heti e-mailben, mit talál ki nekem már megint! Kicsit megszeppenek néha, 
de utána mindig sikerül véghezvinni a tervét mert AKAROM, hogy mindig jó hetet zárjak ami 99%-ban sikerül is.
Hosszú lett a beszámolóm, de az év is az volt, és a szombati verseny is. 

Generali Run Balatonfüred FM – Pilli Kati, beszámoló

Posted on

avagy ismerkedünk a pulzuskontrollal
Intelem: 160-164 utazópulzus

Verseny előtt kicsit izgultam, illetve olyan ugrálós volt a rajt előtti közös bemelegítés, hogy eléggé felment a pulzusom. Az első 200 méter emelkedője totál megtolta a hr-t, próbáltam csökkenteni, akkor viszont elvesztettem a légzés ütemét, és azért nem ment le 🙈 egyszómintszáz, kicsit balf@sz voltam és itt el is engedtem kicsit a kontrollt… 165-168 bpm nagyon kényelmes tempót adott (6:30), úgy éreztem a világból ki tudnék így futni. A végén elfogyott sajnos a kulacsomból a vizem, a 19. km-ben kellett egyet gyorsan frissítenem, utána nehéz volt újra elindulni. Az utolsó 2 km-en engedélyt kaptam, hogy toljam, ami a csövön kifér 💪🏻😁 (úgy vártam, mint a messiást), de mire eljött ez a perc, azt éreztem, hogy nem nagyon akarnak megindulni a lábaim… azért végére toltam egy jó kis sprintet.

A mezőny nagyon gyors tempót diktált, nagyon húzott engem is… 😦 A befutó után kicsi elégedetlenség érzés volt bennem, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz kordában tartani a pulzust, illetve hogy ilyen “lassú” tempó kell ehhez a tartományhoz. De lefutottam (kicsit túlöltöztem azért), ez is az enyém, tanultam belőle és ez is beépül.