instant kör

Gerence kör, 25 km – Páll Attila, beszámoló

Posted on Updated on

Megvolt a köröm.
Öröm volt 🙂
Sajnos eltévedtem 2x, így nem lett pályacsúcs, de talán túlélem valahogy :)))))!
Ami viszont A lényeg!
Végig jól ment, gyakorlatilag a 100-asból semmi nem fogyott. Az első kisebb eltévedéskor nem adtam ki belőle semmit, a másodiknál egy tizest elszórtam, de a visszafordulás után már vissza is termeltem…
Az általad kiírt 10-11-et tartottam az elején, ez nehéz volt, de tudtam, hogy Nem. Lehet. Menni. Kisebb fadöntésbe és dágványba is kerültem, de nem volt vészes (sajnos ezt nem hozhatom fel kifogásnak). A bemelegítés 4,36 kili volt . Innen indult az első hupli. CSAK a 10-11-re koncentráltam és nehéz volt nem menni. Egy balos letérőt túl korán abszolváltam, de 100 m után már éreztem a bajt és visszafordultam (ez jelzetlen részen volt). Gyorsan megoldottam az első csekkpontot is (7,3 km).
Innen emlékeztem, hogy kis fel és aztán le. Egy ötös elágazáshoz érkeztem. A homogén, vastag levél szőnyegben az utakat/ösvényeket nem lehetett látni, csak sejteni. Emlékeztem, hogy jobbra és mentem is, lejtett is. Jelzés csak ritkán volt, egy kis pötty. Aztán egy idő után furcsa volt, hogy kezd a nap mögém kerülni. Mentem, de éreztem, hogy elcsesztem. Még szerencse, hogy jó kis lejtő volt és ereszthettem neki… Plusz egy kilit tettem így bele. Visszafordultam, de nem volt világvége.
Majdnem-et elfelejtjük és Mégis lesz belőle, ugye 😉 ?!
Szóval mentem RPE 10-11-en.
Leértem a Gyilkos-tóhoz (11 km), innen engedélyeztem magamnak egy kis emelést, de csak egy kicsit, olyan RPE 11-12-t. Itt végre nem vétettem el a trükkös elágazást és nagyon jó erőben tudtam rakni. 4:40 körüli két kili is volt, bár a lefelék életveszélyesek voltak, kb. semmit nem láttam a mély avarban.
Innen jön a második, nagyobb bucka. A Phrsz-ön néha belekocogtam, ahol tudtam, de tempós sétánál itt nekem nem terem több. Aztán a fenti dózeren megint tudtam menni és a második csekkolás (14,4 km) után a lefelét már 12-13-ban engedtem neki. 3 kili mászással, csekkolással megvolt 18 perc alatt, ami nem egy nagy idő, de nekem most teljesen korrekt munkának tűnt.
A P sávot (18-20 km) már 12-13-ban toltam, mert tudtam, hogy már csak egy bucka van hátra, így a sunyi emelkedőt picit forszíroztam. 5:30 körül tudtam haladni felfelé, bár volt pár kidőlt fa, meg dzsindzsás mászás, de ezek után rögtön el tudtam kapni a fonalat újból.
Királyházától (20 km) jött a már sokszor futott kedves P+, ami egy szemét herélős rész. Ennek ellenére jól ment és azt éreztem, hogy nem olyan meredek, sőt még sík részek is vannak benne, ezeket eddig nem vettem észre :)))  A harmadik csekkolás (20,8 km) kicsit béna lett, mert keresgéltem a QR kódot, egy túrázó mutatta meg, hogy hol is van.
Innen viszont ereszdelahajam volt RPE 14-15-ig, mert tudtam, hogy nincs mire tartalékolni. 1 kili felfelé, aminek a végén van egy négykézlábas szakasz, onnan meg hadszóljon. Csak arra vigyáztam, hogy egy minimális esélyem azért legyen egyben leérni 🙂
CR lett a lejövetel :))))
Összességében 2:25:48
35:56 – 1. 25%
35:36 – 2. 25%
38:01 – 3. 25%
36:07 – 4. 25%
Nekem teccik 🙂
Végig volt erőm, semmi meghalás nem volt. Utána levezettem, ettem, ittam és mentem volna vissza a 2. körre. Komolyan semmi bajom sincs, most sem érzek még fáradtságot sem – (ezért nem szeretem ezeket a rövid távú versenyeket…)
Jó lett, de gyorsan haladjunk valami rendes távok felé, mert ezek a rövidek nekem nagyon nem fekszenek.
Távok: 25 km, 35 km, 60 km

Vár-Palota Ultra Kör – Kucsera Marci, beszámoló

Posted on Updated on

Időutazás

De szép idő lesz szombaton – nézem hétfőn a meteót… de jó lenne egy nagyot, egy szépet futni… órákig kint lenni… de hol? és különben is, pihenő hét jön, szinte esélytelen…
Egyszer csak látom ám – várják a következő futót oda, ahol születtem, ahol felnőttem…
Gondoltam, megkérdeztem – legfeljebb nemet mond Gabi, de csak annyit ír: „deal”! Na, már neveztem is azonnal.  (szerk.: NEM pihenőhét volt:-))
Egész héten emlékeztem, idéztem fel magamban a helyeket – próbára akartam tenni magam, mennyire jut eszembe, ahol futni fogok – ahol már nagyon régen voltam. És nagyon vágytam rá, egyre jobban!

Szombaton reggel korán elindultam itthonról, eldugtam vizet meg kólát a 44-es km-kőnél, Bakonykutinál. Majd egy gyors kávé a „mama kávézóban”, és mentem a rajtba. Kicsit nehéznek éreztem magam az elején, de hamar megtaláltam a tempómat. Szerintem a Vár melletti sok kivágott fa nem tetszett az elején ☹

Gyors emelkedő, gerincfutás után máris ott a vár tornya, majd a völgy, ahol annak idején Mátyás kergette a vadakat (állítólag…). Kergettem hát magam én is – kicsit a völgyből kilépésnél még keveregtem is pár percet.

 

2-3km-es folyamatosan emelkedő sáros erdészeti út, de ezt jól tudtam, hogy lesz. 12 évesen is mentünk itt Fakász tanár úrral… majd 35 éve. Öreg-Futóné csúcsa, régi szerelem!!!! Rég jártam erre – most sem időztem sokat.
Innen egy jól futható szintes út visz be Tésre – jaj, hányszor sétáltunk barlangok sarától mocskos overálban az utcáin… Még az is eszembe jutott, hogy Tóth Andi nagyszülei laktak itt…
Gyors víztöltés a kék kútnál, és már gurulok is lefelé a hosszú lejtős úton a Római fürdőig.

Hirtelen összezavarodtam, nem értettem, hogy a sok lehetőség közül hol megy pontosan az út, kicsit kóvályogtam, de aztán mentem ahogy tudtam, azon az úton, ami volt.
Jásd – ahol sok velős pirítóst ettünk a barlangász cimborákkal. Ismét egy kék kút – töltök is rendesen, hosszú szakasz jön vízvétel nélkül – még egy kézikulacsot is megtöltök a jéghideg vízzel.

Egy meredek hosszú mászás következett, itt sikerült koronás lennem (na, nem úgy, hanem így 😊). na, ezt a kilátót se láttam még, most se mentem fel..
A közel szintes úton mentem tovább, futottam azok mellett a helyek, barlangok mellett, ahol kezdtem a barlangász életemet: nagyon jó érzés volt! Nagyon sokat kaptam ettől a helytől – 18 éves koromban itt egy új világ nyílt ki előttem – mégis hálátlan módon elhanyagolom mostanában…
Belevetem magam a Bükkös árokba, majd tovább a burok völgybe… nehezen járható, fadőléses őserdő – semmi nyoma a turizmusnak és az erdő művelésnek, jöttek is a 8,5-9,5 perces km-ek, de nem bántam: csodás volt ez a hely!

Nagyon, nagyon régen jártam itt, még édesapámmal: szinte sírtam a boldogságtól, mikor eszembe jutott, ahogy kisgyerekként mentem utána… jó lenne a gyerekeimet ide elhozni!

Egyszer ennek is vége lett, és megtaláltam a depó pontomat. Itt rövid frissítés, majd rohanás tovább… gyors km-ek után egy utolsó tüske. Baglyas-hegy. Gyerekként itt rendetlenkedtünk (őrsi órán például loptuk a szőlőt…), itt voltam katonakoromban gyakorlaton, sok emlék fűződik ide…

Futás tovább lefelé, jön a Hideg völgy. Itt is őrsi órák, osztálykirándulások, bográcsban a paprikáskrumpli… nagyon érzelgős voltam itt.
Még jó, hogy az újonnan nyitott kőbánya ☹ visszahozott a valóságba – ez most 2020…

 

Tovább a falu felé, ahol felnőttem, ahol szintén apuval toltuk a dombon a biciklit, közben beszéltük: de jó volt ma a strandon.
Inotán megengedem magamnak a luxust, hogy nem töltök vizet – hiszen van még több mint fél liter. Az emelkedő a Felső kocsma előtt gyorsan pereg, a temető… itt februárban álltunk a családdal – akkor is és most is könnyek folytak a szememből…

Jött a tó, ahol sokat játszottunk, a fenyves, amiben bunkert építettünk gyerekként… és a kilátó, amihez SOHA nem mentem fel – most sem.
Egy utolsó rövid emelkedő – itt álltak egyszer tömött sorban a szovjet harckocsik – és én gyerekként csak néztem őket. Nagyapám – aki egy másik világban tán még harcolt is ellenük, szorította a kezemet. Így voltunk mi ketten – két jó barát.

Ráfordulok a város felé vezető földútra… de itt a föld, ami a nagyapámé volt… itt legeltette a teheneit, miközben én alig 7-8 éves gyerekként sétáltam vele… itt sütöttünk szalonnát, ott feküdtünk az árnyékban… Viola utca – itt laktak…
Utolsó lejtő: nem fordulok el balra, látni akarom az iskolát, ahol szüleim tanultak 60 (!) éve…

Aztán vége – véget ért ez a 6 óra 44 perces időutazás… ezért megérte futni!
Jó lett az időeredmény is, de amit láttam ezen a csodálaton napos őszi szombaton: mindennél többet ér!

Strava

Vár-Palota Instant kör – fb

Vár-Palota Instant kör – honlap

Távok: 11 km, 26,5 km, és 62,5 km

Fotó: Várpalotakör

Kisördög kör beszámoló – Zsubrits Gábor

Posted on

Kisördög Kör (25 km, 700 m szint)

Tudtam előre, ez lesz a hét csúcspontja, de hogy ennyire jól fog sikerülni, arra nem számítottam.
Meleg időt jósoltak, ez be is jött, így a frissítést még jobban át kellett gondolom, mivel bármiféle forrás, vagy kút csak 20 km után esett útba. Most először próbáltam ki, hogy beletettem a hátizsákba a „víztartály” részét, így plusz 1 literrel többet tudtam vinni, és hát ez egy tényleg nagyszerű dolog. Emellett volt még 1 fél literes izó, meg egy további fél liter víz, amit előtte lefagyasztottam, így 15 km után is volt még hideg vizem. Elsőre nehéznek tűnt így a táska, de végül hamar ki is ürült, illetve nem volt zavaró.

Alapos bemelegítés után, lekocogtam a rajthoz, és beolvasva az első kódot neki is indultam. Az első 5 km nagyon ismeretlen volt, így azon 3 alkalommal is sikerült rossz felé mennem, ez okozott némi plusz kilométer és időt. Ezt a pár kellemetlenséget leszámítva teljesen jól tudtam haladni az első ellenőrző pontig. Na itt jött a következő akadály, mivel nem találtam a kódot. Néztem a térképen, olvastam, hogy hol van, de csak nem akart meglenni. Aztán hosszú keresgélés után megláttam a fa tövében egy barna oszlopon, ami nagyjából alig volt magasabb, mint az aljnövényzet. A többi is ugyanilyen „könnyen” észrevehető volt, de ott már számítottam rá, így hamar meglett.

Ezután következett, a kör legszebb része, az Ördög-árok. Hol patakmederben próbáltam haladni, hol sziklát másztam, de ez a szakasz minden volt, csak futható nem. Erre számítottam korábban, így nem lepett meg, élvezetes volt. Jött is a következő ellenőrző pont, és innentől már ismerős volt minden. Ez egy jó hosszú szakasz a körön, hiszen a következő QR kód több mint 10 km múlva található. Az eleje kicsit monoton volt, mert egy fasor mellett haladtam hosszú kilométereket nyíl egyenesen. De aztán betértem az erdőbe, és onnantól egy teljesen szokványos erdei futás volt, minden gond nélkül. Közben természetesen folyamatosan ittam, fél táv után egy müzliszelet is lecsúszott, mert kezdtem érezni, hogy éhes leszek (ebből vihettem volna még egyet…).

Sejtettem, hogy közeledem a népszerű Cuha szurdokhoz, mert egyre több kiránduló jött velem szembe. Szerencsére elég széles az út, így nem ragadtam be egy csoport mögé sem. A patakon is átkelhettem többször nagy lendülettel, amiből pár kiránduló is kapott, pedig nagyon vigyáztak, nehogy egy kiránduláson koszos legyen a szép cipő… 😀 Nekem addigra már mindegy volt, mert nagyjából a hátizsákot is átizzadtam. Gyors igazolás és már mentem is tovább, a már jól ismert utakon. Előtte lecsúszott a gél is, amit friss forrásvízzel öblítettem, és nekiindultam az utolsó 5 kilométernek.

Valamiért a túraszervezők, versenyszervezők és instant kör szervezők egyik mániája, hogy a pálya legmagasabb pontjára az utolsó kilométerekben kell felmászni 🙂 Lehet én működök rosszul, de én azért addigra már kezdek fáradni. Na ez így volt most is, és itt már kezdett kijönni a fáradtság is rajtam. Ettől függetlenül, próbáltam minél jobb tempóban felmenni, ami viszonylag elég jól sikerült. Annyira, hogy túl is mentem az igazoló kódon.:-)

Ezután már csak 1,5 kilométer ereszkedés várt rám, ahol csak úgy száguldottam, mintha nem is lenne mögöttem már egy félmaratoni táv. Legalább hamar szembejött a falu, és két kanyar után ott is voltam a célban. Az időm 3 óra 27 perc volt, és végül 27 kilométert futottam a 25 helyett.

Összességében egy nagyon jól sikerült kör lett szerintem elsőre. Kicsit tartottam az egésztől, vagyis inkább a frissítés részétől, de nagyon jól tudtam menedzselni az egészet. Figyeltem az ivásra, volt nálam harapnivaló és pont a forrásnál fogyott el a vizem, ott meg utántölteni tudtam. Nem is éreztem szomjúságot, csak az izotól ragadt össze a szám. Fejben szintén nagyon ott voltam végig, a régi módszert használtam, amit minden nagyon hosszú túrán.

Mindig csak a következő pontra figyeltem, így nem 25 km-t kellett egybe lefutnom, ami soknak is tűnhetne első látásra, hanem csak 5-öt, 4-et, 10-et stb. Azért így barátságosabban hangzik. Az eltévedésekért kár, de így futva nem mindig könnyű meglátni a szűk ösvényeket, vagy félig-meddig kopott jelzéseket.

Félmaratonig már jó vagyok, utána kezdett kicsit kényelmetlenné válni a futás, és éreztem, hogy fáradok. Mindenképp vissza kell menni majd javítani, jót tett ez a kis kör a motivációmnak is, és ez a hosszabb táv tetszett is. A nemrégen vásárolt új cipőmet is most próbáltam ki először, és nagyon jól működött, remélem hosszú barátság lesz belőle.