Rotary Maraton Debrecen – Juhász Erika, beszámoló

Posted on október 19, 2020

 A visszatérés

A mai maratonom márciusban lett volna, de mint tudjuk ember tervez…

Most már nem is bánom,hogy így történt, mert felkészültebb lettem testileg a műtétek után. Nem volt biztos, hogy megtartják, így bebiztosított a lányom egy virtuális Berlin maratonnal is. Ha ez elmaradna, akkor kinéztem egy szép
utat és Nagykőrösig pont meglett volna a maraton egyedül, Feri frissítésével. De jobb így,emberek,futótársak között végig futni.

Reggel 5-kor keltünk, 6-kor indulás, 8 előtt jó parkolót találtunk és elmentünk a rajtcsomagért, amit hétközben átvettek helyettünk. A csomag késett, így dőlt minden, de beálltunk a rajtba Balázzsal, ahol  kiderült, hogy a chip külön van, ami a kocsiban van a rajtcsomaggal együtt. Mindez rajt előtt fél perccel. Huuu ideg, meg minden, telefonom Ferinél, szóltam a szpíkernek, hogy mi legyen, azt mondta menjek el érte és rajtoljak, ha visszaértem. Megkerestem Ferit menjen el érte, de nem győztem várni és én is mentem,felraktuk a cipőmre és a fm rajtja előtt
befurakodtunk és gyiiii.
Az volt Gabi kérése, hogy semmi idő cél, csak jól essen és az utolsó kört toljam meg /8kör volt/. Így én titkon bíztam csak a 4.15-ös eredményben,a csuklómra feltettem a km célokat amit szerettem volna tartani.
10 km-nél már bő 3  perccel jártunk előre, ami erőt adott, de gondolkodóba is ejtett. Ha így marad, akkor meglesz a 4 óra 15 perces álom idő.
Ehhez képest csak jobb lett 4 majd 5 végül 6 perc is az órám szerint.
Már az 1.körnél tudtam, hogy nem lesz teljes maratoni táv az óra szerint, pedig nekem a Berlin maratont evvel kell igazolnom. Így mikor beértem a 8 kör után, kaptam az érmet és tovább futottam, hogy tuti
meglegyen a 42.2. Hallottam amikor mondja a szpíker,hogy “Horváthné Juhász Erika a célban, de ő fut tovább! Szólni kéne neki, hogy vége a versenynek!” De én csak kocorásztam és jött egy másik futótárs is, aki ugyanígy volt, mint én, teljes maratont akartunk.

A hivatalos végeredményem 4:01:38, de a hozzá futott szakasszal 4:08:54, ami rontott az átlagon, mert nagy kedvem nem volt már hozzá igazság szerint. Az erőm még bírta volna, mert tényleg tudtam gyorsulni a végén és lehagyni olyanokat, akik majd 8 perccel korábban indultak normál verseny helyzetből, nem rástresszelve a chip miatt.
Addig nem is tudtam kik a maratonisták, míg nem csak mi maradtunk a pályán.

Mindent összevetve a térdemnek megköszöntem a haza úton, hogy engedett futni és nem kínoztam magam. Feri szuper egyéni frissítést rittyentett az útszélén, amit nagyon köszönünk (Balázs is). Izó, víz, gél, gumicukor és
pár szem kisperec vitt végig a visszatérő utamon.

Azt mondják a nagyok, hogy maraton után mindig legyen újabb cél, hogy ne égj ki (így voltam az 1. után, nem tudtam hogyan tovább).
Nekem már rég megvan a következő cél, amit részletesen kibeszéltünk a nyaralás alatt Gabival, de én is és Ő is ettől a mai futástól tettük függővé! Remélem elhárul minden akadály és a térdem is igent mond a továbbiakban.
Gyorsan megírtam mielőtt elmúlik a varázs és jönnek a szürke hétköznapok újra. Nagyon elégedett és boldog vagyok!
Köszönöm Gabi a sok-sok türelmet és csitítást mikor beindultam volna.