Uncategorized
Egy hétvége krónikája
Mikor Magyarországon vagyok, igyekszem úgy alakítani a programomat, hogy minél több gizionnal tudjak találkozni, hiszen a személyes ismeretséget semmi nem tudja pótolni. Ezért szoktunk szervezni pikniket, kislétszámú találkozókat és persze az edzőtáborokat is.
Minden ilyen találkozó más és más, sokat tanulunk egymástól és a legfontosabb, hogy utána mindig hatékonyabb a köztünk lévő kommunikáció, az együttműködés, ami a versenyeken percekben jelentkezik.
A legeslegnagyobb kedvencem, amikor előzetes egyeztetés nélkül sikerül elmennem egy versenyre, és a helyszínen szurkolni. A meglepetés ereje mindig hatványozott:-) 2019-ben volt már egy Nagy Meglepetés Projekt, amikor az UTH minden rajtjánál, a célban, illetve néhány frissítő pontnál is sikerült felbukkannunk, ezzel motiválva a gizionokat az összes távon. Ilyen hasonló meglepetést még a Börzsöny Trailen sikerült végbevinni.
Idén is terveztünk meglepetést, mégpedig egy egész hétvégét, 3 versennyel. Július 26-27., K&H mozdulj! Futófesztivál, Suhanj! 6, és ismét a Börzsöny Trail lett az “áldozat”.
Az akció szombat délután kezdődött a K&H mozdulj! Futófesztiválon, ahol 3 gizion állt rajthoz a 10 km-es távon.
Turcsányi Ildi és Cser Krisztián hatalmas egyéni csúcsokat futottak, Sáringer Zoli pedig hosszú kihagyás után ismét belekóstolt a versenyzés ízébe.
Cser Krisztián 52:47
Turcsányi Ildikó 52:51
Sáringer Zoltán 01:01:59
Éjjel Szigetmonostorra vettük az irányt, ahol éjfélkor rajtolt a Suhanj! 6 órás versenye. A gizionok motivációi igen vegyesek voltak: első ultra, csak egy hosszú edzés, pörgős 10-esek váltásban, és így tovább. A meglepetés jól sikerült, és a verseny is eredményes volt, mindenkinek sikerült elérni a kitűzött célt.
Egyéniek
Parragh Dániel 57,46 km
Varga Réka 56,77 km
Mohai Péter 50,2 km
Váczi Eszter 50,77 km
Mlinárcsik Kriszta 49,87 km
Németh Szilvi 40 km
Váltók
Páros: Gizionok a gáton, 3. helyezés, 61,59 km (Guber Zsu, Kulcsár Judit, és a táv nagy részén babakocsiból besegített Sára:-))
Trió: #cipőposzt 59,123 km (Neubrandt Józsi, Csathó Timi, Cserta Balázs)
Sajnos az eredményhirdetést már nem tudtuk megvárni, mert indulnunk kellett a Börzsöny Trail rajtjába.
Eddigre a meglepetés ereje tompult, mert körbejárt a hír, hogy ott vagyok mindenhol. Mindenhol is. 🙂 De azért nagyon vártak, mert be volt ígérve a hagyományos gizionos pörgetőszer, a klasszik sportszelet. (Én lehet, hogy le vagyok maradva, de hová tűnt a csomagolásról a diszkoszvető???). Az egyéni intsrukciók kiosztása és a 3 táv rajtja után sikerült kimennünk a patak-átkeléshez, ahol már tavaly is szurkoltunk. Jöttek sorba a gizionok, igyekeztünk mi is fotózni. A célba sikerült időben visszaérni, mindenkit láttunk befutni, sőt Enikőnek és Nikinek én akaszthattam nyakába az érmet (köszi Berzsó!)
Eredmények:
L táv lányok
6. Hankó-Szilvási Niki 4:20:20
9. Répássy-Szabó Enikő 4:27:53
L táv fiúk
5. Belus Tamás 3:15:50
20. Antal Csabi 3:50:55
35. Koren Miki 4:10:34
M táv lányok
8. Gerlai Orsi 2:38:20
43. Táborosi Anikó 3:19:49
Gratulálok mindenkinek, szuper hétvége volt, még sok ilyet nekünk!
#gizionpower
Tudományos szakasz-kiosztás
A hosszút Ultrakékes váltótársammal futottam, hogy kicsit csiszolódjunk, meg lemeccseljük, ki melyik szakaszt futja. Arra gondoltam, hogy a közgazdászként a komparatív előnyök elméletét alkalmazzuk, mert nem az a kérdés, ki fut gyorsabban, hanem hogy az adott szakaszon ki a gyorsabb a másik szakaszhoz képest. Vagyis
Ekkor már csak azt kellett eldöntenünk, kinek mennyi a fel meg a le tempója, ezért kitaláltam, hogy a táv felénél tartsunk egy időmérőt a libegőhöz fel meg le. Őőő, egy kábé huszas táv felénél nem volt jó ötlet 179-re kicsapni a pulzust, de legalább bemutattam a diákomnak, hogy sokéves futómúlt sem véd meg a hülyeségtől. Mindenesetre én 7 percesben mentem fel és 4-percesben le, ő meg 8:30-asban fel, és nem tudjuk mennyiben le, mert elfelejtette elindítani a stoppert… Kérem “hány közgazdász kell egy szar futáshoz” címen iktatni. De a lefeléket nagyjából ugyanolyan tempóban toltuk, biztos hogy nem volt másfél perc tempóeltérés, ezért a tudomány mai állása szerint nekem kell futni a felfelét. Így két darab 16 kilis futásom lesz a versenyen, a második a Mátrába fel. (A sok dombfutás hasznosulhat még.)
Koren Miklós
Magas-Tátra Átkelés
Antal Csaba és Belus Tamás a Magas-Tátrában jártak, ahol a Szent Jakab Zarándok Egyesület szervezte idén is az Átkelést. A táv 40,2 km, a szint 3860 m, a szintidő 16 óra. Nem elírás, ilyen távra, ilyen szinttel 16 óra! nem véletlenül.
Tomi szűkszavú beszámolója a sportolói oldalán található, Csabi beszámolójából pedig kiderülnek a miértek.
Magas-Tátra Átkelés Prológ (péntek)
15k d+ 1450m 15:10/km
Megérkeztünk a Magas Tátrába Tomival és a többiekkel (Anita, Juci, Tamás), majd egy túrát tettünk a Nagyszalókira.
Nem volt erőltetett menet, felfelé sem, lefelé sem siettünk. Azért nem egy hazai terep, nagyon köves, sziklás egyenetlen ösvényeken mentünk, nekem nagyon tetszett. Másnap délután az Oszterva-hágóra
felfelé azért szidtam magam, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt az Átkelés előtti napon ez a túra, de nem maradhattam a szálláson.
Magas-Tátra Átkelés (szombat)
43,5k d+ 3280m
Óriási élmény volt, minden pillanatát szerettem, még azokat is, amikor mindkét combom összes izma görcsben állt :))) De kezdem az elejéről…
Épphogy az általad mondott minimális 5 óra alvás után (hajnal négykor ébresztő) elkocsikáztunk hatan a busz indulási pontjára, amivel a rajtba, Zakopanéba szállítottak minket, még egy óra buszozás, lezárt szakasz miatti elterelés után kb. hétkor indultunk egy kb. 1100 m-es mászással, szépen, normálistempóban, a nem sziklás részeken bottal, együtt hatan (Anita, Tomi, Juci, Viola, Fanni meg én, akik egy szálláson voltunk), ott találkoztunk Anikóval is, aki szintén velünk jött végig a továbbiakban. A végén volt láncos rész is, ahol a sorban állást elkerülendő a könnyű részeken a sor mellett kapaszkodtunk fel. A lefeléket nagyjából futottuk, ahol lehetett, így a Zawrat hágó után is. Egy kisebb emelkedőt követően meredek lejtőn mentünk le a Morskie Oko menedékházhoz, ott frankó almás pitét vettünk, a zloty-t a pontőr adta a túra résztvevőinek.
Innen jött a legnagyobb kb. 1100m -es szintemelkedésű mászás a Rysy csúcsáig, ahol sok láncos szakasz volt, ezek nagyon tetszettek, sok helyen elmentünk a láncon lógó sorok mellett. Az ereszkedés innen seggen csúszós volt az első szakaszon, onnan hol gyalogolva, hol kocogva haladtunk a hullámzó, futható részen a Poprádi tóig, itt frissítőpont volt, ettünk mindenfélét, én pl. májkrémes kenyeret uborkával,
szörppel, paradicsommal.
Idáig szépen együtt tudtunk haladni többé-kevésbé, innentől indult az utolsó durva emelkedő, az Oszterva hágó, ami egy cikkcakkos emelkedő sok-sok fellépéssel, mint valami szabálytalan lépcső. Itt mondták azt a combjaim, hogy elég volt, görcsöléssel nyomatékosítva. Ezért többször le kellett ülnöm egy-egy percekre, így le is maradtam a többiektől. Egy ponton a botokat is elővettem, bár a talaj elég sziklás volt, de a fellépésekhez minden kis segítségre szükségem volt. A hágón átjutva volt még hátra vagy 13 km kb. 200m szinttel, ami szerencsére már nem fellépősdi volt,
hanem inkább rézsűs, ott és a lejtőkön a combom magára talált és tudtam haladni. Innentől magamnak kellett tájékozódni, jól ment, nem tévesztettem utat. A Sziléziai házhoz eljutva kicsit keresgéltem a pecsételő pontot (a hotel recepcióján volt), aztán elkezdtem az utolsó 6,5 kilit lefelé előbb egy patakmederben, néhol kis vízzel, aztán pár száz méter után köves-gyökeres-törpefenyős szenvedős keskeny ösvényen, amit már nem nagyon kívántam, így próbáltam minél gyorsabban kocogva lejönni.
Az utolsó másfél km aszfalt volt, rég nem örültem aszfaltnak ennyire :). A célban vártak a többiek, kb.
tizenöt percet kaptam, azt hittem több lesz, nem tudom, mit csináltak 🙂
Összességében tizedik lettem a kb. 90-ből, de inkább annak örülök, hogy végig tudtam menni.
Konklúziók:
– Előző nap nem biztos, hogy kell egy közel négyórás túrát tennem 1500 szinttel
– Vizet ittam vagy hat litert, de gélt keveset vittem (4 db és egy fél liter iso), az szerintem segített volna
az utolsó mászás előtt, hogy legyen az izmoknak energia, persze itt ettem sokminden más kaját is, ropit,
kekszet, pitét, csokit, kenyeret
– Nem hajtottam szét magam, egy-két kisebb vízhólyag, közepes izomláz maradt, ez jó jel
– Magashegyi tapasztalatot nem lehet a környéken megszerezni, el kell menni legalább évente párszor,
végül is közel van, pár óra út
Másnap (vasárnap) felsétáltunk egy étteremhez és lefelé pár száz métert kocogtam, minden rendben lesz egy-két
napon belül, működtek a lábaim, bár kicsit merevek voltak még:)
Jövőre újra menni kell!
- 1
- 2
- …
- 7
- Következő →
