Month: szeptember 2022
Helló Görögország, helló Spartathlon
Dr. Földi Zsuzsa pénteken reggel 6:45-kor elrajtol az Akropolisznál, hogy 246 km megtétele után megérintse Spártában Leonidasz saruját.
Tiktokon követhetitek az eseményeket, tartsatok velünk!
Segítség itt a pk! – Zsubrits Gábor
Egy szuper leírás arról, hogy hogyan ismerkedik az ember a pulzuskontrollal, milyen érzések kavarognak benne, és végül milyen jól sült el:-) és benne egy tt beszámolót is elrejtettünk.
Nagyon tetszik az új órám, de egy hajcsár. Még inni sem hagy nyugodtan, mert ahogy lejjebb megy a pulzusom pittyeg, rezeg csak már induljak tovább 🙂
Viccet félretéve, tényleg jó és ez az új módszer is eddig nagyon bejön. Én nem bánom, ha kicsit be vagyok korlátozva, sőt kifejezetten jó volt, hogy nem hagyott lazsálni, ellenben nem fogytam el a végére.
Soproni kilátások TT 20 km:
Na ezen a napon aztán sok új volt számomra, óra, pulzuspánt, tartomány, más gél, az útvonalat is részben ismertem, de talán ez volt a legjobb alkalom arra, hogy kipróbáljam mindegyiket.
Maga az útvonal nem volt annyira nehéz még nekem sem, egy komoly emelkedő volt benne, ott elkelt volna még az a 10% hiányzó tüdőkapacitás. Én a VTM félmaratoni távjánál nehezebbnek, de a Turul körnél kicsit könnyebnek éreztem.
Beállítottam a megadott tartományt a rajtnál és az elején szép lassan el is értem, nehéznek nem éreztem de gyorsnak igen, és egy darabig bennem volt, hogy hátha ez így túl erős lesz nekem végig. Ettől függetlenül hamar hozzászoktam, akármennyire is voltak még az elején fenntartásaim azzal, hogy jó lesz-e ez nekem. A nagy emelkedő után, kb. 10 kilométernél, kicsit befáradtam, akkor fordult meg egyedül a fejemben, hogy na mégiscsak sikerült elfutni az egészet és lehet séta lesz a vége, de aztán ez is hamar elmúlt, és onnan igazi örömfutás volt a második felében a célig.
A gél is valahol itt csúszott le, ami az egész nap “legbizarrabb” élménye volt 😀 Eddig mindig a folyékonyabb változatát használtam, de most gondoltam újítok és kipróbálom a kisebb kiszerelést, meg persze egy új ízt. Az íze marha finom volt nekem, de ez az állag….hát…masszív 18+-os dolgok jutottak eszembe, miközben próbáltam lenyelni XD Ezt leszámítva nem okozott semmi gondot. Az időm végül 2:24 lett, amit miután megláttak körbehordozták és kétszer is megdicsértek, viszont lehetett volna jobb is, mert a szokásosnál többször kellett megállnom, hogy merre is menjek, nem mindenhol volt egyértelműen feljelölve, itt azért sok értékes időm elment.
A tartományt érzésre egész jól tudtam tartani, főleg a sík részeken, párszor léptem túl a maxot, de akkor azonnal visszavettem, jellemzően akkor volt ez, mikor egy-egy emelkedő után korán léptem a gázra 😀 De inkább alatta voltam, a lejtőkön meg egyszerűen alig tudtam 160 fölé is tornázni, nem erőltettem ettől függetlenül. Viszont teljesen jó állapotban értem vissza a célba, ezt nem gondoltam volna az elején, talán kicsit maradt is bennem.
Összességében tetszett ez a pulzuskontrollos futás, kicsit magabiztosabb is voltam, mert az ismeretlen terep ellenére nem kellett igazán attól tartanom, hogy elfutom az elejét, csak figyelnem a tartományra és bízni abban, hogy jól lőtted be, a felmérés alapján 😀 és nem hagyott ellustulni, finoman de hajtott végig, kellett ez a váltás már nekem úgy gondolom.
Julian Alps Trail – Sebestyén Kinga, beszámoló
A Sky trail nevű 60 km-es távon indultam, aminek az útvonalát módosították a rossz időjárási körülmények miatt: az első hegyre, a Stolra nem mentünk fel teljesen, csak 1300 méterig és itt a gerinc alatt mentünk. Két napja zuhogott az eső, a verseny napján is esett rendesen, 13 óráig megállás nélkül.
Zirovnicában volt a rajt, 300 méterrel később 15 percet kellett sorban állnom egy vízmű mellett felvivő lépcsőnél, már itt eláztam és döbbenten néztem, hogy a mezőny végére sodródtam. Az esőnadrágot két óra futás után vettem fel, amikor mentünk felfelé és kezdett hűlni az idő. Sokkal előbb kellett volna, de utálom, nem kényelmes.
Egyre jobban fáztam, vettem fel sorban a plusz felsőt, sapkát, buff-ot, kesztyűt. De néha alig tudtam kikapcsolni a hátizsákom, annyira elfagyott a kezem. Sokszor percekig vacakoltam ezzel. Tudtam, folyamatosan haladnom kell, hogy ne hűljek ki, de nem volt egyszerű előzni az egynyomos ösvényeken. Nem frissítettem rendesen, a géleket alig tudtam kinyitni, a jéghideg vizet nem kívántam. A 2. ellenőrzőponttól szerencsére volt meleg tea, az jól esett.
A 3. ponton, a Golica menedékháznál (27 km) 1600 méteren, 2-3 fokos hideg fogadott, metsző széllel, de legalább az eső elállt. Az esőnadrág és a kabát alatt csurom víz voltam. Kicsit többet időztem a ponton, mint szerettem volna, mert beálltam a mosdó előtti sorba. A hideg miatt újra kényszerítettem a futómozgást, a keskeny, saras ösvényen néha előzgetve. Akkor jött a hír, hogy a versenyt mögöttem, Golicánál megállították, busszal hozták le az embereket egy lejjebb levő helyről. Én mehettem még tovább.
Itt a gerincen, az Osztrák-Szlovén határvonalon már hó volt, jeges havat fújt szembe a szél, az ujjaimat nem éreztem. Felmentünk 1700 méterre. Jöttek szembe a hegyimentők párosával, mondták hogy nagyon vigyázzunk lefele, elvitte az utat a víz, nagyon veszélyes. Hát nem volt egyszerű lejutni. Jöttünk le a fák között ahogy tudtunk, csúsztunk a sárban. Egy srác kicsúszott, lesodort a lábamról, egy fánál álltunk meg. Szerintem én sikítottam. Lábszár középig merültünk a nutella szerű sárba. Botoztam, így azért jól lejöttem, de a végére elfáradtak a lábaim és görcsölt a bal karom.
Lefele jövet közben, többször csodás látványt nyújtott a szemben lévő havas hegycsúcsok. Amíg esett nem nagyon fotóztam, de itt megpróbáltam előkaparni a telefonomat.
Leértem a 4. pontra, Dovje-be (39 km). Itt a völgyben meleg volt végre, elmondhatatlanul jól esett. Levettem az esőnadrágot és nekiiramodtam, hogy megszáradjak. Itt kicsit elfüstöltem az energiáimat, innen 8 kilométernyi sík, egyenes, unalmas bringaúton kellett futni.
Aztán jött még egy dombocska, ami nem esett már túl jól. Betonon, szerpentinen kanyarogtunk fölfelé, sose akart véget érni, mint az utána lefelé vezető ösvény se, pedig nagyon cuki patak kerülgetős, rengeteg kishidas ösvényke volt.
A célba érkezés szokás szerint eufórikus, 10:43 lett az idő. Nagyon elfáradtam, mindenem vizes, saras, de elmondhatatlanul jó érzés volt célba érni.
- 1
- 2
- 3
- Következő →
baratrunning.com 