Month: július 2021
Skyrunning Világbajnokság – Belus Tamás, beszámoló
(daganat) – Idén már nem futsz egy normálisat!
(én) – Fogd meg a sörömet!
Vénségemre (41 múltam májusban) magyar válogatott lettem, és a nemzet színeiért futhattam a spanyolországi Skyrunning Világbajnokságon. Régi álmom vált ezzel valóra, amit már bő három éve kergetek. Ki a fene gondolta volna ezt márciusban, amikor azzal a hatalmas varrattal a hasamon feküdtem, és hetekkel később sem tudtam kiegyenesedve járni, nemhogy futni. Szerintem még Gabi Gizibé Barát (az edzőm) és Tatár Szilvi sportrehabilitáció, masszázs (a felépülésemet irányító rehabilitációs tréner) sem, pedig nekik elég élénk a fantáziájuk. Egyébként meg örültem, hogy éltem, és ezt túlzás nélkül állíthatom. A rehabomról most nem írnék, ott van minden ez előzményekben, a lényeg, hogy nem gondoltam túl a dolgot, csináltam amit a lányok mondtak és kész.
A javulás gyorsabb volt, mint gondoltuk, vagy legalábbis mint én gondoltam, a torna és a bringa után már április végén elkezdtem az óvatos futásokat, május végén pedig már mindenféle korlátozás nélkül kaptam az edzéseket, talán csak a lejtmenetekben voltunk óvatosabbak. A hegem még bőven éreztem, a felső része eléggé érzékeny még most is, de a heg kezeléseken Szilvi megnyugtatott, hogy ezzel már futhatok, akár már versenyezhetek is, úgyhogy a június 12-i Nagy-Hársas Ultrán már ott voltam a rajtban.
A Hársasról írtam elég részletesen, kegyetlen kemény egy pálya sok szinttel, kövekkel, csalánnal, hazai viszonylatban abszolút méltó terep egy skyrunning világverseny válogatójának. Egész jól sikerült a verseny, főleg az előzményeket figyelembe véve, szerintem elsősorban ennek volt köszönhető, hogy Oszaczki Géza az MSTSZ-től azzal a hírrel hívott fel, hogy hívnak a magyar Sky csapatba, természetesen a 68 km-es ultra távra. Meg persze annak is, hogy Józsa Gábor nem szeretett volna a hosszún indulni, és különböző okok miatt a nálam sokkal jobb Szabó Áron, Allaga Tomi, Pálffy Marci trió sem jöhetett számításba a csapat összeállításában.
Az elmúlt 3+ évben talán bármikor máskor jobban késznek éreztem volna magamat egy ilyen kihívásra. Ott volt a műtét, ami után még nem volt elég idő, hogy felépüljön a forma, meg a nagy vérveszteség miatti nem ideális vérminőség. Ja és a bizonytalan mozgásom a technikás terepen, márpedig ha valahol technikás a terep, az egy skyrunning verseny. Oh és a plusz 3-4 kg, ami még a nemfutós hetek eredménye, és ezt ledolgozni sem volt még elég időm. A VB-ig pedig nem volt csak három hét. Kemény. Kértem egy napot Gézától, azonnal hívtam Lizát és a szüleimet, hogy vajon meg tudjuk-e oldani a szabadságok átszervezését. Úgy tűnt, hogy menni fog, úgyhogy gyorsan igent is mondtam a dologra.
A következő napok tervezgetéssel, pakolással és csendes parázgatással teltek, gyorsan el is szaladt az idő, kicsit túl gyorsan is. A súlyom maradt amennyi maradt, tudtam, hogy ezen már nem tudok javítani a versenyig, úgyhogy elengedtem a dolgot. Próbáltam lélekben a hosszú busz útra (para), a másokkal együtt alvásra (még nagyobb para) és a durvának kinéző pályára készülni (szupermegapara).
A skyrunning a terepfutás egyre népszerűbb szakága. Arról lehet megismerni, hogy versenyeit kemény, technikás terepen rendezik: sok benne a sky és kevés a running. A legnagyobb kihívást a nagy szintkülönbségek, a meredek emelkedők és jajjjj – a meredek lejtők jelentik. Szigorú szabályok rögzítik, hogy melyik távnak mennyi szintemelkedést kell legalább tartalmaznia (sokat), mekkora hányadának kell 2000 méternél magasabban vezetnie (túl soknak), illetve hogy a táv egy megadott részének legalább 30%-os emelkedésűnek és lejtésűnek kell lennie (hát köszi). Plusz kötelező hegycsúcs(oka)t is érintenie. Szóval a sky meredek és technikás, ami pont nem az, amit én tudok és szeretek ebben a sportágban. Szívás.
Tovább a teljes bejegyzéshez a facebookra
Beszámoló szüret, 1. félév
Szerencsére a humorérzékünket még a covid sem tudta lenullázni.
Jó szórakozást!
- Ha mostantól ez lesz a pihihét, akkor belépek egy szektába.
- Köszönöm, imádom a buksisimidet, tart még a boldogság.
- Sose mondtad, hogy a távok plusz – mínusz értendők. De én vettem a bátorságot és lekerekítettem.
- Felterjesztem magam a becsületrend nagykeresztjére, mert alig bírtam elindulni, szörnyen fáradt voltam, de mégis lenyomtam a feladatot. Igaz, utána majdnem a hősi halott kitüntetést érdemeltem ki.
- Nem esett jól, bár tudom nem az a feladata az edzésnek, hogy úgy essen mint egy tejszínhabos gesztenyepüré.
- Végre sikerült terepen futnom, láttam két nyuszit és két bébibambit. Meg egy sünit, vagy vakondot, de azt nem láttam már annyira, mert elmozdult a lencsém és már nem láttam. De szerintem a süni vagy vakondok se látott engem, pláne ha vakond volt.
- Az egy órás etapok 30 percesre sikerültek, mentségemre szolgáljon, hogy cserébe minden este megittam 4-6 sört és megettem egy pizzát.
- Be kellett mennem a Decathlonba, hogy vegyek flip-flopot a fiúknak + sup evezőt és valahogy eltévedtem a futócuccokhoz. Véletlenül vettem is egy új futózsákot, 2 soft kulacsot, egy gatyát meg egy trikót.
- Annyira jól ment, hogy a közepétől nem is néztem a pulzusom, ami jóval magasabb is volt, mint az előírt.
- Elterveztem, milyen fogcsikorgatós lesz egy km-t körözni a ház körül, de aztán rájöttem, hogy fáj a vádlim, inkább hazamegyek nyújtani.
- Az a baj, hogy a hosszú futás olyan, mint a mellplasztika. Mindig egyre nagyobbat akarsz belőle.
- Komfort zónán kívül – halál zónán belül.
- Imáááádok aludni. Ha volna hosszútáv-alvás, én lennék a legnagyobb ultrás!
- A bemelegítés rendben ment, bár a pulzus magasabb volt a szokásosnál. Pedig tegnap direkt figyeltem rá, hogy sok víz menjen a bor mellé.
- Mivel nem volt időm, megpróbáltam 11 km alatt lefutni a 16-ot.
- Úgy érzem vissza kell kicsit vennem a munkából, mert kezd a futás rovására menni.
- Ügyes voltam. Mivel 29 fok lett, és dög meleg, ezért az árnyék nélküli pályára mentem. Fekete pólóban. Fokozót futni.
- A térdem kicsit sajog mióta megvettük a gyerekeknek a trambulint.
- Megint utólag írom, na nem mintha ez különösebben zavarna téged. Mondjuk az már sokkal izgibb lenne, ha valamikor előre megírnám.
- Bevallom nem látom, hogy fogunk emelni ezen, mármint azt látom, hogy te bepötyögöd, azt nem látom, hogyan futom le.
- Írd meg a tervet, ossz el mindent kettővel, és küldheted!
- Régen törtél már az életemre, de amikor megláttam ezt a feladatot, rögtön tudtam, hogy ismét elemedben vagy! És nem is csalódtam!
- Kicsit nehezen mozogtak a lábak. 0,8-nál kv-t vettem, így a funkcionális edzés kategóriát is sikerült kimeríteni.
- A lottósorsolás kiszámíthatóbb, mint az órámon megjelenő random számok
- Szerintem olyan kifogás, ami Te még nem láttál, nem is létezik, úgyhogy most ebbe nem tennék kreatív energiát, tetszés szerint odabízom.
- Az utolsó gyors szakaszt eléggé odab@sztam, a fájdalom csak vörös posztó volt, úgy éreztem magam tőle mint egy sebzett bika: gyorsabb lettem
- A hosszút azért szeretem, mert oda van írva, hogy könnyű. Akkor tudom, hogy csak megyek, mendegélek. De amikor a hosszúban is van még valami vegzatúra, azt rosszul viselem.
- Nem akarom megmagyarázni, úgyis átlátsz a szitán.
- Ha valamikor is írtam, hogy tetszik a fokozó, akkor ezt most újra átgondolnám.
- Uhh….hát ez durva. Keddenként nem a kávétól ébredek fel, hanem attól, amit küldesz.
- Mivel szeretem a kerek számokat, ezt a 38 km-t felkerekítettem 42,2-re.
- Egy bácsika megkérdezte úgy 17 km környékén, hogy maratont futok-e. (Képzelem, milyen lehetett már a fejem.) De azért kedves tőle azt feltételezni, hogy így hétfő koraeste, munka után csak úgy odab@szok 42 km-t.
- Az ultrásokra gondoltam közben, ami nem vagyok, meg a sorozatterhelésre, hogy az is jó valamire. Aztán az is kiderült, hogy ők miért tudnak lassan futni, hát mert fáradtak.
- Kipróbáltam, hogy milyen az utcánkban lefutni 30k-t. Sz@r.
- Hatalmas előnye van annak, ha futás közben szórakoztatnak. Ugyanis nem figyelek a testi kínokra szinte egyáltalán. Szóval mindenkinek üzenem, hogy bátran hívjon fel futás közben (kivéve bank, díjbeszedő, főnök, férj)
- Semmi extra. Kellemesen elfáradtam. Vagyis jut eszembe totál kész vagyok meghaltam, borzalom, iszonyat, soha többé.
- Úgy kezdődött, hogy felírtam egy leukoplastra a zónákat, mert ennyi számot utoljára a matekérettségire jegyeztem meg. Hozzáállásom ehhez a futáshoz jól mutatja, hogy már az első zóna tetejét rosszul írtam fel.
- Végig küzdöttem az esődzsekivel (a kapucni előre csúszik/hátra csúszik, a dzseki tapad/elcsavarodik stb.). Ez valószínűleg egy új sportág, a vízi pankráció. Mellesleg futottam is, de arra nem igazán tudtam már koncentrálni.
- Pozitív beszámolót igyekszem küldeni. Csütörtök: Na ez borzalmas volt.
- Bár nem így írtad az első edzést, de kitaláltam kb. hogy lenne inkább jó.
- Ahhoz képest, hogy ez a futás elmaradt, “erről” írtam a legtöbbet. Legalább a füstje legyen nagy.
- Teljesen jól voltam, csak primadonnáskodott a pszichém
- Az utolsó kilométert azért megküldtem, muszáj volt, érted, elgurult a gyógyszer, utol kellett érnem.
A grafika Szekeres Nyúl munkája, amit ezúton is nagyon köszönünk!
- 1
- 2
- 3
- Következő →
baratrunning.com 