pulzuskontroll
Írottkő Trail – Zsubrits Gábor, beszámoló
Nem számítottam arra, hogy ilyen jól fog sikerülni, úgy gondoltam egy lazább terepfutás az UB Trail előtt, a pulzustartomány is ezt sejtette velem.
Az útvonal nagyobb részét a korábbi túrázások miatt jól ismertem, és ez most nagyon sokat segített, nem is azért hogy ne tévedjek el, hanem inkább fejben, mert a fontosabb részeken tudtam, hogy mikor mire számítsak, nem lepett meg egy emelkedő sem. A szintek is egyszerűen épültek fel, a táv feléig emelkedett a Írottkőig, onnan lejtett, én kifejezetten szeretem ezeket a fajta útvonalakat, mert ha túl vagyok a nehezén, akkor onnan már csak le kell futni a célba. A rajtban most egészen hátulra álltam be, de az első kilométeren hamar az elején találtam magam. A megadott tartományba is hamar kerültem.
Már az elején megkezdődött az emelkedés, ami nem volt vészes könnyedén tudtam én is futni folyamatosan. Itt sikerült összekerülni egy hölggyel, akivel innentől egészen féltávig kerülgettük egymást. Érdekes volt számomra látni, hogy egy más “stratégiával” is ugyanazt hozzuk. Én pár meredekebb részen már tempós gyaloglásra váltottam, míg ő inkább a lassú kocogást választotta, ezért el is tűnt a szemem elől, de aztán később utolértem és én tudtam lehagyni. Ezt egészen az Írottkőig folytattuk, ott végül a verseny végéig mögöttem volt. Ez előtt volt az egyetlen igazán meredek, és a sziklák miatt nekem nehezen vagy egyáltalán nem futható rész, de ilyen gyorsan ezen sem másztam még fel korábban, itt is segített a helyismeret, hogy tudtam, ha felérek onnantól már pár lépés a csúcs a kilátóval.
Ekkor fordult vissza az útvonal és lehetett megkezdeni a lejtőfutást. Itt indultam meg igazán, és az eddigi mászás ellenére még mindig jó erőben éreztem magam, sikerült többeket is megelőzni és beértem két futót, akikkel innentől szinte a végéig versenyben voltunk. A lejtőkön előre mentem megpróbáltam meglógni előlük. Közben próbáltam azt is észben tartani, hogy következő héten lesz az UB Trail és ne essek túlzásokba, esetleg annak a rovására. Mivel nem tudtam igazán leszakítani az egyiküket, elém engedtem és próbáltam finoman én tolni hátulról, hátha nincs annyi tartaléka és előbb kifárad esetleg mint én. Végül ő váltott tempót, ami után én most elengedtem a dolgot, mert tudtam hogy ezt nem bírnám tartani a maradék 3-4 kilométeren folyamatosan. Persze közben utolértem mást is, aki pont jól jött, mert számomra megfelelő tempót futott és legalább behuzatom magam vele a célba. Gondoltam én, de aztán az utolsó kanyarokban hallottam a bemondót, és kezdtek feltűnni a sátrak és a cél. Itt úgy döntöttem elcsípek még egy helyet és sprintelésbe kezdtem, talán ő kicsit későn kapcsolt és már nem tudott utolérni, kerek 2 másodperccel értem be előtte 😀
Az időm 1:56:42 lett, amivel a mezőny első harmadában végeztem. Annak ellenére, hogy egy edzésnek szánt versenyre számítottam, az egyik legjobban sikerült versenyem lett. Most igazán versenyeztem, nem csak azokat tudtam kikerülni, akik esetleg elfáradtak a végére. Új élmény volt, és sokat tanulhattam belőle. A frissítést is jól sikerült megoldani, 4 állomás is volt, mindennel telerakva, amit maximálisan ki is használtam.
Fighter’s Run – Dodek Ági, beszámoló
Szombat: eljött a verseny napja. Már jó izgalom volt rajtam, ugyanakkor borzasztó éjszaka után indultam reggel. Se testileg, se lelkileg nem éreztem magam topon. Végig arra igyekeztem koncentrálni, hogy mennyire akartam én ezt és végre itt van.
Hűtőtáskába pakoltam az előre behűtött dolgaimat, tudván nagyon meleg lesz.
9:30-ra terveimhez hűen ott is voltam Szentendrén. A rajtcsomag átvétel nagyon lassan zajlott, így mire azzal végeztem, már csak egy gyors wc, vizezés és go a rajtvonal. Minden gondolatot kikapcsoltam, tudtam, ha most bármit beengedek a versenyen kívül a külvilágból, akkor ezt ma nem csinálom meg.
Az első egy kili napon, részben aszfalton ment, majd be az erdőbe. Már itt simán a kapott tartományban zakatolt a szívecském. Kb az első kilinél indult az emelkedő, 3 km-en keresztül a Lajos forrásig. Caplattam felfelé,sokan előztek, néha nekem is sikerült 1-2 embert befogni. Pulzus picit magasabb, jó ne idegeskedjünk rajta, tudtam meddig bírom kb. holtpont nélkül, így ezt figyeltem, hogy 180-ra már nem engedem semmiképp. Lajos forrás előtt beértem egy srácot. Fél lábbal botokkal nyomta. Ilyenkor van, hogy kb minden nyavalygás háttérbe szorul ugye? Ha ő tudja nyomni akkor én is…panasz nélkül. Nagyon jó fej volt, viccelődtünk pár percig, hogy nemsokára fent vagyunk, onnan pedig ugye már a sz.r is gurul, aztán én tovább álltam.
Lajos forrás, frissítés, oké nehezén túl vagyok (gondoltam naivan). K…a meleg van viszont. Jég a karszáraimba, víz a fejemre tarkómra és gyí tovább. Jön a lefelé. Na ez így annyira technikás volt, hogy a pulzus nagyon nem akart lemenni. Egyszercsak éreztem a bal hajlítóm. Ez nem lesz jó, előttem még egy emelkedő. Dobtam egy sótabit (egy már ment kezdésnél), ez egy kicsit helyre rántott. És végül leértem még kisebb dombokkal síkokkal vegyítve. Mielőtt újra aszfaltra fordultunk, még egy vizezés lehetőség volt, itt már teljes testtel álltam bele. És jött az utolsó két kili, aszfalt majd a lőtéren tűző nap és emelkedő. Ezt már egyetlen porcikám se kívánta, felzabált rendesen. No de ott lebegett a cél… Itt már senki nem adja fel ugye? Úgyhogy beértem… Tíz kili csak, de az enyém ebben a melegben is, egyedül leküzdve.
Egy liter vizet ittam közben, fél liter ISO és két sótabi ment. Komolyabb probléma semmi nem volt. 420 m, 10.03 pace, 171 bpm. Örülök, hogy megcsináltam!
Bács-Kiskun Ultra, váltó – Huszti György, beszámoló
Egy ismerősöm már hónapokkal ezelőtt megkért, hogy legyek váltóban csapattárs a BKU-n. Ekkor még úgy volt, hogy júniusban nem lesz versenyem a május végi UTH TP célverseny után, mivel amúgy is sűrűnek ígérkezett a hónap. De nem tudtam nemet mondani. Aztán az UTH terepverseny hatalmas élménye felcsigázott, hogy a júniusi WTF-en is elinduljak főleg amiatt, mert kiderült, hogy sok-sok ismerősöm ott lesz, gondoltam jó lesz bandázni. Na de ez 3 héttel az UTH után és egy héttel a BKU előtt. Nyilván tisztában voltam azzal, hogy ezt a két versenyt nem futhatom maxra, de részt venni mindenképp akartam, hiszen eddig is csodás, élményekkel, jó futásokkal teli volt az év.
Előzetesen úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy kb. 20,5 km-t futok az elején. A csapat összetételét tekintve egy jó bulis futást terveztünk nem sok komolysággal, én meg gondoltam jó lesz a hétvégi hosszúnak. Ahogy egyre közelebb kerültünk a verseny napjához, láttam, hogy a csapat tagjai lelkesen készülnek futásaikkal a versenyre. Rég nem futottam hosszabbat aszfalton, ezért már valahol kívánta a szervezetem, egyre jobban vártam a versenyt én is. Noha sajnos keresztedzésekre nem jutott mindig időm, mégis nagyon jó állapotban éreztem magam, minden futó edzés nagyon feltöltött.
Amikor megkaptam a pulzus tartományt a szokásos matek következett, persze számolni kellett a meleggel most. Nem volt kellemes fél 4-kor kelni és kocsiba ülni, két órát utazni. Igen korán a helyszínen voltunk. Amíg vártuk a többieket, kipróbálhattam egy futócipőt, ezzel a bemelegítés java meg is történt. A rajt 8-kor volt. Mivel nem volt hideg, sőt eléggé meleg volt, a mezemet most is csap alá tettem és úgy vettem fel, ami nagyon jó ötlet volt, mert tűzött a nap a kerékpárúton. A rajt előtt egy mineral tabit bevettem, majd mindhárom (5-11-16 km) frissítőponton megálltam, mert a kulacsból locsolnom is kellett magamat, a vizet újra kellett töltenem. Só viszont csak konyhasó formájában volt ezeken a pontokon, úgyhogy most nyaltam sót. A futás végig nagyon jól ment, legalábbis úgy éreztem. Szokásosan felosztottam a távot és szakaszosan növeltem a pulzust. Nem terveztem, nem számítottam rá, de úgy voltam vele, hogy ha jó időt futok, félmaratonig kiegészítem a távomat. Végül így is lett. Az utolsó néhány kilin sikerült versenyeznem is kicsit, úgy éreztem, hogy ki kell adom azt, ami bennem maradt a múlt heti WTF-en. Végül majdnem megdöntöttem a siófoki félmaraton időmet jóval alacsonyabb pulzussal. A futásom végén kicsit megpihentem és felettem a frissítőpont kínálatát. Az utóbbi időben észrevettem, hogy erősebb futások után jön egy kis hastáji görcs, ahogy áll vissza a rendszer. Hideg kóla viszont egész jó ötlet volt erre a panaszra, meg egy kis türelem a többiektől, így elkerültük, hogy a szervezetem fáradt levegő kieresztését a kocsiban tegyem meg. Ezt követően szinte minden frissítőponton megálltunk, bandáztunk, szurkoltunk, na meg a túró rudi és a dinnye készletre is rámentem.
A srácok menet közben megkértek, hogy az utolsó ötöst is fussam le, mert eléggé kifutották magukat. Nem terveztük, de végül bevállaltam. Egész jól kajáltam napközben, úgyhogy nem volt bennem félsz, hogy nem marad erőm, persze a dinnyét a boldog „igen” kimondása után hanyagoltam és vajas kenyérre álltam át. A befutó 5 km előtt jeges vízbe áztattam a pólóm, igyekeztem rendesen átmozgatni a hab testemet. Eleinte úgy gondoltam, hogy alapjáraton kocogom le ez a picit, de már azzal a pulzussal is meglepően jól ment a futás, utána meg elkezdett hajtani a versenyszellem is. Az élénk szembeszélben végül fokozatosan húztam fel a pulzust es egész jól jött a tempó is, úgyhogy ebből az ötösből egy fokozó lett, az előző nap úgyis gyakoroltam. A befutó meg egészen különleges volt. Már az utcában szurkoltak a lakók, aztán a szpíker már száz méterekre előre bemondta az érkezésem, láttam a csapatom tapsolását, még tettem egy lapáttal a végére és feltett kezekkel, fülig érő szájjal futottam a célba.
Úgy érzem, hogy nagyon kellett ez a szombat, szuper élményben volt részem.
Örülök, hogy elfogadtam a meghívást, jól esett a szurkolás, az ölelések, a pacsik. Jók voltak a fotósok, szervezésre se lehetett panasz. Ez mellett fél szemmel azért lestem az 50 km-es és a 80 km-es távon indulókat is, hogy vajon nekem hozhat-e ilyet a jövő, de jelenleg az elmúlt félév történéseit, jó élményeit emésztem, idézem fel újra és újra.
- 1
- 2
- …
- 23
- Következő →
baratrunning.com 