pulzuskontroll

Dunakanyar félmaraton és Balaton-felvidék Terepmaraton beszámoló – Földi Zsuzsa

Posted on

Cserta Balázs fényképe.

Dunakanyar félmaraton: 
Mivel 3 nappal előtte derül ki, hogy én itt bizony futok, őszintén szólva nem nagyon foglalkoztam avval, hogy mi lesz – gondoltam, ha tavaly abban az állapotban végigmentem, most is megoldom. A mászós részen majd gyalogolok, egyébként meg futok, remélhetőleg nem száll el nagyon a pulzusom. Úgy voltam vele, hogy 2 órán belül illene megcsinálni, de belehalni nem fogok.
A két nagyobbik lányom jött velem, egyik barátnőm terelgette őket, nekem a rajt előtt semmi dolgom nem volt, csak kivárni a sort a wc-nél.
Rajtra várva fotózkodás a Gizionokkal, zene fülbe, aztán indulás. Tök keskeny úton sok ember, nagyon totyorgás volt, úgyhogy én kinn a járda melletti füvön mentem egy jó ideig, amíg kielőztem a nekem kényelmetlenül lassúakat.
Próbáltam 160-165 körül tartani a pulzust, de az 5:30 körüli tempó annyira kényelmes volt, hogy nézelődni is tudtam közben, hallgattam a zenémet, élveztem nagyon, így tempó maradt, pulzus felment. Nekem kell kaja 21-en is, tudtam hogy 9 körül van a mászós rész, csak arra számoltam, hogy 7-8 körül eszem egy gélt, a többit meg látjuk, az óra úgyis szól, ha idő van. Zebegénybe beértünk, jött az emelkedő, tempós gyaloglás, és tök gyorsan vége is lett. Közben beugrott, hogy fenn lesz egy frissítőpont, ettem egy decás gélt, fenn ittam rá, ’kötelező’ szelfi a kilátással, aztán hajrá le. Innentől a pulzusnak már mindegy volt, az óra csoda, hogy nem merült le, folyamatosan rezgett (még jó h a hangot kikapcsoltam, végig visította volna a maradék 10 km-t 😀 ). Lefele elég jól ment, előztem folyamatosan (beálltam középre – a felfele gyaloglók és a lefele lassan kocogók közé), közben szemből jött egy hajrá Zsuzsi! (talán Piroska volt? nem láttam, csak mintha az ő hangja lett volna), jól esett. Nagyon gyorsan jött a fordító, akkor néztem egy időt – 12 km 1:06, az tök jó. Mivel a pulzus már úgyis magas volt, itt már nem mentem lassabban, mint ami kényelmes, nem is néztem az órát, az utolsó 5-6 km-en gyorsítottam (annyira figyeltem, hogy 5 percen belüli azért ne legyen, talán nem rúgsz nagyon seggbe, ha nem megy fel 188-ig a pulzus), és végül 1:54 körül benn voltam, nem meghalva. Ha ez odatevős, akkor szerintem 1:50-51 körül lett volna, az a mászós rész sokat lassít :D.
Futás után csajoktól kaptam egy csomó virágot, nagyon édesek voltak.
Ahhoz képest, hogy nem is akartam jönni, nagyon klassz volt, kifejezetten örülök, hogy nem ment el az a lemondós mél 😉

Vasárnap: Balaton-felvidék Terepmaraton M táv (25km):

Mivel a 25 km-es táv rajtja elég későn volt, klasszul ki tudtam maga aludni a szombati verseny után, és emberi időben tudtunk indulni Irmivel Vecsésről, nem kellett hajnalban begyógyult szemekkel vezetni 160 km-t.
Balatonudvari golfpályán volt a rajtközpont, rajtszámokat felvettük, wc, kaja, és öltözzünk. Előrejelzés szerint 20 fok lesz délre (11:30-kor volt a rajt), 10:30-kor még szél és hűvös, sokan hosszúnadrág-hosszú ujjú felsőt vettek, én maradtam a rövidnadrág-trikó kombónál, zsákot se vittem, az övembe minden belefér, a hátamat se melegítse semmi. Sapkát nem vettem (balgaság volt), napszemüveg, kaja az övbe, és induljunk. Együtt kocogósra terveztük Irmivel, dumálósra, szépen kényelmesen majd egyszer csak beérünk. Az első 2-3 km fájt, de eldöntöttem, hogy nem is gondolok arra, hogy tegnap is futottam – itt és most ez a 25 van, majd sajnálom magam utána, ha szükségem lesz rá :D.
Meleg volt, a sapka hiányzott, de másra is pont így sütött a nap, és nagyobbat is szívtak a fekete alul-felül hosszú cuccokban, nekem sokkal jobb volt J.
Nagyon élveztem ezt a futást is, az első 13 nagyjából felfele ment, kis hullámvasút volt, a tempó kényelmes volt, de nem lassú, sár sem volt igazán, semmi egyéb dolgunk nem volt, csak futni és nézeldőni J. Volt őz, én láttam visító vadmalacot is (akkor kicsit beszartam, reméltem,  hogy nincs a koca a közelben, mindenesetre nagyon gyorsan kezdtem szedni a lábaimat 😀
A frissítőpontokon volt kóla, és mivel én legjobban kólával működöm, azt kértem is a kulacsomba, isteni volt két pont között is kólával frissíteni J.
13-14. km után már szinte lefele kellett csak menni, akkor elhagytam Irmit, mert ha a saját tempómnál lassabban mentem le, nagyon fáradtak a combjaim, gondoltam hogy úgyis beér az emelkedőnél. 19-nél kis mászás, 20 után már csak lefele. Egy szalagot a szőlőknél elnéztem, de gyorsan észrevettem a bibit, 20-30 méter után visszataláltam az útra, és csapattam lefele. Leértem egy aszfaltúthoz, ahol se szalag, se nyíl az úton. Kerestem, kerestem, és rájöttem, hogy ezt valahol nagyon elszúrtam. Valahol feljebb :D. Na akkor mondtam mindent, futottam felfele vissza mint a hülye, közben meg káromkodtam, mint egy kocsis… bő 1 km-t tettem rá pluszban, így lett 25 km, mindenki másnak (aki nem tévedt el) 24 volt. Tartottam magam a kiírt távhoz, ha 25, akkor én annyit futok 😀 (utána megnéztem, 9-10 percet bénáztam el evvel a figyelmetlenséggel)
Az utolsó párszáz méter emelkedett kicsit, az nem esett jól, majdnem belegyalogoltam, de eszembe jutott, hogy az milyen szarul nézne ki, úgyhogy jobb láb, bal láb, jobb láb, bal láb, és egyszer csak már a célban is voltam. 2:43, nekem ez terepen nagyon klassz, és bele se haltam, ez is tudott volna gyorsabb is lenni. Érem, gulyás, döglés, hazavezetés, és úgy, ahogy voltam, futócuccban szavazás.
Este hideg vizes zuhany a lábra, semmim nem fáj, tulajdonképpen semmi extra fáradtság nem volt, és kicsit vállon is veregettem magam, hogy nem csaptam szét magam a két hétvégi versenyen.

Reklámok

Hétvégi eredmények

Posted on Updated on

Április 7-8.

Kikelet Félmaraton, 10 km-es táv

Kormány Alexandra, 50:37, korosztályos 1. hely, női abszolút 4.

Vérkör, 77 km

Zentai Andrea, 10:16

Belus Tamás fényképe.

 

Panoráma futás, Dunakanyar Félmaraton

félmaratoni táv

Dr. Földi Zsuzsanna, 1:54:42

Molnár Eszter, 2:17:35

Törköly Piroska, 2:06:04

Onik, 2:29

Cserta Balázs, 1:56:51, PB

 

Cserta Balázs fényképe.

 

12 km-es táv

Sebestyén Ágnes, 1:34, PB

 

Balaton-felvidék terepmaraton M táv, 25 km

Dr. Földi Zsuzsanna, 2:43:46

Földi Zsuzsa fényképe.

 

VTM Mini, beszámoló – Törköly Piroska

Posted on

Viszonylag jól aludtam, az óraátállítás sem izgatott nagyon. Erre jó, ha a gyerek felvételizik előző nap, nem volt időm izgulni 🙂

Onik jött értem és fuvarozott, ezer köszönet érte. amikor kiszálltunk a kocsiból, majd befagyott a seggem, de maradtam a capri gatyánál, viszont a pólóra ráhúztam egy szédzsekit. Haha, vehettem is le a rajt után nem sokkal – ahogyan már a faluban a kesztyűt és a sapkát is 😀

Életem első terepversenye, sok fogalmam nem volt, hogy mi vár rám. Aszonták 6-ig emelkedő, gondoltam oké. Aszonták nagy sár, gondoltam, hogy akkor megnézzük mit tud a szipiszupi cipő, ami eddig csak havat látott, sarat még nem. Az elejét próbáltam nem izgulásból elsietni, aztán mivel az volt az ukáz, hogy ne legyen komfortos, nem is volt 😀
Az emelkedő, bazz, beszorultam egy kis csapatba, de őszintén szólva nem bántam (pulzus 190 körül), ha akartam volna, se tudtam volna gyorsabban menni, így viszont nem volt pofám lemaradni.

Aztán a csapat kivétel nélkül elhúzott jobbra a félmaraton irányába, picit izgultam is, hogy én most itt egyedül vagyok a vadonban, muhaha.

Aztán lefelé próbáltam nem kitörni a bokám, nem seggre ülni a köveken és ahol lehetett, ott küldeni neki. Eredetileg azt hittem, hogy olyan 2 óra alatt érek be, szóval egy isogél lecsúszott olyan 45 perc körül, de utána láttam, hogy kb felesleges még egy, ezért nem szuttyogtam ezzel.
Asszem kimaxoltam a “komoly, odatevős” utasítást, az átlag pulzus 185, a tempó pedig 6:47, volt 5 perces kilim is, ami nekem igen nagy szám 🙂

Szóval kivételesen elégedett vagyok, a combjaim viszont kevésbé szeretnek most, nem szokták a szántást:)

VTM Mini, beszámoló – Onik

Posted on Updated on

A hetem egy káosz volt minden tekintetben. A verseny előtti napon az átmozgató futás is elmaradt, éjjel óraátállítás, gyerekek, nem volt egy könnyű indulás.
Előző este bátran megterveztem a futóruhámat, majd jól ráparáztam a reggeli 0 fokban és természetesen túlöltöztem. Nagyon hideg volt még reggel 9-kor is (0 fok, hőérzet -4).
Biciklis nadrág + póló + hosszú ujjú helyett hosszú nadrág, póló, hosszú ujjú + széldzsekit vettem, de már az első kilin le kellett vegyem a széldzsekit mert meghaltam volna benne. A fejemen baseball sapka, az jó döntés volt, kesztyűt nem vittem, ez is okos volt.

Pont láttuk Piroskával a hosszú távosok rajtját, figyeltük a Gizionokat és buzdítottuk őket a rajtból való kifutónál. Rövid pacsizás a Gizionokkal a sportközpontban, majd átöltöztünk, bemelegítettünk.

A következő instrukciót kaptam a versenyre: “A táv első felében, úgy 8 km-ig igyekezz 160-165 között futni, utána lehet menni feljebb, az utolsó kilin érd el a 172-t.” Az sajnos egyértelmű volt, hogy nem fog menni, hogy tartsam ezeket az értékeket, de a stratégiát vettem.

A rajtzónában már 150 volt a pulzusom és 2 percen belül felment 172-re, nem voltam boldog. Azt tudtam, hogy 6 km-ig emelkedik, onnantól megy lefelé a pálya, gyakorlatilag visszaszámoltam eddig. Sár jó volt, az idő is, semmire nem lehetett panaszkodni, 2,5 kilinél elengedtem Piroskát, jobb volt ez így, szeretek egyedül futni és persze gyorsabb is volt felfelé.
Még kerestem a helyem, előzgettem, de már nagyon vártam az igazi meredek emelkedőt, ahol bele lehet sétálni. Ez jött 4-nél, ennek örültem, tempósan gyalogoltam felfelé. 5-nél megettem a zselémet, ez jó volt (rajtban is ettem egyet, ez is jó volt), és végre jött a 6, lefelé zúztam, ahol tudtam, jó volt a talaj, nem volt lefagyva (nem volt nagy a veszély, hogy kifordulna a bokám), sokat vissza tudtam előzni. 9,5-nél volt frissítőpont, itt engedélyeztem magamnak kaszinózást kb. 1,5 percet, visszanyugodott a pulzusom, ettem-ittam (már nem volt sajátom), szar volt újra nekiindulni, de gondoltam, hogy innen már a szar is gurul, úgyhogy csapattam továbbra is a lejtőkön, sokat előztem, volt aki visszaelőzött vízszintesen, de nem nagyon érdekelt. 10,5-nél éreztem, hogy a jobb lábamon lesz egy iszonyatos vízhólyag, nagyon fájt minden lépés, de esélytelen lett volna bármit is csinálni vele, csak ignorálni tudtam.

Tudtam, hogy az utolsó 2 km a falun belül megy és nagyjából vízszintes, ezt nem vártam.

Kiértem az erdőből, itt már nagyon anyáztam, f.szom UB, f.szom FM, minden baj volt. És akkor egy csaj, akivel kerülgettük egymást egy mozdulattal túllendített mindenen (elment mellettem és csak a csuklójával intett, hogy jöjjek vele) és én mentem vele. Aztán elhagytam. Aztán kinéztem magamnak a mi bolyunkból a következőt, azt is lehagytam. És még egy pasit. Ketten voltak még előttem, őket be akartam fogni, mindkettőt. Az első párosnak ordítottam, hogy kurvára fussanak, mert ők a nyulaim és most már csak 1 kili sincs, vették a lapot, dobtak sokat rajtam is, a tempón is. Innentől hangosan ordítottam, hogy mindenki hülye aki fut, és az utolsó métereken beértem azt a két csajt is, akit még elterveztem lehagyni. A célban ordítottam Gábornak (Erdős), hogy dugni akarok 🙂 majd, hogy ide a pénzt, és aztán már a következő a fotó, amin épp meghalok a tornacsarnokban megállja a helyét. A befutó pulzusom 182 volt, azt hiszem kimaxoltam 🙂 Még _a_szent_Garmint is elfelejtettem leállítani.
Részemről hoztam, ami a terv volt és cserébe megkaptam, amiért mentem. Le még nem győztem önmagam, de mondjuk úgy, hogy már látom a hátam.
A soha többet nem futok-érzés egészen a hazaútig tartott, amikor a kocsiban megbeszéltük Piroskával, hogy ez azért rohadt jó volt 🙂

Extrém Burgenland beszámoló – Poór Péter

Posted on Updated on

Szerettem volna egy jó versenyt futni, mivel az elmúlt időszakban nem mindig felém hajlott a mérleg. Így volt ez a mostani verseny előtt is, elkaptam valami vírust, kételkedtem, és kérdéses volt, hogy indulni tudok-e. Na de ne szaladjunk ennyire előre….
Sok feladat volt amit meg kellett oldani. Egyrészt nem reális, hogy elinduljak a 2017 es UB-n. Ezt beláttam, és elfogadtam. Utána kárpótolásként indultam a Füredi 24 óráson, ami kudarc volt. Valami volt a testemmel, nem akart aznap futni, a gyomrom nem akart működni. Végig hánytam verseny felét, és folyamatosan jártam a WC-re. Ezt nehezebb volt megemészteni…Jöttek a szokásos kérdések, talán nem is vagyok idevaló, talán nincs „tehetségem hozzá” stb…Gabival beszéltünk többször is erről, és nagy nehezen elfogadtam, túltettem magamat rajta.
És volt még egy dolog, a frissítés. A legelején úgy nézett ki, hogy működik a maltodextrin, meg hozzá hasonló űrkaják, de minden 3-4 óra futás felett hasmenésem volt tőle. Gondoltam akkor visszatérünk a természetes anyagokhoz….

A verseny: Gabival megbeszéltük, hogy egy jó hosszú edzőversenyek fogjam fel. Semmi komoly tétje nem volt, mint végigmenni, nem vagyok csúcsformában az alapozás kellős közepén. Zsírból végig tolni De azért volt tétje, a frissítést megnézni működik-e élesben.
Eljött a nagy nap, pénteken 2 kor szólt az ébresztő, hogy ideje kikelni az ágyból…ma se lesz könnyű napunk címszóval.

3 kor indultunk Oggau településre, ahol a rajtvolt . Éppen, hogy csak odaértünk, gyorsan átvettem a nevezési csomagomat, összepakoltam a motyómat, csináltunk egy képet, és már el is sütötték a rajtpisztolyt. Sok időm nem volt átgondolni amit ilyenkor az ember átszokott, de gondoltam majd lesz időm a futás alatt. 3000 ember megindult, és én a utolsók között voltam. Nehezen tudtam haladni, 7-8 km után lehetett normálisan futni, mert addig előzgettem a túrázókat. 159 max pulzus volt engedélyezve, és arra törekedtem, hogy 150 körül mozogjon, a tempót nem is figyeltem, és nem is érdekelt.

Kísérőmmel 6-7 km-enként találkoztam (persze voltak 13 km szakaszok is) ott gyorsan odaadta a kulacsokat, és ettem 3-4 kanál krumpli püré +banán összepépesítve,+ megsózva.
Ugrok egy nagyot, mert különösebb problémám nem volt. 40. km-nél voltunk Sarrod településen, mondtam a kísérőmnek, hogy itt minden ki fog derülni, hogy milyen állapotban vagyok. Szinte nem éreztem, hogy futottam eddig. Lábaim könnyedén mentek, folyamatosan ittam, ettem, só tabit kapkodtam be, élveztem a futást, a tájat.
Viszonyításképp, voltam itt már úgy, hogy úgy éreztem magam, mintha egy úthenger ment volna át rajtam.
50 km után értünk át Ausztriába , gondoltam hamarosan meglesz a fele. Nem foglalkoztam semmivel, csak arra kértem a segítőmet, hogy amikor találkozunk, mindig mondja meg következő pont mikor lesz, és azt fogom várni. Itt meg kell jegyezni, nem gondoltam bele a felénél, hogy jajj még 60 km van stb…
Szépen teltek a kilométerek, semmi holtpont, energiám van, kedvem is van, még közbe vissza is kellett fognom magamat, mert gyorsítottam közben, működni látszott a frissítés is.
A Suunto-ra elfelejtettem rátölteni, és 10 óra 16 percnél 89. km-nél lemerült. Gondoltam innentől megyek érzésre, így is volt. 93. km-nél jött egy kisebb holtpont szerűség. Itt már belegyalogoltam párszor, de különösebb dolog nem történt. Ez a rész 6-7 km-ig tartott, utána ismét futottam szinte folyamatosan. Persze nem voltam gyors, de jó volt a mozgásom, nem estem szét, stabil voltam.
105 km…innen tudtam hogy még egy település van és ott van a cél. A kísérőm elém jött bringával, és mondta még mennyi van hátra. Még 3 km-2km-1km, majd jobbra fordulunk, és ott van a cél. Ott van a vége. Amiért megérte csinálni, az az utolsó 10 másodperc. Eufórikus állapot…12 óra 35 perc. 
Zárásként…Köszönöm a sok szurkolást, hogy gondoltatok rám Gizionok.  Soha ilyen könnyedén nem futottam még ultrát, főleg nem 100 km-t.

2018 előzetes

Posted on

Mi várható 2018-ban?

A BSI-nél továbbra is az e-edzés projektért felelek, részletek és feliratkozás a mass-edzéstervekre ITT

 

Gizionos események:

1. Téli edzőtábor, Frankfurt, február 9-14.
2. Családos edzőtábor a Börzsönyben, július 9-12.
3. Erdőbényei terepes edzőtábor, július 25-29.
4. Spartathlon tanulmányikirándulás és edzőtábor, Görögország, 2018. szept 27-okt 1.
5. Novemberi közös verseny, eddig Lago Maggiore, Verona és Porto vannak versenyben, hamarosan eredményhirdetés:-)

Gizionos együttműködések 2018-ban:
Cardio Control
Terepfutás.hu
Sportkontroll

Kilométerekben gazdag, sérülésmentes, boldog új évet kívánok!

 

 

 

Nizzában jártunk

Posted on Updated on

 

A most már szokásossá váló novemberi közös futóversenyre 2017 novemberében a francia Riviérán kerítettünk sort. Elsősorban évzáró fun runként készültünk a Nizza-Cannes közti távra, de akadt két első maratonistánk is, illetve a a duóban indulók között PB-t futók.

Erna beszámolóját már korábban lehetett olvasni, most pedig jöjjön a futók teljes listája.

Kísérők is voltak szép számmal, a közös vacsorára 25 főnek kellett asztalt foglalnunk:-)

 

 

 

Maratonisták:

  • Karlovitz-Thurnherr Zsófi, 4:17:45 (PB)
  • Pálfi Lívia, 5:32:14
  • Palyik Andrea, 4:49:38 (PB)
  • Sári Erna, 3:52:12 (első)
  • Tamási Krisztián, 5:32:14 (első)*
  • Törköly Piroska, 4:13:52 (első)

Piroska

Zsófi

Félmaratonisták (kétfős maratonváltóban)

  • Erdős Bori
  • Hajdú Mária
  • OniK
  • Hupka Balázs
  • Malkus Rita
  • Molnár Eszter
  • Nagy Nicol
  • Polgár Dávid

Gratulálok mindenkinek a szuper teljesítményhez!

* Krisztiánnak régi vágya volt, hogy maratont futhasson. Az a típusú amatőr futó, aki nem igazán gyorsul, ezért olyan versenyt kerestünk neki, ahol a szintidőt bővebben szabták, ezért a 6 órás limit miatt esett a választás erre a versenyre. Az élmény az övé, kár lett volna kihagyni. A versenyen felesége, Livi kísérte végig.