Muzsla

Muzsla Trail – Palásti Péter, beszámoló

Posted on Updated on

Persze, jó dolog edzeni, de versenyezni, ott lenni a KÖZEG-ben az egészen más. És a sok alul vagy felülértékelt egójú sporttárs között eltölteni pár órát sokat ér. És persze azt is jó megtapasztalni, ahogy a versenyzés tükröt tart eléd, az ábrándot a földre rántja vagy a félelmet legyőzi. Valóságélmény ebben a látszatvilágban…Ezen kis lírai bevezető után akkor jöjjön a Muzsla.

Dacosan tekintettem erre, mert mindig kegyetlenül szembesített azzal, mennyire gyenge vagyok. Háromszor is teljesítettem eddig és minden egyes alkalommal szétszedett és úgy hagyott. Volt, hogy az időjárás és a talaj is ellenséges volt, de most minden ideálisan alakult. Az eddigi legjobb időm 3 óra 13 perc, az is vagy öt éve, közben volt tíz perccel rosszabb és egy egy másik közel a 3:13-hoz. Nem is mertem célidőt tervezni, viszont az nagyon megfogadtam, fegyelmezett leszek, frissítek, iszok és a menetközbeni állapot szerint alakítom a taktikát (ó de nagy szó ez:-)!)

Reggel 7 indulás, 9-re érkezés Szurdokpöspökibe. A rajtnál Orsi, Csabi, Csabika, Anita, Kassai Zoli, Mátyus Laci… oldott hangulat. Ez a szervezőkre is kicsit átragadt, fújtak egyet az előző napi Mátrabérc Trail után és elengedték ezt a “kistávot”, gondolom. A készülő mezőnyt látva magamban megállapítottam, hogy itten kérem már mindenki komolyan veszi a futást, öt éve még tiszacipős emberkék is futottak, most meg mindenkin a legújabb futódivat! Hihetetlen hogy lő ki ez az iparág! Mindegy, a hegy az hegy, és az dönti el ki mennyit ér (nem Lázár János 🙂 Start után a két Csabi (Antal és Csombók – szerk.) nyomában jó tempót fogok, de figyelek a pulzusra. 146 alatt maradni! János-várához szépen mászunk felfelé, a patak átkelés utáni meredek emelkedő most nem hagyom, hogy nyomot hagyjon bennem. És mégis jól haladok 😀. A turistaházig mindenképpen megeszek egy gélt, hogy akkorra érjen le, amikor elkezdem a Muzsla mászást.

A rajt előtt

A Mátrakeresztes előtti lejtőzésben már éreztem, hogy bátrabban megyek, mintha nem lejtene annyira, mint ahogy vártam!? A frissítőponthoz Kórodi Ágnessel és Király Mártonnal egyszerre érkezem, a nevüket a hátukról olvasom 🙂 Kassai Zoli feltölti a kulacsomat, Anita biztatása mellett indul a mászás. Kórodi Ági kilő, igyekszem a nyomában maradni, de közben félszemem az órán, nem akarom “megfőzni a motort”. A 146-os pulzust nem érem el, sőt néha még forszírozom is a felfeléket, hogy azért sokkal alatta se legyen. Jófiú, szótfogad 🙂 A Muzsla-nyereg ismerős, tudom, hogy nem csak egy fel és aztán le, hanem trükkösen kanyarog, kövek, gyökerek között ameddig eléred a lefelé ereszkedést, addig is szépen szívja az erőd. Ráeszmélek a felfelé futásban, hogy a kisebb lépések és a nagyobb frekvencia mennyivel kifizetődőbb! Igyekszem úgy futni, mintha alacsony lennék, valószínűleg ez hülyén néz ki, de kit érdekel, ha működik! És feltűnik előttem Ági, de ez már közvetlenül a lefelé vezető szakasz eleje. Na hát itt biztosan nem fogom megelőzni – gondolom – kicsi, gyors, ügyes és rutinos terepfutó. Megyünk egymás mögött az egyszemélyes ösvényen, kicsit felzárkózom, de azért nem előzési távolságba, mert nem merek előzni, minek, ha úgyis visszaelőz. Aztán egyszercsak Ő áll félre, elenged, megköszönöm és odadobom: ha úgy gondolod szólj rám, mert a lejtő erősebb szakaszán biztos gyorsabb leszel! Úgyhogy innen egyedül jövök a pálya legtechnikásabb lejtőin és képzeld: JÓL! A kis lépés/magas lépésszám technika működik, és erővel is bírom, egyszerre érzek boldogságot és izgalmat! Az órára pillantva látom, hogy “időben” is jól állok, ebből lehet bőven 3 órán belüli álomidő!

A lejtőzés utolsó szakasza a patakmeder. Korábbi emlékem szerint itt már görcsölt a lábam, a mederből az útra szó szerint másztam, minden egyes fába kapaszkodva, széthajtva, kifulladva. Most megfutom (!) ezt az utolsó pici emelkedőt, és úgy fordulok az utolsó két kilire, “ahogy a csövön kifér”. 4  perc alatti tempóban jövök le a lankás dűlőúton, a békés kirándulókat szétrebbentve. A célban nincs zene, se szpíker, semmilyen cirkusz. Csak a tiszta boldogság. 2:51!!! Csabi 5. Csabika 6. én 9. helyen! Kicsit Ők is meglepődtek, hogy ilyen gyorsan beérek (magam is!). A célban a fiúkkal együtt készített képen szerintem minden rajta van, amit ekkor éreztem, de leírni nem tudom. Megvagy Muzsla!😉

Peti, Csabika, Csabi

Koszorús költőnk, Erős Gábor is aktiválta magát Péter futásától megihletve 🙂

Gizion testvérünk megjárta a Mátrát
Lefelé szaladva sem vonta meg a vállát.

Nem volt most szétesve, nem is volt befosva,
Végigment a pályán, nem menve, de futva!

Csabák nyomán menvén, bottal üté őket,
Na, csak a nyomokat, nem a szereplőket.

Hosszú lejtőn bizony lobogott a füle,
Négypercesekkel ment, vitte őt a szíve.

Füleit a hűs szél jó, hogy el nem fújta,
Addig ért a szája, még az ág sem húzta

Büszke mosolyától ragyogott az erdő,
Elégedett bizony ilyenkor az edző.

😀

Muzsla Trail – Antal Csaba beszámoló

Posted on

Az előzetes Allaga Tomi -féle időjárás ellenére reggel esős idő fogadott. Mondjuk csak pár mm esett és a rajt előtt fél órával , a bemelegítés alatt viszonylag száraz talaj fogadott minket. Csombók Csabival és Palásti Petivel mentünk egy kilit fel és vissza, mire a rajthoz értünk, Gerlai Orsi is odaért, teljes lett a Gizion-csapat. Hosszú futónadrág, rövidujjú póló, karszár lett a választás, meg az új Speedgoat, ha esetleg feljebb van sár, legyen mintázat, ami kapaszkodik.

A rajtból az általad megadott pulzus alapján indultam, Tomi figyelmeztetett minket, hogy az első kb. 4 kilis emelkedőt ne fussuk el, így a tartomány felső részén haladtam, mert nagyon nem akartam leszakadni. Az első kb. tíz fős csoportban viszonylag hamar elszakadtunk a többiektől, Peti hátrébb volt, Csabi 50-100 m-rel előttem. Időnként gyalogoltam is, a pulzus jól reagált, visszább esett, nyugodt voltam. Az első hosszabb emelkedő után volt kis lejtőzés, aztán egy nagyon durva mászós rész következett, ahol Csabival egy -két helyet előrébb kerültünk. Az egyetlen frissítőpontig (14,7 k) aztán Dávid Ricsit (aki után a tavalyi Vadlánon kb. egy percen belül értem be 😅) követve mentünk fel a Péterke -hegyre, majd le a pontig. Meg volt beszélve Anitával, hogy a Muzsla előtt a ponton megkapom a botokat és azzal megyek majd fel. Így is történt, előtte azonban a pontra Ricsi előtt pár méterrel érkeztem, és  előtte és Csabi előtt is pár méterrel indultam a Muzslára. Az eddigi fogyasztásom 4 GU Roctane gél és egy liter víz volt, a ponton kaptam két sótabit és magammal vittem még 3 gélt és újabb liter vizet. 

Mátrakeresztes előtt már inkább 170 bpm körül állandósult a pulzus, a Muzslára felfelé botozva ez még feljebb emelkedett, de úgy gondoltam, hogy a fennmaradó kicsit több, mint egy órában ez nem fog gondot okozni. A korábbi versenyemen a frissítőpontot már görcsölő vádlikkal értem el, most még semmi ilyesmi nem volt, erre alapoztam feltételezésemet és a magasabb pulzust. A Muzslára felfelé nagyon jól és hatékonyan ment a botozás, hamarosan egy újabb srácot előztem meg, majd kisvártatva Csabi utolért és közölte, hogy neki is kell egy bot, mert irigylésre méltóan könnyedén megyek fel a hegyre  🙂 Ennek megörültem, hogy legalábbis kívülről ez látszik, mert ekkor kezdett diszkréten csipkedni a vádlim, jelezve, hogy ez a pulzus és tempó sok lesz. Itt már inkább 180 bpm környéken lehetett, de nem néztem, inkább az érzetre figyeltem.

A Muzsla tetőre együtt értünk fel Csabival, gondoltam, hogy mivel lefeléken általában gyorsabb, most is az lesz, hogy elmegy. A tető után egy ideig előttem haladt, én követtem, ez a rész hullámos fel-le, futható szakasz volt. Aztán kezdődött a lejtő, köves, gyökeres helyenként, ott Csabi előre engedett és én megtoltam a tempót, a botot nem is tettem el. A vádlijaim a görcshatáron egyensúlyoztak, kíméltem, ahogy tudtam őket a botot használva. Az utolsó két kili környékén a meredek sziklás szakasz előtt észrevettem egy újabb előttem futót, rögtön azzal a tervvel, hogy a célig meg fogom előzni. Sajnos azonban a technikás lejtő miatt itt ténylegesen berántotta a jobb lábam a görcs, spiccben tipegtem lefelé.

Az utolsó GU Roctant betoltam és vártam a hatást 🙂 Közben valahogy átkeltem az utolsó meredek árokszerű emelkedőn, sajnos az előttem futó eltűnt szem elől, de legalább Csabi sem jött a közelemben. Kb. két perc múlva a görcs enyhült és elkezdtem tempózni, amikor a bemelegítéskor megfutott részhez értem, már gondoltam, hogy nem lehet gond, közben Csabi is feltűnt olyan kétszáz méternyire, talán kissé közelebb, de már tudtam tempót menni. Így értem a célba, ötödik helyen, az időtervnek kb. megfelelő célidővel, mögöttem Csabi hatodiknak. Nagy meglepetésre nem túl sokkal később Peti is megjelent, pedig állítólag edzésként futotta s múlt heti Vadlán után, szép kis edzés lett😅

Eredmények:
Lányok
6. Gerlai Orsolya 3:21:30

Fiúk
5. Antal Csaba 2:40:29
6. Csombók Csaba 2:40:42
9. Palásti Péter 2:51:10

Teljes eredménylista

A törzs férfi tagjai az egyetlen nőt jóízűen megették, ezért Orsi már nem kerülhetett a képre 🙂

Hétvégén hasítunk!

Posted on Updated on

Hétvégi versenyzők
mbtrail_szintMátrabérc
– Koren Miklós
– Kerékgyártó Péter
Muzsla
– Kiszely Éva
– Demeter Balázs
– László Valéria

 

Szt Márton Maraton, Pannonhalma, 11,2 km
– László Zoltán
Frankfurt, 15 km
– Hupka Erika
Vivicittá 10 kmvivi érem
elsőbálos futóversenyzők:-)
– Ötvös Diána
– Honi Katalin
– Koncz Tamás
>>> nektek dupla hajrá!
gyakorlottabbak
– Palyik Andrea
– Fenyvesi Tímea
– Sáringe Zoltán
– Tamási Krisztián
Vivicittá félmaraton
– Makra Vivien
– Mocsáry Gabriella
– Erény Tamás
– Petneházi Ildikó
– Ficzere Julianna
– Sári Erna
– Kulcsár Judit
– Farkas László Lupus, 2 órás iramfutó

Hajrá!