BÜKKI HARD 2022 – Belus Tamás, beszámoló
Pontosan egy évvel a verseny előtt az intenzíven feküdtem egy #rohadtnagy vágással, masszív vérveszteséggel, totál begyógyszerezve. Nem az volt a legnagyobb gondom, hogy aznap lett volna a Bükki Hard, ami végül a híresztelésekkel ellentétben a covid miatt maradt el, és nem azért, mert Veres Imre Imaro meg Balogh Péter nem tudta elég gyorsan áttervezni a befutó fejpántokat Belus Tomi emlékversenyesre. Na de végül csak megmaradtam, és egy évvel az események után újra ott álltam Felsőtárkányban a klasszikus Bocskai utcai rajtban, ahol most sem szólt a hangszórókból az Eye of the tiger, meg rajtkapu sem volt, csak Imaro szépen megvárta mire mindenkinek talál műholdat a nyomorult órája, aztán annyi mondott, hogy rajt, mi meg elindultunk.
Hűvös volt, nem úgy a hangulat, ami már az első métereken hozta, amit úgy szeretek a terepultrában. Kormos Krisz vitte a tempót, helyi srác és nagyon jó formában van mostanában, szóval jó lett volna nem nagyon elengedni. Közben Veres Gábor / Veriga meg Rév Bazsi oltott, hogy nem mozog eléggé a bal karom, meg ne sarkazzak annyira, dőlj kicsit előbbre Tomi, ajjaj, inkább csináld vissza, mert így túl gyors leszel. Imádom, amikor ezt csináljuk. Zenyik Robit nem láttam sehol, ami fura, mert Robi igazi feketeöves Bükki Hardos, őt nagyon előre vártam, de gondoltam, majd előkerül. Az idő azonnal kellemesebb lett, ahogy beértünk az egres-völgyi erdőbe, itt már nem fújt a szél, de a hideggel egyébként sem volt gondom, mert most RENDESEN BEMELEGÍTETTEM, szerintem egyedül én nem fáztam a rajtban, meg is dicsért Barát Gabi (edzőnénim), aki kisebb meglepetésünkre kijött drukkolni a versenyre. A Mellér-völgyi EP előtt megbeszéltük Krisszel, hogy ezt most nem kellene olyan rútul elfutnunk, mint tavaly júniusban a zempléni Nagy-Hársas Ultrát, ahol az első 10-15 km-en teljesen szétcsaptuk magunkat. Ennek megfelelően óvatosan kezdtünk, 0:15:30-nál csippantottunk a mellér-völgyi leágazásnál (3,5 km, 0:15:30) , ezzel a FunRun-on a hatodik helyen szerénykedtünk volna. Az eleje szinte teljesen sík volt, itt kezdődött meg az első emelkedő. Ez a szakasz szinte mindig sáros, még olyankor is, amikor máshol porzik a Bükk. Most egész jó volt, oda is szóltam Krisztiánnak, hogy ez fasza lesz, mert ha itt nincs sár, akkor sehol sem lesz.
baratrunning.com 