Hónap: március 2018

VTM Mini, beszámoló – Törköly Piroska

Posted on

Viszonylag jól aludtam, az óraátállítás sem izgatott nagyon. Erre jó, ha a gyerek felvételizik előző nap, nem volt időm izgulni 🙂

Onik jött értem és fuvarozott, ezer köszönet érte. amikor kiszálltunk a kocsiból, majd befagyott a seggem, de maradtam a capri gatyánál, viszont a pólóra ráhúztam egy szédzsekit. Haha, vehettem is le a rajt után nem sokkal – ahogyan már a faluban a kesztyűt és a sapkát is 😀

Életem első terepversenye, sok fogalmam nem volt, hogy mi vár rám. Aszonták 6-ig emelkedő, gondoltam oké. Aszonták nagy sár, gondoltam, hogy akkor megnézzük mit tud a szipiszupi cipő, ami eddig csak havat látott, sarat még nem. Az elejét próbáltam nem izgulásból elsietni, aztán mivel az volt az ukáz, hogy ne legyen komfortos, nem is volt 😀
Az emelkedő, bazz, beszorultam egy kis csapatba, de őszintén szólva nem bántam (pulzus 190 körül), ha akartam volna, se tudtam volna gyorsabban menni, így viszont nem volt pofám lemaradni.

Aztán a csapat kivétel nélkül elhúzott jobbra a félmaraton irányába, picit izgultam is, hogy én most itt egyedül vagyok a vadonban, muhaha.

Aztán lefelé próbáltam nem kitörni a bokám, nem seggre ülni a köveken és ahol lehetett, ott küldeni neki. Eredetileg azt hittem, hogy olyan 2 óra alatt érek be, szóval egy isogél lecsúszott olyan 45 perc körül, de utána láttam, hogy kb felesleges még egy, ezért nem szuttyogtam ezzel.
Asszem kimaxoltam a “komoly, odatevős” utasítást, az átlag pulzus 185, a tempó pedig 6:47, volt 5 perces kilim is, ami nekem igen nagy szám 🙂

Szóval kivételesen elégedett vagyok, a combjaim viszont kevésbé szeretnek most, nem szokták a szántást:)

VTM ultra beszámoló – Erényi Tamás

Posted on

 

Könnyű tervvel indultam neki a versenynek, 23 km-ig könnyen békésen, pulzuskontrollal, rákövetkező 16-17 km a megmaradt erő függvényében, ha megy akkor gyorsabban a ha nem akkor kényelmesen. Ebben a szakaszban van az utolsó hosszabb emelkedő is. A záró bő 10 km lejtőjén lendületesen szerettem volna futni.


Az elképzelések szerint indult a verseny, kényelmesen haladtam figyeltem a pulzust, küzdöttem a változatos talajviszonyokkal, fagyott sár, hó, ragadós sár, csúszós sár, szerencsére akadt futható talaj is 🙂.
A frissítés a szokásos volt kb, 45 percenként gél + víz, néha egy szelet alma. 23 után vált szét a maraton és az ultra útvonala, innen megritkult a mezőny. Bolyok nem alakultak ki, mindenki a saját tempóját futotta.

Vérteskoznma után van pár km betonút, itt úgy véltem, hogy mehet, volt 5:30-as km is, de még mindig kényelmesen pulzuskontrollt betartva. Jó ötletnek tűnt egy kis előnyt gyűjteni. Amint letértünk a betonról (33 km) éreztem, hogy kifogyott az energia, eléheztem. Pont akkorra volt beütemezve a következő frissítés, így gondoltam semmi gond, kaja és irány tovább. Hát nem. OK, akkor legyen még egy gél. Aztán még egy. 30 percen belül 3 ( jó ebből egy izogél), ilyen se volt még. Sajnos ez a szakasz pont egybeesett a hosszú emelkedővel, így elég sok időt vesztettem. A rákövetkező hosszú lejtő sem hozta el a feltámadást, nem találtam magamra, az utolsó kb. 3 km-t leszámítva vánszorgás volt csak. 6:23 lett a vége. Kb 20 perc maradt benne.
Az eléhezés szerintem a nem a verseny közbeni frissítésből eredt, zűrös volt a múlt hét, inkább ott keresendő az ok.
Azt viszont sajnálom, hogy a lejtőt nem tudtam kihasználni, valószínűleg többet kell edzeni 🙂 Végül is, van még szűk két hónap az UTH-ig:-)

VTM Mini, beszámoló – Cserta Balázs

Posted on

Azzal az intelemmel indultam oda Gabitól, hogy ha nem futom el az elejét, továbbá nem minden esetben futok – van, hogy a gyaloglás hatékonyabb akkor az utolsó 2 km-en toljam ahogy tudom!
Megérkezésemkor még szinte le sem állt a kocsi máris eldurrant egy szelfi Tomival!:) Tőle is kaptam pár jótanácsot a sárra amit megfogadtam és könnyebb lett az életem verseny közben! Köszönöm!
A rajtot követően egy viszonylag könnyű tempóra álltam be amivel 3-4 km-ig egyenletesen és jól tudtam haladni. Ami végig tetszett a pályában, hogy sehol nem volt egynyomsávos a pálya, tehát én sem tartottam fel senkit és ha akartam én is tudtam előzni. Az 5-6. km-t mászással töltöttem viszont a csúcsra úgy értem fel, hogy még nem voltam szétesve. Innen kevés kivételtől eltekintve végig lejtett amit mindenhol próbáltam tempósan teljesíteni. Az oda vissza út során 2 alkalommal volt aszfalt. Hát itt repülnöm kellett, mert egy kicsit ez az én hegyem is. Itt futom a hétvégi hosszúk zömét Klárival és fura volt, hogy nem egyedül vagyok. Szóval ezt érzelmi alapon is megnyomtam! 🙂 ÉS mivel utána már szinte az utolsó 2-3 km jött nem is vettem vissza. 1.35-1:45 között szerettem volna beérni viszonyítva a Gánt Trail-hez, mert ez hosszabb is volt és a szint is több volt benne.
Nagyon boldog voltam, hogy 1:27 alatt beértem!!


Majd jött egy nagyon fura érzés, mert sokáig 5. voltam a kiírás szerint. Még Nektek sem mertem megírni. Vártam még fél órát, de még mindig ott voltam! Megírtam!
Majd úgy jártam, mint Komlón a nyugdíjas bányász (videó mellékelve): csak az én esetemben: 5. f..szt 21.:))

https://www.youtube.com/watch?v=TUt5tCvLPdU

Jó volt megismerkedni a lányokkal is!
Még megvártam Tomi eredményhirdetését! Gratulálok!!
Köszönöm Gabinak a hozzáállását! És köszönöm, hogy ide tartozhatok, mert jó itt! Jó Gizionnak lenni!!