Mátrabérc

Hétvégén hasítunk!

Posted on Updated on

Hétvégi versenyzők
mbtrail_szintMátrabérc
– Koren Miklós
– Kerékgyártó Péter
Muzsla
– Kiszely Éva
– Demeter Balázs
– László Valéria

 

Szt Márton Maraton, Pannonhalma, 11,2 km
– László Zoltán
Frankfurt, 15 km
– Hupka Erika
Vivicittá 10 kmvivi érem
elsőbálos futóversenyzők:-)
– Ötvös Diána
– Honi Katalin
– Koncz Tamás
>>> nektek dupla hajrá!
gyakorlottabbak
– Palyik Andrea
– Fenyvesi Tímea
– Sáringe Zoltán
– Tamási Krisztián
Vivicittá félmaraton
– Makra Vivien
– Mocsáry Gabriella
– Erény Tamás
– Petneházi Ildikó
– Ficzere Julianna
– Sári Erna
– Kulcsár Judit
– Farkas László Lupus, 2 órás iramfutó

Hajrá!

Reklámok

Mátrabérc Trail 2015 – Kerékgyártó Peti beszámolója

Posted on Updated on

Lehet hülyén hangzik de nekem sokkal jobban tetszett a tavalyi 5:30-as rajt. Mindig korán kelek és nem nagyon zavar a dolog, jó volt látni, hogy majdnem mindenki panaszkodott… Tudom szemét vagyok;-)

Eddig akármilyen kondiban voltam soha nem sikerült jól megfutni. Nagyon régóta szeretném, hogy végre 6:xx valamennyi legyen. Valamiért ez van beleégve a rendszerbe. Ez olyan lélektani határ, mint az első maraton. “Jaj csak 4órán belül legyen”. Fiatalság, bolondság, aztán hamar rájöttem,hogy lehet 4óra fölött is jó maratont futni. És lehet 7óra fölött is jó Mátrabércet futni. 🙂

Sok ismerős a rajtnál, trécselés, röpködnek a rosszabbnál rosszabb poénok, mindenki kérdezget mindenki, hogy “Mennyit tervezel?” -Párszor már voltam, remélem nem tévedek el, így 54km-t 2800 méter szinttel. “Ha-ha-ha! Humorbonbon volt reggelire?”
I love ‪#‎sohanemjottbeahumorodmostmennyireviccesvagyok‬ poén

matraberc_trail

Kép: Mátrabérc Trail

Lassan csak elindulunk. Próbálok a végére maradni, inkább én előzgessek minthogy átlépjenek rajtam. Csanya kiabál mellettem mindenfélét, mindenkinek. Ez kicsit megnyugtat de szép lassan tovagurulok. Sok az ismeretlen arc, sokan folyamatosan csacsognak.
Pont nem az első 20km-en vitatnám meg az élet nagy dolgait, de nem akarok észt osztani.

Oroszlánvárnál az első frissítő,van mindenem nem állok meg. Jön a meredek rész, erőből szúrom le botokat és nagyon figyelek,hogy ne rontsam el a levegővételt. Kívülről lehet hülyén néz ki de nagyon bevállt, hogy egy nagy levegő be két kis részletben ki. Ezt folyamatosan tartani. A tempo gyorsul, pulzus megy fölfelé, de nincs zihálás, nem dobolnak a fülemben.
Hegytetőn kis séta, nagy levegő, nem hiányzik, hogy félrenyeljem a bambit vagy a zselét.
Innentől pár kivételtől eltekintve majdnem végig fölfelé. Nagyon nagy meredek nincs csak a Kékes előtt egy rövid szakasz. Érzésre még menne de csak annyi emelkedőt futok ki amennyit a pulzus enged. Ez az első hosszabb megmozdulás Gabi szárnyai alatt, nem akarok rosszalkodni:-)
Szorgosan nyomkodtam végig a részidőket de megfogadtam, hogy nem nézem az időt, majd csak a Muzslán.

A frissítésre szánt időt próbáltam minél rövidebbre szabni. Kis zacsiba bekészítve a következő szakaszra tervezett kaja. Két üres kulacs ki, két teli be. Szemét ki, kis zacsi be. 20mp. Nem is rossz.:-) Kedv, futóművek rendben, lehet rombolni lefelé. Pulzus enged, kipörögnek a kerekek… Egészen addig amíg nem emelem rendesen a lábam és esek egy nagyot… a repülőfázis megvolt, visszapattanás helyett futóművek nélküli landolás és csúszás…a helytelen kivitelezés ellenére szerintem Balázs büszke lenne rám. Miután megnyugtattam a segítségemre érkezőket, hogy csak a lelkemen esett egy kis csorba lehetett gurulni tovább. Meredek rész jön lefelé. Fától-fáig mennek, kapaszkodnak a kollégák. Tök jó, hogy vannak botjaim, lesíelek mellettük.
Galyáig van még két meredekebb emelkedő, kicsit visszaveszek, viszont a pont előtti alattomosan emelkedő részen joggolok. Hmm, ilyen se volt még.

A ponton üres kulacs ki, teli be, szemét ki, következő adag kaja be. 35mp. Kezd lassulni a rendszer. 🙂

Galyatetőtől Ágasvárig kicsit ugyan hullámzik, de lehet rombolni. Várom ezt a részt, még soha nem tudtam jól megfutni. Előtte még emelkedik, ezt kihasználva, ami kaja nálam van mind betúrom. Ha rombolni akarok úgysem lesz időm enni, de a battery kelleni fog.
Kaja után még pár perc pihi, nincs kedvem lehányni a környéken bóklászó turistákat.
Végül “szabadjára engedtem a combomban tomboló pokol kénköves tüzét”…
Nézem az órámat, pulzus rendben, lehet gurulni. Nagyon élvezem és még haladok is. Fröcskölnek előlem jobbra-balra a turisták. De azért annyi időm van, hogy elmorzsoljak egy sós könnycseppet a tavaly felavatott “Itt is hányt Peti” emlékhely előtt.
Ágasvár előtt Kalotai Levi írja a rajtszámokat. Jó látni és valahogy extra nyugalmat kölcsönöz mikor egy HŐS bíztat.
A két meredek hupli nem esik jól de nem lehet minden tökéletes. A meredeken megint lehet síelni lefelé. Csak egyszer kell bocsánatot kérnem a kiránduloktól, amikor az egyik bal kanyarnál – amit bővebbre vettem mint kellett volna – beterítettem őket porral.
Haladok, de érzem, hogy combra még gyúrni kell. Augusztus végén ez kevés lesz. A meredek szakasz végén Szabó Gerivel akadok össze. Végig kerülgettük egymást. Nekem a fölfelé, neki a lefelé megy jobban.
Mátrakeresztesen egy utolsó frissítés és lehet nekimenni a Muzslának.

Ja, ha már frissítés. Kezd kiforrni a rendszer. Mindig is kísérleteztem, hogy mikor mit érdemes és mikor mit fogadok szívesen.
Inni csak vizet. Az iso sehol sincs úgy bekeverve ahogy szeretem, a kolától hányok, így ez hamar eldőlt.
Ami viszont nagyon bejött az a házilag kevert gél. Semmi turpisság nincs benne csak az iso port gél sűrűségűre keverem. Két decis kulacs, kis víz az aljára, majdnem tele porral, kis víz a tetejére, majd felrázva nem keverve. De csak azért így mert kicsi a kulacs szája, nem férne bele a kanál. 😉
Iso téren is ment a tesztelgetés, kipróbáltam majdnem mindent, végül a Herbalife 24-es sorozatnál kötöttem ki. Nagyon jó, lehet nyelni mint kacsa a nokedlit.
Édes megvan de kell valami sós is. Sponser sós gél ok, bár olyan mintha nyers tésztát ennék…Ha ízesebb dologra vágyom akkor sós paradicsomleves. Fél liter húzóra és enyém a világ. 😉 Vésztartaléknak mindig van nálam leveskocka. Csak akkor érdemes használni ha van hozzá elég bambi. Ha nincs, elég nyögvenyelős de azért szerethető. Minden mellett másfél óránként egy magnézium. Ja és a poriciózott ellátmánynak minden szakaszon el kell fogynia.

A Muzslától mindenki odavan, hogy “128-szor érzed,hogy fent vagy aztán, mindig van még egy hupli.”
Hát nem tudom. Lehet bennem van a hiba, de világosan le van írva, hogy Mátrakeresztes 41,1km, Muzsla 47km. Amíg ez nem ketyeg le…persze vannak dombtetők, de mindig látszik, hogy van még hova menni…
Jó volt a fölfelé, olyan részeken is futottam ahol eddig még nem. Hegytetőn utolsó részidő és most ránézek az órára. Csalódott vagyok, érzés alapján jobbra számítottam. Nagy rombolást terveztem lefelé de így már nem akartam túlfeszíteni a húrt. Geri megint jön, klasszikusokat idézve “ő legurul én lepattogok”
Mire leérek elszáll a csalódottság. Miért kellene csalódottnak lennem? A tavalyi időn faragtam, Gabi utasításait maradéktalanul betartottam, feladat teljesítve, kék halál nem volt, kajálás sikerült, futómozgás megvan…

Szerintem jó az irány. Ákibácsi gondolatait másolnám ide. “…Szóval jó volt ez így, kell valaki aki megmondja…”

Április 18-19 – hétvégi termés

Posted on Updated on

A Vivicittá második napján a Gizionok minden versenyszámban rajthoz álltak, természetesen eltérő célokkal.

gizionok

Hullottak az egyéni csúcsok félmaratonon – Réffy Balázs, Palyik Andi, Sári Nóra- és reméljük, hogy sokakat sikerült Szabó-Pénzes Gábor (aka Larzen) 2 órás iramfutónk segítségével az áhított álomidőn belülre terelni. A 21 kilométeres távon hosszabb kihagyás után ismét célba ért Makra Vivien (akinek 14 éves fia, Medárd is lefutotta élete első félmaratonját!) és Fenyvessy Gábor, akiknek ezúttal a táv teljesítése volt a cél.

iramfut

Fotó: BSI/Zákány Gergő

10 kilométeren is sikerült szuper eredményeket elérni; Kulcsár Judit és Nicol egy klassz odalépős versennyel kezdték a szezont, Németh Laci pedig első ilyen távú versenyét teljesítette. Itt sem hagytuk a mezőnyt Gizionos iramfutók nélkül, Evetovics-Balla Hanka és Evetovics Milán diktálták a tempót az egy órán belül finiselni vágyóknak.

A 7 kilométeres távon Fenyvesi Timi futott szép időt, Sáringer Zoli pedig egy DK-s társát kísérte, hogy biztosan célba érjen.

A dolgozó szekciót is erősítették a Gizionok; Pálfi Livi és Kovács Ágota a marketing/dekor csapatban, Bitay Tita az információs sátorban, Mohilla Tamás pedig az élő közvetítésben vállalt nélkülözhetetlen szerepet.

A hétvége terepfutó eseményei sem maradhattak Gizionok nélkül.

Sally a Muzsla Trailen (27 km, 1130m D+) szigorú pulzuskontroll mellett 3:35 alatt ért célba.

Kerékgyártó Peti a Mátrabérc Trailen (54 km, 2800m D+) 7:23-at futott.

Hegedűs Ákost a végére hagytam, mert vele a Vivicittá előtt egy héttel kezdtünk dolgozni, tehát az eredményéhez, mint edző, nem sokat raktam eddig hozzá.
1:29:02-es egyéni csúcs és egy (számomra szívet melengető) vélemény tőle:
Mi lett volna Gabi nélkül – az elmúlt évek tapasztalatai alapján:
– magamtól nem edzettem volna a hét hat napján
– a kevesebb alkalommal hosszabbakat edzettem volna
– viszont alacsonyabb intenzitáson
– nem futottam volna hét közben versenytempóban
– nem futottam volna fél óra átmozgatást előző nap
– nem melegítettem volna be normálisan
– még az is lehet, hogy szombaton elcsábultam volna Gerecse 50-re.
Szóval jó volt ez így, kell valaki, aki megmondja…

És most következik a megérdemelt pihenés!