Tanulságos volt két hete bejárni a Lynx Trail Nagy-Hideg-hegy és Királyrét közti szakaszát, mert megtudtam, mire számítsak. Meleg lesz, izzadni fogok, és meredeken kell fölfele kaptatni. El is bizonytalanodtam, hogy miért akarom én ezt. Simonyi Balázsnak a TEDx videója segített átlendülni ezen a holtponton. Azért, mert együtt lehetek önmagammal 15 órán keresztül. Azért, mert kikapcsol. Azért, mert feltölt.
A rajtban már egyáltalán nincsenek kétségeim. Jó itt lenni. Gyönyörű a kilátás a nógrádi várból. Kevesen vagyunk, jó a hangulat. A hosszától se félek, várom, hátha valami újat tanulok magamról.
Őzikelakig kétszer tévedünk el, egyszer én viszem tévútra a bolyt. “Milyen tájfutó az ilyen,“ de elég hamar el tudom engedni. Innen ismerős mászás. Pontosan időre érkezem a Foltán-kereszthez, kicsit csalódottan, hogy nem nyertem a kitűzött 15-órás időhöz képest. Na, majd a Spartacus-kulcsosházhoz lefele. Ott sem. Itt sok folyadékot töltök, és elkezdek mászni a Rakodó felé. Meleg van, nagyon izzadok. Megint nem nyerek időt, na majd lefele, megint nem.
A Rakodó északi oldalán hónaljig érő csalános. This is Börzsöny, minek bosszankodjunk ilyenen? A Csóványosra fölfele megelőz Nedus, nagyon durva tempóban futva. Kicsit éhesnek érzem magam, de a vizem elég lesz. Gyurcsó Andreát és még valakit a Csóványoson előzöm meg. Lefele single track a zöldön, ez az én terepem, Diósjenőre majd nyerek sok percet. Megint nem.
A diósjenői pont az első harmad (30km), mitikus frissitőként lebeg a szemem előtt. Hűtés, mosdás, frissítés, tervezem magamban. A pont a napon van a kocsma mellett, se mosdás, se hűtés. Idő előtt érkezem és idő után távozom. Eddigre elfogadtam, hogy jók ezek az idők, csak fókuszálni kell és menni. Csalódás, hogy nem tudtam megmosdani. Utólag bánom, hogy nem mentem be a kocsmába hideg italért, a kámori kaptatón nagyon melegem van.
Tovább a teljes beszámolóhoz Miklós oldalára >>>
