Még az év első felében neveztünk erre a versenyre, és bár úgy voltam vele (főleg Maratonfüred után), hogy a 42,2 az nagyon nem az én távom, de Gizion-buli, meg Portó, és Gábor is jön, jó lesz ez biztosan, legfeljebb azt a szűk 4 órát utálni fogom, amíg futok 😀
Egész évben félretettem magamban azt, hogy novemberben maratont futok, az UB után a szeptemberi 12 órás futásig láttam csak, az az utáni dolgokkal nem nagyon foglalkoztam.
Lement a 12 óra, 6 hét múlva Portó, futottam, amit Gabi kiírt, de valahogy nem ‘éreztem’, hogy jó lesz ott a futás. Amikor neveztem, szerettem volna 3:45 körüli időt futni, vagy legalább 3:50-en belül, de ebben a 6 hétben még a 4 órán belüli teljesítésben sem nagyon tudtam hinni. Gabi szerint menni fog, a PB is (3:57-en belüli 42,2), hát elhittem neki, ő a főnök, biztos igaza van 🙂
Megcéloztam egy 3:55-ön belüli időt, legyen azért valami cél, ne már hogy 10 mp-es javítás legyen, hiszen Füreden legalább 10 percet benne hagytam abban a maratonban. 3:55, az 5:30-5:35 közötti tempó, mennie kell.
Vasárnap volt a futás, pénteken mentünk ki Gáborral, Bettiékkel közös szállásunk volt. Direkt a rajt/cél területéhez közel levő apartmant foglaltunk, hogy verseny előtt és után minél egyszerűbb legyen a ki- és visszajutás (ki tudja, hogy leszünk, mi lesz…).
Péntek este közös vacsi a gizionokkal, másnap városnézés, rajtcsomag felvétele, átmozgató futás az óceán partján, korai vacsora, és korai alvás :).
Reggel korán kelés, szokásos zabkása reggeli, rajtszám az övre, övbe a gélek, soft kulacsba a vizes energiaital (37 után, ha kéne valami extra támogatás 😀 ), és a szokásos ruhák (most a nadrág kompressziós volt), és egy extra – a #gizionpower karkötő ❤
Tudtuk egész héten, hogy jó eséllyel esőben fogunk futni, a kérdés csak az volt, hogy mikortól fog zuhogni. Reggel már esett-csepegett, kukás zsák magunkra, kb 8-10 perc alatt kisétáltunk a rajthoz, közben ettem egy fél banánt. Gáborral már itthon megbeszéltük, hogy nem futunk együtt, mindketten a saját legjobb tempónkat tartjuk, a célban meg találkozunk. A péntek esti vacsin Mátéval lezsíroztuk, hogy kb hasonló idővel tervezünk beérni, így induljunk együtt, és ha valakinek kell noszogatás, legalább lesz, aki rugdos.
Órának mondtam, hogy 5:25-5:32 közötti tempót kell tartani, sikítson ha nem vagyok a zónában.
A futás előtti délután Gabi számolt, annyit mondott: 3:53. Kérdeztem, hogy plusz a frissítések, erre: “naaa, nincs szüttyögés, iszol, futsz, férjen bele. 3:53” 🙂
Nagyon körözős futó vagyok, így 6 db 7 km-es kört állítottam be az órámon, azt tudtam, hogy 39 perc alatt, illetve azon belül kell futnom a köröket, hogy a 3:53 meglegyen.
Hűvös volt induláskor, eső szitál, hangulat tök jó. Rajt, puszi Gábornak, és fussunk, fussunk 🙂 A tervezetthez képest gyorsabbak lettek az első km-ek, de a pulzus rendben volt, simán beszéltem, jól voltam. Frissítésre a terv szögegyszerű volt: minden 5-ös km-nél egy high5 gél, minden 10-es km-nél egy decás gél, a frissítőpont előtt kb 150-200 méterrel benyomva. Üveges vizet adtak a pontokon, az szuper volt, hogy nem kellett megállni, azt viszont utáltam, hogy rengeteg szemetet termelünk így, de nem foglalkoztam vele sokat – majd holnap, most más a fókusz.
A pálya kialakítása miatt többször is futottak velünk szemben a többiek, tudtunk hajrázni Zsófinak, Gábornak, Gabinak is, egyszer Balázs köszönt rám. Annyira jó volt, hogy hiába nem együtt futunk, egy tempót, de látjuk, hogy megvan és jól van a másik is 🙂
15-nél gyanús lett a hasam, hogy valószínűleg nem úszom meg a budijáratot… 20 km előtt mondtam Máténak, hogy ha van wc a ponton, én oda kiugrom, menjen tovább, majd tali a célban. Budi volt, kettő is, egyikbe bementek, és mintha a másikba is bementek volna, hát én vártam. Aztán gyanús lett, hogy nincs bezárva, kopogtam, benyitottam – szabad 😀 Nem baj, plusz 1 percet tettem a másik kettő mellé, csak hogy tényleg meg kelljen dolgozni azért a PB-ért 😉
Teltek a km-ek, 25 után már azért kicsit koncentrálni kellett, hogy maradjon a kiírt tempó, Gáborral pacsi 26 körül, nagyon jókor jött, hogy pont szembe jött :). 30 után ha éreztem, hogy már eléggé fáradok, akkor mantráztam, hogy 3:53, meg hogy “férjen bele!”, és egyre sűrűbben pillantottam a karkötőre extra #gizionpower-ért 🙂
35-37 km környékére terveztem, hogy kicsit tolok a tempón, ha van erőm – hát 35-nél nem éreztem, hogy ezt én annyira akarom 😀
Az órám, és körülöttem a többi futó órája is előbb csippantott a km-eknél, mint a kirakott jelzések, 35 körül már úgy számoltam, hogy az órám szerint majdnem 43 lesz a vége, ezért sem kezdtem el tempózni, kicsit féltem, hogy majdnem 8 km-en keresztül nem menne, és nagyon akartam a PB-t (itt szinte biztos volt, hogy meglesz, de nem akartam a végén elszúrni).
37-nél vizezett energiaitalból pár korty, nagy levegő, és akkor hadd szóljon. Nehéz volt, fájt, itt már kezdett nagyon esni az eső, a part mellett a szél is durvult, de valahogy biztos voltam benne, hogy menni fog, ha négykézláb is mászok a befutó után, akkor is. Energiaital, gél, víz, jobb láb, bal láb, esőt letojom, szél nem érdekel, csak haladjunk. Körülöttem sokan sétálnak, aztán macskakő, nagyon csúszik, van egy 15 centis betonszegély, azon futunk többen is libasorban. Többször is előzök, elég fárasztó, de menni kell. A bal combom már utálja az egészet, a bal vádlim is, csak ne görcsöljön be semmi (nagyon a határon volt, úgy éreztem). Örültem, hogy a kompressziós nadrágot vettem fel, itt a végén nagyon sokat segített. Az órám szerinti 42,2 km 3:51:15-nél lett meg, de még több, mint 500 m hátra volt, ezt én 2 perc alatt most nem tudom lefutni, a hivatalos idő nem lesz 3:53, de a magamnak előírt 3:55-ön belüli meglehet, meglesz. A befutó előtt volt egy (utólag visszagondolva nem is annyira) hosszú emelkedő – lehetett vagy 150 méter hosszú is :D, az kegyetlen volt. Aztán mindenféle kapuk, majd a célkapu. 3:54:40, PB pipa, 3:55-ön belüli idő megvan, órám szerint 42,78 km-nél (tervezett átlagtempó 5:30 p/km, ami lett: 5:29 p/km. Wc-járattal együtt. Királyság 🙂 ).
Az eső zuhog, még nem fázom, de hamarosan…
Megkapom a mindenféle befutó dolgokat, érmet, Gábor már benn, ölelés, puszi, gratulálunk egymásnak (ő 3:37-et futott, őrület! 😮 ). Benn van Balázs is, jön Betti, hozott nekem széldzsekit – nem vízálló, de szél ellen legalább véd. Fiúk szétfagyva, siessünk vissza, nyújtás, meleg zuhany, és érjünk vissza Gabi befutójához 🙂
Nagyon-nagyon örültem, hogy ennyire közel volt a szállás, és a száraz ruha, mire visszaértünk, már én is lila voltam – a fiúk meg plusz 15 percet vártak és álltak az esőben…
Tisztába és szárazba tétel után visszamentünk a célba (elázás part 2.), Gabi is megvan, mindenki benn van, és csomó PB lett, mindenki boldog 🙂
Este borospince látogatás, közös vacsora, szuper hangulat – megint, annyira jó dolog Gizionnak lenni 🙂
4,5 napot töltöttünk Portóban, és ez a maraton ‘csak’ egy extra volt ebben a szuper hosszú hétvégében. Annyi energiát adott, és feltöltött a szuper társaság, a közös élmények, hogy biztos vagyok benne, ez is segített abban, hogy ennyire jó verseny legyen ebből a futásból. Végig pont úgy sikerült (budit leszámítva), ahogy terveztem. Nem futottam el, nem hagytam benne a kényszerű megálláson kívül semmit, a fókusz végig nagyon rendben volt, a pulzus utólag megnézve pont ott volt, és pont úgy, ahogy terveztem.
Nem is olyan rossz dolog a maratoni táv, legközelebb 3:45 😉
Köszönöm Gabi a felkészítést, és hogy elhitetted velem, hogy 6 héttel az Optivita után is tudok maratonon PB-t futni 🙂
Tanulságos volt két hete bejárni a Lynx Trail Nagy-Hideg-hegy és Királyrét közti szakaszát, mert megtudtam, mire számítsak. Meleg lesz, izzadni fogok, és meredeken kell fölfele kaptatni. El is bizonytalanodtam, hogy miért akarom én ezt. Simonyi Balázsnak a TEDx videója segített átlendülni ezen a holtponton. Azért, mert együtt lehetek önmagammal 15 órán keresztül. Azért, mert kikapcsol. Azért, mert feltölt.
A rajtban már egyáltalán nincsenek kétségeim. Jó itt lenni. Gyönyörű a kilátás a nógrádi várból. Kevesen vagyunk, jó a hangulat. A hosszától se félek, várom, hátha valami újat tanulok magamról.
Őzikelakig kétszer tévedünk el, egyszer én viszem tévútra a bolyt. “Milyen tájfutó az ilyen,“ de elég hamar el tudom engedni. Innen ismerős mászás. Pontosan időre érkezem a Foltán-kereszthez, kicsit csalódottan, hogy nem nyertem a kitűzött 15-órás időhöz képest. Na, majd a Spartacus-kulcsosházhoz lefele. Ott sem. Itt sok folyadékot töltök, és elkezdek mászni a Rakodó felé. Meleg van, nagyon izzadok. Megint nem nyerek időt, na majd lefele, megint nem.
A Rakodó északi oldalán hónaljig érő csalános. This is Börzsöny, minek bosszankodjunk ilyenen? A Csóványosra fölfele megelőz Nedus, nagyon durva tempóban futva. Kicsit éhesnek érzem magam, de a vizem elég lesz. Gyurcsó Andreát és még valakit a Csóványoson előzöm meg. Lefele single track a zöldön, ez az én terepem, Diósjenőre majd nyerek sok percet. Megint nem.
A diósjenői pont az első harmad (30km), mitikus frissitőként lebeg a szemem előtt. Hűtés, mosdás, frissítés, tervezem magamban. A pont a napon van a kocsma mellett, se mosdás, se hűtés. Idő előtt érkezem és idő után távozom. Eddigre elfogadtam, hogy jók ezek az idők, csak fókuszálni kell és menni. Csalódás, hogy nem tudtam megmosdani. Utólag bánom, hogy nem mentem be a kocsmába hideg italért, a kámori kaptatón nagyon melegem van.
