Budapest Félmaraton

Belus Fruzsi – évértékelő

Posted on

2017 az elfogadás éve volt, 2018 a törekvésé lesz

Már régóta szerettem volna írni egy értékelőt a tavalyi évről, de egészen idáig nem sikerült időt szakítani rá: decemberben vagy otthon pörögtem a családom körül, vagy a munkahelyen húztam az igát, és a karácsony előtti teendők is rendesen megterheltek. Aztán egyszer csak eljött a várva-várt karácsony, ami nálunk mindig nagy csinnadrattával jár. Egyfelől a kicsi gyerekeink életkorukból fakadóan nagy rajongói ennek az ünnepnek, mi pedig komoly gasztronómiai köröket futunk a párommal (műgonddal megkomponált menüsor, hozzá illő borválogatásokkal, és  fejedelmi pezsgőkkel. Idén sem volt ez másként, csak megfejeltük azzal, hogy a szüleim és anyósom is nálunk töltötték a Szentestét, így aztán tényleg volt mi után nézni.

A legjobb családi képünk avagy “Fiú fúróval”

Közvetlenül az ünnepek után pedig egészen egyszerűen jó volt együtt punnyadni, és noha az edzéseket rendben megcsináltam, de írni már nem volt kedvem. Ahogy eljött az újév, jött vele az ilyenkor szokásos január eleji letargia, ami köszönhető annak a szomorú ténynek hogy véget ért a szabadságunk és vissza kell térni a szorgos hétköznapok nem éppen felemelő világába. Persze hamar túltettem magam ezen a kis krízisen, és újból bizakodva tekintek a jövőbe, hisz rengeteg dolgot lehet ám várni. Na de ne ugorjunk ennyire előre…

Először az elmúlt évre térnék ki pár bekezdés erejéig, aztán szólok az idei tervekről is. A múlt évem tulajdonképpen a gyerekszülést követő munkába történő visszatérésről és az ebből fakadó problémák megoldásáról szólt. Összesen három és fél évet töltöttem itthon, ezalatt szültem két csemetét, és mire már észbe kaptam, már újra a munkahelyen találtam magam. Nem tagadom, hogy volt egy olyan bő fél évem, mikor megbántam, hogy ilyen hamar visszatértem, pedig számos indok alátámasztotta a döntésemet. Az elmúlt év ugyanakkor arról is szólt, hogy megbékéltem ezzel a választással és már nem agyalok a mi-lett-volna-ha dolgokon. Szerintem alapvetően nehéz kisgyerekes anyaként újra 8 órás munkába állni, pláne ha a gyerekek miatt még éjszakázni is kell. Meg is szenvedtük a párommal a múlt évet rendesen, de túl lehet élni. Na de hogyan lehet mindebbe belepasszírozni a futást? Ezt is megoldottam, végtelen kreativitással, mások ötleteinek hasznosítása révén, és azt hiszen kiválóra vizsgáztam. Legalábbis önfegyelemből biztosan. Sajnos néha túl is hajszoltam magam, aminek megfizettem az árát, de szépen kikecmeregtem ebből a gödörből is a párom segítségével. Az elmúlt év nagy eredményeként azt könyvelem el, hogy sikerült a család-munka-futás hármasát kellően harmonikusan összehangolni, és a kényes egyensúlyt megtartani. Néha ide-oda billent a mérleg nyelve, de nem voltak nagy kilengések alapvetően. Viszont a futás kapcsán az igazi motiváció valahogyan mégis hiányzott. Kis Mirkó születését követő egy évben valahogyan jobban akartam bizonyítani magamnak, és egy kicsit másoknak is. Tavaly ez nem volt meg bennem, megcsináltam mindent, ahogy kellett, de egy plusz löket hiányzott, mivel erre már nem maradt mozgósítható kapacitás. Amit tulajdonképpen egyáltalán nem bánok, ez a szép ebben az egészben, hogy ahogy változik az életünk, a futás helye is változik, néha egy kicsit ilyen, néha meg homlokegyenest másmilyen, de ez nem jelenti azt, hogy jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen más.

Az alapozásom egyébként egészen jól sikerült, szorgalmasan csináltam a Barát Gabi, az edzőm által küldött edzéseket, aztán a március végi Vértes Terepmaraton úgy lettem ötödik, hogy azért még jócskán lett volna bennem, de nem kicsit éheztem el köszönhetően a rakoncátlankodó gyomromnak. Sajnos az első félévre betervezett célversenyemet, a Mátrabérc Trail-t olyan időpontra halasztották, hogy így legnagyobb bánatomra nem tudtam részt venni rajta. De ott volt a Kaptárkövek Trail 13 km-es távja, amin sikerült egy harmadik helyet megcsípni, a június eleji Szentendre Trail-en pedig hozzávetőlegesen 10 perccel 7 órán belül értem be, ami azért  valljuk be őszintén eléggé feldobott. Ahhoz képest hogy nyáron nem szeretek versenyezni, a Suhanj 6! órás versenyre mégis rá tudtak beszélni, jól is tettem hogy elmentem, mert 64 km lefutásával a harmadik helyen vágtattam be. A Wizzair félmaraton letoltunk a Váczi Eszter Quartettel egy derekas váltót, önmagában hatalmas megtiszteltetés futni két olyan zenei géniusszal, mint amilyen Eszter és Iván. A Wadkanz Trail biatorbágyi futamán az L távon az előkelő második helyet csíptem meg, aztán jött a Piros 85, ami egyértelműen a hab volt a tavalyi évi tortán. Annyira fantasztikusan jól éltem meg éltem első közép távú terepultráját, hogy ez egyértelműen az edzőm tervező munkáját dicsérte. Az év végére a dolgaim is kisimultak, így a decemberi Budai Trail-re tulajdonképpen öröm-futni mentünk, bár azért odatettük magunkat derekasan.

Tesómmal és édesanyámmal a Vértes Terepmaratonon

A Kaptárkövek Trail dobogósai

A kicsikkel a Szentendre Trail céljában

A Suhanj! 6 órás után feszítünk Gabival, az edzőmmel és a testvéremmel

Váczi Eszterrel és Gátos Ivánnal

A Wadkanz Trail biatorbágyi futamán 

a Piros 85-ön 10 óra 20 perc futás után

Tovább a teljes blogbejegyzéshez >>

Reklámok

BSI E-edzés

Posted on Updated on

Rég volt szó a BSI-nél végzett munkámról, gyorsan hiányt pótlok ez ügyben.

Jelenleg futó mass-edzéstervek, amikre feliratkozhatsz a http://www.futanet.hu oldalon:

 

További info

És ezúton is szeretném megköszönni a Sportkontroll szakértő gárdájának a közreműködését!

 

Erényi Tamás – Wizz Air Budapest Félmaraton beszámoló

Posted on

A nyári edzések nem a tervek szerint alakultak, július elejétől fájt a sarkam, pihenteni kellett. Ha elmentem futni akkor is csak lassan. Augusztus közepétől voltak értékelhető futásaim, az óvatos visszatérés jegyében (hála Gabinak, hogy visszafogott) de 20 km felett egy se, a két leghosszabb 15 és 18 km. Néhány edzésen futottam 5 perc alatti tempót, de nem a megnyugtató mennyiségben. Arra pont jó volt, hogy emlékeztessen, hogy még azért megy 🙂

De a remény az mindig él, így azt terveztem, hogy elindulok az 1:45-ös iramfutókkal, versenyen úgyis jobban szokott menni, mint edzésen. Tízig csak kibírom aztán majd meglátom. Így is lett, megkerestem őket és igyekeztem. Kicsit rángatták a tempót de azért követhetőek voltak. Az Andrássyn és a vár körül sima ügy volt, de a rakparton dél felé szinte állt a levegő, a Lágymányosi hídig fel is szaladt a pulzus 163 környékére. Ez nálam olyan tartomány amiben nem szoktam sokat tartózkodni, így jobbnak láttam lassítani az addigi 4:55-ről 5:10-környékére. Persze nem a tempót néztem, hanem a pulzust, hogy menjen már be 160 alá, a tempó az csak következmény volt. Kb 4 km kellett míg újra vissza tudtam gyorsulni 5 perc környékére, normális pulzussal, az utolsó szakaszon pedig már újra volt 4-essel kezdődő km. ( 1:46:44 a vége)

hajlithato_neon_szivoszal

Ittam minden pontnál, most végre nem felejtettem el szívószálat vinni, így nem kellett lassítani. Jó kis futás volt, de nagyon figyelni kellett, a mai meleg napban azért benne volt a borulás veszélye is.

És a végén Gabitól kaptam az érmet 🙂

Szeptember 10-11-i hétvége

Posted on Updated on

Mozgalmas és izgalmas hétvége elé nézünk, íme a lista:

Szombat

  • Korányi Balázs – Winschoten 100 km
  • Dr. Demeter Balázs – Balatonman Füred, féltáv
  • Evetovics-Balla Hanka – Optivita, 12 órás OB, 4 órás tesztfutás

Vasárnap

31. Wizz Air Budapest Félmaraton

  • Farkas László, Lupus 2:30-as iramfutó
  • Ficzere Julianna
  • Bocskorné Nagy Nicol
  • Fenyvesi Timea
  • Mocsáry Gabriella
  • Erényi Tamás
  • Tamási Krisztián
  • Kulcsár Judit
  • Sári Erna

Dynafit Trollheimen Fjellmaraton

  • Szilvási Nikolett

Kispáli Félmaraton

  • Kormány Alexandra

 

Hajrá, mindenkinek!

31. Wizz Air Budapest Félmaraton – edzésterv 2 órára

Posted on Updated on

Edzésterv – tőlem
2 óra körüli célba éréshez a szeptember 11-i félmaratonra a BSI e-edzés keretében.

Április 18-án indul, itt iratkozhatsz fel.

Versenykiírás

WIZZ_Felmaraton logo_HUN_fekvo_RGB

Ákos – Azt hittem a bab is hús – Wizz Air Félmaraton beszámoló

Posted on Updated on

172_klasszikus_babfozelek_Ha tavasszal a Vivicittán ment az 1:29:02 már az első Gabival közös hét végén, akkor miért ne merjek 1:28-at tervezni, ugye? Minden hétvégére PéBét nekem ide!!
Meg is írtam a coach-nak, írta is vissza, hogy vasárnapi feladatként “repülés a PB-ért”, pedig ő már szerintem akkor tudta, csak nem akarta letörni a lelkesedésem.

Pedig olyan egyszerűnek tűnt.
Beállítottam az órámon a Virtual Partnert 4:10-es ezrekre. A héten Gergő írta is nekem, hogy ő is pont ilyet akar, na tessék, már nyúl is van.
A kivitelezés is működött az elején. Beálltunk az 1:30-as iramfutók elé “2 percre”:-)
Innen azért már követtünk el hibákat. Első kili 3:58, jóvanna, nehéz belőni, sok az előzgetés, nem érezzük még. (avg 157, max 172)
A második már legalább egyenes az Andrássyn. 4:01, avg 172, max 176. Na, legalább a perc már stimmel, meg a másodperc számjegyei is, csak meg kell cserélni. Gergő itt már távolodott, de én okosan nem mentem vele, majd ő jól elfutja, hehehe. (1:24:20…)
Harmadik 4:14, avg 173, max 176, kicsit lassú, de legalább a pulzus már nem megy feljebb.
Negyedik 4:11, avg 175, max 179, nem a fenét.
Ötödik 4:16, avg 177, max 181, nabasszus, kezd visszaütni a gyors kezdés.
Hatodik 4:16, 177-181, copy-paste.
Hetedik mozgalmas. Közgáz előtt macskakő, majd a Szabadság híd emelkedője és még az 1:30-as iramfutók is beértek, totális megsemmisülés. Elsődleges terv sutba dobva, bé terv, legalább <1:30, hozzá tempó 4:24, avg 179, max 182.
Nyolcadik tempója velük 4:13, de a pulzuson is kellett csavarni hozzá, avg 181 max 185.
Kilencedik dettó.
Tizedik 4:17, max 181, max 187. Mindenáron akartam tartani a tempót az iramfutókkal, de amikor 187-es pulzus kellett ehhez és még csak 10-nél voltunk, na akkor lemondtam a B tervről is.

A második 11 km innentől ‘saját tempóban’ (az a gyaloglás lett volna). Átlagpulzus 182 körül, a max 188 illetve a célegyenesben 189. Szóval nem mondhatom, hogy nem ‘törekedtem’. A fordítóban rá is mértem az irammenőkre, 40 mp-re voltak kb 14,5 km-nél. Azt mondjuk 6 km-en behozni elég esélytelen, ha ők mennek 4:15-öt nekem meg mondjuk 4:08-at kellene, miközben 4:20 körül haladok.
Egyre inkább fogyott a kraft, gondoltam majd 19-nél nyitom a hosszú hajrát, de kb. úgy kaptam csak levegőt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Végülis a 4:19-es tempó az elég jó gyorsulás az előző 4:29-hez képest (Westend melletti kanyargás)
Aztán az utolsóba majdnem teljesen belerogytam, 4:31, a resztli 100 méter meg 4:13 (előzetesen gondoltam majd megküldöm 4-en belül), hozzá avg 186, max 189.
Célvonal, 1:31:34, Tapír meg Gabi már 4 percre várnak, a kis optimisták.Mondtam nekik, hogy bocs, elég sokat késtem:-)

Összevetve az 1:29-es Vivicittával, ahol avg 176, max 188 volt, gyakorlatilag keményebben toltam, most 179+189 volt az intenzitás.

Szerencsére ismét bebizonyosodott, hogy továbbra sem gép vagyok, hanem ember, valószínűleg a múlt heti 5 órás féltáv még ott motoszkál valahol. (szerk: nem mondod!:-))

Mondjuk a taktika az nem volt túl jó, inkább az iramfutókkal kellett volna kezdeni és pár kili után gyorsítani, ha megy (valószínűleg nem ment volna).

Gabi azzal vigasztalt, hogy a maratonra pont beépül. (szerk: be fog:-)

Battery Low – Erényi Tamás Wizz Air Félmaraton beszámoló

Posted on Updated on

Battery Low – Ezt az üzenetet láttam az órámon amikor el akartam indítani a rajtnál. A pulzuskontollnak és az iramkövetésnek ezzel lőttek, érzésre kellett futni. A telefon ugyan nálam volt, Runtastic is futott rajta, de azt azért mégse fogom nézegetni:-) jó helyen van az a zsebemben. Így hát maradt a megfelelő tempójú futók követése, néha bolyvezetés. Közben pedig saccolgatni kellett, hogy az ismeretlen tempót (saccra 4:30-4:40között) vajon bírom-e majd végig. Ezen keveset agyaltam, futottam ahogy tudtam, lesz ami lesz.
Különösebb időterv nem volt, csak annyi hogy 1:40-en belül legyen. Az álomterv 1:35 de erre azért nem jogosítottak fel az edzéseredmények. Ezért hívják álomtervnek. 10-ig kifejezetten jól ment, 11-nél lemaradtam a szuper bolyomról, de hamar lett másik, 18-ig küzdeni kellett, szerintem nem is maradtam el sokkal a korábbi tempótól, az utolsó 3 km már fogcsikorgatós volt.

low-battery

A célórát messziről látva még volt esély az 1:40-en belüli időre. A célban legszívesebben lefeküdtem volna, egy szanitéc ki is szúrt, de mire odaért már újra emberi külsőt öltöttem. Kellett még tíz perc séta mire magamhoz tértem, eddigre kaptam meg a célidő sms-t is: 1:39:39 . Szuper, nagyon megdolgoztam érte.

Az előbb néztem a részidőket, ha a 10 km bruttó idő, akkor az első tízes 45:07 volt, szóval mégis megpróbáltam az 1:35-öt. Jobb hogy nem láttam a pulzust.
Hazafelé 2 megálló után le kellett szállnom a buszról, mert forgott velem a világ. Battery low.