aszfalt/terep

Februári kemény napok:-)

Posted on Updated on

Hétvégén a Gizionoknál a lányok állták a sarat.

Petneházi Ildi Thaiföldön versenyzett a Phuket Night Run 5 kilméteres távján, ahol 33 perces eredményével a korosztályos első helyet sikerült megszereznie.

Karlovitz-Thurnherr Zsófi duplázott, szombaton délelőtt a Szerelmes Füred 7 km-en állt rajthoz, amit 34:55 alatt teljesített, majd este a Tajga Trail 17 kilométeres távját futott 2:15 alatt.

Nagy Kriszta A Tajga Trailen 1:48 alatt ért célba.

 

Cseke Betti a WadkanZ 19 km-es távját választotta, élete első terepversenyét teljesítve ezzel 2:35 alatt:
“- Iszonyú kemény menet volt. Vastag sár, hó és b.szott sok emelkedő. Igazi kihívás volt nekem, aki sosem futok terepen. 10-11 km után kezdtem igazán élvezni. 😀  Tuti hogy még fogok terepezni, terápiás a lelkemnek.”

 

Gratulálok mindenkinek!

 

Időközben a téli edzőtábort is megejtettük, bőszen tologattuk a határokat, így tuningolva fel az alapozást.

Néhány kép a kemény munkáról:-)

 

Gabi Gizibé Barát fényképe.

Forró csoki 

Rita Malkus fényképe.

Mexikói, már megint

Gabi Gizibé Barát fényképe.

Bázis

 

és hogy futós kép is legyen legalább a csapat egyik feléről:
Gabi Gizibé Barát fényképe.

Reklámok

Creaton Csúcstámadás – Kormány Alexandra, beszámoló

Posted on

Igyekeztem nagyon betartani, hogy ne fussam el az elejét.
Féltávig nem is izgattam magam különösebben az időeredmény miatt, mert fogalmam sem volt, milyen durva emelkedőkre is számíthatok, meg azt sem tudtam, mennyien lehetnek előttem, mert különböző távokat futottunk (a FM volt a leghosszabb, de volt 10 K és 10,5 K is, utóbbinak a fordítónál volt vége). Igazából féltávnál láttam, hogy hányan futnak szembe és meglepődtem, hogy csak ennyi csajszi van előttem. Itt azért még mindig óvatosabb voltam, mert tudtam, hogy a fele még hátra van, de annak a nagyrésze már lefelé ment, ami kész felüdülés volt a kaptatók után! Vidám voltam, erősnek éreztem magam és nem volt egy pillanatra sem holtpont… sőt, ha induláskor 100 forintom volt, akkor 15 K körül 200 (legalábbis így éreztem).
Az utolsó 1 km volt az, ami nem volt túl kellemes, mert akkor ért ki a pálya a szélvédett erdőből és itt szabályosan rá lehetett feküdni a szélre, ami tolt hátra és oldalra. Ezt leszámítva baromi nagy szerencsénk volt az idővel, nem kellett hőgutát kapni és az erdő megvédett minket a néhol viharos széllökésektől is. Terep nagyon kevés volt benne, szinte végig bicajúton mentünk, ami azért nekem nagy könnyebbség volt (valahogy az aszfaltot érzem a legbiztosabbnak a talpam alatt ;-)).
Frissítőpontok kb. 5 km-enként voltak, mindenhol megálltam egy picikét inni. Az utolsó 4-5 km-en már nem tartalékoltam, nem akartam, hogy úgy érezzem, maradt még bennem valami, itt azért zömében 5:30 alatti km-eket mentem, a vége 2:03:01 lett.

Mindent összevetve nagyon pozitív élmény volt, a szervezés is kifogástalan volt és ilyen időeredményről álmodni sem mertem (a férjem le is késte a befutót, mert azt mondtam neki, ráér 2,5 óra múlva visszajönni, a dombok miatt úgysem döcögök be előbb…).

Megint rájöttem, hogy mennyire szeretem ezt a félmaratoni távot: nem érzem azt, hogy mindenáron bele kell döglenem a tempóba, mint amibe 10 K-n belehajtottam magam, viszont (egyelőre) hosszabbhoz sem lenne kedvem.

 

Belus Fruzsi interjú – Decathlon Magazin/Koltai Piroska

Posted on Updated on

Nekem gyerekkorom óta része a sport az életemnek. Volt egy időszak, gimnazista koromban, amikor a tanuláson volt a fókusz, ráadásul dohányoztam is, kb. 10 évig. De előtte balettoztam, szertornáztam nagyon hosszú ideig. Ezután a nagyobb szünet után kezdtem újra a futással, fitnesszel. Egészen őszintén én egy fiú miatt kezdtem el futni. Együtt jártam egy fiúval, aki kézilabdázott, eljárt futni és emiatt mindig hívott magával. Az igazat megvallva nekem ez óriási kihívás volt, utáltam! Első alkalommal úgy futottam le két kilométert, hogy kocogtam 500 métert, aztán gyalogoltam 500-at, kocogtam, gyalogoltam, és közben hörögtem a dohányos tüdőmmel. Az első alkalom után eldöntöttem, hogy nekem ez ennyi volt és többet nem jövök. Csak aztán tudod, a szerelem nagy motiváló erő volt… Ennek a kapcsolatnak annyit köszönhettem, hogy megszerettette velem a futást, de ekkoriban még csak 4-6 kilométereket futottam alkalmanként, az igazán hosszabb távok később jöttek.

Akkor még nem volt családod…?

Nem, akkor még távkapcsolatban éltem és nagyon sok volt a szabadidőm, a munka és tanulás mellett még jutott idő bőven magamra is. Úgy éreztem, hogy vannak olyan energiáim, amikkel muszáj kezdeni valamit. Ekkoriban kezdtem el észrevétlenül a hosszabb távok felé fordulni. 2009-ben futottam először félmaratont és a következő évben meg már maratont.

Miért a terepfutást választottad?

Szerintem ez mindenkinél általában ugyanaz, először aszfalton kezdi, majd miután megunta, a terep felé fordul. Ez nálam is így volt. Nem is gondoltam, hogy terepen futhatnék, elég volt megküzdeni az aszfalttal kezdetben. A terep elég nagy kihívás volt, de szeretem nagyon a kihívásokat. Terepen olyan „kraftosabbnak” éreztem magam, „Hú, ez tényleg valami”! Egy-egy terepverseny után sokkal büszkébb is voltam magamra. „Nahát, ezt is megcsináltam”, pedig régen azt gondoltam, hogy ilyesmire nem lehetek képes. Fantasztikus, hogy az ember így le tudja magát győzni, szép lassan több mindent el tud érni, nyilván mindenki a maga viszonylatában. Mert hidd el, amikor az elején azt a két kilométert lefutottam, az óriási dolog volt.

Rendszeresen veszel részt versenyeken, mi motivál a versenyek alatt, mi az, ami erőt ad közben?

Versenyek közben igyekszem pozitív gondolatokra összpontosítani. A vége felé az motivál, ha a férjem vár a célban. Nevetve fűzi tovább a gondolatot: Nyáron, ha a férjem vár a célban és van nála egy hideg sör. Illetve a gyerekeim nagyon szoktak hiányozni már egy-egy nap végén, ilyenkor arra gondolok, hogy „végezzünk minél hamarabb, hogy minél hamarabb otthon legyek”.


Ha már a gyerekeknél tartunk, hogyan sikerült beépítened a futást a családi életbe?

Nagy sóhajjal vág bele a mondatba: Nagyon nehéz volt. Ezzel szerintem nem árulok el nagy titkot, tényleg nehéz volt. De nagyon akartam és ezért sikerült. Szerintem hogy ha valaki nagyon akar valamit és tényleg fontos neki, akkor megoldja. Miután az első gyerekem megszületett, elég depressziós voltam, emiatt is kezdtem el viszonylag korán a futást, szülés után 4 héttel. Fizikailag borzasztó volt, mert három órákat aludtam abban az időben, viszont a lelkemnek meg nagyon jót tett. Tudtam, hogy ha elkezdek újra futni, akkor helyre fogok jönni lelkileg, mert a futás mindenre megoldást nyújt nekem.

Emellett a férjed is támogat…

Nélküle nem menne, ez egyértelmű. Ha ő nem támogatna, biztos, hogy nem tudnék ilyen távokat futni, ilyen gyakran futni menni. Ő ezt szerencsére megérti. Nem fut, de neki is van olyan hobbija, amit szenvedélyesen űz, úgyhogy ebből a szempontból meg tud érteni. Én is ugyanúgy támogatom őt, ő is engem. Úgyhogy jól kell választani!

A teljes interjút ITT találod

 

gizionok-a-budain_belustomi

Gizionok a Budai Trailen, balról a második Fruzsi

Fotó: Belus Tamás

Kormány Alexandra – Kispáli félmaraton, beszámoló

Posted on

Kb. 20 km, idő: 2:06 körül…  HR: 165/175 RPE: a tempót illetően 10, de a forróság miatt most 18+

Furcsa érzésekkel érkeztem, egészen az indulásig nem tudtam versenyként kezelni a helyzetet, tényleg csak egy edzésnek tűnt a tervből – csak éppen ismeretlen helyszínen. Aztán amikor elindultunk, rájöttem, hogy azért itt mégiscsak versenyezni kellene, ráadásul a táv sem rövid – még akkor is, ha a múlt heti 26 km-hez képest kevesebb (viszont a hőmérséklet +6 fok minimum). Hogy ettől, vagy a rögtön a pálya elejéről induló dombtól ment fel a pulzusom fél perc alatt 168 fölé, azt nem tudom… de persze még nyugtalanabb lettem. Aztán elengedtem a titokban dédelgetett 2 órás időmet és a túlélésre koncentráltam.

Sajnos csaknem az egész távon tűzött a nap, többen már pár km megtétele után sétáltak – s bár nem akartam kárörvendő lenni, azért ez adott némi löketet. A szokásos 4 km után kezdtem élvezni a futást – ahogy a nagyoktól hallottam “jött a flow” (vagy valami olyasmi), csak azt nem tudtam eldönteni, hogy ez az enyhe lejtőtől, vagy a kezdődő napszúrástól van 😉
A terep nagyon változatos volt (legalábbis az általam megszokott egyhangú betonhoz képest): apró kavicsos (minden kavicsot külön-külön éreztem a talpamban), térdig érő füves, száraz földút, az erdőben pedig agyagos – itt a traktornyom tetején kellett egyensúlyozni, hogy elkerüljük a nagyobb pocsolyákat, meg azért volt betonút is. Filóztam, hogy vigyek-e külön innivalót az övtáskában, vagy hagyatkozzak a frissítőpontokra (amikről nem tudtam, hogy milyen sűrűn vannak), végül úgy döntöttem, hogy nem cipelem még a kulacsot is magammal. Végül ennek örültem, mert ha nálam lett volna, akkor még nagyobb lett volna a kísértés a megállásra, így viszont hajtott, hogy érjek már oda a 3-5 km-ként lévő frissítésekhez.
Volt egy szakasz, ami elég meredeken ment felfelé (legalábbis az általam megszokott szintkülönbségekhez képest), amibe már az első körben is belesétáltam (miután rájöttem, hogy így még gyorsabban haladok, mint a csiga tempójú futással), a második körben már nem is próbálkoztam a futással itt. Ezen kívül talán egyszer sétáltam picit bele, de ez max. 50 m-ig tartott (kb. 17 km-nél), de aztán visszaváltottam futásra, mert éreztem, ha beleragadok a sétába, akkor már nem tudok elindulni többet.
Az viszont kellemes felfedezés volt, hogy van az a tempó, amivel abszolút biztonságban érzem magam, és tudom, még ilyen tűző napon is bármeddig el tudnék futni. Igaz, jobban örülnék, ha ez valahol az 5:40-es idő körül lenne, de most inkább a 6:20-6:30 körül van. Szóval, ha a tempóm nem is változott olyan észvesztően, az biztos, hogy az állóképességem nagyon sokat javult tavaly óta – mely abszolút a közös munkák eredményének tekinthető. Szerintem tavaly ilyen körülmények között én is ott lettem volna a 3-4 km után sétálók táborában.

A lányok közötti 3. hely meglepetésként ért, mert egyáltalán nem tudtam követni, ki milyen távot fut. Mármint csak FM táv volt, de azt lehetett kettes és hármas váltóban is teljesíteni. Igazából azt sem tudom, hogy tulajdonképpen hányan indultunk egyedül FM távon. Mindenesetre meghagyom magam abban a tudatban, hogy még jó páran voltak mögöttem 😉

Az tuti, hogy egy rövid szakaszon együtt futottam egy csajszival, aki sokkal inkább tűnt “futónak” hozzám képest, ahogy elmondta, 1:57-es FM-et futott utoljára, de most valahol mögöttem ért be végül, mert szegény már többször ájulás közeli állapotban volt a hőség miatt. Szóval valószínűleg más időjárási viszonyok között az ilyen gazella termetű csajszik simán levertek volna, de most valami máson múlt a győzelem… Ezzel arra is rájöttem, hogy ez a 2 óra nem lehet valami kőbevésett cél, mert minden relatív, nagyban függ a terepviszonyoktól, az időjárástól, stb. … Lehet, hogy ezek nagyon alap dolgok, de én még nagyon az elején vagyok, most kezdem ezeket megtapasztalni. Erre jó a verseny, mert itt olyan dolgokat is átélhetek, amit a szokásos kis környezetemben, a megszokott körülmények között nem tudok.

szandiÖsszességében nagyon örültem, hogy neveztem, meg annak is, hogy nem ez volt a “célverseny”, mert akkor lehet, hogy görcsösebben ragaszkodtam volna a jobb teljesítményhez és elszállok valahol féltávnál. Így viszont teljesen jól voltam a végén és rájöttem, hogy az a titka, hogy elkerüljem az ilyenkor menetrendszerint kezdődő gyomorgörcsöt és hasmenést, hogy nem ülök le, hanem folyamatosan csak sétálok. Most kb. háromnegyed órát sétálgattam fel-alá az eredményhirdetésig, aztán villámsebesen vágtam be magam a kocsiba, mert itthon a férjem egyedül birkózott a gyerekekkel. Mondjuk úgy, hogy aznap délelőtt nem csak én mozdultam ki a komfortzónámból 😉

 

Hétvégi izgulós lista

Posted on Updated on

Kicsit későn kaptam észbe, így a szombati beharangozóról már olyannyira lecsúsztunk, hogy csak eredményeket tudok mutatni:-)

Bükki Hegyi Maraton, 42,3 km 1. hely Elek-Belus Fruzsi

fruzsi_bükk

Ugyan Fruzsi 4:57:44-gyel nyert, de a testvérharcban alulmaradt Tamással szemben, aki 4:37:28-at futott.

belusék

Vasárnapi etap

A Börzsöny felfalja gyermekeit c. versenyen (Börzsöny Trail)
Éva Kiszely
Balázs Demeter
Valéria László
Ficzere Julianna
Karaton Háltó – fm (K&H mozdulj! maraton váltó)
Judit Kulcsar
Mocsáry Gabriella
Jakab Gipsz
Karaton Háltó
Sári Erna
Eszter Molnár

Hupka Erika – Kirchenlauf, Heusenstamm

Posted on Updated on

Ismét egy kisvárosi versenyt válaszottam, a heusenstammi Kirchenlaufot. Tavaly decemberig Heusenstammban laktunk így ez is közel állt a szívemhez. A táv elég fura mert 16,6 km, de ez azért ennyi mert templomtól templomig futottunk.

Ez volt az első verseny ami előtt komolyan izgultam ugyanis igazi rendes szurkolóim voltak. Persze a család eddig is szurkolt, de nekik ugye kötelességük. Gabi, Balázs és a srácok is kijöttek szurkolni (sőt részben még versenyezni is), így a főnök szigorú tekintetét végig a hátamban éreztem. 😀 Tegnap este Vivien és Borbála öltözködési tanácsokat adtak, így végre sikerült megfelelően felöltöznöm egy versenyre. Ezúton is köszönet érte. 🙂

Volt egy felhőszakadás a verseny előtt így jó kis pára volt. Ezen a távon csak 78-an indultunk szóval elég belátható volt a versenyzők száma. Rajt, szokás szerint a hátsó sorban nyomultam. Balázsék kb 1 km-nél szurkoltak, nagyon szuper volt! Utána szépen haladtam a saját tempómban, 7 km-nél jött az első méypont aztán 11-12 körül a következő. Valahogy sikerült belőle visszajönni és a végére még kicsit gyorsítani, így a teljesen hivatalos időm 1:50:20 lett. Csak összehasonlításképp: 15 km-en most 4 perccel jobb időt futottam mint egy hónapja, szóval én elégedett vagyok. 🙂 Ráadásul ez az eddigi leghosszabb teljesített távom szóval PB-t PB-re halmoztam. A cél előtt 600 méterrel ismét Balázsék szurkoltak, elég felemelő érzés volt.

Aztán a célban Gabi kiabált és a férjem és Emma vártak, szóval szuper volt. Most először fordult elő hogy a célban elpityeredtem annyira örültem annak hogy beértem. Sőt annyira megilletődtem hogy még az órámat is elfelejtettem kikapcsolni. 🙂 És képzeljétek a befutó lányok még egy szál vörös rózsát is kaptak. A korcsoportomban a második lettem ami azért vicces mert ketten voltunk összesen ebben a korcsoportban. Utána jött a szokásos Rindswurst és Gabiék nemcsak pompásan tudnak szurkolni, de babysitternek sem utolsók. 🙂E_K_H

Mosolyok,

Posted on Updated on

amik nem annyira őszinték most:-)

Reggel 6-kor indul a mandula!

gizionok

 

Gizionok:

pirosban Erényi Tamás,

kékben Korányi Balázs

 

 

peti3x

és aki kíséri őket, a 3x-os teljesítő  Kerékgyártó Peti

 

 

Frissítési műhelytitkok a Trizionoktól / Hajdú Mária, Sári Erna, Sáringer Zoli: