triatlon

Hétvégi szurkolós

Posted on Updated on

A hétvége a fajsúlyos terep-megmozdulásoké és a klasszikus ironman távé lesz.
Nagy hajrá mindenkinek!
– Poór Péter, Alpannonia, 120 km
– Gállos Bálint, Walser Ultra trail 65 km, D 4200m
– Ákos Hegedűs, Nagyatád, Ironman
– Koren Miklós, Fátra Trail, 56 km
– Kriszta Locusta Nagy, Budai tájakon 17 km

Reklámok

Demeter Balázs – BalatonMan Füred, beszámoló

Posted on

Nna, ez is megvolt. Ironman féltáv, Füreden.

Csütörtökön még kiderítettem, hogy csak azért fáj a bokám, mert egy kis csontdarab azért letört, mikor sérültem, de a szakember megnyugtatott, hogy nem lehet belőle nagyobb gond, ha zavar, ki kell kapni később, de megkaptam a zöld lámpát.
Pénteken kiderítettem, hogy a versenyre utazás igazi “advanced” fokozata, ha a család is jön, persze verseny közben imádtam, hogy ott vannak. Kényelmes déli rajt, előtte felfújtam a bringa gumijait, 8,5 bar-os gumi, 10 baros felniszalag, mondom 9-re jó, lesz, annyi tartalék van bennük (persze ez reggel, hűvösben történt…)
Rajtig sima ügy, az úszás első körén az életemért küzdöttema tömegben, a másodikban csak a hullámok zavartak, meg, hogy egyenesen kellett volna úszni cikk-cakk helyett. Sebaj, így is 38:15 lett.

balazs_bringaA bringás depót elcsesztem, elfelejtettem, hogy a mez zsebébe tettem a napszemüveget, aztán addig kerestem, míg a kesztyű egyik felét hagytam ott. (A képen – by Gerlai Orsolya – ezt láthatjuk épp:-))

A bringa jól ment, de megviselt, a Gella hagyján, a fordító után a puklik vettek ki eléggé. Aztán a második fordító előtt jött a szissz-szissz-szissz, szépen, ahogy a kerék forog… Persze, hogy a forró aszfalton betonkemény lett a gumi, aztán a felniszalagnál betalált valahogy a belső a küllőlyukba… 😦 Anyázás, szerelés, sok hely mínusz… Szerencse, hogy viszonylag gyorsan szerelek defektet, az már hosszabb idő volt, mire rájöttem, mi volt a baj. Persze ezután kicsit jobban nyomtam, így a bringát 3:49-el fejeztem be.

Egy gyors depó (2:29) és már éreztem is, hogy bármihez több kedvem van, mint futni.

Az elején még bíztam benne, hogy beférek 6 perces ezrek alá, de máshogy lett. Az első kör volt a szarabb fejben, a másodiknál már tudtam, mi vár rám. Nagyon sokan gyalogoltak bele, így kifejezetten büszke vagyok rá, hogy egy hosszabb depóm volt csupán, illetve kb. 3 kilométerrel a vége előtt kínzott annyira a sok buborék a hasamban, meg a hasmars-érzés, hogy egy pillanatra meg kellett állnom. Egy lépés, két nagy levegő, a vége már fél lábon is bemegy. És tényleg. Érdekes, hogy a futáson is hoztam heleyezéseket! (Érzésre életem legszarabb futása)

Yeah! Balatonman 2016 középtáv 6:06:53! 

Eredmények (128-as rajtszám) 

Szeptember 10-11-i hétvége

Posted on Updated on

Mozgalmas és izgalmas hétvége elé nézünk, íme a lista:

Szombat

  • Korányi Balázs – Winschoten 100 km
  • Dr. Demeter Balázs – Balatonman Füred, féltáv
  • Evetovics-Balla Hanka – Optivita, 12 órás OB, 4 órás tesztfutás

Vasárnap

31. Wizz Air Budapest Félmaraton

  • Farkas László, Lupus 2:30-as iramfutó
  • Ficzere Julianna
  • Bocskorné Nagy Nicol
  • Fenyvesi Timea
  • Mocsáry Gabriella
  • Erényi Tamás
  • Tamási Krisztián
  • Kulcsár Judit
  • Sári Erna

Dynafit Trollheimen Fjellmaraton

  • Szilvási Nikolett

Kispáli Félmaraton

  • Kormány Alexandra

 

Hajrá, mindenkinek!

Podersdorf féltáv-Hegedűs Ákos

Posted on Updated on

gizionokTavasszal a keszthelyi féltáv nagyon jó felmérő volt, hogy mit is kellene másképp csinálni egy 5 órán belüli időeredményhez és én rajta voltam a szeren.

Az úszást hanyagoltam, még az addigi heti egyet is. A mellúszásom kb. olyan, mint másnak a gyenge gyorsúszása, a gyorsom viszont nyeletlen fejsze, hogy abból jó gyorsúszás legyen, ahhoz sokkal több kellene.

Ellenben a bringa. Keszthelyen a 90 km-re számított 2:40-es időtervemmel nagyon bátor voltam, 2:52 lett belőle, na ezen érdemes melózni. Össze is jött a nyári három hónapban 1730 km bringázás, ami egy komoly országútisnak semmi, magamhoz képest viszont egész sok. Balaton kör, Tour de Pelso, Genf-Nizza bringatúra, Kékes csúcstámadás, ezen felül meg heti egy feladatos bringa hét közben, hétvégente bulitekerések. A verseny előtti hétvégén sikerült egy nagyon biztató (Gabi szerint ígéretes) edzést összehozni, 64 km táv 33,5 km/h átlagtempóval, ez önbizalommal töltött el, hogy tervezhetek.

A futás az futás, mint kiinduló sportág, ezzel van a legkevesebb baj. Keszthelyen is jól ment, azóta fejlődtem is, gyorsultam is, jól mentek az edzések, csak idáig jussak el a versenyen.

A fentiek alapján egy héttel előtte papírra vetettem a tervet, összesítve 4:59, lebontva:

38 perces úszás depóval (36+2)

2:47 bringa depóval (32,7 km/h) (2:45 + 2)

1:34-es félmaraton (4:30)

Az aktuális hétre kapott edzéstervben csak ennyi szerepelt: féltáv 4:58-ra. Hiába, a szakvezetés mindig többet vár.

A verseny előtti nap akadályoktól sem mentesen és magányosan telt.

Belefutottam az M1-en a gyalog nekiinduló menekülthullámba, dugó, lezárás, lépésben autózás a vonuló tömeg mellett, egy órával értem le így később. Utána sms-ben rossz rendszámra vettem matricát, majd a határon átérve lemerült a telefonom, így fejből navigáltam, mellé is mentem kicsit. Aztán csak odaértem, végül előbb a versenyközponttal kezdtem, regisztráció, kaiserschmarrn party, technikai értekezlet. Furcsa volt, külföldi versenyen tök egyedül, kísérő és ismerős nélkül, egy-két magyar szót hallottam csak. Gondolkoztam, hogy még péntek este bedepózzam a bringám, de előzetesen arra gondoltam, hogy esni fog éjszaka (ez bejött), nincs összerakva a cuccom és takarófóliám sincs a bringára, úgyhogy maradtam az előzesen kitalált reggeli depónál.

A szállásom 15 km-re volt, technikai értekezlet után elautóztam, felcuccoltam és rakosgattam, matricáztam, szöszöltem, ez kellett az igazi ráhangolódáshoz.

áki_1

Rajt 7-kor volt, depó nyitva 5:30-6:30 között, így ébresztő 4:15, indulás 5-kor. Éjszaka nagyobb eső esett, de hajnalban már csak csöpögött. Fél6-kor depóztam, félhomályban, esőkabátban, aztán fél7-kor még egy kör a depóba, betettem a bringástáskába a kocsikulcsot, így csak az úszócuccban vártam az utolsó fél órát a rajtig.

Az eső fél7-kor még esett, de 7-re elállt és az előzetes várakozással szemben totál szélcsend volt a szélkerekek földjén.

7-kor rajt a 20,5 fokos vízben, neoprénben. A teljes táv és a féltáv egyszerre indult elég széles rajtvonalról, de persze a 700 méterre lévő bólyánál mindenki a legrövidebb íven szeretne fordulni, ezért mint egy nagy tölcsérben, folyamatosan ment a harc, egymásra úszás, egymás talpát kapirgálás. A víz szinte mindenhol mellkasig-nyakig ért, a technikai értekezleten többször elmondták, hogy tilos a gyaloglás és a delfinszerű ugrálás. A  bólya után kezdett normalizálódni a helyzet, 300 méter után újabb jobbos derékszögű kanyar és máris a parton lévő célkapu felé úsztunk, próbáltam lábvizeket találni de nem voltak jók, így inkább nyílt vízen, saját hatékony stílusomban szeltem a habokat. Érzésre olyasmi lehetett a tempó mint május végén és az óra is ezt mutatta, 37:38 lett az idő, 268. idő a 457 beérkezőből. Keszthelyen 38:44, gyakorlatilag ugyanaz.

A depóban igyekeztem összeszedetten mozogni, egy apró bizonytalankodás volt, hogy a rövidujjú bringás mezem felvegyem-e, aminek a zsebében benne volt a karmelegítőm is, de látva a többieket, hogy ujjatlanban mennek ki, én is emellett maradtam, utólag helyesen. Pár másodperc azért elment vele. Mivel azonban a depó hossza nem volt túl hosszú, ezért 2:49 után már bringára is pattanhattam. (Keszthely 3:29)

A bringa az előzetes kiírások, pályarajz, technikai értekezlet, sőt az időmérés részidejei szerint is 3 db 30km-es kör. Ehhez képest 1,5 km után betereltek egy keskenyebb mezőgazdasági útra, ahonnan jöttek szembe is, nekem vizes felnikkel, fékpofákkal kb. alig fogott a fékem, majdnem nekimentem egy szembejövőnek. Hát, furcsa kör az, amin szembe is jönnek, de hát ők tudják… Egy 6 km-es oda-vissza szakasz volt, mindjárt a bringás pálya elején, mindenki ideges, helyezkedik, megy az előzgetés, az úszáson elvesztett helyezések visszaszerzése, stb. Ehhez képest nincs felezővonal, bólya, motoros, senki, elég veszélyes volt. Aztán 6 km után végre visszatértünk a normál országútra. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, sőt örültem, amikor a második körben már nem kellett bemenni, biztos valami kompenzáció…

A bringa jól ment. Nagyon. Az elején egyből frissítettem, utána igyekeztem rendszert vinni bele, a szokásos sótabletta- l-carnitin- BCAA tabletta kombó, néha egy kis magneB6-tal megtolva, enni meg hol gél, hol csoki, minden ISO-val leküldve. Egy frissítőpont volt, ott kulacscsere + banán meg még valami felvéve és tűz. A 36-37 km/h tempónál nézegettem az órámat, ne szokta ezt még a szemem, de a 155-ös pulzust látva nyugtattam magam, hogy elbírom, baj inkább a hátammal, lábaimmal lesz és nem a keringésemmel. De megyek amíg tudok így, aztán majd lesz honnan lassulni. Aztán amikor a harmadik körben távban 70 km-nél tartottam az óra pedig 2:01-et mutatott, akkor jó közelítéssel ki tudtam számolni az addigi átlagtempót és az nagyon biztató volt. Már fogalmaztam a beszámolót, Gabival az üzenetváltást, hogy na vajon a szakvezetés mennyit várt, és majd nagy mellénnyel írom vissza neki, hogy háháhá, 4:52 lett, vagy ilyesmi. Ilyenkor persze hangosan rászóltam magamra, hogy ” Ne álmodozz, tekerj!!”

A gondok 85-87 km körül kezdődtek. Na nem a bringázásommal, a tempó az ment, viszont a versenyközpont az még bőven nem 3-5 km-re van innen, és a plusz táv az viszi az időt eléggé. Nincs mit tenni, menni kell, hajtom ahogy lehet. A depónál végül 95 km-nél állítom le mind a bringaórát mind a GPS-t, ez bizony több, pont annyival, hogy hiába ment sokkal jobban a tempó, időben mégis rosszul állok… Bringás idő 2:45:14, átlagtempó 34,5 km/h. Átlagpulzus 155, max 170, elég egyenletesen ment. Helyezésben 199 a bringában, belül az első felén.

Az eredménylista külön vicces:

Bike30k: 1:02:19 (28,88 km/h)

Bike60k: 0:50:56 (35,34 km/h)

Bike90k: 0:51:58 (34:63 km/h).

Biztos lassan melegedtem be…

Második depó gondolkodás nélküli, csak a cipőfűzéssel tököltem kicsit. 2:02 lett, Keszthelyen ugyanez 2:27.

2:28:30-as idővel kezdtem meg a futást. 1:31:30-as félmaraton kellene az 5 órán belüli időhöz, ez fejbevág, mert ilyet nem tudok. A lábaim mennek, már csak mérgemben is, az első két kili 4:17, 4:16, na, akár még mehetne is, vicces lenne futni 1:30-at… Aztán persze wc, frissítés és beállok egy 4:30-as tempóra, az meg csak 1:35 körül lesz jó. Közben folyamatosan mérgelődök, nagyon viszi az energiát, ráadásul a km táblák is hosszabb kiliket mutatnak, mint amit az órám mér, mindenki ellenem van. Persze azért darálom a 4:30-at (az átlag 4:32 lett) mert mondogatom magamban, hogy a verseny a célvonalig tart és hiszünk a csodákban, próbálok valami pozitív kapaszkodót találni. A második körben meg is lett, mi van, ha csak 20km a futótáv? 5 km-re van táblázva, utána szinte egyből fordító, bár a depónál van valami kis kavarás, ami rátesz távot, de hátha csak 20! Na ezt fejben tök jól összeraktam, de reagálni már nem tudtam rá, inkább lassultam kicsit, amikor úgy éreztem, hogy keményen megyek, az is már csak 4:40 volt. Az utolsó frissítőpontnál rápillantottam az órámra, 4:59:40 körül volt, hát akkor ez itt ment el… Azért a pulzust még feltoltam 180-ra az utolsó 500 méterre, hogy legyen valami befutófeeling. Futás 1:33:35, átlagtempó 4:32, átlagpulzus 170, helyezésben 66, tudományosan kifejezve második decilis. 🙂

ákiA célba 5:01:18-as idővel értem be, 127. helyen.

Rettentő csalódott voltam, sírni tudtam volna, úgy éreztem, hogy ezt az 5 órán belüli időt egészen egyszerűen elvették tőlem. Minden klappolt, az időjárás, a technika, az előzetesen eltervezett tempók. A bringa utolsó 5 km-nek ideje 9 perc 15 másodperc. Nekem már a 94 km-es bringatáv is elég lett volna… Sajnos túl sok a ha, pedig egynek sem lehetne lenni. Nem szabadna kicentizni, 4:50-re kell jónak lenni és abba belefér, 10 év múlva ebből csak az látszik, hogy 5-tel kezdődik.

Hát így történt. Nagyon szép lett volna szezonzárásként, ha az év elején vágyott 5 órán belüli idő megvan. Persze a keszthelyi időhöz képest 12 perc javulás, új egyéni csúcs és ha kicsit hunyorítok, akkor azt mondom, hogy tudok 5 órán belüli féltávot, csak az érzet olyan keserédes.

Idén már nem lesz több triatlon, és jövőre sem fogok rágörcsölni egy mindenáron <5 órára. Ugyanakkor mégis a “magasabb osztályba léphet” minősítést írtam be magamnak, szóval jövőre talán egy ironman felkészülés ívébe belecsempészek egy-két féltávot, aztán hátha…

Edzői méltatás: elég egyértelmű. Javulás minden fronton, gyorsulás futásban és bringán is, állóképesség javulás, magasabb laktátküszöb. A verseny pedig egyáltalán nem ütött agyon, utána egy órával hazavezettem majd este koncerten voltam mintha mise’ történt volna, sőt a másnapi átmozgató fél órás futás is gond nélkül ment.

Jó is ez így, show must go on, egy hét múlva Wizzair félmaraton, újabb PB reményekkel.
Köszi Gabi, jók vagyunk, hajrá én. 🙂

fotók: én + https://www.facebook.com/Austria.Triathlon.Podersdorf?fref=ts

eredménylista:

http://results.pentek-timing.at/results/show_results_db.php?veranstnr=12827&racenr=2&name=&iaaf=&klasse=&von=100&pausenach=50

Keszthely triatlon középtáv – Hegedűs Ákos beszámoló

Posted on Updated on

Keszthelyi féltáv 2015 – a visszatérés

Az idei év első komolyabb célversenye volt ez, 10 évvel az utolsó triatlonversenyem után és 7 héttel azután, hogy Gabival elkezdtük a közös munkát. Van még hova fejlődni, de az irányt továbbra is jónak érzem, úgyhogy folytatjuk.

Klasszikus féltávú versenyen még nem is voltam. Anno a fonyódi féltávot többször is megcsináltam, de ott 2,5 – 80 – 20 volt a táv, itt meg 1,9 – 90 – 21, tehát még referenciaidőm sem nagyon volt.5 órát tűztem ki, nem nagyon hittem benne, de legalább legyen ambíciózus. 0:40 + 2:40 + 1:40 -es ütemes részidőkkel, itt-ott spórolva a depóra is, hogy a végén meglegyen az 5:00. Voltak sejtéseim, hogy melyik mennyire esélyes, a bringa többek szerint is ‘bátor’ terv, én is annak éreztem, igaz is lett.

áki_1

Úszás a 16-18 fok körüli Balatonban. Beszereztem tavasszal egy neoprént, új úszószemüveget és egy használt triatlonos ruhát is, tényleg komolyan készültem. Emellett heti egyszer uszodai edzés, alkalmanként 2 km. A mellúszás mindig is jól ment, a gyorsat pedig erőltetni kell, de akkor se az igazi. A 22-23 perces mellúszós 1000 méteremből kiindulva tippeltem be a 40 percet, nyílt vízen mindig jobbat úsztam ennél, valószínűleg medencében a fordulónál sok időt vesztek. Ezen felül még a neoprén is sokat segít, és ha még gyorsban is úsznék…Rajt után befutás a strandon, majd úszásos helyezkedés. Jobbnak láttam a biztonságos mellben maradni, majd ha tisztul a terep, akkor eretleg gyorsba váltok. Néha meg is tettem, de a körülöttem úszók sebességén azt mértem le, hogy gyorsban ugyanolyan tempót megyek mint mellben, csak jobban fáradok, így inkább kényelmesen eltempóztam egy-egy gyorsúszó lábvízén. A sekély részre visszaérve a kigyalogláskor volt idő a neoprént felül lehámozni, miközben az órám is levettem majd visszatettem a neoprén miatt (ezen előzőleg sokat agyaltam, hogy mi lesz a jó megoldás a szűk neoprénujj vs. krumplióra problémára), nem volt kapkodós. 38:44 lett a hivatalos úszóidő, 119. férfi helyezés, totál középmezőny. Kicsit meg is lepődtem, de örültem, hogy ez a része pipa. Viszonylag hosszú út vezetett a depóhoz, ahol 3:29-et töltöttem el, Gabi szerint biztos sminkeltem is. Egyrészt benne volt az út a depóba, ott meg neoprén le, bringás cucc fel, órát felszerelni a kormányra hogy előttem legyen a pulzus, szóval mindenre hagytam időt, nem kapkodtam. 120. helyen voltam a depó után, egy pasi előzött meg, átlagos depóidőnek mondanám ez alapján, fél percet-percet biztos lehetne faragni belőle.

A bringa 90 km, két körös, a 2:40-hez 33,75km/h átlagtempó kellene. Ehhez képest jelenleg a 30 km/h a fejemben a vízválasztó, olyan mint futásban – fejlettségi szinttől függően – a 5 perces, vagy a 4:30-as tempó. A pulzus előírás annyi volt, hogy 155 alatt maradjon lehetőleg. A depó után még feljebb volt, de aztán szépen beállt 153 körülire. Az egyik órámon a pulzust néztem, a bringaórán meg a pedálcsapásszámot, a 80 körüli frekvencia szokott jó lenni. Ez azért átfedésben van egy kicsit a pulzussal, valószínűleg jobb lett volna az átlagtempót nézni a bringáén, jobban motivált volna a 33,75-ös tempóhoz közelítés vagy távolodás. Dombos volt a terep, lefelé 45-50es tempó sem volt ritka, de aztán ugyanezeket visszafelé is meg kellett mászni ami vitte le az átlagot. A saját izóm jól muzsikált, amikor elfogyott, High5 volt helyette, amit elvileg szeretek, de valószínűleg a Zero lehetett, mert valami borzasztó gyógyvíz-hányás íze volt. Jobbhíján azért próbálkoztam vele. Meg frissítőpontról banán, saját készletből csoki, kókuszrúd, sótabletta, magnézium, L-carnitin, BCAA, igyekeztem mindent  pótolni. A második körben sokáig hezitáltam, hogy megálljak-e pisilni egyet, vagy bírjam ki a kör végéig, de úgy éreztem, hogy lassan megszűnik a kiválasztás, így inkább félreálltam. Bringás póló le, egyberészes elöl zippzáras triatlonos ruhaderékig le, pisi, majd ugyanez vissza. Na ezért gondolkoztam a megálláson…A második körön visszafelé úgy éreztem, hogy kicsit élénkül a szél, vagy csak én gyengültem, a lényeg, hogy az utolsó 10 kilin már nagyon szenvedtem. A tempó többször leesett 30 alá, kiállva tekertem, nyújtottam a combjaim, haljítgattam a derekam, próbáltam homorítani, nem szokta a paraszt a szántást…Végre depó, 118. helyen be, kettőt hoztam még így is, mért táv kb. 91 km, idő 2:52:36, kb. 31,5 km/h átlagtempó. Itt ment el az 5 óra, mivel a versenyóra kb. 3:35-nél állt, de kb. erre is számítottam.Depózás most jobban sikerült, 2:27, 116. helyen jöttem ki, még két helyet hoztam.

Végre futás. A kezemben a depóban mostanra hagyott gél, csoki, hűsítő spray, semmi nem kellett igazán, de eldobni nem volt szívem, így belegyömöszöltem a ruhába. A hátam eléggé fájt még a bringától, de az első 1-2 km mindig jól megy ilyenkor, jól esik a másfajta mozgás és hiányzik a bringás tempó gyorsasága. Aztán ez egy idő után vissza szokott ütni. Ennek tudatában nem dőltem be a kezdeti 4:40 körüli tempónak, de örültem, hogy a tervhez közeli tempóban visznek a lábaim. A futás 4 körös volt, kb. 1 km sík, 1,5 km fel, majd 1,5 km le és 1 km sík ismét. A szintes rész Keszthely sétálóutcáján fantasztikus hangulatban, felfelé vitt az ováció, lefelé meg a lejtő. Jobban mozogtam, mint az átlag (az élmezőnyt leszámítva) és úgy tűnt, hogy tudom tartani az intenzitást. A pulzus 163 körül állapodott meg, 170-re volt meg az engedély, kicsit talán még forszírozhattam volna. Az első körön előztem 10-et, 116-ról 106-ra. Frissítés szerecsére nem kellett sok, simán izóval végigmentem, inkább csak a hűtés volt fontos, de azt meg locsoltam és spricceltem folyamatosan. Második körben még levadásztam 6 delikvenst (100), a harmadikban 14-et (86), az utolsóban pedig még 8-at (78. férfi helyezés a vége). Szerencsére a pálya mellől is megjegyezték azt, amit éreztem, hogy jól mozgok és jól engedem a lefeléket. A specifikus futóedzések itt köszöntek vissza leginkább. Az utolsó 2 km-en már mehettem – volna – óra nélkül, de addig sem nagyon nézegettem, a 165 környéke hozta a 4:30 körüli tempót, utolsó kettő kunkorodott 180 környékére a finishben. A vége egy 1:36:31-es félmaraton, 48. legjobb idő a férfiak között, amivel 38 helyet javítottam a futáson összesen. A vége 5:13:50, kívül ugyan egy elméletileg generált célidőn, de realitásként az 5:10-5:15-öt kommunikáltam a családnak is, hogy mikorra várjanak, és ezt abszolut sikerült hozni.áki

Összességében nagyon elégedett vagyok. Nincs bennem hiányzérzet, nincsen ‘mi lett volna ha’ kezdetű mondat. Nem vágyom 2 hét múlva menni egy másik féltávot, hogy azon hátha tudok javítani. Helyette bringázni megyek, mert látom, hogy azon kell és lehet is fejlődni és azzal meglehet az 5 órán belüli idő. Persze mivel ez technikai sport, ezer mindenen múlhat, egy neoprén nélküli úszáson, egy dombos bringán, egy kánikulai futáson. De ez most felmérőnek tökéletes volt, ezen a szinten vagyok most, sok nem maradt benne. Utólag nézegetve a pulzusgörbét itt-ott még lehetett volna spanolni kicsit felfelé, ott még beleférhetett volna a nagyobb tempó baj nélkül de ez így most kályhának megteszi. Köszi Gabi, kellettél hozzá. (jaj, na, ne fényezz már:-) – a szerk.)

Május utolsó hétvége – gyorsleltár

Posted on Updated on

gizionokSzopóbódékat építünk, szopóbódékat rombolunk”

Hegedűs Ákos, Keszthely Triatlon, középtáv 5:13

Evetovics-Balla Hajnalka, UB egyéni, 220,9 km 30:50 perc

Evetovics Milán, UB egyéni, 105 km-ig jutott, majd ott fel kellett adnia:-(

Gizionok, UB hét fős csapat – Sári Erna, Hajdú Mária, Réffy Balázs, Molnár Eszter, Németh László, Makra Vivien, Larzen , az igazi buli csapat! 20:31

Kiszely Éva, UB csapat, MACera, 18:14

Sáringer Zoltán, UB csapat RoaDKillers, 23:51

Nicol, UB csapat Kék Kocka, 23:20

Kecskés Timi, OKT, 20,4 km-es szakasz

Fenyvesi Timi, Kinizsi40

Gratulálok, mindenki maximálisan odatette magát!

Hétvége? Irány a Balcsi!

Posted on Updated on

gizions

Egy kis szurkolást, ha kérhetünk a hétvégére a gizionoknak:

Május 30-31., Ultrabalaton

Egyéni indulók:

– Evetovics-Balla Hajnalka
– Evetovics Milán

Csapatban versenyzők:
– Gizionok: Réffy Balázs, Hajdú Mária, Sári Erna, Molnár Eszter, Németh László, Makra Vivien, Larzen, csapatkísérők: éBakonyi Kata, Bíró János, és Karcsi, the Legend:-)

– RoaDKillers: Sáringer Zoltán

– MACera: Sally
– Kék Kocka: Nicol

Keszthely, Triatlon – féltáv
– Hegedűs Ákos

Go Gizions, go!