Tatai Maraton – Mohai Péter beszámoló

Posted on október 28, 2020

Mérföldkő (a fene se érti, hogy miért nem km???)

Bevezetésként annyit magamról, hogy 2003-ban futottam a legjobb eredményeket, ami egy 1:45-ös félmaraton volt és egy ehhez képest is gyengén sikerült 4:20-as maraton.

Na, én eddig olvasnék el egy beszámolót, ami a futás mellett sok mellébeszélést tartalmaz, úgyhogy ugorhatsz te is egyből “A LÉNYEG” címet viselő részhez 🙂

Ráérősöknek a folytatás:
Ezek után sérülés, betegség és saját hülyeségem miatt kivonult a futás az életemből. Volt 8 év, amikor egy métert sem futottam és közben ügyesen 106 kg-ig fejlesztettem fel a testemet (174 cm) egy nem annyira kívánatos, de egyenletes zsírréteg formájában.
2014-ben jutottam el odáig, hogy ez nem mehet így tovább, ha szeretnék a majdani unokáimmal még játszani. Nálunk az egész család szív- és érrendszeri betegségek miatt távozott idő előtt az élők sorából.
Orvosi javaslatra a futást 10 kg fogyás előzte meg. Utánajártam a dolognak és rengeteg lassú, de nagyon kellemes futással teltek a következő évek, valamint lassú fogyással.
Tavaly jutottam el odáig, hogy semennyire sem fejlődtem tovább és fejembe vettem, hogy le akarom nyomni a 2003-as önmagamat, de ez egyedül nem megy, ezért megkerestem Gabit, hogy segítsen.
Szerencsére ő sem a sok lassú futást próbálta nálam tovább tolni, mert eddigre már nagyon elegem volt ebből. Valami alapot azért építettem vele, de igazán meglepetésként ért, hogy gyorsabban is tudok futni és szenvedős is volt néha a dolog, amit az allergiám sem könnyített meg nagyon.
Kb. fél év közös munka után tavasszal ért az első igazi eredmény, egy 1:58-as félmaraton formájában. Nagyon örültem neki. Nem is ment túl nehezen és úgy gondoltam, hogy soha többet nem kell 2 óránál többet pályán töltenem egy félmaraton miatt.
Tévedtem. Sajnos még mindig volt (van) rajtam némi túlsúly és az őszi félmaratonon ez a meleg miatt nagyon erősen kiütközött. Állatira elkeseredtem, hogy a sok befektetett munka (több, mint 2200 km eddig idén) sem hozta meg az eredményt, aminek főleg a testsúlyom az oka.
Elhatároztam, hogy még a tervezett őszi maratonra elmegyek, de több versenyen 80 kg felett nem futok. (cél: 74 kg)
Nagy tapasztalatom van már fogyásban és az edzéseket a szokásosnál is nagyobb elszántsággal csináltam ettől fogva.
Rövid idő alatt csoda történt. Az elszántság, a hűvös idő, és némi fogyás meghozta az eredményt. Az utolsó hónapban az átlagtempóm km-enként jó 30 másodpercet javult (6:10->5:35), miközben a pulzusom alig emelkedett.
Nagy elvárásokkal készültem a tatai maratonra, amit a vírushelyzetre való tekintettel választottam a kis létszámú résztvevő miatt.
Gyors közvélemény kutatást végeztem futó ismerőseim között, hogy hogy alakul náluk a havi átlagsebesség és a maratonon futott átlagsebesség. Kiderült, hogy mindenki gyorsabban fut maratont, mint, ahogy az edzéseit végzi.
Mivel én abba az új tempóm miatt belehaltam volna, Gabival egyeztetve 5:50 körüli céltempót beszéltünk meg. A tempó tartása nagyon bejött tavasszal is a félmaratonon, bár egyébként minden edzésemet pulzusra végzem.

A LÉNYEG
Nagyon kidolgoztam a frissítési tervet és tökéletes futóidőben vágtam neki a távnak október 18-án az Öreg-tó partján.
Körönként (7 km) feleségem Zsuzsi adta amire szükségem volt és a kör további részén kulacsból terveztem inni. Nálam a folyadékpótlás kiemelten fontos.
Nagyon lazán ment az elején a tervezett tempó, sokszor inkább 5:40-re sikeredett, de éreztem az erőt, így nem lassítottam. Kb. félmaratonig nem is volt semmi probléma, de túlságosan nagy elszántságom megbosszulta magát. Soha nem frissítek futás közben, hanem sétálok, de most hibát követtem el. Nem lassítottam a kulacsból iváshoz és idővel feleségem szólt, hogy alig fogy a kulacsból, amit a kör alatt meg kellene innom. Sajnos későn tudatosult bennem, hogy azért nem iszom rendesen, mert a sietve elfogyasztott izóval sok levegő is bejön és ettől egy nagy gombóccá állt össze a gyomrom.
Akkor még nem jutott eszembe, hogy ez a futás közbeni ivástól lehet, de utólag egyértelmű, hogy igazából már csak akkor ittam rendesen, amikor megálltam az asszonynál. Mivel nem voltam jól, egy idő után már a gél se ment le, csak a sima víz.
Az utolsó 2 körben nem voltam jól, de kiszámoltam, hogy akkor is meg tudom csinálni a PB-t, ha 7 percesekkel megyek tovább. A pulzusom közben felmászott és nagyon kimerültem. Igyekeztem a vészforgatókönyv szerinti tempót tartani.
Órám szerinti célban kb. 2 perc előnyöm volt a 2003-as maratonhoz képest. Az időjárás miatt viszont volt egy kurfli a pályában, így a hivatalos célnál már néhány másodperccel lemaradtam a PB-ről.
Igazából így is nagyon boldog voltam az eredménnyel. Kimerültem a végére teljesen, de tudom, hogy a további profi segítséggel és fogyással simán földbe döngölöm a korábbi rekordot, talán már tavasszal a MaratonFüreden, bár az nem a legegyszerűbb pálya.
A félmaratoni 1:45 lesz talán a nehezebb falat, mert jelenleg állatira meg tudok lepődni, amikor több km-en keresztül is tartani tudom az ehhez szükséges 5 perces tempót.

Nagyon fontosnak tartom még azt, hogy Gabi nagy hangsúlyt fektet a regeneráció és nyújtás témára. Korábban a 6:30-as átlagtempó elérésekor rendszeresen lesérültem. Ezen most sikerült túllépnem, de komolyan foglalkoznom kell a nyújtással és masszőrhöz is járok, ha épp nincs vírushelyzet. Ennek kiváltására most core erősítő gyakorlatokat kértem és kaptam.

Továbbra is elszánt vagyok és Gabi segítségével még hosszú-hosszú évekig tartani fogom az “évi 2 maraton és közte egy 6 órás verseny” című elhatározásomat.

Az erő velem van, de a zsír egyre kevésbé! 🙂