Bükk Kapu Trail 24k / 1100m D+

Antal Csabi, Somorjai Ármin és Táborosi Anikó képviselték a Gizionokat a versenyen. Alább Csabi beszámolója, , illetve Ármin és Anikó is hozzátett pár sort.

Átlag 173bpm / 5:56/km

RPE 8/10 TSS 207

Abszolut 4. Korcsoport 1. (77 induló)

Előzetes elképzelésem szerinti terv az volt, hogy az elején az első tízben próbálok elhelyezkedni és majd a tempó és az ahhoz tartozó pulzus megmondja, hogy tudok-e haladni ebben a csoportban, vagy visszább kell pozicionálni magam.

A rajtnál ennek megfelelően előre mentünk Árminnal. Az első kétszáz méteren hárman kilőttek, vagy 50 m előnyre már ott szert tettek, megvolt a dobogó 🙂 Mondjuk pl. a későbbi győztes Szabó Sándor magyar terepfutó válogatott, azt gondolom, hogy nem velük kell egyelőre versenyeznem a helyezésekért. Álljon itt a tisztesség kedvéért a másik két dobogós neve is, Milata Patrik lett a második, a bronzérmes pedig Khoór Bence.

A pálya vezetése elég furán nézett ki, több hurkot is leírva, három csúccsal, azaz a Kövesdi kilátóhely (590 m) mellett mentünk el háromszor, váltott irányokban.

A pulzust tartottam az utazó zónaként megadott 165-168 bpm alatt, de egy nagy mászással kezdtünk, eléggé nehezen ment. Az viszont működött, hogy az első tízben tudtam maradni. Egy csoportban voltunk olyan öten-hatan, én időnként power walkra váltottam, volt, aki futott folyamatosan, viszont nagy tempókülönbséget nem tudtak felmutatni, tartottam a távolságot, illetve előztem is egy-két pozíciót. A lefelékben nem volt gond, sikerült jó tempót menni, hárman elszakadtunk a többiektől és egy második csoportot alkotva olyan száz méteres távolságon belül haladtunk. Ekkor a hármas csoport utolsó embereként mentem, elöl ment egy idősebb srác, ő végig, azaz a felfeléken is futó mozgással haladt, valamint az első lejtőzésnél előzött meg egy magas srác, jó hosszú léptekkel, ő szintén inkább gyaloglásra váltott a felfeléken, akkor tudtam közeledni hozzá. A három csúcstámadás közül a másodikról való lejtőzés közben utolértem az idősebbiket, akit időközben szintén megelőzött a magas és kiderült, hogy ő már a következő korcsoportban van, kicsit beszélgettünk, aztán kezdődött a harmadik mászás, amely a meredekebb irányból vezetett és igazán kellemetlen volt, megkezdésekor olyan ötven-száz méter hátrányban voltunk a magas mögött. Azt a taktikát ajánlotta az idősebb, hogy ő majd felfelé futva “felhúz” a magasra és aztán a végén a lejtőzésben pedig megtartva az előnyömet mindketten a saját korcsoportunkat hozzuk (spoiler alert, így lett 🙂 ). Közbeszúrnám, hogy a pulzus ebben a szakaszban már inkább a versenyhelyzetben javasolt max. 178 bpm környékén állandósult, hiszen versenyhelyzetben voltam vagy egy órát folyamatosan 🙂 Innentől viszont, ahogy elkezdtem futni felfelé, 180+ környékére emelkedett, de nem akartam küzdelem nélkül elengedni azt a helyezést. Amikor utolértük a magas srácot, akkor kiderült, hogy az én korcsoportom, tehát mögöttem kell tartani mindenképpen. Felérve a harmadik emelkedőre szólt az idősebb, hogy innentől enyém a pálya, toljam meg a lejtőt a célig, volt vagy ötven méter előnyünk a magassal szemben. Legurultam elég durva pulzussal és tempóval (legalábbis számomra), amit a vádlim kezdett nem szeretni olyan 3 km-rel a cél előtt és nemtetszésének görcsölgetéssel adott nagyobb nyomatékot. Úgy láttam, hogy sikerült némi előnyt kialakítani, ezért egy kicsit visszavettem a tempón és sikerült elejét venni annak, hogy a görcs be is rántsa a vádlijaimat.

A frissítésről eddig nem szóltam, a vízbevitelt próbáltam komolyan venni, húsz-huszonöt percenként ittam másfél-két dl-t, lehetett volna több, mert baromi meleg volt, de két kis soft flask-ot vittem csak magammal, nem terveztem hosszúra a pályán eltöltött időt. Ezen kívül két High5 Isogel-t fogyasztottam, meg 3 db fél banánt, ami elég volt szh pótlásként, vízből lehetett volna még több, na, majd legközelebb.

A pálya hátralévő szakaszán már csak magammal versenyeztem (meg a pulzussal, végül max. 190bpm-et is hoztam a végén, kellett a helyezés 🙂 ) és sikerült a negyedik helyen beérkezni olyan egy perc előnnyel a korcsoportomban lévő magas srác ( Galamb Gábor 5.) előtt, aki – mint kiderült- szintén megelőzte a lejtőzésben az időset (Vörös József 7.), közöttük ért be a női első helyezett (Posztós Kitti 6.).

Örülök az eredménynek,  azt gondolom, hogy kezd visszajönni az az energiabefektetés, amit beleteszek a futásba. Nem tudom elégszer megköszönni neked, szuper, ahogy működik ez a közös munka, az edzőtábor pedig egy további óriási lökést adott nekem.

Kat. 4.
Reggel felkelve még nyújtottam kicsit, mindkét térdem patent állapotban volt, éreztem, hogy még gyengék, de nem fájtak nem húzódtak. Rajt előtt kis kocogás gimnasztika, majd Go! Jól ment, igyekeztem tartani a kért pulzust, felszerelésben is minimális volt nálam, egy fél literes kulacs a freebeltben meg két gél, amiből csak egy fogyott el, pontokon kóla, víz banán. Második felében nem tudtam annyira nyomni, hogy menjen a 170, de azért nagyon igyekeztem, végig dübörgött a fejemben a “Futóverseeeeny!!!” amikor lassultam volna. felfelé 1-2 ember előzött, lefelé simán otthagytam mindet. Volt egy 60+-os hölgy, olyan szépen előzgetett felfelé, nagyon csodáltam. Ennél a versenynél volt meg az az érzés, hogy most tényleg terepfutok 😀

7 perc alatti átlagom még sosem volt terepen, szóval örömködés van.