Hónap: január 2018

Tanmese az alázatról… – Nagy Locusta Kriszta

Posted on

Legyen 28k könnyű terepfutás.
Egész héten ezen logisztikáztam, hogy fog ez időben összejönni, de végülis max 3,5-4óra (muhahha).

A Halmi-erdő, azért kevéssé terep, nézzünk valami terepebbet. Mondjuk legyen a Túrafüggő30 tt útvonala, egy apró rövidítéssel nem akartam sokat ráhúzni. Késve indultam, így tuti lesz egy kis lámpázás, nekem meg csak gyertyalángom van. Az Álló-rétig már alakult egy elképzelés a talajviszonyokról, latyak, hó, alatta mély sár, valószínűleg lesz ezzel még bajom. A forrásig lefelé a vályú két oldalán pattogtam, hátha nem csúszok el, nem ázok be (muhahha). A bringaút végülis egész jól járható, csak csúszik mint a fene, és emelkedik, de alattomosan ám.

Pap-rét. Nem állok jól időben, és már elég sok km belement, hogy lesz ez 28, és még a Visegrádi-kapu is odébb… Felcsavarodom a kékre, itt van pár nyom a single tracken, mégis kicsúszok a porhóban és majdnem leszánkázok az Urak asztala oldalról, kicsit berotty. Még csak az kéne, és hűl az idő, de gyönyörűek a havas hegyek körbe, tanítanak. Türelem… Elérek a pihenőbe, szétnézek, öltözök, nyakamba a gyertyaláng. Néhány helyen még a kéket is keresni kell, meglepő. Megvan a Visegrádi-kapu, fordító, lecsorgok a K+-ra, és tudom már mi hiányzott.:D erdészeti gépek legyalulták az utat, ami alapból laza, latyakos, süllyed.

Hát nyami. Egy ideig még tudom kezelni a helyzetet, aztán a József-forrásnál a zöld sávra áttérve huppsz elsüllyedek térdig, és benne marad a cipőm a sárban.
Lendületből továbblépek, majd kiugrom kihalászom a cipőt. Lábmosás a hóban és visszatuszkolom a lábamra. Hitetlenkedek, hogy ilyen nincs. Aztán minden igyekezem ellenére a jelenet megismétlődik. Hisztizni volna kedvem tocsogok, szegény cipőcském affene… csak épp nem segít rajtam. Ereszkedés a patakba, ide már csak 1-2 vadnyom vezet le. Vizesebb nem leszek, de tele van fával mászóka, ugri-bugri. Gyökkettővel haladok, mégis túlmegyek a Z kiemelkedésén, de semmi járhatót nem láttam. Sebaj, akkor nekiesek a partfalnak toronyiránt, bár kérdéses megtart-e. Belevágom a lábam, és kapaszkodom foggal körömmel, néha hason csúszok. Utólag visszagondolva nagyon röhögök. Már majdnem felérek, amikor észreveszem, hogy a gps sehol. Neeee… kiesett mikor hason csúsztam.

Neeee… ledobta az agyam a láncot. Kinyomom az órát 24km-nél, és átteszem túrázásra. Innentől a túlélésre játszom, és a gps-ért megmentő akcióba indulok, hason visszacsúszok a patakba. Ott vár rám a hó tetején. Nagyon örülök.:) és ismét kimászok a patakból. Már csak a Vörös-kő emelkedője vár rám. Szűz hó, egyetlen őz nyoma mutatja az utat. Mikor legutóbb erre jártam, akkor is nehéz volt, most kőkemény. 4km/h-val megyek felfelé 155ös pulzussal. Taposom a havat, felfelé vastagodik, bőven boka felett, nagyobb mint a Bükkben ez meglepő.

Majdnem fenn, aztán a Hétvályús-felé… hát ezt hagyjuk is.:S végre itt az esőház…. alig hiszem el, és 28k megvan. De még vissza kell érjek a Faluházba… lassú ereszkedés, csúszik, jeges, saras, latyakos mit érdekel engem már… ez a szerpentin se kedvenc így lefele, fel nem veszem már a láncot… lecsúszok slitty slutty piroson le Meteor-forrás slutty falu széle slitty emberek merednek rám slutty buszmegálló slitty Faluház. Hát ez is megvolt.
Tanmese volt ez nekem a javából…

Gizionos aranyköpések

Posted on Updated on

A legvidámabb barakk ismét jelentkezik, jó szórakozást!

“A hét kicsit több lett összességében, mint a kiírt, de csak a lassúakból toltam rá (a 13 az 17 lett), meg kicsit átvariáltam a napokat”

“7 km váltogató. Az első km-en megálltam a banknál pénzt felvenni”

“A szombati edzés kicsit másképp sikerült mint a terv, időben hosszabb lett, km-ben kevesebb, szintben több. A pulzus meg az emelkedőkhöz igazodott.”

“Hahahaha, tudom, hogy megpróbáltál kinyírni, de bibibááá, nem sikerült :)Az összes edzést megcsináltam és még élek 🙂 🙂 :)”

“A mai futásom emlékére szeretnék egy szobrot magamról a Margitszigeten. Ember nincs, aki -1 fokos hidegre, és a hétfői munka utánra halasztja a hosszú futását. Ultráztam, mert ultra sz*pás volt az egész, amúgy 17 km”

“Egész nap el akartam menni futni, de először havazott, utána olvadt, aztán sötét lett, majd késő.”

“Tegnap keresgéltem merre nem csúszik, de nem találtam. Ház körül kis köröcske, megvan a 6k épp ott ahol akartam a Temető előtt 😉 ÉMÁSZ-os villanyszerelők nagy kocsival épp rám látnak vagy 4-en. Sebaj csapassuk! Megyek fel-le, a 4. után már az összes szerelő az ablakban, és bambul rám.:D nem zavartatom magam, egyszer csak meglesz a 10. A 6. után kezdem érezni, hogy ennek a fele sem tréfa, pulzus már nem megy vissza, és hol van még a vége. A 8. után… lassan az életemért küzdök, és néha kikapar a láb a jégen… a villanyosok szemében félelem és rettegés:D én haldoklom.”

“Egyhangú szavazással az év legszarabb futása. Bokáig érő latyakban csúszkáltam végig az egészet, ennél többet nem akarok róla beszélni.”

” A csúszós úton1 km-en előadtam egy rövid részletet a Hattyúk tava urbánus verziójából.”

“A nyújtás, egyre jobban megy, már szó szerint nem kell szemüveg, hogy lássam a padlón a port olyan közel van! :)”

“Hol felette hol alatta voltam. Nehéz volt tartani. Össze vissza pittyegett szerencsétlen óra. Nem volt türelmem hozzá. Másfél kili után elkezdtem sprintelni mint az állat, “na most csipogjál **%!+** !”.”

„A temetőnél futottam. Egészen szürreális élmény, ahogy zakatol a szívem, és a ködből felsejlik a Feltámadunk felirat a bejárat felett és én ott a kapuban zihálok.”

„Teljesítettem a pihenőhetet, ügyes voltam és fegyelmezett, nem rohantam, mint szoktam. Néha úgy érzem magam, mint egy rossz kutya, minden mellettem elhaladó biciklis után akarok menni, ha más futóval találkozom, akkor le akarom hagyni őket. De legalább nem ugatom meg egyiket sem.”

“A terhelést úgy növeltem, ahogy írtad, de 2 hét alatt elfogyasztottam a 3 heti edzéstervet.”

„Gondoltam összerakom a jövő évi futó naptárat, de kijött a Volt fesztivál, a Nova Rock, a Firenze Rock is a lineup-al. Plusz Ozzy és a Guns is Európai turnéra indul. Itt feladtam.”

„A gyógytornász még mindig szadista. Befizettem újabb 10 erősítő edzésre nála.”

„A max. 143 kicsit elcsúszott, remélem nincs harag…(158-ra…)”

„Az első kettő lett a lendületes, főleg azért mert későn vettem észre, hogy km/h helyett mérföld/h-ban kell megadni a sebességet.”

„Eggyel kevesebb kaját vittem magammal, mert elfelejtettem, hogy felszippantottam a keddi edzés után…”

„Csütörtökön csináltam meg a hosszút, akkor sem úgy, ahogy kérted. Tudom, én se szeretem, ha valaki egészen egyértelmű utasításokat nem képes betartani.”

„A mai edzésen azon gondolkodtam, hogy hogyan írjam le a múlt heti ámokfutásomat úgy, hogy annyira ne verje ki a biztosítékot. Felmerült bennem az is, hogy elsunnyogom, mintha minden a terv szerint ment volna, de egyrészt utálok kamuzni, másrészt kit is akarok átverni… szóval ha nem vagy valami jó kedvedben, akkor légyszi ugord a következő sorokat.”

„Mellette volt még bringa, regeneráló futás, úszás a strandon (ugye kigyúrt felsőtesttel, de lassan, rózsás úszósapkában.”

„Elvittem a csopimellényt a fél literes betétekkel egy hosszúra és basszus, nem tudom honnantól kezdődik a C kosár, de menet közben újraértékeltem mindent, amit eddig a női futásról gondoltam. Jártak a kulacsok jobbra, balra, meg mindenhova és a végére majd leszakadt a hátam. Különösen pikáns volt, hogy a saját szilikon betéteimet kellett nyomkodnom ahhoz, hogy inni tudjak.”

„Most az a rész jön, ami téged gondolom nem nagyon érdekel, a magyarázkodás ”

“A 2. gyors km után pedig majdnem elbőgtem magam kínomban. – Csak azért nem tettem, mert nem kaptam rendesen levegőt.. ”

„A kutya elég értetlenül nézett, hogy miért kell egyszer lóhalálában vágtatni (persze ezt szigorúan magamhoz képest mondom ;-)), máskor meg egyhelyben ácsorogni”

„Bár voltak távok, amikre nagy szemekkel néztem, de mikor lefutottam őket mindig az járt az eszembe, hogy te nyugodt voltál, amikor leírtad.”

„Az erős szakaszról elfelejtkeztem. Futás közben gondoltam is, hogy megnézem telefonon az emailed, de tartottam tőle, hátha írtál benne valami gyakorlatot, ezért nem tettem.”

“Rettenetesen sajnáltam magam, nehogy elolvadjak az esőtől, ezért teremben futottam. Elhasználtam két futópadot (az első kb 10K-nál kiállt hibaüzenetre) és 10 fő után nem számoltam, hány ember dőlt ki mellőlem.”

„Még élek. Lehet hogy csodálkozol is.”

„Az elmúlt két hétből két olyan emlékem is van, hogy este felöltözök futócuccba, és reggel abban ébredek. De anélkül, hogy futottam volna.”

„Úgy érzem, hogy egész jól rendbe jött a bal térdem is, most már csak akkor érzek feszülést, ha leguggolok, ill. ha csavarodik, ezért mellőzöm pl. a piruettet.”

„A hosszú szenvedősre sikeredett, nem tudtam egyáltalán tartani a pulzust. Persze az se segített hogy a pulzuspántot fűzőnek használtam, és csodálkoztam, hogy miért nem kapok levegőt és hogy miért lilul a fejem.”

„13 km-nek indult, de amikor kiléptem az épületből és vízszintesen csapta az esőt a szél, azonnal rájöttem, hogy alulöltöztem a projektet, és nem éreztem magamban a Hankát hozzá, úgyhogy csináltam inkább egy gyors ötöst belőle.”

„Az órán csak a pulzusomat néztem, hogy ne legyen magas. Persze ha ránézek, egyből felmegy 5-öt.”

„Nem fogok menni ultratávra, csak max. 50-55 km-ig.”

„A pénteki feladatos alatt az jutott eszembe, hogy eddig mi olyan jóban voltunk, én tökre bírlak téged, és úgy érzem, te most már engem ki akarsz nyírni… Nem baj, nem hagyom magam…”

„Azt hiszem, az utolsó, 16 km/h-s dombnál nem csak a saját, hanem a futógép komfortzónájának a legvégső határát is elértem! ”

“Átlag pulzus 130, de ez itt nem pontos, mert maxnak 235-öt mért.. Nem kaptam szívrohamot közben, csak összeakadt a pánt a melltartómmal.”

Családi edzés – pillanatképek ❤

“6 km-ből két rolleres gyerekkel egyfajta futókirándulás lett a kiserdőben, gyorsabb-lassabb részekkel, megállással, amikor terméseket kellett gyűjteni”
“A repülőkből 7 db lett meg, egy db rolleres nyúl alkalmazása mellett, ami rengeteget gyorsított rajtam.”
” Tegnap a biciklis futótárs alkalmazás perecelt egy hatalmasat, így haza kellett menni”
“Fagyasztott borsóval a lábamon aludtam el, a férjem szedte le rólam. A legdurvább, hogy meg sem lepődött.”

 

Belus Fruzsi – évértékelő

Posted on

2017 az elfogadás éve volt, 2018 a törekvésé lesz

Már régóta szerettem volna írni egy értékelőt a tavalyi évről, de egészen idáig nem sikerült időt szakítani rá: decemberben vagy otthon pörögtem a családom körül, vagy a munkahelyen húztam az igát, és a karácsony előtti teendők is rendesen megterheltek. Aztán egyszer csak eljött a várva-várt karácsony, ami nálunk mindig nagy csinnadrattával jár. Egyfelől a kicsi gyerekeink életkorukból fakadóan nagy rajongói ennek az ünnepnek, mi pedig komoly gasztronómiai köröket futunk a párommal (műgonddal megkomponált menüsor, hozzá illő borválogatásokkal, és  fejedelmi pezsgőkkel. Idén sem volt ez másként, csak megfejeltük azzal, hogy a szüleim és anyósom is nálunk töltötték a Szentestét, így aztán tényleg volt mi után nézni.

A legjobb családi képünk avagy “Fiú fúróval”

Közvetlenül az ünnepek után pedig egészen egyszerűen jó volt együtt punnyadni, és noha az edzéseket rendben megcsináltam, de írni már nem volt kedvem. Ahogy eljött az újév, jött vele az ilyenkor szokásos január eleji letargia, ami köszönhető annak a szomorú ténynek hogy véget ért a szabadságunk és vissza kell térni a szorgos hétköznapok nem éppen felemelő világába. Persze hamar túltettem magam ezen a kis krízisen, és újból bizakodva tekintek a jövőbe, hisz rengeteg dolgot lehet ám várni. Na de ne ugorjunk ennyire előre…

Először az elmúlt évre térnék ki pár bekezdés erejéig, aztán szólok az idei tervekről is. A múlt évem tulajdonképpen a gyerekszülést követő munkába történő visszatérésről és az ebből fakadó problémák megoldásáról szólt. Összesen három és fél évet töltöttem itthon, ezalatt szültem két csemetét, és mire már észbe kaptam, már újra a munkahelyen találtam magam. Nem tagadom, hogy volt egy olyan bő fél évem, mikor megbántam, hogy ilyen hamar visszatértem, pedig számos indok alátámasztotta a döntésemet. Az elmúlt év ugyanakkor arról is szólt, hogy megbékéltem ezzel a választással és már nem agyalok a mi-lett-volna-ha dolgokon. Szerintem alapvetően nehéz kisgyerekes anyaként újra 8 órás munkába állni, pláne ha a gyerekek miatt még éjszakázni is kell. Meg is szenvedtük a párommal a múlt évet rendesen, de túl lehet élni. Na de hogyan lehet mindebbe belepasszírozni a futást? Ezt is megoldottam, végtelen kreativitással, mások ötleteinek hasznosítása révén, és azt hiszen kiválóra vizsgáztam. Legalábbis önfegyelemből biztosan. Sajnos néha túl is hajszoltam magam, aminek megfizettem az árát, de szépen kikecmeregtem ebből a gödörből is a párom segítségével. Az elmúlt év nagy eredményeként azt könyvelem el, hogy sikerült a család-munka-futás hármasát kellően harmonikusan összehangolni, és a kényes egyensúlyt megtartani. Néha ide-oda billent a mérleg nyelve, de nem voltak nagy kilengések alapvetően. Viszont a futás kapcsán az igazi motiváció valahogyan mégis hiányzott. Kis Mirkó születését követő egy évben valahogyan jobban akartam bizonyítani magamnak, és egy kicsit másoknak is. Tavaly ez nem volt meg bennem, megcsináltam mindent, ahogy kellett, de egy plusz löket hiányzott, mivel erre már nem maradt mozgósítható kapacitás. Amit tulajdonképpen egyáltalán nem bánok, ez a szép ebben az egészben, hogy ahogy változik az életünk, a futás helye is változik, néha egy kicsit ilyen, néha meg homlokegyenest másmilyen, de ez nem jelenti azt, hogy jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen más.

Az alapozásom egyébként egészen jól sikerült, szorgalmasan csináltam a Barát Gabi, az edzőm által küldött edzéseket, aztán a március végi Vértes Terepmaraton úgy lettem ötödik, hogy azért még jócskán lett volna bennem, de nem kicsit éheztem el köszönhetően a rakoncátlankodó gyomromnak. Sajnos az első félévre betervezett célversenyemet, a Mátrabérc Trail-t olyan időpontra halasztották, hogy így legnagyobb bánatomra nem tudtam részt venni rajta. De ott volt a Kaptárkövek Trail 13 km-es távja, amin sikerült egy harmadik helyet megcsípni, a június eleji Szentendre Trail-en pedig hozzávetőlegesen 10 perccel 7 órán belül értem be, ami azért  valljuk be őszintén eléggé feldobott. Ahhoz képest hogy nyáron nem szeretek versenyezni, a Suhanj 6! órás versenyre mégis rá tudtak beszélni, jól is tettem hogy elmentem, mert 64 km lefutásával a harmadik helyen vágtattam be. A Wizzair félmaraton letoltunk a Váczi Eszter Quartettel egy derekas váltót, önmagában hatalmas megtiszteltetés futni két olyan zenei géniusszal, mint amilyen Eszter és Iván. A Wadkanz Trail biatorbágyi futamán az L távon az előkelő második helyet csíptem meg, aztán jött a Piros 85, ami egyértelműen a hab volt a tavalyi évi tortán. Annyira fantasztikusan jól éltem meg éltem első közép távú terepultráját, hogy ez egyértelműen az edzőm tervező munkáját dicsérte. Az év végére a dolgaim is kisimultak, így a decemberi Budai Trail-re tulajdonképpen öröm-futni mentünk, bár azért odatettük magunkat derekasan.

Tesómmal és édesanyámmal a Vértes Terepmaratonon

A Kaptárkövek Trail dobogósai

A kicsikkel a Szentendre Trail céljában

A Suhanj! 6 órás után feszítünk Gabival, az edzőmmel és a testvéremmel

Váczi Eszterrel és Gátos Ivánnal

A Wadkanz Trail biatorbágyi futamán 

a Piros 85-ön 10 óra 20 perc futás után

Tovább a teljes blogbejegyzéshez >>