Month: február 2022
#gizionpower a Mókus körön
Február 27-én kirajzottak a Gizionok a Garmin Mókus instant körökre a Yours Truly keretében.
44-en csapattuk a Budai hegységben, ezzel megnyertük a csapatok közti létszámversenyt.
Gratulálunk a többi csapatnak is, jó volt veletek találkozni! ❤
A Hanka Team-nek külön köszönet az ötlet támogatásáért és az együttműködésért, a RUNaway-nek pedig a szervezésért!
A képek egy részéért köszönet Zsófinak és Máténak.
Ha a képek alá görgetsz, egy ErősGábor költeményt találsz. Csak saját felelősségre!
Mi szóltunk! 🙂
Vasárnapi Mókus beszámoló – írta Erős Gábor verse 🙂
Gizióniából útra kelt a bátor,
Ki nem találnátok, neve az, hogy Gábor.
Elindult ő reggel Budának hegyére,
Szép Juhásznénak az dombor kebelére.
Elindult ő aznap mert az erdő hívta,
Mókusvadászaton hogy a brékót szívja.
Óra csergésére visszaaludt reggel,
Vasárnap reggel van, nem kel fel az ember.
Délelőttre hágott a napnak sugára,
Parkolóhely sincsen, mennék a picsába.
Fusson az erdőben akit medve kerget,
Sok színes ruhájú igen fura szerzet.
Jó de ha már ott volt minek hozzon szégyent,
Mindig csak meséli, tudott futni régen.
Nekivágott hát ő a zord rengetegnek,
Zergelába alatt az avar is csergett.
Vidáman szökellett, lazán futkorászott,
Arcán nyomokban még mosolygás is látszott.
Látszott bizony látszott, míg felfele nem lett,
Akkor aztán basszus kilógott a nyelve.
Nem tudok én futni, nincs is kedvem máma,
Hármashatár hegyén összetört az álma.
De azért kitartott, fújt, köpködött, mászott,
Hegyorom tetején izzadságban ázott.
Rohanvást a völgybe aztán felszabadult,
Egyszer szelfizett is ha már így alakult.
Tudta, hogy a végén úgyis lesz majd böjtje,
Addig kiélvezi, kulacs fel van töltve.
Az utolsó két hegy nem lett a kedvence,
Kishárshegy nagyhárshegy mint forró kemence,
Égette a lelkét, combja segge már fájt,
mennyivel jobb volna egy bangkoki nájtlájf.
Kaán Károly kilátó csak egy nagy építmény,
Mindjárt itt a vége, merre megy az ösvény???
Jajj, mikor meglátta az úttörővasút,
(Igen, ez tárgyeset, sajátos nyelvi út.)
Könnyű lett a lelke, ezen is túl vagyok,
Edzőnéni arca elismerést ragyog.
Mondták is a társak, ejj de jól nézel ki,
És de jót futottál, hát ő meg hitt nekik.
Véget ért a mókus nagy kalandja mára,
Már csak szaunázás maradt néki hátra.
Szederkény-Bóly 100km – Földi Zsuzsi, beszámoló
Ez a verseny nem is verseny, hanem egy szuperül megszervezett, nagyon jó hangulatú közösségi futás a Futaföld SE szervezésében.
Az ötlet, hogy fussak itt egy hosszabb edzést, valamikor januárban jött, Gáspár Peti fuvart kereső posztja szembejött velem a fb-on, és arra gondoltam, hogy ha Gabi rábólint, akkor két legyet ütünk egy csapásra – Gáspinak van fuvarja, nekem meg egy év eleji százasom. Gabi okézta, Gáspi örült, örültem én is, hogy Bóly környékén futhatok.
A futás előtti hetekben jöttek a lassan már szokásossá váló dolgok: 3 héttel előtte korcsolyázás közben két olyan esésem volt a hátsó felemre (majd másnap otthon a lépcsőn…), hogy pár napig még a farokcsont törés lehetősége is felmerült, egy hét futás kimaradt teljesen, utána is csak nagyon óvatosan tudtam kocogni kezdeni.
A futás hetén hétfőn hirtelen klagenfurti út anyukámmal (édesapám az ottani klinikára került), ott tudtam futni is szerencsére, majd sikerült szerdán a vacsora után az éjszakát a klinikán tölteni anafilaxiás reakció miatt (nem néztem meg az allergéneket, és volt benne zeller…). Szerencsére időben beértem a kórházba, csütörtökön utamra is bocsátottak, aznap még vezettem 500 km-t haza 
Sajnos közben kiderült, Gáspár Peti mégsem tud jönni Bólyba, így foglaltunk szállást péntek estére, legalább a technikai értekezleten is ott tudtam lenni, ami már csak azért is különösen jó volt, mert péntek délutánig semennyit nem tudtam foglalkozni a futással (útvonal, stb).
Indulás előtt fél órával bedobáltam egy táskába a futócuccot, frissítést (100 km max 12 óra, az 12 adag <iam> italpor, elég egyszerű volt ), és csak reméltem, hogy nem marad itthon semmi 
A technikai értekezleten minden infót megkaptunk – Bólyból indulva két kör: egy 57 és egy 43 km-es, a kísérőautókba tudunk frissítést tenni, hol lesznek frissítőpontok, stb. Volt pizza is, amiből én nem ettem, Gábor helyettesített az eltüntetésében
Szálláson csináltam magamnak vacsorát (GM tészta, túró), útvonalat órára tettem, megbeszéltem Gáborral hogy kb milyen időközönként találkozzunk, és ezek a pontok kb hol lesznek.
6-kor volt a rajt, keltem nagyon korán, kávé, wc, 12 órára izó bekeverése. Futás előtt nem szoktam enni, most sem ettem – éhes nem voltam, extra gondot meg nem akartam a nyakamba venni
Futómellénybe összesen fél liter izó, freebeltbe másik fél liter, így 2 órára jó leszek. Tettem el fülest, ha kedvem lenne zenét hallgatni, pénz, maszk, személyi.
A rajt előtt az egyik kísérőautóba beraktam egy pár adag izót, Gáborhoz is tettünk valamennyit, nagyjából gőzöm nem volt, hogy az elmúlt három hét eseményei után hogy fog menni a futás, tippem sem volt a tempóra.
Rajt sötétben, kocogós tempó (6:00-6:30 között, attól függően, hogy volt.e emelkedő épp), pulzus a szokásos hosszúknál kicsit alacsonyabbra előírva. Idő a várnál kellemesebb, bár kicsit szeles, de nincs extra hideg, nincs orkán erejű szél, nincs hóvihar, nem zuhog az eső – jobbat nem is kívánhatnánk mára, tökéletes lesz egy így
Kb 22-23 éve ezen a környéken (konkrétan Sátorhelyen) voltam nyári gyakorlaton, akkor beleszerettem már a környékbe, a dombokba, most alig vártam, hogy világosodjon, és lássam futva is a környéket.
Az első óra végén egy gyors wc-járatra megálltam, bíztam benne hogy nem erről fog szólni a napom, de szerencsére nem kellett többször kiállni. Az út hullámzott, pulzusra figyeltem, ha olyan volt az emelkedő, gyalogotam, és amin csodálkoztam, hogy volt, amit meg is tudtam futni
A megálló után Anettel futottam 1-2 km-t, aztán megint egyedül kocogtam.
Induláskor vettem a trikó+hosszú ujjú technikai felsőre egy széldzsekit is, azt kezdtem melegnek érzeni, és azt is, hogy gyenge vagyok, illetve nem szoktam a zsákhoz – elkezdett fájni a hátam, pulzus meg nagyon mászott felfelé…
25km körül ki is adtam a fölösleges cuccokat Gábornak, legfeljebb mostantól óránként lesz kulacs csere.
Vetkőzés után, plusz cucc nélkül beállt újra a pulzusom, hátam nem fájt, fejben meg felírtam magamnak, hogy mostantól zsákkal is kell futni, és még komolyabban kell venni a hátam erősítését
A 100km-ben nagyjából 700m szint volt, ennek több mint a felét az első 36 km-ben letudtuk (16-36 között). Volt olyan emelkedő, ahol az én síkhoz szokott lábaimmal gyalogolni tudtam csak felfelé, és még így is zónában maradtam simán, viszont amin csodálkoztam, hogy egy-egy emelkedőt meg „kellett” futnom, hogy ne essen le a pulzusom
30 km-től zenét hallgattam, élveztem az egész futást, a napsütést, a baranyai dombokat, nagyon szerettem az egészet
Maratoni idő 4:45, na az jó, eddig mindenhol 12 órára simán meglett a százas ilyen részidővel. Fáradtság semmi, kereszcsont-farokcsont nem fáj, érzésre mintha 1-2 órája indultam volna csak.
A futás előtt azt beszéltük Gabival, hogy csak egy sima hosszú edzésnek vesszük ezt a mostani futást, megyek amíg oké, közben eldönthetem, hogy mennyire és meddig akarom nyesztetni magam, a korábbi 3 hét eseményei miatt tök oké, ha kiszállok korábban.
Az első kör (57km) nagyjából a tervezett 6,5 óra alatt meglett, befutottam a rajt/célba, jeleztem a szervezőknek hogy indulok a második, 43 km-es körre.
Innentől már meredekebb dombok nem igazán voltak, a pulzusra figyeltem, hogy a helyén legyen, ha kellett belegyalogoltam, de sokat nem kellett.
Először 65-66 km-nél érzetem, hogy na, hosszút futok, már kinn vagyok 7,5 órája, de egyébként semmi gond nem volt. Gábornak mondtam is amikor adta a kulacsot, hogy nos, akkor most kezdődik az edzés érdemi része
A második körben, illetve az első kör második felében, 37 km-től már fixen tudtam a 9,1-9,2 km-es órákat, az utolsó harmadban sem lassultam igazán, ennek örültem, éreztem hogy van erő, kedv is, 70 után már biztos voltam benne, hogy ha hülyeséget nem csinálok, akkor 12 órán belül benn vagyok.
81 km 9 óra, 82 körül 1-2 perces kicsi mélypont, fáradt voltam. Gyalogoltam kb. 150-200 métert, összeraktam magam, és eldöntöttem, hogy még azelőtt beérek, hogy fejlámpát kéne újra venni
90 km 1-2 perccel 10 órán belül lett, ez klassz, akkor 11 óra körüli befutóidő lesz.
95 km körül kezdett el fájni a keresztcsontom, és a bal farizom jelzett, ha próbáltam erősebb (=6 perces, illetve kicsit azon belüli) tempót futni, a pulzus engedte volna, de úgy voltam vele, hogy ez egy edzés, itt nem csapom szét magam jobban a kelleténél.
Az utolsó 25 km-en Gábor már fél óránként cserélte a kulacsaimat, nagyon kényelmes volt ez így.
(Bár voltak vicces szituk, egyszer simán elfutottam az autó mellett, ő pont nem az útra kifele figyelt, és utána csak várt, várt, várt… de aztán valahogy megtalált, egyszer meg az előttem levő futók után mentem, az óra ugyan mondta, hogy hé, nem arra, csak már megint nem hittem neki . El nem tévedtem, mert visszakerültem a hivatalos útvonalra, km is oké volt, csak Gábor meg akkor is máshol várt, mint ahol voltam )
97 körül Gábor adott még egy kis kulacsot, én mondtam neki, hogy szeretnék inni egy sört, mikor beérek – erre ő: hát itt bezár minden kora du… Mondtam hogy hát azért légyszi próbáljon szerezni, van egy kocsma a sportpálya mellett, legfeljebb onnan
Klassz volt visszaérni Bólyba, a városban volt kb 2 km még, és azt láttam, hogy óra szerint nem lesz 100 km a vége, de nem éreztem extra késztetést, hogy a sportpályán még fussak 3 kört. Edzés, és nekem pont jó a 98,9 km is, nincs jelentősége annak, hogy most pont 100,0 km-t mutasson az óra/strava/connect
11:02:37 lett a vége, százra kb 11:09 körül lett volna, edzésnek tökéletes. A második 49,5 km még gyorsabb is lett pár perccel mint az első, jobbat nem is kívánhatnék.
Célban szalag, érem, szervezők mondják, hogy én vagyok a negyedik csaj, aki a százas távot befejezte, Gábor is fotóz, és szerzett nekem sört is, még épp nyitva talált egy kisboltot
Egy sört rögtön meg is iszom, aztán zuhany (lábra hideg víz… nem esett jól ), jó volt száraz ruhába öltözni. Lettek vízhólyagok, és egy „új” lábujj körme alatt is, valahogy éreztem, hogy ez fájni fog még pár napig…
Tiszta, száraz ruhában nagyon jó hangulatú vacsora, Magdika és a többiek nagyon kitettek magukért: Vegán, vegetáriánus, húsos ételek, rétesek, mindennek feltüntetve az összes összetevője, és semmiben nem volt zeller
Vacsora után autóba ültünk, hazaút 2 óra, na az autóból kiszállás kissé darabosan ment, de nagy gáz nincs.
Másnap van kis izomláz a combfeszítőkben és a farizmokban, de napközben minden bejáratódott, hétfőn masszőrhöz is eljutottam, előtte az átmozgató kocogás is jól esett.
A körmöm kicsit lassabban jött helyre, mint megszoktam, de már oké, egy futást kellett csak tolni miatta egy nappal, belefér
Összességében egy szuper edzés volt, a minimális dombokhoz se szokott lábaimmal is tulajdonképpen sima ügy volt, élveztem végig, nem futottam magam halálra, az edzések mentek simán a következő héten is. A pulzusgörbe legközelebb még szebb lesz, de ami a legjobb, hogy összehasonlítva a tavalyi-tavalyelőtti, és 4 évvel ezelőtti görbékkel, határozottan látszik a rengeteg beletett munka eredménye
A hátam erősíteni kell még jobban, ez most egyértelműen kiderült, illetve kell zsákkal/mellénnyel is futni edzésen is. A bő 11 órában 12 perc állás volt, egész jó, de szerintem ezen simán lehet még faragni 
Nagyon várom az idei versenyeket, bízom benne hogy mindet úgy fogom szeretni, mint ezt a hosszú edzést
Köszönjük a Szederkény-Bóly 100km futás a futás megszervezését, fantasztikus csapat vagytok, jövőre is megyek mindenképp!
Köszönöm Barát Gabriella edzőmnek a felkészítést, és hogy mehettem, imádtam
Köszönöm most is Gábor Tóth az egész napos figyelést, frissítést, minden kérésem teljesítését 
Frissítés most is I:am fueling Mineral and Energy drink, frissítési tervet az Enduraid app segítségével raktam össze.
BBU Föld alatti futás – Barnás Viki, beszámoló
A kőbányai pincerendszer, mint környezet eleve nagyon izgalmas, de úgy hogy a járatok olykor színes, vagy épp villódzó fényekkel vannak kivilágítva, ijesztő és éteri egyszerre. Egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy csak ki ne lépjen valaki a sötét sarokból, mert tuti összepisilem magam ijedtemben. Volt ahol zenélő csontváz fogadott, volt ahol kivetített karneváli álarc, filmrészlet, vagy épp egy velencei kanális mellett futottam el, egyes fordulókban pedig csak mécsessel volt kivilágítva a terep. És bár a futás miatt nem fáztam, de annyira hideg mindenképp volt, hogy még a lehelet is látszódott. A következő ilyen futásra azért érdemes fejlámpával készülni, mert itt a sötét az tényleg vaksötét.
Az 1. 7 km-es kör:
Nagyon gyorsan indultunk, az 1. km után vissza kellett vennem a tempót. Ici-picit aggódtam is, hogy utolsó leszek, mert míg a többiek tolták bőven 6 perc alatt én beálltam 6 perc fölé és eléggé elszakadtam a többiektől és hátra nézve csak egy ember volt mögöttem, akiről szent meggyőződésem volt, hogy a BBU “záró”embere. (Nyilván nem az volt :)) Aztán a 2. km környékén szépen beértem azokat, akik rájöttek, hogy nem bírják a kezdeti tempót, akkor már megnyugodtam. Az alagútban elég sötét volt, valahogy nem erre számítottam, mert a színes fények csak kevés fényt adtak és volt ahol lenézve a saját lábamat nem láttam. Ennél fogva úgy futottam, hogy mindig volt előttem egy lány és hiába tudtam volna gyorsabb tempót menni, inkább óvatosra vettem a dolgot. Amúgy hatalmas élmény volt, igyekeztem bámészkodni is, és kiélvezni ezt az egészet, az új környezetet, a futást, a hangulatot.
2. 7 km-es kör:
Valahol a 7-8 km között volt egy mélypontom, egy felfelé lépcsőzős szakasz után, amikor fáradtnak éreztem magam és erőltetnem kellett a futást. (Még ősszel kaptam a kislányomtól egy gesztenyét, ami minden futásnál nálam van, és ha fáradok, vagy nyűgös vagyok azt veszem elő és azt morzsolgatom, nyomorgatom. Szóval innentől “Gesztenyével” futottam az alagútig.) A sörgyárnál észrevettem 2 futó srácot, akik közül az egyik egy jó magas srác volt (csak a lába volt olyan hosszú, mint amilyen én magas vagyok), de nem futottak, csak gyalogoltak. Amikor észrevették, hogy közeledem, akkor belefutottak, aztán újra gyalogoltak. Itt megállapítottam magamban, hogy rohadjon meg a genetika, mert az én 5 méter futásom annak a magasnak csak 1 lépés. Végig mögöttük futottam, míg az alagútban a magas újra csak sétálgatni kezdett és sikerült megelőznöm, mondanom sem kell, hogy ez nem tartott sokáig, mert 3 lépéssel beért, újabb 3 lépéssel meg jó előnyre tett szert. Aztán egy sötét, viszonylag szűk szakaszon, ahol egy emelvényen egy beöltözött-álarcos srác fényrúddal kalimpált (tök ügyes volt amúgy) újra beértem a magas srácot, aki újra csak gyalogolt, gondoltam nahát, itt a lehetőség, beelőzöm megint…ami meg is történt, de meg is lett az ára, kiment a jobb bokán, amire faszán rá is terheltem. Persze nem álltam meg, csak magamban mondogattam, hogy futok tovább, innen az adrenalin bevisz a célba, gyorsan csekkoltam közben, hogy bár érzékeny, azért tudok futni. Innen elengedtem mindent és csak azért futottam, mert élveztem és mosolyogtam és nézelődtem. Így is értem be a célba, fülig érő vigyorral. A nevemet megint nem sikerült jól bemondani, voltam Agócsné Barnabás, Agócs Barabás 😀 Már ezen is csak nevettem, ők meg megállapították, hogy egyáltalán nem úgy festek, mint aki 14 km-t lefutott.
Összegezve: jó volt minden, nagyon vártam a versenyt, kicsit megijesztett, hogy 100 perc alatt kellett teljesíteni. Azt érzem, hogy jól volt megtervezve minden, hogy kellett előtte a futás, mint bemelegítés, a gimnasztika, hogy átmozgassam magam rendesen, hogy fél órával a rajt előtt még megettem egy banánt, hogy volt nálam plusz víz…. Én ezt a 14 km-t végig futottam, és ez nekem most akkora löketet ad, hogy azt el sem tudom mondani.
baratrunning.com 