Month: szeptember 2021
Berlin Maraton – Juhász Erika beszámoló
BMW Berlin Maraton 2021 – 6 éves futó múltam megkoronázása.
Abbott World Marathon Majors teljesítése a hosszútávú célom, ami egy 6 maratonból álló versenysorozat:
Chicago, New York, Boston, Tokyo, Berlin, London. Ha ezeket teljesítem, akkor kaphatok egy összefogó érmet, ami hatalmas eredmény lenne.
Ezért a célért már 2x lefutottam a new york-it, a chicagóit, és vasárnap a berlinit.
Ezekre a versenyekre lottósorsolás útján lehet megszerezni a nevezési jogot. Decemberben küldték a hírt Berlinből, hogy sikerült, de a covid miatt nagyon reménytelennek és távolinak tűnt. Nem is nagyon foglalkoztam vele, mert nem bíztam benne, hogy megtartják. Átiratni következő évre a nevezést magát nem lehetett, csak a kisorsolt nevezési jogot, ezért úgy döntöttem egy hónappal a verseny előtt csak bele vágok.
Szállás, repülőjegy… volt tennivaló, majd eljött a hétvége, tele izgalmakkal, mert az én rajtidőm 10.30 lett, ami kétségessé tette, hogy el tudjuk-e érni a hazafelé tartó repülőt.
A rajt időpont jó oldalát nézve, így vasárnap reggel nem kellett korán kelni, elég volt ébredés után összecsomagolni és eljutni a versenyközpontba. Berlinben szigorúan mindenhol maszkban lehet közlekedni, és rajtolni is.
Utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy rövidben futok, elég a rövid nadrág, és a trikó, valamint viszem
a futómellényem is, egy-egy flaskával. Nagyon jó döntés volt. Hirtelen nagyon meleg lett. Sokan lettek
rosszul, jött-ment a mentő ,és a táv második felében látványosan lelassult a mezőny tempója, ennyi sétáló maratonistát még nem láttam.
Rajt előtt narancslé, banán és induljunk már!!!
Elindultunk, kerülgettem a többieket, próbáltam haladni kisebb-nagyobb sikerrel. Úgy éreztem jó lesz ez a mai futás. Gyerünk, gyerünk.
A célom a 6 perces tempó tartása volt, de az első 10 km-nél már 4 perc előnyöm volt, a mentális 100 Ft-os pedig még teljesen egyben, sőt! Úgy gondoltam ha 10 km-enként lassulok 1-1 percet, akkor is kitart az előny. De szinte egyenletes tempóval futottam végig a távot. 30 km-nél sem volt fal, de még függöny
sem.
A félmaratoni részidőm 1:57:04 lett, ekkor már éreztem, hogy meglehet a tegnap esti óvatos gondolat, hogy megpróbálom az 5 évvel ezelőtti első maratoni eredményem túlszárnyalni, ami 3:59 lett és azóta nem sikerült 4 óra alá behúzni műtétek előtt és után sem.
A saját frissítésem mellé többször vettem el vizet a frissítőpontokon is. Izót 1x akartam, de forró vízből volt, mint a friss tea, na azt inkább nem, így maradt a víz.
Nem vártam, hogy ennyi szurkoló lesz kint és olvassák a rajtszámról a neveket, kiabálják, pacsiznak mint New Yorkban, tisztára ott éreztem magam, csak Patrik fima nem futott mellettem és nem volt kivel beszélgetni.
30 km-hez 2:47:51-gyel értem, majd 40 km-nél 3:44:13-at mutatott az óra. Itt már nem igen lehetett volna elrontani, de azért belehúztam és így a két utolsó kilométer lett a leggyorsabb.
És cél, bent vagyok! Legyőztem önmagam, rettentő büszke voltam és vagyok.
Újabb cél, amit elértem és van még….
Szép ajándék edzők napjára Gabinak, ráadásul kényelmesen elértük a repülőt is.
Másnap már dolgoztam és észre sem vettem a mozgásomon, hogy mi volt előző nap!
Mi lett volna, csak lefutottam egy szuper maratont!
Hála és köszönet a sok üzenetért, izgulásért!!
3.56.02 a hivatalos eredményem, amivel Bostonra nagy eséllyel tudok kvalifikálni novemberben. Boldogság van.
Szőlőskör 50 km – Evetovics Milán, beszámoló
A verseny előtti héten jó futásaim voltak, így jó érzésekkel mentem neki a versenynek.
Szombaton korai kelés (4-kor), relatív kevés alvás ~5 óra. Hamar eljön a rajt, előtte Hankával átbeszéltük a frissítést. Előzetesen szerettem volna egy 5 perces átlagtempót hozni (4:10-es 50 kilit). Nem vittem túlzásba, de folyamatos frissítést terveztem. Az előre tervezett frissítést végig betartottam.
Alapvetően nagyon élveztem a pályát és a versenyt, viszont úgy 20 kili után kezdtem rádöbbenni, hogy ez nem egy kis dimbes-dombos verseny, és hogy a 760 m szint az azért elég sok lesz az 50 kilire. Felfelé óvatosan tempóztam, a meredek részeken sétáltam, lefele próbáltam lazán és nem nagyon engedni. Pécsely után már tudtam, hogy vissza felé azért a 32 kili után is lesznek benne combos mászások. Ennek ellenére nem csüggedtem, hisz részben ezért is jöttem, hogy gyakoroljam ezt a szakaszt. A nap közben begyújtotta a kályhát és az árnyékos részek is fogytak Dörgicse után. Szerencsére ott volt egy frissítő, ahol kaptam jeget, amit be tudtam tenni a karomhoz és kellemesen hűtött. Rossz volt látni, ahogy megyek lefelé és megint lefelé meredeken, mert arra gondoltam, hogy ezt mind meg kell mászni visszafelé. Aztán igazából visszafelé nem is volt annyira szörnyű, mint elsőre gondoltam, egész hamar visszaértem Dörgicsére és onnan már csak 1 nagyobb mászás volt hátra.
38 kiliig tudtam tartani az 5 perces átlagot. Eddigre azért a combjaim kezdtek beállni a sok fel majd le futástól. Az utolsó nagy mászás előtt már bele-bele sétáltam, a nem annyira meredek emelkedőn is. Aztán Vászolyon 41,5-nél vártak Hankáék, megkaptam az utolsó adag frissítésemet és kaptam egy nagy jégdarabot a frissítőasztalról, amivel mindenhol átkenegettem magam, hogy felfrissüljek egy kicsit.
3:36 lett a maratonom 6 percre az előre tervezett 5 perces átlagtól. Tudtam, hogy innen már nagy mászások nem lesznek, csak “be kell gurulni a célba”. Az utolsó nagy hegyről (Kakas domb) való leereszkedés már igencsak betett a combfeszítőknek. Csak a combjaim voltak beállva elég rendesen és a futómozgásom ettől eléggé rendezetlenné vált, ezen a kaja sem segített. Próbáltam bele-bele sétálni, hátha javul valamit, de mivel nem igazán jött rendbe, így maradtam az egyenletes tempózásnál. Szerencsére elég hamar leküzdöttem az utolsó 3 kilit is. 4:23-mal értem a célba.
Ha az 5 perces tempóért jöttem volna, akkor nyilván csalódott lennék, de ez csak olyan másodlagos célnak fogalmaztam meg. Elsődlegesen egy jó futás és a Pécsely-Akali szakasz gyakorlása volt a cél, valamint hogy a versenyrutinom is jobban visszajöjjön, hogy tudjam mit hogyan kell kezelni, hogy jobban felismerjem majd a testem jelzéseit. Ezeket mind teljesítettem (szerintem), az elejét talán kicsit elfutottam, de így legalább tudom milyen tempót fogok tudni felvállalni azon a szakaszon, és tudom, hogy mennyit/hogy szabad futnom ezen a szakaszon. Ezek mellett, meg mindezzel a szerencsétlenkedéssel, és a végén a belassulással is 3 percet javítottam az eddigi 50 kilométeren (4:26-ról), egy ilyen pályán, ilyen melegben.
baratrunning.com 