aranyköpés

Beszámoló-szüret

Posted on Updated on

Friss gyűjtés a beszámolókból.
Jó szórakozást!

  • Próbáltam tartani a tempót, de a végére már nem bírtam. Amúgy élveztem, de jobb lett volna megnézni mit is írtál pontosan.
  • A gyerek minden önbizalmamat lerombolta, mert folyamatosan azt kérdezte: nem tudsz gyorsabban jönni?
  • Új ellenségképet alakítottam ki magamnak. A fokozó maradhat, a váltogató monnyon le!
  • A frissítés jól sikerült, leszámítva, hogy az első püré ráment a nadrágomra, így 20 km-t úgy mentem, mintha lehánytam volna magam.
  • A híres, hírhedt fokozó. Előző nap, mikor írni akartam be az edzést, akkor akadtam meg mentálisan, hogy biztos ezt akarta írni a Gabi? Biztos, hogy nekem akarta ezt írni a Gabi?! Te jó ég az utolsó már a halálzónában van! Na, jól van, majd meglátjuk, hogy túlélem-e.
  • Tudom hogy pihenőhét, tudom hogy nem erről kellett volna szólnia ennek az edzésnek, de, de, de… ne mondj semmit, pakolom magamra a címkéket: #amatőr#forrófejű#nemgondolkodik, meg csupa ilyesmi.
  • Állati volt. De nem ám fürge nyúl, vagy szökkenő szarvas. Nem. Dagadt madár!
  • Miután megittam a reggeli kávémat, hogy alaposan megfontolt döntést hozhassak, úgy döntöttem, hogy visszafekszem
  • Ja, amúgy kinyírtad a kutyámat. Vasárnap reggelre sántikált. Neki is sok volt a táv!
  • Matekozzunk: ha szopóhét mértékegysége bazmeg/kilométer (bm/km). Akkor ez a futás kb 1500 bm/km – átváltva 1,5 kilobazmeg/km
  • Vendégeink jöttek. Miattuk nem mentem ma futni…mivel nem ismered őket, nem féltem az életüket…
  • Igazából nem viselt meg, de a hivatalos verzió az, hogy rettenetesen kikészültem és meg akartál ölni
  • A karjaimat éreztem fáradtnak főleg futás közben, ahogy kalimpáltam
  • A másfél kilométeren két kocsma volt nyitva, nem mentem be!
  • Történt egy kis malőr, az ötödik sorozat elején egyszer csak orvul elém ugrott a margitszigeti rekortánon egy toboz.
  • Tudod mennyire szeretem a fokozót. Olyan mint egy friss citrom karika amit egy téglára kötnek és pofon vágnak vele
  • Aggódok a jövő hét miatt. Annyi jót írtam a futásaimról, hogy valószínűleg bátorításnak veszed egy jó combos szívatáshoz.
  • Bár most nehéz hét jön, nem tudom, kész vagyok-e rá.  Lehet könnyebb nehezet kérni?
  • Én nagyon friss hús vagyok, szóval elsőre még ne káromkodj nekem fartlek és egyéb szakszavakkal. Én is tudnám mondani, hogy termolumineszcencia”
  • Amikor megnézem a strava-n az eredményt, akkor boldogság, ha látom, hogy adattal is alá van támasztva a szenvedés.
  • Imádom ezt az órát, mert gyorsabb tempót és alacsonyabb pulzust mutat:-)
  • Nyújtok és hengerezek éjjel-nappal (kivéve éjjel, mert akkor alszom)
  • Most akkor megpróbálom azt, hogy a beszámoló végén Te is úgy érezd, hogy az edzések felcserélése valamint a távon való „minimális” változtatás igazából a Te ötleted is lehetne.
  • Na a mai futást nem tudtam hová tenni, azt hittem elírtad és bíztam benne, hogy korrigálod, de ma rá jöttem nem vicceltél.
  • Durva felismerés: a 2 p sokkal több, mint az 1.
  • Kihagytam a váltogatót is, mert vendégeket várunk, a többiek meg elmentek úszni. Nem baj, ha nem érted az összefüggést.
  • Ez volt a vicces futásom, amikor eltévedtem.  Pedig, ha megnézed, nem túl bonyolult útvonalon haladtam, de valahogy mégis elbasztam.  Aztán amikor azt gondoltam, hogy tudom hol vagyok, akkor kiderült, hogy nem ott vagyok, majd aztán ezt még 3x játszottam el és végül valóban leesett, hogy hol vagyok, de akkor meg azt nem értettem, hogyan jutottam oda. Valószínűleg azért tévedtem el, mert azon elmélkedtem, hogy nem gondoltam, hogy én ezt meg tudom futni. És, hogy magamtól nem mennék el ilyet futni.”
  • Nem kérek bocsánatot a 151-es MAX miatt, elfogadom a hibáimat, remélem Te is
  • Tartottam ettől az edzéstől, de végül ment rendben, bár a fokozó végére szétesett a mozgásom és színes karikákat is láttam.
  • Ez volt az a nap, amikor az érzések és a számok tökéletes harmóniában voltak: minden szar volt.
  • Megvolt, szarul ment, de jólesett (az ellentét feloldását rád bízom )
  • Hajnalban ónos eső volt, de mit nekem. Igazából ilyen csúszós láthatatlan takony volt az úton. A csúszásgátló erre semmit nem ér, pedig végig a kezemben volt.
  • Jó ez a 200 m, mert lehet erőt beosztani, nem az van, hogy elindulok, meghalok, és már jöhetek le. Kétszer annyi idő alatt kell meghalni, ez nem kis előrelátást igényel.
  • Elmentem gerincjógára. Egy szadista gyógytornász tartja, már ajánlottam X-nek is.
  • Minden egyes lépését annyira kibaszottul gyűlöltem, mint egy macska a fürdetést, vagy talán még annál sokkal jobban, mintha a macskának fürdetés után brokkolit kéne rágcsálnia spenóttal.”
  • Mentálisan minden rendben, néha aggódok, hogy ez mennyire normális így
  • Még az jutott eszembe, hogy ha a fejemhez nyomnának egy pisztolyt, akkor talán nem, de ha pl. felajánlanának egy kellemes estét Claudia Schifferrel, akkor azért rábeszélhető lennék még egy körre.
  • Az egyetlen sókapszulám pont a számból esett ki még mielőtt le tudtam volna nyelni, bár dekáztam még vele kettőt, de nem sikerült megszelidíteni és meglépett.
  • Semmi nem úgy sikerült, mint ahogy leírtad. Új órám van, és kicsit megzavar, hogy három gomb van rajta.
  • Ezekkel a két hetes beszámolókkal eléggé megküzdök. Szóval az van, hogy a fősuli/egyetem ideje alatt sok mindent használtam, ami a hosszútávú memóriám romlását eredményezte… az első hetet ezzel rövidre is zárnám.
  • A fejem ronda, de az nem gátol a futásban:-)
  • Minden előtt jelezni szeretném, hogy most már értem, hogy nem költői túlzás az oralizálás a Fb csoportban. Mikor kinyitottam a hetit, azt hittem hülyéskedsz. Aztán arra gondoltam, hogy én állat, kellett nekem azon gondolkodnom, hogy az RPE táblázat egyik végét még sosem használtam. Egyszerűsítek: hibátlan volt az életem e nélkül a tudás nélkül.
  • Ez után a hét után úgy vélem, nem lenne túlságosan tisztességtelen ajánlat, ha meghívnálak egy kellemes időutazásra, amelynek keretében észrevétlenül átugranánk a tövigbekapós hetet és hirtelen rátérnénk a lazulásra. Ez lenne a mi kis titkunk. #fluxuskondenzátor. Nos?

Beszámoló-szüret :-)

Posted on

Jó szórakozást:-)

 

  • Kicsit fáj a derekam, bedurrant az egyik ujjam, és felnyársaltam a lábam egy bokorcsonkba, amúgy jól vagyok
  • Mondjuk ez a hárshegyi kör nagyon elbaszott. Több benne az emelkedő, mint a lejtő… Egy körben!”
  • Az állóképességem meglehetősen illékony, ha levegő éri, volt-nincs
  • 10 km után azt gondoltam, hogy hazamegyek, úgyis tudjuk, hogy tudok 20 km-t futni, ezt most minek erőltessem?
  • Eljött a hét legnehezebb napja, a beszámoló írása.
  • A hét a Spartathlon jegyében telt: egyrészt a nemalvást gyakoroltam, másrészt a hullafáradtan elindulást és futást.
  • A gyors szakaszon egyszer egy kicsit lassítani is kellett, mert 3 kacsa totyogott át előttem a futópályán.
  • Csak akkor vettem észre, mennyire kinyírtam magam, amikor végeztem és utána lerogytam a lépcsőre és utána 5 percig csak figyeltem bambán magam elé, mert próbáltam kitalálni, hogy ez a forró izzadtság a fejemen az infarktus jele vagy sem. Amúgy jó volt.
  • Fájó, kiszáradt torokkal kb olyan volt futni, mintha lenyeltem volna egy süncsaládot (sok kis sünigyerekkel). Meg amúgy sem mertem már rendesen futni, nehogy valami bajom legyen, nagyon szomjas voltam (de direkt élén színű pólót vettem fel, hogy ha árokba borulok, könnyebben megtaláljanak)
  • Jó edzés volt, de szerencsére a jövő heti, verseny előtti programba már nem fér bele egy ilyen, ugye?
  • Közelítsük meg pozitívan és fogalmazzunk egy trendi fordulattal: a 6 perces az új 5 perces!
  • Azt álmodtam, hogy 6 km könnyű futást kaptam, benne 3 km kifejezetten alacsony pulzussal. Menjek ki így, vagy olvassam el az e-mailemet?
  • Jól ment, nem volt gondom. Illetve csak egy tehervonat ami pont a gyors részbe esett. Hiába törekedtem, meg kellett várjam, amíg elmegy.
  • Lefutottam. Vagyis inkább lefutottam vazze! Pont olyan szívás mint gondoltam.:-) Amúgy minden okésan ment, ha a szadomazo énemet kérdezed akkor tök jó volt:-)
  • Úgy éreztem magam, mint egy bálna, akit kiemeltek a vízből és a farokuszonyán kellett volna futnia.
  • Későn jutottam a futáshoz. Vásárolni kellett menni. Szerintem a “cipővásárlás feleséggel” művelet pótolja azt a pár száz méter hiányt
  • Nem hittem volna korábban, hogy azt fogom mondani 10×100 domb futásra, hogy örülök neki, de a múlt heti 20×100 domb után tényleg örültem, hogy csak ennyi
  • Csak mondom, hogy matekból egyébként irtó béna vagyok, viszont ennyi számot az egyetem óta nem láttam egy táblázatban, mint amennyi a heti edzéstervben van.
  • Végig csináltam. Utána már jó volt. A zuhany alatt.
  • Úgy terveztem, hogy viszek magammal 3 gélt de a Gu honlapján találtam egy gél számolót, amit a 3:30-4:00-as maratonra 5 gélt javasolt, így vittem 4-et.
  • Esküszöm, hogy véletlen volt, az egyik fiamat kísértem volna végig, de bekeveredtem a felnőtt mezőny rajtjába, onnan meg már nem volt megállás.
  • 4 gyors kilit mentem, abból csak az első három volt szándékos, a negyediket nem vettem észre
  • Azért az nagyon goniság az időjárástól, hogy tavasszal is úgy jött a meleg, hogy egyik napról a másikra 10 fok különbség volt. Most ugyanez van: vasárnap rövidnadrágban és ujjatlanban futottam, hétfőn meg hosszúnadrág, hosszúujjú..:((( Ezt csak azért írom, mert gondolom nálad nincs ablak, és soha nem mész ki a házból
  • Találkoztam vaddisznókkal, ott egy picit belassítottam, hogy ne nézzenek hülyének 🙂
  • Mondjuk kíváncsi vagyok mikorra tanulod meg a megállókat és a hozzájuk tartozó kilométereket, mert most nem kellene magyarázkodnom miért tértem el az edzéstervtől.
  • Anyukám nordic walking botját is lenyúltam, gondoltam kipróbálom milyen botlani.
  • Volt szél, de futás közben nem volt zavaró, csak 1-2 nyitottabb résznél pakolt arrébb
  • Pont az útvonalamon kocogott roppant céltudatosan valami nagy állat. Kutya lehetett, de nagyon nagy, vagy shetlandi póni, de ez valószínűtlen. Nem mentem közelebb, hogy kiderüljön. Visszafordultam inkább arra, ahonnan jöttem. Ezután viszonylag eseménytelenül haladtam, majd szembenézett velem egy barátságos vaddisznó. Négy méterre volt tőlem, valamin nagyon csámcsogott. Megfordultam, de aztán pár száz méterrel később úgy gondoltam, biztosan elment már, és akkor visszafutottam az eredeti terv szerint, hangosan halihózva. Hallottam, hogy csörtet a bokorban, de szerencsére nem akart újra találkozni. Aztán láttam még egy nyuszit is, cuki volt, barna színű, ami szokatlan a mezei nyulaknál. Ennek megfelelően jól szórakoztam, és a pulzusomat is egész jól sikerült tartani. Ja, nem buliztam előző este, és tudatmódosító szereket sem fogyasztottam!
  • A táv 42 km, jó lenne, hogy ha eltudnék indulni, mint edzés. De tudom, hogy akkor pihenős hét van, de valahogyan intézd el…
  • Amikor megláttam a tervet, azért egy laza “húbaz+, Gabi még akar ölni” kicsúszott hajnalban a számom, de túléltem mégis
  • Pont a repülők közben két telefonbeszélgetést is le kellett bonyolítanom, ez kicsit bosszantott
  • Nem volt kedvem, aztán meg akkor már 60 percnél jártam és azért se álltam meg, pedig legszívesebben vettem volna egy kávét. De ha vettem volna, akkor vettem volna egy sütit is, úgyhogy inkább futottam tovább
  • Kicsit sok a rizsa, ígérem visszafogom magam a szövegeléssel. ugorj részeket nyugodtan
  • Csak 10-kor tudtam elindulni, ez alapján kb 10.10 kor már a kifogásokat kerestem, miért kellene nekem visszafordulni
  • Végre leültem, kevertem egy rozéfröccsöt és beszámolok. Elég nagy fröccsöt sikerült csinálni.
  • Volt egy miniszünet az első 3km-ben, mert át kellett kísérnem egy nagy hőscincért az úton. Megállítottam a bringásokat is
  • Nem tudom, minek hívják az edzőtábor utáni szopóhetet, legyen mondjuk nagyonnagyszopó
  • Úgy gondoltam, hogy a lassúbb tempóhoz az a kis többlet km befér még a regeneráló hétre is, remélem szerinted is.
  • Kész, végem, belehaltam. Béke poraimra. Ez a mai futásom tömör, ám a valóságot híven tükröző beszámolója.
  • A pulzusom önálló életre kelt, s úgy táncolt ahogy éppen a kedve tartotta…én meg csöndben követtem. Így romantikáztunk a derengő nap fényében.
  • Rájöttem, hogy igazából elfelejtettem gyorsan futni, és újra kell tanulni majd ezt a mozgást. Sajnos haza is értem, mire erre rájöttem, úgyhogy nem tudtam jobban gyakorolgatni.
  • Bocs a késői beszámolóért, a mai nap eléggé elcsúszott. Cserébe elárulom mit főztem, hátha kompenzálja 🙂 A leves mogyoróvajas sütőtökleves volt, a főétel rozmaringos-tárkonyos csirke krumpli-répa-póréhagyma-zellerszár körettel, desszertet meg nem csináltam, viszont sütöttem a jövő heti reggelikre hajdina, rizs és mandulalisztből aszalt gyümölcsökkel ilyen izéket. Ha bármelyiknek érdekel a receptje, akkor elküldöm.
  • A végén volt egy Már-vége-a-távnak-de-még-nem-otthon-vagy-fuss-tovább mentális tréning
  • Félálomban futottam, nem is igazán tudom, hogy mi történt az 5 km alatt. Még jó, hogy nem dőltem le az út szélére a fűbe egy kicsit szunyálni.
  • Máskor szólj, ha ki szeretnél nyírni és inkább választok: kés, kötél vagy pisztoly, de kérlek ne a futás legyen mert azt szeretem.
  • Röviden összefoglalva: nem szar, de a jó azért nem ilyen.
  • Olyan vagyok, mint valami agility-s kutya, boldog vagyok ha kapok feladatokat.
  • Következő életemben közjegyző leszek és a makramézás lesz a hobbim. Kb. ennyi mondanivalóm van a hétről
  • DIREKT nem álltam meg inni a tempósban. Gondoltam, legfeljebb a te lelkeden száradok.
  • Ha valaki megkérdezné, mit szeretek a futásban, ez az edzés nem szerepelne az első negyvenezer példa között.
  • Véletlenül magamra nyomtam a fél hydrogélt ami rám száradt a melegben, ezért elkezdtem lenyalogatni a kezemről. Tök finom a sós cola.

 

Gizionok

Posted on

Idézetek beszámolókból, jó szórakozást!

Hát az úgy volt, hogy délelőtt beugrott a kosárba egy tök szép futónaci és amikor X mondta, hogy megy futni és kérdezte, hogy van-e kedvem, akkor eszembe jutott a parlagon heverő tök szép új futónaci… Gyakorlatilag az futott helyettem, én csak belebújtam.

Jó hírem van, kezdek megbarátkozni a meleggel 🙂 >> ezt még a hét elején írtam: utólagos korrekció : nem, nem szeretem a meleget mégsem.

Az egy perc pihenő nem túl sok… Lekocogtam, le ne merevedjek. 2 perc jobban tetszene. Vagy 3. Esetleg 4.

Ne kímélj (de-de!!!! sikítja a másik énem)

Megvagyok a heti adaggal. Objektív információk következnek a levél elején, szubjektívek a végén. Utóbbi elolvasása fakultatív. 🙂

Be kell valljam, amikor kedd hajnali 5-kor megláttam a kontaktlencse nélkül is jól látható heti adagot, kiesett a kezemből a telefon is :D:D:D és vissza is feküdtem.

Ma megcsináltam a vasárnapi 40-50 perc könnyű kocogást 37 perc alatt!! Kirobbanó a formám!

Mikor el tudtam volna indulni futni, elkezdett esni, így inkább elmentem fodrászhoz, meg vettem két nagyon szép és akciós fülbevalót.

Volt 6 km futás és sok nyújtás, sokszorosa a korábbiaknak, amelyek nem nullák azért 🙂

Ma végre futottam is, már amennyiben futásként definiáljuk azt, amikor az ember futócipőben edzés céllal helyváltoztatást végez. Egy-két alkalommal buszhoz siető nyugdíjasok előztek le.

A héten annyit változtattam, hogy a megadott pulzusintervallumnak nem a felső részén igyekeztem végigcsinálni az edzést, mert kemény gyerek vagyok, hanem a közepén próbáltam maradni, mert okosabb akarok lenni, mint kemény 🙂

Hideg fuvallatot éreztem a gerincem mentén… túl sok szám túl rövid szövegben. Jesszus.

A szerelem erős kötés. De szőrszálakba ragadt Leukoplast a mellbimbón még erősebb. 🙂 #anőknemérthetik #pasidolog

A szombati futás olyan volt, mint az uncsi szex: “csukjuk be a szemünket és essünk túl rajta”.

3 km környékén éreztem, hogy a vádlim feszül, de aztán ez elmúlt, mert nem vettem észre.

A táv oké volt mindig, a pulzus meg hümm.

A tavasz biztos jelei: a futáson frissítettem bogárral, és a hét közben már kurjongattak utánam a Szabi hídon ücsörgő/söröző brit turisták.

Csak 10k-t csináltam, mert vinni kellett a nyulakat oltásra. (Van adatbázisod a felmerült és az elfogadható kifogásokról?)

Nem tudom eldönteni, hogy a Polar szervizbe, vagy kardiológushoz kellene sürgősen ellátogatni.

A hülyeséget próbálom majd csökkenteni a jövőben, csak az elején általában jó ötletnek tűnik 🙂

Szerintem csapassuk, ütni kell a lovat, vagy húz, vagy megdöglik.

Full hátizsák is rajtam volt, Szilvi könyve egész jól beleállt a hátamba motivációnak 😀

Jól ment, de moziba mentünk, ezért le kellett rövidíteni.

A levezető legvégén megbotlottam, és úgy csináltam, mint Maradona ’86-ban, a belgák elleni második gólja után, biztos megvan, csak az üdvözült mosolya nélkül.” https://www.youtube.com/watch?v=0E9qCaoEgl8

A folyadék bevitelem nagy részét itt a kókusz, puncs és curacao tette ki. Gondolom az nem számít magas ásványi anyag tartalmú italnak. 🙂

Érzem én, hogy valószínűleg nem én leszek a legeredményesebb tanítványod, ezért igyekszem legalább az egyik legkedvesebb lenni.

Várom a következő hetet! (rettegve, de várom :D)

Nem panasznak szántam a beszámolómat, csak megemlékeztem a nehézségeimről.

Feladatos móka. Jól elvoltam:D Azt nem mondom, hogy vidám gyermeki mosollyal toltam a repülőket, mint kiskoromban a játék utasszállítót a játszószőnyegen, de csak megvolt.

Köszi a dicséretet 🙂 Viszont úgy tűnik, egyértelműen nem akarod, hogy Gizion legyek, csak nem akarod mondani, inkább megpróbálsz eltenni láb alól… Ez is egy módszer. 🙂 Majd kedden megírom mire mentél vele 😀

Küldj lécci egy picit brutálisabb hetet, hogy érezzem a törődést és felemeljem a seggem

Ha esetleg nem élném túl, majd szólok valakinek a családból, hogy értesítsen miért nem megy a beszámoló 🙂

40 perc erős lett belőle, mert hirtelen jött egy hegy. 🙂

Elmentünk egy vegán kínaiba, és ugyan vetettem keresztet, mielőtt megettem volna az ebédet, és végül is túléltem, de végig úgy éreztem futásnál, hogy az Alien most akar belőlem kiszabadulni.

Falmászás. awwwww kár, hogy elképesztően gyenge vagyok és még annál is jobban tériszonyom van

Gyűlöltem minden egyes lépést… cserébe a szenvedésekért egy fagyival enyhítettem az önsajnálatomon (3 gombóc, édes tölcsérben)

A futáson azon gondolkoztam elég sokat, hogy ez az út annyira király, hogy kellene ide félmaratont szervezni. A szponzorációs és marketing tervem valahol a 10 km körül már elég jól állt, a 14-re azt is kitaláltam, hogy az önkorit hogyan pitchelem. Szerencsére okos marketinges vagyok és piackutatással kezdtem a munkát – mint kiderült 20 éve van egy ilyen verseny 😀

Egy Speedcross olyan, mint a nagydarab ukrán haver. Ritkán van rá igazán szükség, de ha igen akkor marha jól jön.

Próbáltam a tempót fokozni és a pulzust csak arra használtam, hogy tudjam mikor is kellene elkezdenem aggódnom az életemért…nagy megkönnyebbülés volt, hogy túléltem.

Nem panaszképp mondom, igyekszem megcsinálni, ha szerinted fontos, csak rossz, hogy nem sikerül. Amúgy ilyenkor is élvezem azért a futást (a feladattól eltekintve), szóval ne zavartasd magad, frusztrálj csak nyugodtan, ha muszáj.

Az érzés amikor azt hitted végre pihenőhét jön, és reggel félálomban, mit sem sejtve kinyitod a levelet és egy nagyszopó hét vár.

Sikerült egy maxot futni, remélem nem gond, így a pihenőhét alatt.

Jól ereztem magam a futás közben, és a lépcsőn meghúzott bokám sem fájt, így ezt meg sem említeném.

150 alá nehezen ment vissza, de szerintem mostanában erősebb itthon a kávé. (Új gép).

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, de folyamatosan beszélgetek veled magamban, sokszor jobb ha nem tudod, hogy mit 😉

Küldöm az összefoglalót, a végére már jól vagyok (spoiler)

Lassító-pulzus emelő körülmények a babakocsis futások során: piros lámpa, szembeszél, kekszet kérek, csokit kérek, csipcsipcsóka, inni kérek.

Unalmasan egyenletesen lement, mondanám, hogy meg se kottyant, de akkor meg vérszemet kapsz.

Próbáltam lépcsőzni, de valahol félúton megbotlottam, aztán jött a klasszikus mozdulatsor, amit az energiamegmaradás törvénye tesz kívülről nézve olyan viccessé. Végül nem szántottam fel arccal a lépcsőt, de megnéztem jó közelről. 🙂

A futózsák kb 70%-kal emeli azoknak a futóknak a számát, akik köszönnek futás közben (ennek mindig nagyon örülök!), és kb 100%-ra azoknak a nem futóknak a számát, akik úgy néznek rám mint egy ufóra, amikor futás után pl bevásárolok az ebédhez.