maraton
SPAR Budapest Maraton – Pápai László Stronc, beszámoló
Még mindig egy kis maraton, ami a beszámolókat illeti, ezúttal a Gizionok korelnökének, Stroncnak a beszámolója következik.
Csak hogy kontextusba helyezhessük az eredményét, Stronc 73 éves.
Volt már ennél jobb eredményem is, mégis eddigi legsikeresebb maratonom volt. Ezt meg kell magyaráznom miért gondolom így.
Tromsoban 3:56-ot hoztam ki, mégis 1 perccel kevesebb lett az idom. Azért mert ott nem futottam extra >400 métert és az útvonal sokkal jobb volt. Forditó nem volt, kevesebb induló, nem voltak szűk utak. A fordítókkal nem az a baj, hogy néhány másodpercet veszítünk a tömörödés miatt, hanem kiesek a tempóból, azt újra vissza kell venni.
Budapesten a néhány évvel ezelőttihez képest, amikor a Városligetből indultunk, nem volt ennyi forditó. Most a Margitszigeten például, amikor szembe is jöttek egy rövidebb távon, nagyon szűk volt az út.
A legjobb időm 2 éve volt a Normandy D-Day maratonon, ott A-ból B-be futottunk, tehát a cél nem ott volt mint a rajt. Se fordító, se fordulás, széles utak. Az időm 3:53, ez már életre szól.
A tavalyi budapesti maratonom 4:04:59 lett a mostani pedig 7 perccel és 2 másodperccel kevesebb. Ez óriási különbség. Mivel fiatalabb nem lettem, csak egyetlen okot tudok erre mondani, az edzések sikere. Szuper jók voltak a személyre szabott edzéstervek, nem csak úgy magamtól futkostam, ahogy gondoltam. Semmi más oka nem lehet, ezert sok-sok extra köszönet jár neked és nagyon örülök, hogy megkerestelek és tudsz velem is foglalkozni a sok fiatal Gizion mellett.
30 km korul egy fiatal hölgy szurkolótól kaptam egy „hajrá Gizion” szurkolást.
A másik, amire nagyon büszke vagyok, milyen jól sikerült tartanom a taktikámat. A szeptemberi félmaraton nagyon jól sikerült, a 8+8+5 taktikával, ezt megdupláztam és 16+16+10 lett belőle.
Az első 16-ot 5:45-es átlagra terveztem és az átlag erre a szakaszra pontosan 5:45 lett. A masodik 16-ra 5:35-re terveztem és 5:34 atlag jott ki. Az utolso 10-et 5:25-re, de ekkor már a szivemmel futok, ami még belefér. Erre az utolso 10-esre 5:24 jött ki. A rajtzónaban majdnem mellettem állt a két 4:00 óras iramfutó. Ahogy elindultunk km-ről km-re egyre jobban húztak el tőlem. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy követnem kell őket, különben nem lesz meg a 4 alatti idő. Ekkor bepattant az agyamba, hogy valamikor láttam, az iramfutók egyre lassuló tempóban futnak. Na ez nekem nem jó, így hagytam elmenni őket, gondolva majd valahol úgyis utolérem őket. Volt mikor mar legalább 400 méterrel előttem voltak, de nem idegeskedtem. Mentem a saját fokozatosan gyorsuló tempómban. *
Így is lett es 40 km előtt nem sokkal utolértem őket es úgy elmentem mellettük, mintha álltak volna. Na jó, kicsit túlzok, de az utolsó 2 km-t 4:58 és 4:48-ra futottam, ők pedig szerintem már közel járhattak a 6 perces tempóhoz.
Szóval nekem nem jó az iramfutókat követni, mert én szeretek lassabban kezdeni és fokozatosan gyorsulni.
Korosztályos 2. lettem a 27-ből (összesítésben 2385.). Egy kanadai lett az első.
Kiegészítések Gabitól:
*A 4 órás iramfutók egyenletesen lassuló tempóban futnak, ugyanis így van esély arra, hogy a legtöbb futónak segítsenek az útvonalon a jelenlétükkel.
A BSI maratoni iramfutó tempótáblázatait ITT találod.
Érdekesség, az egyik 4 órás iramfutó Gizion volt, Parragh Dániel, de korábbról nem ismerték egymást Stronccal:-)
Sajnos Danit a verseny során fellökték, és a 14. km-től törött karral vezette a 4 órás bolyt. Hatalmas tisztelet, hogy ennek ellenére sem állt ki, és számíthattak rá a 4 óráért indulók. Daninnak gyors felépülést és sok türelmet a rá váró gyógytornához.
Az esemény élő közvetítésében pont lehetett látni Stroncot rajtolni és célba érni is, így volt lehetőségem megemlíteni őt az élő adásban is:
https://www.youtube.com/watch?v=oPYDtGRliaw
55:45-56:26
4:53:43 – 4:53:56
A fotók az élő közvetítésből lettek kivágva.
Blaufränkischland-Maraton – Debnar Csilla, beszámoló
Indítom onnan a történetet, hogy március elején a férjemmel beneveztünk egy három órás jótékonysági futásra, amit elég jól sikerült teljesítenünk, korosztályos 2. helyen végeztünk a kategóriáinkban a 29 megtett kilométerünkkel. Ezen felbuzdulva írta Gabi, hogy akár maratonra is készülhetnénk ezzel az eredménnyel. Mire én, hogy igazából mindig is akartam, vágjunk bele! Ehhez persze heti négy futás minimum kellett, na meg a végén heti 50-60 kilométer. Az átállás a nagyobb terhelésre nem is ment könnyen, plusz az is nehézséget okoz, hogy van egy óvodás korú gyermekünk, aki néha finom betegségeket hurcol haza, és a munkám sem stresszmentes… így a felkészülés sajnos nem volt optimális, pont a legfontosabb utolsó szakaszban is kiesett két hét betegség miatt.
Eredetileg szeptember 27-ére terveztük a maratont (a Fertő-tó melletti Illmitzen, előszöri rendezés) de a kiesett hetek miatt végül úgy döntöttünk, keresünk egy másik versenyt. (Még szerencse, hogy ősszel elég sok van.) Gyorsan körbenéztem, milyen lehetőségek vannak a következő hetekben, plusz a családi logisztikát is gyorsan átszerveztük, és végül erre a versenyre esett a választás: Blaufränkischland Maraton – Deutschkreuz
Ez egy elég különleges verseny, nem is igazán verseny, inkább szórakozás 🙂
Összesen kb 100 induló volt maratoni távon, és nagyon sokan beöltözve indulnak (az oldalon vannak fent jó fotók és videók) Mi szinte egész végig egy banánnak öltözött pasit követtünk. (hihi) És ami a lényeg, és amire a verseny neve is utal (Blaufränkisch = kékfrankos) az indulásnál minden induló kap egy kis tarisznyát benne egy borospohárral, ugyanis a frissítő pontokon nem csak víz, banán meg egyebek vannak, hanem borkóstoló is! – Én ezt kicsit megszívtam, ugyanis fruktóz érzékeny vagyok, (a vörösbor garantáltan hasmenést okoz másnap), úgyhogy csak a férjem élvezte ezt a különleges frissítési lehetőséget 🙂 A táj meseszép, direkt a magyar határ mellett halad az útvonal, lankás borvidék, változatos, kicsit dombos. Láttunk állatokat is sokat, teheneket, bárányokat, lovakat, és egy szuper cuki pónit. Egyszóval jó hangulatban telt a verseny, kényelmes, egyenletes tempóval haladtunk.
Nem volt különösebb célidő a fejemben, a nem optimális felkészülés miatt sem, meg azért sem, mert tudtam, hogy több időt fogunk tölteni a frissítő pontokon a szokásosnál, de azért egy 4:30-4:40-es idővel nagyon boldog lettem volna. Ennek nagyjából megfelelően is haladtunk, a vége felé inkább a 4:40 tűnt reálisnak. A felkészülés alatt max. 27 km-ig jutottunk, és a 20 km feletti edzések a 20. km után már mindig nehezen mentek, úgyhogy izgultam is kicsit emiatt, de azért az tudtam, hogy a verseny az más. Így is volt, a mélypont csak 32. km-nél jött, ahol próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy már nem sok van hátra. De a 33.-ig kilométerig érzetre 2-3 km is eltelt, a 34.-ig még több, és így tovább.
Aztán jött egy nem kedvező fordulat: délután indultak túra távok is, amikre csak vicces csapatok neveznek, kizárólag beöltözve, és kizárólag minden frissítő ponton sok bort fogyasztva. A két táv egy ponton összeér, ahol az önkéntes hölgy minket tévedésből rossz irányba küldött, a banánnak öltözött fickóval egyetemben. Így feleslegesen tettünk meg egy 5 km-es kört… a férjem mondta is, hogy szerinte nem jó helyen vagyunk, de akkor már mindegy volt. Mire korrigálni tudtunk, már majdnem meg is volt a 42. km. Végül az útvonalról letérve odataláltunk a célhoz, de fejben kicsit szétestünk, a keresgélés miatt időt is vesztettünk, meg a végén a férjemnek már futni se volt így kedve…úgyhogy bekecmeregtünk a célba totál más irányból, boldogan, de kicsit morcosan. 5 óra egy perc a hivatalos időnk, de még ezzel is női 6. lettem 🙂 (a 16 indulóból)
Összességében azért jó kis verseny volt, az utolsó 5 km-t leszámítva nagyon jól éreztük magunkat! Jövőre lehet indulunk megint, és ha változatlan marad az útvonal, akkor majd tudni fogjuk merre kanyarodjunk 🙂
Másnap a sima fáradtságon kívül más bajom nem volt, nem fáj semmim, totál jól vagyok – a felkészítésért óriási hála és köszönet Gabinak!
UTBT, 1. kiadás :-)
Az Extreme Trail idén új versennyel jelentkezett, június 13-án először rendezte az UTBT-t, az ULTRA TOKAJ-BODROGKERESZTÚR-TARCAL aszfaltos versenyt.
A Tokaj hegyet megkerülő 21 km-es aszfaltos útvonalon 1, 2, 3 körös, azaz félmaratoni, maratoni és 63 kilométeres távokat lehetett teljesíteni.
A Gizionok mindhárom távon részt vettek:
félmaraton – Korányi Balázs, Dr. Polonkai Éva
maraton – Gyurcsán Gábor
63 km – Evetovics Milán, Parragh Dániel
Szuper élmény volt, köszönjük a szíves látást, jövünk jövőre is!
- 1
- 2
- …
- 30
- Következő →
