maraton

Privát VTM+az apró – Cseke Betti beszámoló

Posted on Updated on

Idén az UTH minitávján, a Visegrád trail-en (29 km, 1200 m szinttel) indultam volna, ha nincs covid. De elmaradt, így az volt a terv, hogy majd privátban lefutom. De aztán azon kaptam magam, hogy a Vértes Terepmaratont nézegetem, ami 39 km, 1000 m szinttel.  Ugyan 10 km-rel több, mint a Visegrád trail, és még sosem futottam ennyit, de a szint nem is olyan sok. Pont nekem való.

Gabi először inkább a Visegrád trailt “erőltette”, mondván nagy ugrás lenne nekem az a +10 km, de rábeszéltem, hogy legyen a VTM, hiszen heti átlag 50 km-eket futok, jól mennek az edzések, erősnek érzem magam. Viszont nem május végén, hanem kb. egy hónappal későbbre terveztem, amikor már a gyerekeket le tudjuk adni nagyszülőknek pár napra. Gabi rábólintott. Nagyon örültem. Kb. ez idő tájt  (máricius vége-április eleje) derült ki, hogy a záróvizsgám (gyógymasszőri) időpontjai augusztus közepére esnek, tehát a tanulást és a futást jól össze kell hangolni majd. De most a fókusz a futáson lesz június 18-ig. Ez lett a céldátum, ráadásul aznap lesz a 10. házassági évfordulónk is, pénteki nap, olyankor Bazsi nem dolgozik, azt mondta, szívesen elkísér, neki ez egy jó edzés a júliusi ultrájára, mellesleg kettesben lehetünk az évfordulónkon, az erdőben, amit mindketten nagyon szeretünk. 🙂

Az edzések tényleg jól mentek, többször edzettem Anikóval terepen, egyszer felmentünk a libegő trail útvonalára, akkor 24 km-be tettem majdnem 900 m szintet, és iszonyatosan élveztem. Ekkor kezdtem azon agyalni, hogy ezt a VTM-et fel kéne kerekíteni 42,2-re, mivel még sosem futottam maratont. Gabinak még nem szóltam a tervről. 😀

Közben május végén nagyon felsűrűsödtek a programok, teendők, sok munkám is lett, mellette nyomasztott a rengeteg tanulnivaló, a gyerekek mindenféle dolgai, évvégi hajtás, programok, ide menni, oda menni, millió intéznivaló…. Közben kiderült – több hét utánajárás végén, hogy vesekövem van. Fájt az oldalam, voltak apró görcseim, és mellé félelmek. Amikor kiderült, hogy ez vesekő,  60+ km-es futóhetem volt, aminek a végére eltűnt a vesekő, szerencsére kb. észrevétlenül távozott. Ettől megkönnyebbültem nagyon. Úgy gondoltam, nincs már akadály a maraton előtt.  

Végül mégis annyira sok lett minden, hogy a maraton előtti héten a 4 edzésből csak hármat futottam le, pont a hétvégi hosszút hagytam ki. Már csak kb. 5 órákat aludtam, nem volt időm töltődni sehogy, a futást már kényszernek éreztem, és ekkor meghívtak a barátaink magukhoz egy hétvégére. Na akkor tudtam, hogy a hosszú futásnak lőttek, mert még szombat reggel sem tudom lefutni, hisz a kislányunk leendő osztályával megyünk ismerkedős kirándulásra, délelőtt, onnan egyből a barátainkhoz és ott is alszunk. Ha nagyon akartam volna belezsúfolhattam volna a péntekbe, vagy a szombat hajnalba, de már nem akartam. Úgy éreztem többet árt, mint használ, ha én most erőltetem ezt a futást. Inkább pihenek a hétvégén. 

Végül eljött a maraton hete. Arra a hétre már csak egy 9 km-es és egy átmozgató 20 perces futás volt. Kedden vége lett a sulinak, másnap reggel levittem a gyerekeket vidékre a szüleimhez, ahol 1 órát sem töltöttem és jöttem haza. Dolgoztam még kicsit, csütörtökön is, aztán délutántól már a teljes fókusz a a futáson volt. Ekkor kezdtem izgulni. Írtam is Gabinak, hogy parázom, meg a kánikula miatt is aggódtam, de mivel reggel 6-os rajtot terveztünk, reméltem, hogy 25 foknál több nem lesz az erdőben. Legalábbis a táv első felében.

4:30-kor keltünk és kb. 6-ra értünk Szárra, 6:10-kor rajtoltunk. Mivel ez nem egy verseny volt, frissítőpontok nem voltak. Megnéztük, hogy Várgesztesnél, kb 22 km-nél lesz csak kút. Illetve térkép szerint lett volna még forrás, de azokat nem találtuk, meg…. tudtuk, hogy Várgesztesig vinnünk kell annyi innivalót, hogy elég legyen. De mi a táv elejébe raktuk bele a +2-3 km-t, hogy meglegyen a maraton, így a kút 25 km-nél várt csak. Összesen 4 liter folyadékkal indultunk el ketten, amivel éppen hogy kihúztuk 25 km-ig, amit bő 3 óra alatt tettünk meg.  

A táv félmaratonig kb. eseménytelenül telt, találkoztunk őzzel, nyuszikkal, Bazsi néha előrement, fotózott, bevárt engem. Beszélgettünk is, az emelkedőket az elején is inkább megmásztam mint futottam, tartalékoltam az erőmet. A félmaratoni távot 2 és fél óra alatt értük el, aminek nagyon örültem. Ideáig minden könnyen ment, két gél és kb 2 liter folyadék volt bennem . Aztán 25-ig kicsit szenvedtem, mert már nagyon vártam azt a kutat. Volt mit inni még, csak már nagyon vágytam a hűtést, és hogy hideg legyen az innivaló! Végre beértünk Várgesztesre. A kútnál elég sokat büféztünk, mosakodás, sapka  áztatás, összes kulacs megtöltése, Bazsi keverte az izókat. Egy nénike jött a kútra locsoló kannát tölteni, mondta nekünk, hogy “na ma is nagyon meleg napunk lesz!”, mondtuk, hogy már most is nagyon meleg van….ha tudta volna, hogy mi már 3 órája futunk és még legalább 2 visszavan….:)

Innentől újult erővel, felfrissülve mentünk tovább. Az erdő csodás volt, lenyűgözött, mint mindig, az emelkedőkön tudtam nézelődni, élveztem az egész futást, úgy ahogy van! 4 óra alatt meglett 31 km, aminél még sosem futottam többet, innentől már minden lépés rekord. Viszont kb. 29-30 km-nél a lefeléken elkezdett jelezgetni a bal térdem külső része. Ajajj, IT szalag lesz az, gondoltam, eddig minden 25 km feletti távnál jelzett, meg is ijedtem, hogy mi lesz így, hiszen még van vissza 10-12 km…. Aprókat lépve, óvatosan ereszkedtem lefelé, síkon és felfelé semmi gond nem volt! 35 környékén kezdtem érezni, hogy na jó, akkor most már elfáradtam, fájnak a farizmaim is, akár vége is lehetne. 😀 De még 7,2 km, ami kicsit több mint a Sasad-Gazdagréti köröm, ami 6 km. Innentől pár száz méterenként néztem az órát, és számoltam vissza, hogy mennyi van még a kis itthoni körömből. Nem igazán fogytak a méterek, pedig futottam. Az utolsó 10 km-en egyébként már napsütötte helyek futottunk, aszfaltos rész is volt már, kezdett nagyon sokat kivenni belőlem a meleg. De nem szenvedtem látványosan, csak már kezdett elegem lenni, és örültem volna, ha valaki nyakon önt egy vödör jéghideg vízzel. Ehelyett néhány csepp langyos vizet kaptam csak a kulacsokból.

Az utolsó 5 km-en a térd fájdalom teljesen megszűnt, akkor már vitt az adrenalin, és az érzés, hogy most már tuti meglesz! Bazsi kérdezte, hogy a faluban lévő kútnál megálljunk e még mosakodni (kb. 1,5 km-rel a cél előtt), mondtam, hogy egyrészt nincs az az isten, hogy én most itt már megállok, mert akkor nem biztos, hogy tovább tudok futni, másodszor ne szóljon hozzám most már! 😀 Ezen még tudtunk nevetni is, és végül lassan, de annál nagyobb büszkeséggel befordultam a “célba”, ahol az autónk állt. Megálltam, megszédültem, leállítottam az órát. 5 óra 11 perc.

Nem fogtam fel. Gyorsan átgurultunk a kocsmáig, közben elsírtam magam. Kértem egy korsó sört és egy jégkrémet, írtam Gabinak, hogy maratonista lettem, és rettentő büszke voltam. ❤

Azt hiszem, ez egy igen kerek futás volt, minden klappolt. Ma, két nappal a maraton után, semmi bajom. Izomlázam van a combokban és a hátamban, pénteken és szombaton még fájtak a térdeim, a lépcsőzés nehézkes volt, de tegnap a Gellértben úsztam egyet, és a hidegvizes dézsában áztattam a lábaimat többször hosszú percekig, este bicikliztem is (színházba mentünk <3) , így mára már ez a térdfájdalom is megszűnt, simán megy a lépcsőzés is. Köszönöm a felkészítést Gabi! Hálás vagyok, hogy végre én is maratonista lettem! ❤
Hosszú, nagyon hosszú út vezetett idáig, de megérte! Már vannak új céljaim! 🙂

A “bükkihegyi”

Posted on Updated on

Belus Fruzsi 2016 után merészkedett vissza a Bükki Hegyi Maratonra, Szűcs-Somogyi Szilvi pedig először tette tiszteletét a versenyen, a félmaratoni távon.

Fruzsi szenzációsan stabil futással a 3. helyet szerezte meg a klasszikus távon, 15 percet javítva a korábbi idején.
Szilvi 19 kilométerig remekül haladt, ott azonban egy sporttársat, Behán Anikót kellett kisegíteni, aki agyrázkódást szenvedett, így Szilvi az utolsó másfél kilométert sétálva, a másik futónőt támogatva tette meg, és végül 2:15-tel ért célba.
“Ember lenni mindég, minden körülményben” (Arany)

Fruzsi beszámolója

#gizionpower

Rajt előtt
Fru a célban

Helló Nyár! Virtuális Maraton – Mohai Péter beszámoló

Posted on


Amikor “biztos” a PB 🙂
Lelövöm a poént. Utólag saját hatáskörben átneveztem az eseményt. Új neve: I. Happy Finish Marathon 🙂

Az előző részek tartalmából:
Utolsó futással kapcsolatos célom az volt, hogy megdöntsem előző futóéletem (legjobb és egyetlen) maratoni eredményét, amit szintén Tatán sikerült tavaly ősszel megtennem. (necces volt, de sikerült).
Utána kicsit versenycéloktól mentesen teltek a hónapok, mert a COVID miatt csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos. Szerencsére a korlátozások csak az esti futásokban akadályoztak, de így legalább sokszor láthattam a napfelkeltét. 🙂

Felkészülés:
Néhány éve elhatároztam, hogy tavasszal és ősszel minden éveben futok egy maratont. Kedvenc tavaszi versenyem a Maratonfüred, amit idén nem rendeztek meg. Amikor ez kiderült, akkor edzettem tovább és megbeszéltük Gabival (aka: Szakvezetés), hogy majd májusban lesz virtuális maraton és azon indulok. Annyira lelkes voltam ekkor, hogy ezt beírtam a naptáramba és el is felejtettem. Ettől még igyekeztem mindig a legpontosabban végrehajtani a kapott edzéstervet, amiben szinte csak a hullámzó porallergia hátráltatott, meg a végén egy hétre az Astra oltás.
Május 6-án írta Gabi, hogy most már csökkenti a terhelésemet a VERSENYig. Miiiiii???? Verseny???? Semennyire sem voltam fejben erre felkészülve. Ez mondjuk annyira nem gond, mivel nem vagyok erős fejben a futással kapcsolatban. 🙂 Általában túlagyalom a dolgot, de valamit mégis mindig elrontok. Ez legtöbbször a frissítés. Gondoltam, ezúttal legyen ez fordítva. Semmivel nem foglalkozom, csak a frissítéssel. A télen egészen jelentős gyorsuláson mentem át, de 25 km fölött valahogy még soha nem sikerült fenntartanom a tempót. Ha ennek a frissítés az oka és ezt megoldom, akkor tuti a PB. Gondoltam, Gabi úgyis küldi majd a pulzust vagy céltempót a versenyre. Azt betartom, a frissítést pedig előre megtervezem. Ebben kis problémát jelentett, hogy tapasztalatom szerint a pulzusomat lenyomja az allergia gyógyszer. (ez lehet, hogy hülyeség, de most nem részletezem. Lényeg, hogy a verseny előtt abba is hagytam a gyógyszer szedését, de vittem magammal)
Gabi elküldte a versenyre a célpulzust és elmondta azt is, hogy kb. milyen céltempóra számít. Ezen csak annyit “változtattam”, hogy előre elhatároztam, hogy a megadott pulzuszóna alatt fogok kezdeni, ha jelentősen gyorsabb tempót ad a célzóna a megbeszéltnél.

A “verseny”:
Nem örültem neki, hogy egyedül kell futni és nem lesznek versenytársak. Mivel én lassú futó vagyok, leginkább csak azokkal szoktam versenyezni, akik nálam is felkészületlenebbek, de velük egészen jól el szoktam foglalni magam. 🙂Szerencsére kedves futóbarátok jelezték, hogy segítenek nekem, hogy legalább ne egyedül körözzek az Öreg-tó körül. A frissítésben az egész kis családom segített. Úgy beszéltük meg, hogy Zsuzsi (ex-barátnő, pont 14 éve feleség) minden körben (7 km) ásványvízzel és kedvenc gélemmel kedveskedik majd egy adott fix ponton, leánykáink (Linda(10), Manda(13)) pedig bringával kísérnek felváltva és adagolják belém a körönként fél liter izotóniás italt. Az első körben csatlakozott hozzám Krisztián, akit addig nem ismertem. Beszervezett futótárs volt ő és tökéletes társaság. Ez úton is nagyon köszönöm neki! Érdekes dolgokról beszélgettünk, de igyekeztem tartani a számat, hogy ne menjen a futás rovására. Az első kör után megálltam Zsuzsinál inni és gélezni, de később rájöttem, hogy ezt inkább gyalogolva kellene csinálni. (futás közben nem tudok enni/inni, mert gyakran belefulladok vagy egy gombóccá áll bennem össze a cucc). 7 kilométerenként viszont nem akartam 1 percet ácsingózni, mert 6-7 perc azért nagyon sok még az én szintemen is egy versenyen. Ezzel a verseny közbeni változtatással kis kavarodást okoztam, de a frissítő csapat profin alkalmazkodott a körülményekhez. Félmaratonig minden eseménytelenül zajlott, amikor is valahogy nem volt ott Zsuzsi a megbeszélt helyen. Mandát kértem meg, hogy hozza utánam a gélt és a vizet. Probléma megoldva. 🙂 Az utolsó 18 km-re csatlakozott Amatőr ( Gábor Fenyvessy ), aki régi futóbarát és amíg nem edz rendesen, egész jó ellenfél is lehet. 😉 Ő a számok bűvöletében él és azonnal elkezdte kiszámolni, hogy milyen tempóval kell fussak, hogy 4 órán belül sikerüljön a maraton. Ennél a résznél kikapcsoltam az agyamat, mert igazából csak az érdekelt, hogy az eredeti tervnek megfelelően tartsam a pulzust és a frissítést. Kicsit elkezdett hányingerem lenni és már nem akartam inni sem, így hígabb izót kértem frissítésnek. Itt is volt kisebb kavarodás ezzel kapcsolatban, de nem izgattam magam, mert már nem volt sok hátra a versenyből.Az 5. körben kicsit rápihentem az utolsó körre és éreztem is, hogy már nem olyan a mozgásom, mint az elején (Zsuzsi is mondta, hogy az utolsó 2 körig nem látszott, hogy fáradok). A végén nem rendeztem nagy hajrát, de igazából ez azért volt, mert úgyis tudtam, hogy kb. negyed órával jobb időt futottam, mint ősszel és végre lehet egy maratonom, aminek a végén nem kell kifeküdnöm a pálya szélére.
Így is lett. 🙂 4:02:36-os idővel fejeztem be és állati jól éreztem magam. Soha ilyen jól még nem voltam maraton után. Rövid beszélgetés után elköszöntünk Krisztiántól és Amatőréktől, majd elmentem beáztatni a lábamat a tóba.

Tanulságok:
Utólag egy kicsit bánom, hogy nem figyeltem oda az időre, mert simán bemehetett volna 4 óra alá is, bár szerintem ez tökmindegy. Egy 4 órás maraton csak nekem fontos eredmény. Lesz még rá alkalom bőven, csak még esetleg jobban ki lehetett volna használni a tökéletes időjárást és az összességében azért majdnem tökéletesen működő frissítést. Nem lesz minden versenyen ilyen. A frissítéssel jó úton járok, de azzal kell majd még valamit kezdeni, hogy ne menjen el a kedvem tőle 30 km környékén. Most egy teszt pisilést is megejtettem az erdőben, hogy lássam, hogy mennyi ment át rajtam. Ezt sem részletezem, de rendben volt 🙂 Arra is fel kell készüljek, hogy melegben ennél is több folyadékra és extra sóra lesz szükségem. Ezeket majd lesz alkalmam nyáron kikísérletezni.

Következő verseny a Suhanj6 lesz. Remélem, megtartják.
Utána ősszel összecsapunk Amatőrrel a SPAR maratonon. Addigra kénytelen leszek meglepően sokat fogyni, mert ijesztő edzésekbe kezdett és ezt most nem a fejével, hanem a lábaival csinálja. Jajjjj! 🙂
Nagyon köszönöm a segítséget a frissítő csapatomnak! Állati jó érzés volt, hogy végig ott voltak velem a csajok és a végén azt mondták, hogy büszkék rám. Nagy elismerés illet még engem, hogy ennyire klassz feleséget választottam 14 éve, aki partner a hülyeségeimben és egy rossz szava sincs, hogy a futóedzések köré építem az életünket. Gabinak nagyon köszönöm a profi felkészítést! Most már csak az én részemet kell odatenni és meg fog lepődni, hogy leverem Amatőrt is ősszel. 🙂 Ez is komoly! Futótársaimnak is köszönöm a maraton közbeni társaságot!!! Így volt kerek egész életem LEGJOBB maratonja.
https://strava.app.link/ck20Hjp0Pgb