BSZM

Kékes Csúcsfutás és BSZM az E-edzésen

Posted on

A Kékes Csúcsfutásra felkészítő edzésterv utolsó 4 hetes formába hozója INNEN letölthető.

 

A 2021-es Spuri Balaton Szupermaraton ultratávjainak az edzésterveire pedig elindult a feliratkozás, első kiküldés augusztus 28-án lesz!

ITT találod a feliratkozó felületeket.

Készülj velem a BSI eseményeire!

FélBSZM – Földi Zsuzsa beszámoló

Posted on

A 4 napos Balaton kerülő verseny 2 napos betétszáma: szombaton Badacsonyból el kell futni Balatonfüredig, másnap pedig Füredtől Siófokig. 43,6 és 51,3 km.

Gabival megbeszéltük, hogy a BSzM FélBalaton az idei főversenyeimre pont jó edzés lesz – négy nap lehet, hogy sok lenne, de ez a két nap klassz lesz  (spoiler: az lett)

Jöhetne a klasszik beszámoló, hogy mikor foglaltuk el a szállást, átmozgató futás, mit reggeliztem, milyen pulzussal kellett futnom, szakaszokra lebontva hogy mikor mi történt, de nem ez a fontos.
Nagyon vártam ezt a hétvégét, jól ment az alapozás, nagyon egyben éreztem magam – erős vagyok, kicsit gyorsultam is, találkozunk sok Gizionnal, szuper két nap lesz, éreztem 
Füredre pénteken lementünk Gáborral, a frissítés a lehető legegyszerűbbre vettem, <i:am> energy+mineral drink, 20 percenként váltogatva vízzel. Óránként kapom majd a teli kulacsokat, ezzel sem kell foglalkozni, csak a futással.
Szombat reggel Badacsony – amíg Gábor fut, pacsi Tomival, találkozom a Gizionokkal és (futó)párjaikkal – Zita és Hajni, Zsófi és Máté, Gabi, Eszter, Balu, Józsi, Timi 

Futás Füredig – a napról az maradt meg bennem leginkább, hogy minden kerek, minden úgy jó, ahogy van, és nagyon rendben is van minden. A szél is, a hullámvasút, a Balaton, a túlpart (valahol ott van Berény, ott szoktam futni nyáron, át Máriára, vagy Keszthelyre, mikor merre), a szuszogós emelkedők, a pulzusra figyelés, óránként Gáborral tali – kezembe nyomja a teli kulacsot, elveszi az üreset, jaj de nagyon jó ez így! Csak futni kell, és én nagyon szeretek futni, ez egy tökéletes nap!

Füreden Gábor a befutás után kezembe nyomja a söröm, a turmixom, hajrá recovery, Gizionokkal a Hatlépcsősben húsleves és velős pirítós (kinek mi), úristen de finom
Este Tomi lemasszíroz, vacsorázunk Gáborral, másnapi frissítés megbeszélése (tök jó volt így, holnap legyen ugyanígy), nekem semmi dolgom, G már tudja hogy mikor hova kell mennie, én csak fussak, nincs más dolgom.
Vasárnap reggel hideg van, maradjon a széldzseki, csontig hatol a szél. De süt a nap, és megint futhatok, jól esik, pulzus nem megy föl, tuti az elem az övben…(nem). Nem baj, akkor érzésre, azért dolgozzunk, de ne haljunk bele, majd a végén, addig is el kell jutni. Ha nem pofába kapom a szelet, annyira nem fázom, de nem baj, ez pont így van rendben, jobb láb, bal láb, ismétel – majd elesik. Két térd, meg a tenyerek – tenyér fáj, de nem sebes, térd kicsit sziszegős, egy óra múlva – jé, már véres is . Nem fáj, futni meg jó  10 km – Gáborral tali, jó látni.
Belemászom egy kis gödörbe – de sok van még, fáradt vagyok, szegényzsuzsi – aztán hamar kihúzom magam belőle: edzés, csak fuss szépen, fogsz te ennél sokkal többet futni még az évben, élvezd . És élvezem. És jé, nincs szél, észre se vettem, hogy már nem (nagyon) fúj, meleg van, ott a Balcsi, és továbbra is: mennyire jó ez az egész így, ahogy van.
20 km, 30 km, 40 km – Gábor adja a kulacsot, jók ezek az óránkénti találkozók nagyon, és jó, hogy nem kell beszélni: csak nyomjad, hajrá, köszi, menj csak, majd tali 
Frissítőpont, tábla – 9,5 km már csak. Akkor nyomjuk meg, és jaj de jó, mennyire szuper, hogy nem fáj semmi, hogy jól esik kicsit gyorsabban futni. Tavaly itt nagyon fájt, most meg vigyorgok. Hálás vagyok, hogy nem fáj, hogy könnyű, hogy jól esik. És itt várt tavaly Zsófi, együtt futottunk innen, mennyire jó volt, és mennyire fájt. Gyorsítok, holnap úgysem kell futni, futok végig a parton, a célkapu előtt Gábor, Zsófiék, Gabiék, de jó volt ez is ma! Tomival is pacsi, Gábornak ölelés, puszi, köszönöm.
Érem, fotó, búcsúzás Gabitól és Gizionoktól, sietni kell haza.
Éjjel álmomban még futok, kár hogy vége, jövőre is ott a helyem, ez már (megint) biztos!

Ja, és a száraz tények: 95 km 9:21:21, női 6. hely, és bár nem díjazták külön, de kategória(W40) 3. hely

BSZM beszámoló- Sebestyén Ágnes

Posted on Updated on

Az egész tavaly májusban kezdődött, valamikor az UB után. Gabi az edzőm megkérdezte, nem indulunk-e együtt a Balaton Szupermaratonon. A régi Bécs Budapestes csapattal. Gondolkodás nélkül azonnal igent mondtam. Csakúgy mint Pen és Zsazsi is a régi csapatból.  Gabi mindig ezt váltja ki belőlünk.  Ki milyen sebességet , távot tud, ilyeneket nem kérdeztünk . Örültünk egymásnak és bíztunk abban mindenki rendesen készül majd. Tudni kell, hogy akkor mégcsak 12 km-t tudtam lefutni 7 30 as tempóban abszolút maxon futva, és hörögve, de oly messzinek tűnt a verseny ideje.

Az este ráérünk csapat 2004 ben

Aztán a nyáron ha nem is lazsáltam , de nem edzettem keményen és őszre egyre távolibbnak tűnt, hogy én ezt valaha le is tudom futni. Az is kiderült , hogy bár négy fős a váltó ,egy nap max 3 ember fut, igy a távok is mindjárt hosszabbak lettek, mint először gondoltam. Na ekkor beszéltünk egy hosszabbat Gabival , és arra jutottam, ha ő még mindig reálisnak tartja, (és annak tartotta)  hogy aktív egyenrangú váltótag legyek, akkor megpróbálom. És innen nem alibiztem, nem lazsáltam megcsináltam mindent amit adott edzésnek. Egyetlen egyszer buktam csak ki , egy nehéz héten decemberben, amikor a hó is leesett,  le is fagyott, nincs hóra való futócipőm ,ott csúszkáltam 16km-t  és elegem lett. Írtam egy kevéssé vidám beszámolót ,sok kötőszóval,hogy ez nekem nem megy,  de Gabi azt üzente csak egy kicsit tartsak még ki , olyan jól megy minden. Ez volt a legnehezebb hetem. Innen  valami fejben átfordult. Nem nyávogtam, nem panaszkodtam minden futásból igyekeztem a legjobbat kihozni. Nem feltétlenül csak sebességben, inkább mentálisan. Minden nehézség egy próba volt , amit ha megoldok edzésen, a versenyen már menni fog. Esik ? Nem baj, a versenyen is eshet. Szembeszél van? Hurrá. Fáradt vagyok, összetorlódtak az edzések? Ott is lesz ilyen. Eléheztem vagy jól sikerült  a kajálás? Mind mind hasznos info amiből tanultam.
Ahogy közeledett az idő, nőtt az izgalom és a motiváció. Pen sajnos kiesett , helyette Gaandi került a csapatba, szintén a régi Bécs Budapest csapatból, de Pen megígérte lejön velünk és a Siófoki nyaralójukat is kölcsönadta.

Az indulás előtti héten csapatmegbeszélést tartottunk skype-n.  Zsazsival, Gaandival legalább tíz éve nem találkoztam és mégis ott tudtuk folytatni , ahol legutóbb abbahagytuk. Röpködtek a poénok, a beszólások.  Beosztottuk a szakaszokat , Zsazsi és Gaandi kapta a hosszúakat ( ők vitték vállukon a csapatunkat ) Gabi a közepeseket, én mint a csapat csigája általában a befutókat és egy középső szakaszt kaptam. Tudni kell, a BSZM-en rész szintidők is vannak, ha azt túlléped, nem mehet tovább a csapat. Az első szakaszok 7 perces szintideje a többieknek könnyedén összejött, és én már bátrabban indulhattam az általuk összeszedett plusz idő biztonságával. Második nap viszont enyém volt a középső táv. Hű de izgultam miatta! 32 km két napra pihenőnap nélkül nekem még nagy kihívás. Mi van ha lelassulok, kicsúszok, vagy csak kisodrom Gaandit a szintidő legszélére, és neki még van egy félmaraton fel a Szigligeti várba! Ettől tartottam legjobban.
Rajt előtti napokban mindenféle csapás érte a csapatunkat, Sepi síelés közben kificamította a vállát ,  ezért Pen nem tudott velünk jönni.  Köszönet nekik hogy igy is lakhattunk a nyaralójukban Siófokon. Gaandika gyerekei elkapták a rettegett hányósfosós  vírust, ami egy felnőttet is levesz a lábáról seperc alatt. Csodával határos módon nem kapta el . Aztán még az autójuk is összetört amivel mentünk volna. Külön köszönet az Ala családnak hogy kaptunk helyette másik autót.

Én előző este még 9-ig nyomtam az ipart, rengeteg mindent be kellett fejeznem a melóhelyen, de szerencsére a csajok mindent megvásároltak. Péksütin kívül nem is kellett semmit vennünk egész úton,  bár a többiek  egyszer beszabadultak egy boltba és a teljes édességkészletét felvásárolták . Meg is maradt majdnem az egészJ

A rajt előtt hihetetlen jó volt . Azt hittem már senkit sem ismerek a futós világban, mégis egy csomó ismerős volt ott. Futobolondok, Lupus, Sneci Vinca, meg persze Balázs és sok sok  gizion.Beszéltük is Zsazsival ezzel úgy el is lennénk, puszi pacsi ténfergés a mezőnyben csak futni ne kelljen.:-)

Az este ráérünk csapat 2019-ben

Aztán ellőtték a rajtot, Gaandi elszelelt , mi meg siettünk a váltóhelyre. Mivel késésben voltunk, nem mentünk el lecuccolni Penékhez , aztán délután kiderült amikor a GPS visszavitt oda , kb 50 méterre voltunk onnan, ahol parkoltunk.  Az első váltóhelyen Gaandi nem volt ott, amikorra igérte. Már  majdnem elkezdtünk igazán aggódni amikor befutott. Nem volt jól. Meg is ijedt, hogy mégis elkapta a vírust, de mikor megevett mindent, amit csak talált, kezdett jobb szine is lenni, valószínű volt, hogy csak eléhezett. Gabi is hamar odaért a második pontra és elindultam. Kérdeztem Gabit milyen tempót kell mennem. Aszonta kezdjek kicsit óvatosan , aztán ha megy a végén gyorsitsak. Mondom jó, 7 45 ben? Ja nem 7 30-nál ne legyél lassabb.  Öööö oké értettem. Beljebb kezdtem azon a tempón, amit megbeszéltük , hogy biztosan meglegyen az átlag, és tartottam is.Ez a nap a totális örömfutás napja volt, ment minden. Gabi ha látott  mindig szólt hogy ne fussam el,  de tenyleg jól ment. Tízig. Aztán tíz kilométernél kicsit megbillentem. Kicsit tényleg gyors volt a kezdés ,és még volt hátra hat km. A frissítés se volt teljesen jó, nekem túl ritkásak voltak a pontok. Itt kicsit kezdett szenvedősebbé válni a futás, de segített hogy mindig elképzeltem hol tartanék most a kedvenc 6km-es edzőkörömön. 13km-nél elmúlt a holtpont  a végére még kicsit gyorsitani is sikerült, de a hajrában nem lőttem el minden puskaport, ott  volt a másnapi mumus szakasz. A célban robbant az órám, leggyorsabb 5-10-15km. Nyújtás, majd visszarobogtunk Siófokra Penékhez. Az apartmanban ittunk egyet az első nap örömére ( hiszen úgy tudtuk a pizzeria csak gyalogos távra van) majd elindultunk. Sötét és kihalt volt minden. A google maps szerint már rég túlmentünk a pizzérián, de életnek semmi jele nem volt. Aztán nagyon sokára, mikor már tényleg éhenhaltunk, találtunk egy éttermet és beestünk. Gabiék morogtak kicsit a kiszolgálásra, de én úgy örültem hogy leülhetek végre és kaja is lesz , hogy észre sem vettem . A hazaút már sokkal gyorsabban eltelt.

Másnap visszaautóztunk Fonyódra, Zsazsi kezdett egy odatevős 17-kmel. Már rutinosabbak voltunk, jobban megálltunk, menet közben is szurkolni, a táv is hosszabb volt. Új útitársunk is lett Orsi személyében aki Lupusszal futott párban(Lupusz egyéniben is, és Orsi mindig az utolsó szakaszt).Elmentünk Balatonmáriára és  már indult is az én szakaszom. Előtte nagyon alaposan melegítettem, de még igy is aggódtam kicsit, sok még nekem kétszer egymás után hosszút futni. Elhatároztam, hogy  a saját szakaszomat a saját szintidőmön belül kell futnom, nem használhatom fel Zsaszi által felhalmozott plusz időt, ha azt mind továbbadom , akkor nem tolom ki a mezőny szélére sem Gaandit.

Meglepően jól ment az eleje, az izmaim nem voltak bekötve, ugyanazt a tempót mentem mint előző nap pár másodpercet lassultam csak. Aztán pár kilométer után kezdtem fáradni és utána elég küzdős volt. A csajok szurkoltak, de 7km-nél előreküldtem őket, nyugodtan befordulhassak szenvedniJ Sokkal küzdősebb volt mint előző nap, de a tempóm szinte ugyanaz volt, csak most végig tudatosan kellett mennem. Figyelnem kellett a tempóra a frissítésre, arra hogyan futok. Ha egy percre elkalandoztam és „ csak úgy” futottam, már lassultam is be rögtön. Tök jó volt találkozni menet közben Balázzsal, az egyéni futókkal, volt egy akivel sokszor kerülgettük egymást a 4 nap alatt és beszélgettünk is pár szót. 8-nál betolod a gélt szólt az edzői utasítás, igyhát betoltam . Mire lecsúszott meg vizet is  ittam , meg a ragacsot is leszedtem a kezemről,  megint elment még egy kili. Zilaci is ott volt nekünk a végén csomószor felbukkant szurkolni. A mosolyom itt már nem volt őszinte, de igyekeztem. Aztán a végére már csak belejöttem , az utolsó kilik nem is voltak nehezek.  Nagy boldogság volt a célban , sikerült. Második legjobb 5-10-15km szólt az órám. Andi gond nélkül feltolta a szekerünket a Szigligeti várba. Ez egy hosszabb szakasz volt, sokszor álltunk meg szurkolni, barátkozni , tapsolni. Átfordultunk az északi partra és közeledtek a tanúhegyek. Megunhatatlanul szép  a Balaton környéke ez a rész különösen az. Kicsit még beszélgettünk a forgatagban , meghallgattuk sneciék történeteit, aztán mentünk Füredre a szállásra. Egy jó pizzázás, esti Balaton és bandázás után hamar kidőltünk.

A harmadik nap én pihentem . Jó volt nem kellett cuccolni, ugyanide érkeztünk vissza futva. A rajtba elvittünk egy maratonistát  aki a célból stoppolt vissza. Az arcára nem emlékeztünk utólag, a lábizmaira annál inkább. Spenót barátunkkal is összefutottunk, vettünk egy csomó futósmatricát, bandáztunk mindenkivel és már lőtték is el a rajtot. Sokkal gyorsabb volt a csapatunk nélkülem, úgyhogy teljesen más mezőnnyel találkoztunk. Erről a napról csak a hangulat maradt meg, a sokszínűség a futós forgatag, maratonisták, szurkolás, a Balaton. Itt már rendesen bedugult minden. lépésben tudtunk csak a váltóhelyre érni, sneci át is ült hozzánk az ő autójuk beszorult, nem ért volna át.Zsazsit is úgy kellett elkapni a váltóhelyen,már belenyugodott, hogy lekéstük a váltást és továbbfut.

Zsazsi majdnem továbbfut

Hamar elrepült a nap , közös befutó Alex és Gabi majdnem egyszerre ért be,nagy örömködések, utána a teljes gizioncsapattal beleértve Józsit a katasztrófaturistát beültünk bandázni a nevezetes hatlépcsősbe. Polgári nevén Muskátli borozó. Csillu szolidan velős piritóst kért, gondoltam is az biztos valami kis fitt csajos kaja, aztán megláttam meeekkora ott egy velős pirítós. Sajnos a gyomrom rendetlenkedett ezért nagyon óvatosan ettem, de ide még vissza kell mennem.

És mire hármat számoltunk volna már eljött az utolsó nap. A feladat ne maradjon semmi tartalék, fussak ami a csövön kifér. Hát köszi . Gabi kilő a rajtból , erős tempóban vág neki az élmezőnnyel. Nem voltam zizi á nem. Annyit készülődtem, mint egy primadonna. Mindenki az összes övtáskáját kulacsát felajánlotta , mert azon problémázok, hogy vinnem kellene magammal vizet. Mindet felpróbálom, egyik se tetszik. Végül a puha kulacsot egyszerűen csak begyűröm a nadrágom derekához. Amíg van benne víz nem csúszik le. Zsazsi felszalad a hegyre és máris én jövök. Az első pár kili könnyű és teljes eufória. Annyira jól megy a futás, annyira élvezem hogy itt lehetek, csodás a látvány süt a nap, teljes a flow. Szeretném megállítani a pillanatot. Tudom hogy ma még meghalok, de kit érdekel most. Utólérem Orsit és együtt megyünk jó darabon. Hála neki tartom a tempót, húz magával. A könnyű szakasznak vége, jön egy rövid ,de meredek emelkedő,de hiába van utána lejtő nem merem ereszteni annyi töredezett az a beton félek elzúgok. Majd jön a nagyon hosszú majdnem lapos, de sunyi ravasz emelkedő. Kilométereken át.  Na ennek a végére kipurcanok. Csak Orsi futócipőjét nézem, bal, jobb bal jobb csak fuss tovább. Egyszer sem váltottam sétára, tudtam akkor szétesek. Sajnos 12 km-nél kénytelen voltam Orsit elengedni, hiába kapaszkodtam nem  volt már több kakaó a motorban.  De innen már tényleg sík. A Balatonparton megcsap a szembeszél. Eszembe jut Zsu mondása: „a pofaszél a szegények emelkedője”, ezt ismételgetem  megnyugtat. Igyekszem nem belegondolni hogy  akkor ez nekem miért is jó? Lényeg a mentális erő. Amúgy meg nem orkán. Zilaci még odakiált nekem: Hallod a zenét? Neked szól!  És igen egyre közeledek, egyre hangosabb, már a szpíkert is hallom, hajrázni kezdek, aztán egyszercsak előugranak a csajok és együtt kézenfogva futunk be. Hatalmas pillanat, fantasztikus érzés! Megcsináltuk!
Kifutottam magam rendesen, nem maradt bennem semmi. Megvan Lupus, megvan Orsi , a gizionok , az egyéniek, egymás nyakába ugrálások, gratulációk , érem ,fotók és már vége, röpülünk is hazafele. Annyira jó volt!  A csapat , az egész hangulat, a mezőny , a sok ismerős és ismeretlen futó.  Máris hiányzik és egy újabb évet kell rá várni. Miért nincs kétszer egy évben?