sík

Mauerweglauf 100 (Berlini Fal 160 km) – Neubrandt József

Posted on Updated on

Berlin 1.0
Ülünk a vonaton és jövünk hazafelé.
Gabi (sokat fogom emlegetni a következőkben remélem nem fog csuklani) arra kért, hogy mielőbb írjak beszámolót, amíg az élmények frissek. Szerintem így rosszabbul jár, de Ő tudja. 😀

Két és fél évvel ezelőtt kezdtem futni. Akkor a saját fejem után mentem, és mivel “kocka”vagyok, úgy fogtam neki, hogy amit találtam az interneten, azt elolvastam futás témakörben. Így találtam rá Simonyi Balázs blogjára, a “nem azé aki fut” -ra. Ott olvastam először a Mauerweglaufról, a berlini 100 mérföldes futásról. Akkor kb. olyan távol állt tőlem, mint a horgolás vagy a lótenyésztés.

Úgy alakult, hogy egy éve a Deseda ultra számomra is meglepő módon sikerült (140k-t futottam, akkor már Gabi “keze alatt” 30 óra alatt), ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom Berlint. Gabi rábólintott, és gyakorlatilag egy évig csak ezen dolgoztunk. Ezért mentem Sárvárra, 12 órát edzeni, meg keltem hajnali 3-kor, hogy “fáradtan menjél futni”. Köszi. 🙂

A képen a következők lehetnek: túra/szabadtériA Második Világháború után kettéosztott országban, olyan sokan szöktek át a nyugati részre, hogy az NDK lakossága évi 3-400.000-el csökkent. Ezért 1961-ben úgy döntöttek, hogy ezt meg kell állítani. A terv része volt, hogy falat húznak Nyugat Berlin köré. Az először csak szögesdrót, később már kettős betonkerítés hivatott meggátolni, hogy az emberek elhagyhassák az NDK-t. Sokan megpróbáltak átjutni a falon, alatta alagútban, felette kifeszített kötélen, vagy csak átmászva. A “demokratikus” oldal vezetői helyénvalónak gondolták, hogy német határőrökkel lövessenek német emberekre. A fal fennállása alatt összesen 125 szökés végződött halállal. A fal nyomvonalán megtalálható az áldozatok fotója, és pár sor halálának körülményeiről. A fal építésének kezdetére, 1961 augusztus 13-ra szervezik a Mauerweglauf elnevezésű emlékfutást. Minden évben egy-egy újabb áldozatra emlékezve.

Az idén azt kérték tőlünk, hogy Dieter Wohlfahrt emlékére írjunk pár szót, és hagyjuk halálának helyén.

 

A képen a következők lehetnek: égbolt és túra/szabadtéri

Maga a verseny augusztus 17-én reggel 6-kor kezdődött.
Eredetileg úgy készültem, hogy csak ketten leszünk Zsuzsával, a feleségemmel, aki eljön két-három pontra meglátogatni. Én pedig előre küldök mindent amire szükségem lehet a következő kb. 24 órában: ruha, cipő, kabát, zselé, lámpa stb.
Régebben említette Gabi, hogy eljön a versenyre. Azután augusztus elején írta is, hogy megvette a repülőjegyet. Ekkor ugrott be hogy írt erről valamit a honlapján: “…ha tehetem, szívesen frissítelek, és legendásan szigorúan tartalak a pályán.”
Gondoltam, ez nem fog ártani.

A képen a következők lehetnek: 4 ember, , köztük Cserta Balázs, Zsolt Hantosi és Gabi Gizibé Barát, , mosolygó emberek, ülő emberek, asztal és túra/szabadtéri

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor vártuk őt a rajtnál, és megláttam a fiúkat is, Balázst, és Zsotyeket. Ügyesen titkolták, fel sem merült bennem, hogy jönnek. Itt is köszönöm nekik, tényleg jó, hogy ott voltak. Autóval szinte az összes pontra el tudtak jönni, és így Gabi is folyamatosan tudta érvényesíteni legendás szigorát. 🙂
Az edzői utasítás kb. az volt, hogy maradjunk 134-es pulzus alatt kb 60-70k-ig. Később mehet lassan feljebb, de nem ragoztuk túl, Gabi úgyis jön, majd mondja.
Kb. 95k-ig láttam előre, hisz annyit már futottam egyben. A maradék 65k vakrepülés lesz.

Egy év készülés után, szombat reggel 6 kor elindultunk.
Az 528 egyéni induló hosszan kígyózott ki a városból. Az első pontra nem lett volna értelme jönni, így a másodikon találkoztunk először. Itt nagyjából ki is alakult a dolog menetrendje: a fiúk kereplőznek, Zsuzsa aggódik kissé, Gabi kikapja a kulacsot az övemből, megtölteti sima vízzel amíg körülnézek az asztalon, majd visszateszi az övembe,
és megkérdezi, hogy miért is nem megyek már. Később (70k körül) ez annyiban módosult, hogy szereztek jeget, és a fiúk intézték közben a hideg kólát, sört. Igen sört, mert ez Németország. Itt volt üveges sör sok helyen, sőt néhol csapolt is. Az egy-egy deci nem árt meg alapján ittam is. De nem csak azt, hanem izót, almalét, tejet, és folyadékpótlásnak ettem a görögdinnyét is.
A képen a következők lehetnek: asztal és ételA 24 ponton változatos volt a kínálat, pici szendvicsek, paradicsom, gofri, édes, sós cuccok, gyümölcsök, magvak,
ésszel összerakva, persze szőlőcukor nélkül. 🙂
A második ellenőrzőpont (13k) után elfogyott a város, és követtük a fal nyomvonalát a változatos burkolatú, többnyire aszfaltos, de néhol murvás, vagy kockaköves bicikliúton.
Ekkor még az ég is felhős volt, ideális időben lehetett szépen, nyugodtan haladni a fák között. Szép volt az út.

Az eredeti terv szerint 33k-nál váltottam volna pólóról trikóra, ez eltolódott a 62k-s pontig,“Págel és barátai”-ig. Itt volt online kamera is, és Máté fiam telefonált Oslóból, hogy lát minket. Ez egy ilyen világ. (Hei Gulleråsen! – Gabi )
Itt volt tészta, és meleg leves is, így kértem Gabitól 2 percet.
Szerintem másfél után kérdezte, hogy…akkor mehetünk? Ilyenkor szépen jött velem, kivezetett a pontról, elvette az üres poharamat, és jelezte, hogy “mosolyog a futó”, meg szeretne futómozgást látni. 🙂

Tímea írta a facebookon, hogy délután 5-től velem fut. Gondoltam, Ő biztos gyorsabban halad. De nem siettem sehová, az órámon direkt csak a pulzus, és a megtett távot kapcsoltam be. Biztosra akartam menni, végül is ez az első igazi ultrám.

Az eredeti tervem szerint a 103k-s pontra a 13. és 14. óra között akartam érkezni. Ezzel szemben 12:40-re ott voltam. Megjavítottam a sárvári 12 órás eredményemet is, ez immár 97k. Itt vettem volna fel a lámpát, mellényt, de kikalkuláltuk, hogy van még 2 pontnyi időm. Itt némi közjátékot okozott a meleg, fűszeres leves, ami 2 perc
benntartózkodás után jelezte, hogy jobb lenne kinn. Szerencsére Balázs értett a pillantásomból, és közelebb hozta a kukát, minek következtében a művelet mások számára észrevétlenül zajlott. Zsotyek hozott közben hideg kólát, Így a tervezett időnél később (5 percet kértem, tehát kb. 10 percnél) el is hagytam a pontot. A csapat kb. 3 perc múlva dudált rám, gondolom örömmel látták, hogy futok. Ekkor azért már nehezebben mentek a dolgok. Váltogattam a futást, meg a gyaloglást. De haladtam.

Lakott területre beérve, abszolút külvárosi hangulat fogadott Egy néni, autója motorháztetejének támaszkodva kínált kólát. Később vagy 8-10 ember, gondolom szomszédok, ült a kerítés előtt, székeken, és beszélgetett nagy hanggal egy asztal mögött, az asztalon kóla, almalé, meg sör. Közösségi programként kínálgatták a futókat. Berlinen kívüli részekre jellemző volt, hogy a sétálóktól kaptunk egy-egy biztató szót, tapsot.

A képen a következők lehetnek: egy vagy több ember, álló emberek, túra/szabadtéri és étel
A csapat elment vacsorázni, így a következő pontot kihagyták. Én meg ott elbénáztam néhány percet. (Gabi nem hagyta volna.) Az egyik önkéntes épp akkor kezdett neki egy dinnye felszeletelésének, de nagyon lassú volt. Ő ráért. Gondoltam, kiveszem a kezéből a kést, és megcsinálom magam. De győzött a lustaság.
Lustaság. Ezen sokat gondolkodtam gyaloglás közben. Nem fáj semmim, nem is vagyok nagyon gyenge, miért gyalogolok? Nem jöttem rá igazából, azt a magyarázatot adtam magamnak, hogy nem elég erős bennem a vágy a jobb helyezésre, a jobb időre. Ekkor látszott már, hogy a tervezett időn jóval belül járok, ha nem csinálok valami hülyeséget, nem lesz gond. Így sokszor engedtem a kísértésnek, és gyalogoltam a következő fáig, oszlopig. Esetleg egy picit tovább…

Azután sötét lett. Néhány bokatörős helytől eltekintve, sötétben is jól lehetett haladni. Egy városi részen követtem az előttem 100 méterrel haladó csapatot, amikor feltűnt, hogy rég láttam jelet. Az órámban volt track, így kiderült, hogy eltévedtünk. Vissza kellett mennem, vesztettem néhány száz métert. A többiek is rájöttek, mert később elém
kanyarodtak. Volt egy német srác, aki duóban futott, ő futotta a második, 90k-s felét az útnak. Rá kétszer szóltam, hogy rossz fele megy. Így jobbnak látta, ha velem marad, nagyjából az utolsó 30-at együtt futottuk.

A képen a következők lehetnek: éjszaka és túra/szabadtéri
Nagyon vártam a sok erdő után a várost. Végre beértünk. Hajnali 2 körül elfutni az East Side Gallery előtt, meg a Check Point Charlie előtt, elég menő dolog.150 után feltámadtam egy kicsit, egyszerűen mert azt akartam, hogy hamarabb vége legyen.

Az utolsó ellenőrző ponton gondolom mindenkit megleptem azzal, hogy nem álltam meg. Nem lett volna értelme, vizem volt, enni már nem kívántam, elindulni úgyis nehéz, inkább haladjunk. Gabi ekkor már mindig mondta, hogy a következő pontig hány zselét, sót egyek. Már azt sem kívántam.

Azután feltűnt a stadion, és szinte hirtelen lett vége.

Kicsit nagy a káosz az időméréssel kapcsolatban. De ami biztos: a tervezett 24 óra helyett 22 óra 27 percet futottam. A versenyt 468 csapat és egyéni fejezte be összesen, ebből én a 229. vagyok, megelőzve csapatokat is. (hi…hi). Az M55 (nyugdíjas) kategóriában a 14. vagyok a 65 indulóból. Ez nem ment volna a Gabi, Zsotyek, Balázs és Zsuzsa nélkül. Nagyon hálás vagyok nekik ezért.
A versenyt 105 egyéni vagy csapat adta fel. Köztük a versenyben kb. fél órával vezető holland Lantink is, aki 108k – nál kiállt, mert kiütötte a 27 fok. (Ő tartja a pályacsúcsot 13:39-el.) Hja kérem, akinek nincs ilyen csapata, mint nekem…
A minap megkaptam, hogy “kocka” vagyok, mert a “milyen volt” kérdésekre úgy válaszolok, hogy jó volt, mert minden a tervek szerint haladt, és nem valódi érzésekről beszélek.
Nyugodtan álltam a rajthoz, mert azt éreztem, hogy megtettem amit Gabi kért. (Izguljon inkább Ő.) Vártam az élményt, és a kalandot. Tudtam, hogy lesznek nehéz szakaszok, de azt is, hogy megoldom. Az első 70-75k úgy múlt el, mintha az lenne a legtermészetesebb dolog a világon, hogy Berlin külvárosában, az erdő szélén futkározok. Zsófi írta a minap egy beszámolóban, hogy Zen érzés. Valami olyasmi volt. Lehetne emlegetni a “flow”-t is,
de ez más, nekem ahhoz az érzéshez nagyobb tempó kell. Ez csak olyan “világbéke” érzés volt.
Azután ezt, 100k felett a nyűgösség elnyomta, de szerencsére éjjel, 150 környékén, az üres városban, a szemerkélő esőben visszajött az érzés “minden úgy jó, ahogy van.”
És Gabi, nem az edzésterveket, nem a határozott (khm…khm 🙂 ) kísérést, nem a gondoskodást köszönöm, hanem azt, hogy ezt az élményt átélhettem.
A záróceremónián a folyosón sétálva, rámosolyogtam egy hasonlóan darabosan mozgó, de egyébként vidám emberre, aki csak annyit mondott “The pain is temporary”.
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy szerencsére az élmény az örök.

A képen a következők lehetnek: 1 személy

Reklámok

Larzen, Balaton Félmaraton- beszámoló

Posted on Updated on

bfm1-2Két éve próbálok másfél óra alá jutni, bíztam benne, hogy a siófoki félmaratonon sikerülni fog. A jó eredmény hármas pillére még mindig ugyanaz: Gabi edzései, fogyás, külső hőmérséklet.

Az edzések könnyen jönnek, a testsúly mostanában már be-bepillant 75 kg alá (egy éve 90 volt) és hiába volt az időponthoz képest meleg, a tizenkét fok az ideálishoz egész közel volt.
Egy két hetes kemény szakasz végén vagyok, nem ez a célverseny, nem pihentem rá, csak a csütörtöki kemény edzés maradt el, helyette átmozgatókat futottam. Az éjszakáink mostanában Luca miatt elég mozgalmasak, most még le is betegedett a verseny előtti napon… minden voltam, csak kipihent nem.
A rajt előtt nem nagyon tudtam megtippelni, hogy milyen időt fogok futni. Például a keddi intenzív futás után a szerdai laza tempója 13 mp/km-rel lassabb volt azonos pulzuson, mint ugyanez a futás egy nappal később, szóval nagyon sok függött attól, hogy mennyire pihentem ki magam. Azt viszont tudtam, hogy a rajt után egyből ki fog derülni, hogy mára mit osztottak nekem. Tudtam, hogy ha a versenyre meghatározott pulzustartományokat betartom, akkor végig egyenletes lesz a tempóm. A félmaraton túl rövid ahhoz, hogy valami hiba csússzon be, igaz már arra is volt példa, de ez volt az egyetlen izgalmas dolog menet közben.

4:10 körüli ezreket mutatott az óra és a táblák is egészen pontosan voltak elhelyezve, így már a 3-4. kilométernél előre örültem az 1:29 körüli időnek. Az első felében nem történt semmi izgalmas, végig előzgettem aztán nagyjából féltávnál megtaláltam a helyem, onnan pár jól hajrázó ember hagyott csak el. Féltávnál Tapír szurkolt. Megállapítottam, hogy egészen észnél vagyok, mert olyan gyorsan felismertem, hogy reflexből a kezébe tudtam dobni a felesleges kesztyűimet. Minden ponton ittam vizet, sajnos 15 körül elvettem egy izót, de az rémes volt. A 17-es tábla elcsúszott vagy száz métert, és volt egy pár száz méteres földutas, egynyomos, sáros szakasz, kb ennyi volt az izgalom. Szerencsére a 18-astól visszakerültek a táblák a helyükre. A 16. kilométernél elértem a laktátküszöböt, ez abszolút érezhető volt, nem is kellett hozzá óra, innen végig izomból kellett nyomni, de szerencsére már nem volt sok hátra. Az utolsó három kilométer még az átlagnál gyorsabb lett, pedig egy hajszálnyi tartalék maradt is a rendszerben.

1:28:29 lett a hivatalos, egy perccel rosszabbat előre aláírtam volna. Most már sok mindent nem lehet a hátra levő egy hónapban elérni, hiszen pihenni kell ezt a hétvégét is, meg rá kell pihenni a decemberi maratonra is. Sok hétvégi harmincas, versenyen futott félmaraton és harmincas után is teljesen homályos, hogyan kell majd a versenyt felépíteni, most már lassan elkezdek ezzel foglalkozni.
Izgalmas lenne egyszer egy kerek 4 perces tempójú félmaratonnal megpróbálkozni. Az már a szupermenségnek tényleg olyan magas foka, amit soha nem irigyeltem senkiről, annyira irreálisnak látszott. 🙂

 

Hétvégi izgulós lista

Posted on Updated on

Kicsit későn kaptam észbe, így a szombati beharangozóról már olyannyira lecsúsztunk, hogy csak eredményeket tudok mutatni:-)

Bükki Hegyi Maraton, 42,3 km 1. hely Elek-Belus Fruzsi

fruzsi_bükk

Ugyan Fruzsi 4:57:44-gyel nyert, de a testvérharcban alulmaradt Tamással szemben, aki 4:37:28-at futott.

belusék

Vasárnapi etap

A Börzsöny felfalja gyermekeit c. versenyen (Börzsöny Trail)
Éva Kiszely
Balázs Demeter
Valéria László
Ficzere Julianna
Karaton Háltó – fm (K&H mozdulj! maraton váltó)
Judit Kulcsar
Mocsáry Gabriella
Jakab Gipsz
Karaton Háltó
Sári Erna
Eszter Molnár

Hupka Erika – Kirchenlauf, Heusenstamm

Posted on Updated on

Ismét egy kisvárosi versenyt válaszottam, a heusenstammi Kirchenlaufot. Tavaly decemberig Heusenstammban laktunk így ez is közel állt a szívemhez. A táv elég fura mert 16,6 km, de ez azért ennyi mert templomtól templomig futottunk.

Ez volt az első verseny ami előtt komolyan izgultam ugyanis igazi rendes szurkolóim voltak. Persze a család eddig is szurkolt, de nekik ugye kötelességük. Gabi, Balázs és a srácok is kijöttek szurkolni (sőt részben még versenyezni is), így a főnök szigorú tekintetét végig a hátamban éreztem. 😀 Tegnap este Vivien és Borbála öltözködési tanácsokat adtak, így végre sikerült megfelelően felöltöznöm egy versenyre. Ezúton is köszönet érte. 🙂

Volt egy felhőszakadás a verseny előtt így jó kis pára volt. Ezen a távon csak 78-an indultunk szóval elég belátható volt a versenyzők száma. Rajt, szokás szerint a hátsó sorban nyomultam. Balázsék kb 1 km-nél szurkoltak, nagyon szuper volt! Utána szépen haladtam a saját tempómban, 7 km-nél jött az első méypont aztán 11-12 körül a következő. Valahogy sikerült belőle visszajönni és a végére még kicsit gyorsítani, így a teljesen hivatalos időm 1:50:20 lett. Csak összehasonlításképp: 15 km-en most 4 perccel jobb időt futottam mint egy hónapja, szóval én elégedett vagyok. 🙂 Ráadásul ez az eddigi leghosszabb teljesített távom szóval PB-t PB-re halmoztam. A cél előtt 600 méterrel ismét Balázsék szurkoltak, elég felemelő érzés volt.

Aztán a célban Gabi kiabált és a férjem és Emma vártak, szóval szuper volt. Most először fordult elő hogy a célban elpityeredtem annyira örültem annak hogy beértem. Sőt annyira megilletődtem hogy még az órámat is elfelejtettem kikapcsolni. 🙂 És képzeljétek a befutó lányok még egy szál vörös rózsát is kaptak. A korcsoportomban a második lettem ami azért vicces mert ketten voltunk összesen ebben a korcsoportban. Utána jött a szokásos Rindswurst és Gabiék nemcsak pompásan tudnak szurkolni, de babysitternek sem utolsók. 🙂E_K_H

Hupka Erika – Dietzenbach 10 km

Posted on Updated on

Erika_10

Ez a mai verseny nagyon fontos volt nekem, ugyanis tőlünk kb 1,5 km-re rendezik az erdőben mégpedig azon a szakaszon ahol nagyon szívesen futok. Anno amikor Gabi-val elkezdtünk dolgozni két célt tűztem ki magamnak: az egyik hogy le szeretnék futni 10 km-t. Ez viszonylag hamar teljesült, ugyanis Gabi a januári edzőtáborban fülön csípett és lefutott velem 10 km-t amibe egyébként kis híján belehaltam, de végülis pipa.🙂

A másik nagy cél, hogy 1 órán belül fussak le 10 km-t, ez még várat magára de ma már nagy lépést tettem felé.🙂 Aztán időközben lett egy harmadik célom is ami a félmaraton, ez remélem szeptemberben teljesül.

A verseny reggel 9-kor volt, én utálok korán mozogni (11-ig korán van). Emma persze ma háromnegyed 8-ig aludt én meg kelhettem 7-kor éljen. Gyors reggeli aztán hosszas tipródás hogy mit vegyek fel majd rendkívül okosan egy hosszú ujjú mellett döntöttem. Magam sem értem miért főleg hogy 20 fok volt kinn majd később 25 kb. Elkocogtam a rajtig, itt már rájöttem hogy végzetes hiba volt a hosszúujjú, de nem volt amúgy zsebem így nem tudtam leadni. Még kicsit szerencsétlenkedtem hogy csípőre kötöm vagy valami de erről is letettem így maradt az izzadás.

Ahogy odaértem megint az volt a benyomásom hogy itt mindenki vérprofi ugyanis mindenkin kompressziós zokni volt. Bennem valahogy a kompressziós zokni egyféle babonás tiszteletet kelt a viselője irányába, hiszem ilyenben csak a profik futnak. Szóval ott álltam a béna pulcsimban és azon töprengtem hogy mindegy csak utolsó ne legyek. Aztán láttam hogy van 60-as sőt még 75-ös korcsoport is szóval megnyugodtam hogy egy nyuggert csak lefutok már.

Rajt, az elejét nem sikerült elfutni ugyanis egy szűk erdei ösvényen kezdtünk és egymás sarkát tapostuk. Aztán ritkultunk lassan és ráállhattam a tempómra, kb 6:30-as km-eket terveztem. A második km környékén észrevettem hogy valaki pont az én tempómban fut folyamatosan mögöttem, gondoltam is hogy ez milyen menő már hogy valakinek én vagyok a nyula.🙂 Aztán eluntam a dolgot és indítványoztam a fiúnak hogy inkább fussunk együtt mert az nekem is segít. Ebben maradtunk aztán a 8. km környékén be is mutatkoztunk egymásnak. Kiderült hogy ő ma egy laza kényelmes kocogásra jött, mondtam is neki hogy az pompás mert én meg épp a tüdőm köpöm ki ennél a tempónál. De egyébként nagyon jó volt együtt futni, valahogy gyorsabban telt az idő pedig nem szóltunk egymáshoz.

A célban a teljes kiscsaládom ott volt, a férjem, anyósom és Emma is szóval már előre örültem. A 9. km környékén úgy éreztem hogy túl jól sikerült a tartalékolás így az utolsó km-t még megnyomtam és alkalmi futótársammal közösen futottunk be. Nagyon menő volt még a nevemet is bemondták, a férjem videózott szóval teljes volt a boldogság. Az idő 1:05:13 lett ami messze a legjobb 10 km-em eddig (a titkos célom az 1:05 volt egyébként). Egyébként ez annyira német hogy a célban a víz és az izo mellett frissen csapolt sörrel várták a fáradt futókat (alkoholmentessel de akkor is). Utána megettem a szokásos Rindswurstomat, Emma élvezte a felhajtást megvártuk az eredményhirdetést, a korcsoportomban 5. lettem (némileg levon a dolog értékéből hogy kb 10 fős volt a korcsoportom), de én így is nagyon örültem.

Szuper verseny volt, én nagyon jól éreztem magam és elégedett is voltam az eredményemmel.🙂

31. Wizz Air Budapest Félmaraton – edzésterv 2 órára

Posted on Updated on

Edzésterv – tőlem
2 óra körüli célba éréshez a szeptember 11-i félmaratonra a BSI e-edzés keretében.

Április 18-án indul, itt iratkozhatsz fel.

Versenykiírás

WIZZ_Felmaraton logo_HUN_fekvo_RGB

Hétvégén hasítunk!

Posted on Updated on

Hétvégi versenyzők
mbtrail_szintMátrabérc
– Koren Miklós
– Kerékgyártó Péter
Muzsla
– Kiszely Éva
– Demeter Balázs
– László Valéria

 

Szt Márton Maraton, Pannonhalma, 11,2 km
– László Zoltán
Frankfurt, 15 km
– Hupka Erika
Vivicittá 10 kmvivi érem
elsőbálos futóversenyzők:-)
– Ötvös Diána
– Honi Katalin
– Koncz Tamás
>>> nektek dupla hajrá!
gyakorlottabbak
– Palyik Andrea
– Fenyvesi Tímea
– Sáringe Zoltán
– Tamási Krisztián
Vivicittá félmaraton
– Makra Vivien
– Mocsáry Gabriella
– Erény Tamás
– Petneházi Ildikó
– Ficzere Julianna
– Sári Erna
– Kulcsár Judit
– Farkas László Lupus, 2 órás iramfutó

Hajrá!