sík

Larzen, Balaton Félmaraton- beszámoló

Posted on Updated on

bfm1-2Két éve próbálok másfél óra alá jutni, bíztam benne, hogy a siófoki félmaratonon sikerülni fog. A jó eredmény hármas pillére még mindig ugyanaz: Gabi edzései, fogyás, külső hőmérséklet.

Az edzések könnyen jönnek, a testsúly mostanában már be-bepillant 75 kg alá (egy éve 90 volt) és hiába volt az időponthoz képest meleg, a tizenkét fok az ideálishoz egész közel volt.
Egy két hetes kemény szakasz végén vagyok, nem ez a célverseny, nem pihentem rá, csak a csütörtöki kemény edzés maradt el, helyette átmozgatókat futottam. Az éjszakáink mostanában Luca miatt elég mozgalmasak, most még le is betegedett a verseny előtti napon… minden voltam, csak kipihent nem.
A rajt előtt nem nagyon tudtam megtippelni, hogy milyen időt fogok futni. Például a keddi intenzív futás után a szerdai laza tempója 13 mp/km-rel lassabb volt azonos pulzuson, mint ugyanez a futás egy nappal később, szóval nagyon sok függött attól, hogy mennyire pihentem ki magam. Azt viszont tudtam, hogy a rajt után egyből ki fog derülni, hogy mára mit osztottak nekem. Tudtam, hogy ha a versenyre meghatározott pulzustartományokat betartom, akkor végig egyenletes lesz a tempóm. A félmaraton túl rövid ahhoz, hogy valami hiba csússzon be, igaz már arra is volt példa, de ez volt az egyetlen izgalmas dolog menet közben.

4:10 körüli ezreket mutatott az óra és a táblák is egészen pontosan voltak elhelyezve, így már a 3-4. kilométernél előre örültem az 1:29 körüli időnek. Az első felében nem történt semmi izgalmas, végig előzgettem aztán nagyjából féltávnál megtaláltam a helyem, onnan pár jól hajrázó ember hagyott csak el. Féltávnál Tapír szurkolt. Megállapítottam, hogy egészen észnél vagyok, mert olyan gyorsan felismertem, hogy reflexből a kezébe tudtam dobni a felesleges kesztyűimet. Minden ponton ittam vizet, sajnos 15 körül elvettem egy izót, de az rémes volt. A 17-es tábla elcsúszott vagy száz métert, és volt egy pár száz méteres földutas, egynyomos, sáros szakasz, kb ennyi volt az izgalom. Szerencsére a 18-astól visszakerültek a táblák a helyükre. A 16. kilométernél elértem a laktátküszöböt, ez abszolút érezhető volt, nem is kellett hozzá óra, innen végig izomból kellett nyomni, de szerencsére már nem volt sok hátra. Az utolsó három kilométer még az átlagnál gyorsabb lett, pedig egy hajszálnyi tartalék maradt is a rendszerben.

1:28:29 lett a hivatalos, egy perccel rosszabbat előre aláírtam volna. Most már sok mindent nem lehet a hátra levő egy hónapban elérni, hiszen pihenni kell ezt a hétvégét is, meg rá kell pihenni a decemberi maratonra is. Sok hétvégi harmincas, versenyen futott félmaraton és harmincas után is teljesen homályos, hogyan kell majd a versenyt felépíteni, most már lassan elkezdek ezzel foglalkozni.
Izgalmas lenne egyszer egy kerek 4 perces tempójú félmaratonnal megpróbálkozni. Az már a szupermenségnek tényleg olyan magas foka, amit soha nem irigyeltem senkiről, annyira irreálisnak látszott. 🙂

 

Reklámok

Hétvégi izgulós lista

Posted on Updated on

Kicsit későn kaptam észbe, így a szombati beharangozóról már olyannyira lecsúsztunk, hogy csak eredményeket tudok mutatni:-)

Bükki Hegyi Maraton, 42,3 km 1. hely Elek-Belus Fruzsi

fruzsi_bükk

Ugyan Fruzsi 4:57:44-gyel nyert, de a testvérharcban alulmaradt Tamással szemben, aki 4:37:28-at futott.

belusék

Vasárnapi etap

A Börzsöny felfalja gyermekeit c. versenyen (Börzsöny Trail)
Éva Kiszely
Balázs Demeter
Valéria László
Ficzere Julianna
Karaton Háltó – fm (K&H mozdulj! maraton váltó)
Judit Kulcsar
Mocsáry Gabriella
Jakab Gipsz
Karaton Háltó
Sári Erna
Eszter Molnár

Hupka Erika – Kirchenlauf, Heusenstamm

Posted on Updated on

Ismét egy kisvárosi versenyt válaszottam, a heusenstammi Kirchenlaufot. Tavaly decemberig Heusenstammban laktunk így ez is közel állt a szívemhez. A táv elég fura mert 16,6 km, de ez azért ennyi mert templomtól templomig futottunk.

Ez volt az első verseny ami előtt komolyan izgultam ugyanis igazi rendes szurkolóim voltak. Persze a család eddig is szurkolt, de nekik ugye kötelességük. Gabi, Balázs és a srácok is kijöttek szurkolni (sőt részben még versenyezni is), így a főnök szigorú tekintetét végig a hátamban éreztem. 😀 Tegnap este Vivien és Borbála öltözködési tanácsokat adtak, így végre sikerült megfelelően felöltöznöm egy versenyre. Ezúton is köszönet érte. 🙂

Volt egy felhőszakadás a verseny előtt így jó kis pára volt. Ezen a távon csak 78-an indultunk szóval elég belátható volt a versenyzők száma. Rajt, szokás szerint a hátsó sorban nyomultam. Balázsék kb 1 km-nél szurkoltak, nagyon szuper volt! Utána szépen haladtam a saját tempómban, 7 km-nél jött az első méypont aztán 11-12 körül a következő. Valahogy sikerült belőle visszajönni és a végére még kicsit gyorsítani, így a teljesen hivatalos időm 1:50:20 lett. Csak összehasonlításképp: 15 km-en most 4 perccel jobb időt futottam mint egy hónapja, szóval én elégedett vagyok. 🙂 Ráadásul ez az eddigi leghosszabb teljesített távom szóval PB-t PB-re halmoztam. A cél előtt 600 méterrel ismét Balázsék szurkoltak, elég felemelő érzés volt.

Aztán a célban Gabi kiabált és a férjem és Emma vártak, szóval szuper volt. Most először fordult elő hogy a célban elpityeredtem annyira örültem annak hogy beértem. Sőt annyira megilletődtem hogy még az órámat is elfelejtettem kikapcsolni. 🙂 És képzeljétek a befutó lányok még egy szál vörös rózsát is kaptak. A korcsoportomban a második lettem ami azért vicces mert ketten voltunk összesen ebben a korcsoportban. Utána jött a szokásos Rindswurst és Gabiék nemcsak pompásan tudnak szurkolni, de babysitternek sem utolsók. 🙂E_K_H

Hupka Erika – Dietzenbach 10 km

Posted on Updated on

Erika_10

Ez a mai verseny nagyon fontos volt nekem, ugyanis tőlünk kb 1,5 km-re rendezik az erdőben mégpedig azon a szakaszon ahol nagyon szívesen futok. Anno amikor Gabi-val elkezdtünk dolgozni két célt tűztem ki magamnak: az egyik hogy le szeretnék futni 10 km-t. Ez viszonylag hamar teljesült, ugyanis Gabi a januári edzőtáborban fülön csípett és lefutott velem 10 km-t amibe egyébként kis híján belehaltam, de végülis pipa.🙂

A másik nagy cél, hogy 1 órán belül fussak le 10 km-t, ez még várat magára de ma már nagy lépést tettem felé.🙂 Aztán időközben lett egy harmadik célom is ami a félmaraton, ez remélem szeptemberben teljesül.

A verseny reggel 9-kor volt, én utálok korán mozogni (11-ig korán van). Emma persze ma háromnegyed 8-ig aludt én meg kelhettem 7-kor éljen. Gyors reggeli aztán hosszas tipródás hogy mit vegyek fel majd rendkívül okosan egy hosszú ujjú mellett döntöttem. Magam sem értem miért főleg hogy 20 fok volt kinn majd később 25 kb. Elkocogtam a rajtig, itt már rájöttem hogy végzetes hiba volt a hosszúujjú, de nem volt amúgy zsebem így nem tudtam leadni. Még kicsit szerencsétlenkedtem hogy csípőre kötöm vagy valami de erről is letettem így maradt az izzadás.

Ahogy odaértem megint az volt a benyomásom hogy itt mindenki vérprofi ugyanis mindenkin kompressziós zokni volt. Bennem valahogy a kompressziós zokni egyféle babonás tiszteletet kelt a viselője irányába, hiszem ilyenben csak a profik futnak. Szóval ott álltam a béna pulcsimban és azon töprengtem hogy mindegy csak utolsó ne legyek. Aztán láttam hogy van 60-as sőt még 75-ös korcsoport is szóval megnyugodtam hogy egy nyuggert csak lefutok már.

Rajt, az elejét nem sikerült elfutni ugyanis egy szűk erdei ösvényen kezdtünk és egymás sarkát tapostuk. Aztán ritkultunk lassan és ráállhattam a tempómra, kb 6:30-as km-eket terveztem. A második km környékén észrevettem hogy valaki pont az én tempómban fut folyamatosan mögöttem, gondoltam is hogy ez milyen menő már hogy valakinek én vagyok a nyula.🙂 Aztán eluntam a dolgot és indítványoztam a fiúnak hogy inkább fussunk együtt mert az nekem is segít. Ebben maradtunk aztán a 8. km környékén be is mutatkoztunk egymásnak. Kiderült hogy ő ma egy laza kényelmes kocogásra jött, mondtam is neki hogy az pompás mert én meg épp a tüdőm köpöm ki ennél a tempónál. De egyébként nagyon jó volt együtt futni, valahogy gyorsabban telt az idő pedig nem szóltunk egymáshoz.

A célban a teljes kiscsaládom ott volt, a férjem, anyósom és Emma is szóval már előre örültem. A 9. km környékén úgy éreztem hogy túl jól sikerült a tartalékolás így az utolsó km-t még megnyomtam és alkalmi futótársammal közösen futottunk be. Nagyon menő volt még a nevemet is bemondták, a férjem videózott szóval teljes volt a boldogság. Az idő 1:05:13 lett ami messze a legjobb 10 km-em eddig (a titkos célom az 1:05 volt egyébként). Egyébként ez annyira német hogy a célban a víz és az izo mellett frissen csapolt sörrel várták a fáradt futókat (alkoholmentessel de akkor is). Utána megettem a szokásos Rindswurstomat, Emma élvezte a felhajtást megvártuk az eredményhirdetést, a korcsoportomban 5. lettem (némileg levon a dolog értékéből hogy kb 10 fős volt a korcsoportom), de én így is nagyon örültem.

Szuper verseny volt, én nagyon jól éreztem magam és elégedett is voltam az eredményemmel.🙂

31. Wizz Air Budapest Félmaraton – edzésterv 2 órára

Posted on Updated on

Edzésterv – tőlem
2 óra körüli célba éréshez a szeptember 11-i félmaratonra a BSI e-edzés keretében.

Április 18-án indul, itt iratkozhatsz fel.

Versenykiírás

WIZZ_Felmaraton logo_HUN_fekvo_RGB

Hétvégén hasítunk!

Posted on Updated on

Hétvégi versenyzők
mbtrail_szintMátrabérc
– Koren Miklós
– Kerékgyártó Péter
Muzsla
– Kiszely Éva
– Demeter Balázs
– László Valéria

 

Szt Márton Maraton, Pannonhalma, 11,2 km
– László Zoltán
Frankfurt, 15 km
– Hupka Erika
Vivicittá 10 kmvivi érem
elsőbálos futóversenyzők:-)
– Ötvös Diána
– Honi Katalin
– Koncz Tamás
>>> nektek dupla hajrá!
gyakorlottabbak
– Palyik Andrea
– Fenyvesi Tímea
– Sáringe Zoltán
– Tamási Krisztián
Vivicittá félmaraton
– Makra Vivien
– Mocsáry Gabriella
– Erény Tamás
– Petneházi Ildikó
– Ficzere Julianna
– Sári Erna
– Kulcsár Judit
– Farkas László Lupus, 2 órás iramfutó

Hajrá!

Ákos – Azt hittem a bab is hús – Wizz Air Félmaraton beszámoló

Posted on Updated on

172_klasszikus_babfozelek_Ha tavasszal a Vivicittán ment az 1:29:02 már az első Gabival közös hét végén, akkor miért ne merjek 1:28-at tervezni, ugye? Minden hétvégére PéBét nekem ide!!
Meg is írtam a coach-nak, írta is vissza, hogy vasárnapi feladatként “repülés a PB-ért”, pedig ő már szerintem akkor tudta, csak nem akarta letörni a lelkesedésem.

Pedig olyan egyszerűnek tűnt.
Beállítottam az órámon a Virtual Partnert 4:10-es ezrekre. A héten Gergő írta is nekem, hogy ő is pont ilyet akar, na tessék, már nyúl is van.
A kivitelezés is működött az elején. Beálltunk az 1:30-as iramfutók elé “2 percre”:-)
Innen azért már követtünk el hibákat. Első kili 3:58, jóvanna, nehéz belőni, sok az előzgetés, nem érezzük még. (avg 157, max 172)
A második már legalább egyenes az Andrássyn. 4:01, avg 172, max 176. Na, legalább a perc már stimmel, meg a másodperc számjegyei is, csak meg kell cserélni. Gergő itt már távolodott, de én okosan nem mentem vele, majd ő jól elfutja, hehehe. (1:24:20…)
Harmadik 4:14, avg 173, max 176, kicsit lassú, de legalább a pulzus már nem megy feljebb.
Negyedik 4:11, avg 175, max 179, nem a fenét.
Ötödik 4:16, avg 177, max 181, nabasszus, kezd visszaütni a gyors kezdés.
Hatodik 4:16, 177-181, copy-paste.
Hetedik mozgalmas. Közgáz előtt macskakő, majd a Szabadság híd emelkedője és még az 1:30-as iramfutók is beértek, totális megsemmisülés. Elsődleges terv sutba dobva, bé terv, legalább <1:30, hozzá tempó 4:24, avg 179, max 182.
Nyolcadik tempója velük 4:13, de a pulzuson is kellett csavarni hozzá, avg 181 max 185.
Kilencedik dettó.
Tizedik 4:17, max 181, max 187. Mindenáron akartam tartani a tempót az iramfutókkal, de amikor 187-es pulzus kellett ehhez és még csak 10-nél voltunk, na akkor lemondtam a B tervről is.

A második 11 km innentől ‘saját tempóban’ (az a gyaloglás lett volna). Átlagpulzus 182 körül, a max 188 illetve a célegyenesben 189. Szóval nem mondhatom, hogy nem ‘törekedtem’. A fordítóban rá is mértem az irammenőkre, 40 mp-re voltak kb 14,5 km-nél. Azt mondjuk 6 km-en behozni elég esélytelen, ha ők mennek 4:15-öt nekem meg mondjuk 4:08-at kellene, miközben 4:20 körül haladok.
Egyre inkább fogyott a kraft, gondoltam majd 19-nél nyitom a hosszú hajrát, de kb. úgy kaptam csak levegőt, mintha gyomorszájon vágtak volna. Végülis a 4:19-es tempó az elég jó gyorsulás az előző 4:29-hez képest (Westend melletti kanyargás)
Aztán az utolsóba majdnem teljesen belerogytam, 4:31, a resztli 100 méter meg 4:13 (előzetesen gondoltam majd megküldöm 4-en belül), hozzá avg 186, max 189.
Célvonal, 1:31:34, Tapír meg Gabi már 4 percre várnak, a kis optimisták.Mondtam nekik, hogy bocs, elég sokat késtem:-)

Összevetve az 1:29-es Vivicittával, ahol avg 176, max 188 volt, gyakorlatilag keményebben toltam, most 179+189 volt az intenzitás.

Szerencsére ismét bebizonyosodott, hogy továbbra sem gép vagyok, hanem ember, valószínűleg a múlt heti 5 órás féltáv még ott motoszkál valahol. (szerk: nem mondod!:-))

Mondjuk a taktika az nem volt túl jó, inkább az iramfutókkal kellett volna kezdeni és pár kili után gyorsítani, ha megy (valószínűleg nem ment volna).

Gabi azzal vigasztalt, hogy a maratonra pont beépül. (szerk: be fog:-)