Latest Event Updates

Panoráma futás, 12 km beszámoló – Rohamcsiga

Posted on Updated on

Szóval ott kezdem, hogy tavaly május óta futok újra. Amig a kisfiam után (10 éves) vissza nem mentem dolgozni, többé kevésbé minden ok volt. Futottam babakocsival meg minden. Aztán eltelt tíz év , folytonos időhiány , és feljött +20 kg. Többször próbáltam újrakezdeni, de egyedül nem ment. Ment egy két hónapig aztán mindig abbamaradt.
Aztán tavaly májusban vettem egy nagy levegőt, irtam Gabinak és gizion lettem. Bekerültem egy inspiráló és támogató közegbe ahova jó tartozni. Az első pár hónap azzal telt hogy megszokjam a rendszeres edzésmunkát és beleépítsem az életembe a futást. Aztán hiányzott a rövidtávú cél, elindultam augusztusban a 8 km-es panorámafutáson (akkor az a táv nekem még csak egyszer volt meg edzésen) . Tökutolsó lettem. Na jó nem , de kb. az utolsó tízben végeztem . Nem voltam tisztában a tempómmal, az erőmmel, nagyon elfutottam az elejét, aztán belehaltam, de végigküzdöttem becsülettel.
Nagyon fontos állomás volt számomra , a 0. kilométerkő , amihez mindent viszonyitok. Aztán nyúltak a távok, nehezedtek az edzések, javult az erőnlét, de még mindig iszonyú lassú volt minden futas. Még csigák között is. Nem is értettem Gabi mér foglalkozik még velem, ha ennyire nem fejlődök.
 Az új áttörést a garmin futósórám hozta meg amit karácsonyra kaptam. A legeslegjobb ajándék ever. Látom akár menet közben is a tempómat, pontosak a távok , az idők, összehasonlithatók a futások, nincs mellébeszélés. Nagyon imádom. Kapom az edzést ,megcsinálom, feltöltöm nem kell agyalni , Gabi mindjárt látja mi van. Nekem csak futni kell. És el nem hiszitek mennyire jól esik, mikor már majdnem
elkeserednék hogy nem fejlődöm semmit, valamelyik gizion likeolja a stravan a futásomat. Irtó motiváló, ha kapok egy kudost Belus Tomitól vagy Balázstól vagy bárkitől tőletek.
 Átfutottam a telet. Január óta asszem nem hagytam ki futó edzést csak kettőt, azokat is orvosi utasításra. Elkezdtem az erősítéseket. Futottam fagyban, hóesésben, bokáig érő latyakban, jeges úton, futottam a Börzsönyben egyedül zuhogó esőben, máskor töksötétben bárhogy. Tavaly óta sikerült leadnom 7 kilót . (Az ugye meg mindig +13 de már nem 20!)
Lett hétvégi futotársam egy régi barátnőm Pen személyében, aki nélkül a hétvégi hosszúk fele ilyen
jók se lettek volna . Minden hétvégén elromlott az idő, de már csak röhögtünk rajta és együtt beszélgetve sokkal kellemesebben teltek az edzések. Pen sokkal gyorsabb mint én, de 3 km-re lakik, így mindig legalább 6km-rel többet fut mint én. Januárban még nem volt célom, a Vivicittat nem mertem bevállalni, mert félő volt, hogy utolér a záróbusz es kiszednek a versenyből. Elhatároztam, hogy az oké hogy a kiserdei mókusokon kívül senkit sem érdekel milyen lassú vagyok , de addig kell gyorsuljak hogy beférjek a 7 perc 30 as szintidőbe egy akármilyen versenyen. Akkor találtam ezt a versenyt , ahol nincs szintidő ,pont a Vivicitta előtt egy héttel, és hát az volt a tervem hogy arra gyúrok hogy belül legyek a Vivicitta szintidején.
 Aztán a verseny hetén szerdán hatalmasat pereceltem a biciklivel . (van nálunk egy kis alagút ahol a jardan mentem ami nagyon szűk és nem figyeltem, lesúroltam a falat) Nőtt két nagy pukli a sípcsontomra és szép lila lett. Innen tudtam , minden rendben lesz a hétvégén, minden valamire való gizion ilyeneket csinál fontos verseny előtt. Pénteken terheléses EKG volt ( ilyen céges szűrővizsgalati csomag része, ezer éve kaptam az időpontot) A szívemmel minden Ok, de szétszadiztak mire kitekertem a max pulzust biciklin. Ennyit a pihiről. Este azért nyújtottam egy hosszút.
A versenyen szombaton tökéletes idő volt,7 fok, alig szél, felhős, csak nehéz volt kitalálni mibe öltözzünk. Esni fog, vagy meleg lesz és kisüt a nap? Féltem a meleg napsütéstől , ahhoz még egyáltalán nem szoktam hozzá. Maradtam a 3/4es gatya, hosszú ujjú technikai póló, baseball sapka kombónál és jó választás volt. Pen barátnőmmel futottunk végig . Taliztunk Zsuzsával és Erikával a többi giziont valahogy sajnos elkerültük. Gabi annyit írt , kezdjek 7p 50-ben, tartsam a tempót és az utolsó két kilin gyorsítsak. Abszolút jó tanács, biztonsági futás , igy biztos nem cseszem el. De én nem akartam biztonsági futást ,én maxon akartam tolni , megelőzni a képzeletbeli záróbuszt, új legjobb időt futni, de úgy hogy ne álljak fejre . Gondoltam meglátom mi lesz , mindenesetre megfogadom a tanácsot és óvatosan kezdek. Verseny előtti hetekben rátaláltam az isostar pezsgőtabira. Pontos keverési arány, semmi ragacsos porozgatás, nem kell egy hatalmas doboznyi port megvenni, pont nekem való. Az isostarról tudni kell, hogy mikor gimiben sífutottam akkor nekünk az isostar volt AZ ital. A csoda. Lehet, hogy azóta vannak jobbak, de nekem annyira beégett a tudattalanomba, hogyha kortyolok belőle és megérzem az ízét mindig szárnyakat kapok. Persze edzésre nem szoktam vinni 12km-re semmit, max vizet, de most iszogattam előtte és vittem egy minikulacsnyit a versenyre. Pont befért a zsebembe. Így nem függtem a frissítéstől, kortyoltam egy kis a saját izot, ha éreztem hogy merül az elem. Ez jó volt igy nagyon.
Jó hátulról indultunk és mikor a kezdeti tötyörgés után szépen elindultunk, beálltunk egy tempóra, vitt a mezőny , majd ránéztem az órámra 6 15! Bakker ez nekem űridő, és nem is éreztem gyorsnak a tempót!  Azért tudtam hogy abban fejreállok 12 km-en, meg a 7p 50-volt az utasítás ,szóval szépen elengedtem az embereket. Aztán a 7 25 -tempó már elég kényelmesnek tűnt, gondoltam beállok rá, ha nem megy még később is mehetek lejjebb. De nem lihegtem, nem volt magas a pulzus, szépen tartottuk a tempót, Pen barátnőm mindig figyelt ha begyorsultam volna. Mert vitt volna a lábam! Ilyeneket mondott pl: – Szerencse hogy Gabi nem online nézi a versenyt, mert kapnál ám egy szemráncolós sms-t:- ))
Tovább a teljes bejegyzéshez RCs oldalára >>
Reklámok

UB-ra KÉSZÜLÜNK 9.rész: Nem elég csak futni a 220 km-ért

Posted on Updated on

Írta: Palyik Andi

Hetente 8 órát edzem. Hogy mikor van ennyi időm? Jó kérdés.
Állandóan szervezkedem, elengedek dolgokat, újratervezem a hetemet. Végül kiderült számomra, hogy nem elég csak edzeni, mert a verseny sikere nem csak a futáson múlik.
Az UltraBalaton felkészülés során hetente 5 edzésem van:
– egy hosszú, „kényelmes” futás, ami nagyjából 3-4 órás;
– két közepes edzés, ami gyakran iramjátékos feladatokat tartalmaz, ezek hossza 1,5-2 óra között van;
– egy rövid futás, 1,5 óra körüli időtartamban;
– és egy regeneráló, ami 30 perc átmozgatást jelent, melyet 20 perc alapos nyújtás követ.

Logisztika minden mennyiségben! 

Folyamatosan tervezek tehát, hogy be tudjam illeszteni az edzéseket a mindennapokba, de vannak alapszabályaim, amikből egyszerűen nem engedek:
A család az első. Nem hagyok ki sem gyerekekkel töltött időt az edzéseim miatt, sem meseolvasást, sem családi kirándulást, sem pénteki randit a férjemmel. Sőt! Megfogadtam, hogy ha túl fáradt vagy ingerült vagyok a sok futás miatt, akkor abbahagyom ezt a mértékű terhelést.
A munka a második. Tehát ha határidős munkám van, vagy ha egy kollégám vár tőlem egy anyagot, akkor azt meg kell csinálnom. Ilyenkor a futás várhat.

A fentiek miatt próbálok délelőtt futni, amikor a gyerekek bölcsiben és oviban vannak. A munkám viszont rugalmas: ha napközben nem végzek vele, akkor tudom éjszaka, vagy hétvégén folytatni. Az viszont komoly nehézséget jelent, ha betegek a gyerekek. Ez év első 7 hetében közel 4 hetet voltak itthon a fiúk, így 50% feletti volt azon napok száma, amikor improvizálnom kellett!

A munkám olyan, hogy megkapom előre a több havi feladatot, amit én magam osztok be. Figyelnem kell a köztes határidőkre, a heti 1-2 megbeszélésre, illetve arra, hogy ha kérdésem van, a kollégáimat munkaidőben tudom elérni. De magam osztom be az időmet, és megspórolom az utazás 2-3 óráját minden nap!

Viszont van egy kimenős napom: a gyerekek minden pénteken a szüleimnél alszanak. Ez egy teljesen szabad délutánt és estét jelent, amibe belefér a hosszú futás, egy randi a férjemmel, és egy átaludt éjszaka (ami nálunk 4 éve nem létező fogalom), majd a kényelmes ébredés (vagy lustálkodás, vagy házi munka, vagy rövid futás), ugyanis csak 10-re kell a gyerekekért mennünk.

Akárhogy számolja az ember, egy nap 24 órából áll, így ezer dolgot el kell engednem. Sokszor az edzés után már nem fér bele a hajmosás, mert rohanni kell a gyerekekért. Emiatt hetente többször igénytelenül nézek ki, amit kénytelen voltam elfogadni. A barátaimmal hónapok óta nem találkoztam. Ők tudják, hogy miért, és megértik. Velük a lyukas óráimban próbálom tartani a kapcsolatot, például abban a 1 órában, amikor autózom be a munkahelyemre. És az apróságok: nincs körömlakkozás (45 perc!), netezés, kütyüzés, mozi… Igazából semmi másra nem marad idő. Ezt az utat választottam, de nem bánom.És van még egy fontos dolog: nem tévézem! Ahány órát én hetente futással töltök, sokan mások annyit ülnek a tévé előtt. Csak az társadalmilag elfogadott jelenség, míg a sportolás gyakran önző időtöltésnek tűnhet mások szemében.

Nem mondom, hogy mindig lelkes vagyok, ha ki kell mennem futni. Néha, amikor megnyitom Gabi levelét, benne a következő heti edzéstervvel, akkor elfog a pánik, hogy „ezt meg hogy?!”. De aztán leülök a naptár elé, végignézem, hogy mi vár rám a következő 7 napban, és tervezek. Néha csak elindulni nehéz, aztán amikor már futok, akkor a helyére kerül minden. És egy teljesített nehéz edzés után állni a tus alatt… igazi sikerélmény! 🙂

Tovább a teljes bejegyzéshez >>

 

Hétvégi eredmények

Posted on Updated on

Április 7-8.

Kikelet Félmaraton, 10 km-es táv

Kormány Alexandra, 50:37, korosztályos 1. hely, női abszolút 4.

Vérkör, 77 km

Zentai Andrea, 10:16

Belus Tamás fényképe.

 

Panoráma futás, Dunakanyar Félmaraton

félmaratoni táv

Dr. Földi Zsuzsanna, 1:54:42

Molnár Eszter, 2:17:35

Törköly Piroska, 2:06:04

Onik, 2:29

Cserta Balázs, 1:56:51, PB

 

Cserta Balázs fényképe.

 

12 km-es táv

Sebestyén Ágnes, 1:34, PB

 

Balaton-felvidék terepmaraton M táv, 25 km

Dr. Földi Zsuzsanna, 2:43:46

Földi Zsuzsa fényképe.

 

Hétvégi eredmények

Posted on

Március 31-április 1.

Nyírbátori Nyuszifutás, félmaraton

Belus Tamás, 1:26:09, 2. hely, PB

Dr. Szabó Sándor, 1:34:09, 5. hely, PB

Velencei tókör

Sári Nóra, 2:54, PB

Orfű, privát félmaraton

Cseke Betti, 2:07:34, PB

 

UB-ra KÉSZÜLÜNK 8.rész: A maraton, amit nem futottam le

Posted on

Eredetileg arról kellett volna írnom, hogy teljesítettem az életem második maratonját, edzőversenyen. De hiába készültem erre hónapok óta, végül el kellett engednem.

Meredekebb és hosszabb az útvonal, mint ahogy emlékeztél

Bemagolod a verseny útvonalát, de elrontod és eltévedsz

Hetekig gyönyörű az időjárás, kivéve a verseny napját, amikor zuhog az eső

Minden edzést megcsinálsz, de a verseny előtt lesérülsz

Tök jól vagy a felkészülési időszakban, csak hogy a versenyre összeszedj egy betegséget

Nos, ezek a futó-Murphy törvények –  és tegye fel a kezét, aki évek óta fut, de egyiket sem kellett megtapasztalnia! Annak üzenem, hogy menjen el nyugodtan lottózni, olyan mázlista. Komolyan!

Össze sem akarom számolni, hány edzést logisztikáztam ki a nehézségek ellenére annak érdekében, hogy újra végig tudjak menni egyben a 42 km-es távon. Ráadásul a készülést beárnyékolta egy csinos kis bokaficam. Amit banális módon úgy szereztem, hogy felsírt álmából a gyerek egy délután, és teljesen elzsibbadt lábra állva akartam szaladni hozzá. Reccs…!

De ez sem ingatott meg, mert a baleset után egy héttel már kocogtam, és bár a bokám (a megnyújtott szalaggal együtt) majdnem mostanáig fájt, tudtam rendesen edzeni. Télen jöttek-mentek a családban az infekciók, nem kaptam el semmit. Komolyan elhittem, hogy legyőzhetetlen és rettenthetetlen vagyok. Mit nekem 3 gyerek, meló, stressz, fájós boka: ide nekem a maratont…!

A Maratonfüred előtti hosszú hétvégén elutaztunk egyet wellnesselni, és jókedvűen toltam Sárát a határban magam előtt az utolsó hosszú futásomon, ami csak 15-16 km-es volt. Csöppet zavart, hogy nem tudom tartani a pulzusom a megszabott maximum alatt. Gondoltam, talán az izgalom, a szokatlan helyszín, sokat ettem én, sokat evett a gyerek… persze. Másnap hazajöttünk, mert mindenkiből dőlt a takony, a gyerekek szeme hőemelkedéstől csillogott. Nemigen figyeltem magamra, bár észrevettem, hogy van némi diszkomfort érzés a mellkasomban. Egészen kicsi, végül is szóra sem érdemes.

A verseny hetére jellemző kisebb futásokat megcsináltam, tettem a dolgom, aztán egyszer csak beütött a ménkű: a maraton előtt nem egészen 3 nappal elkezdett kegyetlenül fájni a szegycsontom mögött. Drámai időzítéssel épp akkor, amikor vettem a versenyre a kesztyűt és a csősálat… álltam a kassza mögött fizetésre várva, és megrémültem. Ahelyett, hogy gyógyulnék, most én következem. Na ennyit a szupernő mivoltomról.

Utána éjszaka, majd nappal (maraton mínusz 2 nap) a fájdalom jegyében teltek az órák, inhaláltam, köptetőztem, mantráztam, épp csak meg nem bolondultam, még Helgával is váltottam üzenetet (akinek ítélete ez volt: „Tilos futni! Túl kockázatos!”) míg harmadnapra kissé jobban lettem. Teszteltem magam az átmozgató, utolsó futáson, majd úgy döntöttem, hogy ez nem is vírusfertőzés, hanem reflux. Hát persze. Nem is vagyok hurutos, nem köhögök: itt valami irtózatos tévedés lesz!

Aznap mindenki idegesített. Férjem, anyám nem tudtak velem mit kezdeni. Megvettem a kakaóscsigát, élvezettel elnyammogtam bűnös CH-töltés gyanánt, összepakoltam másnapra a cuccaimat, egyeztettem az utas- és maratontársammal az indulás előtti részleteket. Annyira energikus voltam, hogy velem rétet lehetett volna kaszáltatni, igaz, hogy az előrehajolás továbbra sem nagyon ment. A köptetőt elraktam, refluxra minek az. Este a férjem meglátta ezt, mármint a kiporciózott frissítőimet:

A leszerelő hadművelet váratlanul és gyorsan lezajlott (azt hiszem, végül Helga volt az, aki észhez térített), mindez 9 órakor. Igen teátrális jelenetnek voltam főszereplője, aminek részleteitől megkímélnék mindenkit, de a lényeg: elengedtem a versenyt és duzzogva lefeküdtem aludni.

Mindez után 12 órával – másnap délelőtt – felkeltett a férjem, hogy élek-e még… 😉

ui: Palyik Andi aztán elmesélte, hogy korábban elkövetett hasonló hibát. Szimplán fájós torokkal edzett egy intenzívebbet, aminek a vége az lett, hogy 2-3 hétig nem tudott felgyógyulni a vírusos betegségéből. Mivel az UB a célverseny, amire még másfél hónapnyi készülés maradt: ez volt az egyetlen értelmes opció. Úgyhogy viszlát maraton… majd legközelebb!

Edzés betegen? – ahogy az orvos látja… 

A legtöbb ember átesik évente minimum 1-2-szer egy megfázáson, azonban ez nem kell, hogy megakassza a felkészülést. De van egy úgynevezett „nyak”-szabály, ami alapján mérlegelni kell, hogy az adott helyzetben belefér-e egy edzés, vagy jobb, ha azt kihagyod és helyette pihensz. Különben csúnyán visszaüt a sportolás, és távolabb kerülsz a céljaidtól.

Ha a tünetek nyaktól fölfelé jelentkeznek (pl. torokfájás), akkor biztonsággal sportolhatsz, bár ügyelned kell arra, hogy ne hevülj túl és ne emelkedjen túl magasra a pulzusod. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a kisebb megfázással sportolók nem gyógyulnak meg később azoknál, akik egyáltalán nem mozogtak ebben az időszakban.

Tehát ilyen tüneteknél lehet óvatosan edzeni:

  • orrfolyás, tüsszögés
  • könnyezés
  • torokfájás

De kötelező pihenni akkor, ha a tünetek nyaktól lefelé (is) jelentkeznek:

  • szorító vagy fájdalmas mellkas, nehezített légzés
  • köhögés
  • gyomorpanaszok, hasmenés
  • hidegrázás vagy láz
  • bágyadtság
  • fájó végtagok, izomfájdalom

Ilyenkor súlyosabb megfázással vagy influenzával állunk szemben. Egyesek ki se tudnak az ágyból kelni, de vannak, akik viszonylag enyhe tünetekkel vészelik át a betegséget és nem hallgatnak a testük jelzéseire. Ami veszélyes, hiszen a szervezetnek a fertőzést kellene leküzdenie, ahelyett, hogy az energiatermelésre és az izommunkára fókuszálna.

Sőt: nemcsak a gyógyulást késlelteti (ezáltal a sportteljesítmény jelentősen visszaeshet), hanem szövődményekkel is járhat. A vírusfertőzés és/vagy láz szívizomgyulladást okozhat (szöveti hegesedéssel és ritmuszavarokkal). Sajnos volt már rá példa, hogy hirtelen szívhalálhoz vezetett a ki nem feküdt betegség.

Viszont általában elmondható, hogy intenzív terheléssel járó versenyt nem érdemes bevállalni még enyhébb tünetekkel sem, különösen, ha van lehetőség más futamokon való indulásra! Egy ilyen akció többet árt, mint használ.

Írták: Sári Nóra és dr.Breyer Helga 

UB-ra KÉSZÜLÜNK 7.rész: Így eddz, ha futni akarsz!

Posted on

Hoztam nektek pár képet arról, hogyan edzem Staub Feri edzőmmel, alias Ferrigno-val! Ezek a fotók hasznosak lehetnek bárkinek, aki szeretne egy kicsit erősíteni annak érdekében, hogy jól bírja a futást és minimalizálja a sérülésveszélyt. 

De mielőtt elrohannál a terembe kondizni, hadd figyelmeztesselek: nem érdemes szakember nélkül dolgozni!

Ha nincs személyi edződ, legalább a teremben dolgozó kollégák közül kérj meg valakit, hogy felügyelje, vajon helyesen kivitelezed-e a gyakorlatokat. Különben ennek is könnyen sérülés lehet a vége.

Ferrigno javasolt egy olyan gyakorlatot a vízszintes lábtoló gépen, amelyen elsősorban a combfeszítő és combhajlító izmok erősíthetők, valamint a farizom – ez utóbbit úgy tudjuk bekapcsolni, hogy gumiszalagot használunk. Másodsoron terhelést kap: csípőizmok, vádli, illetve a has- és a gerincfeszítő izmok. Ha szélesen tartjuk a lábfejeket és kifelé állnak kissé, akkor a combközelítőket is dolgoztatjuk!

A combfeszítő izom erősítése azért nagyon hasznos, mert ezzel megelőzhető a futótérd kialakulása.

Térdízület stabilizálása – kiinduló helyzet

 

Térdízület stabilizálása – szalaggal a farizom is bekapcsolható

Bolgár kitörés: ennek végrehajtásakor sokkal kevesebb nyomóerő éri a gerincet, mint egy normál, rúddal végzett  guggolás esetén.  Kiemelten fejleszti a térdízülethez tartozó izmok erejét és robbanékonyságát, a végrehajtások közben komoly stabilizációs munkát jelent a térd számára. Rákényszerít, hogy stabilizáld a térded minden irányba, ezért kiemelten sérülésmegelőző gyakorlat!  A kivitelezés során kialakuló goblet pozíció segíti a törzs elülső izmainak tónusosságának fejlesztését, mely megakadályozza az ágyéki gerincszakasz túlnyújtását is.

Bolgár kitörés

 

A hack gépes guggolás esetében   a combnak főleg a feszítő izmait illetve a farizmot terheljük, ugyanakkor kapnak terhelést  – a törzset stabilizálandó –  a has- és hát izmok is. Ez a gyakorlat a comb középső és alsó részét stimulálja, emellett a terpesz szélességével is tudod irányítani a stimuláció helyét.

1.fázis

 

2.fázis

 

3.fázis

 

Végső fázis

Lábtoló gépet is érdemes beiktatni az edzésbe, ez is dolgoztatja főleg a combfeszítőket (a térdre vigyázni, nem szabad teljesen kinyújtani)

Lábtoló gép 1.

Lábtoló gép 2.

 

Lábtoló gép 3.

 

A lábnyújtó gépen a combfeszítőket izoláltan dolgoztatjuk. Ez is a futótérd megelőzésére kiváló gyakorlat!

Lábnyújtó gép

 

Combfeszítő edzés

 

Ferrigno itt gyilkolt halálra!!! 🙂

Írta: dr.Breyer Helga 

UB-ra KÉSZÜLÜNK 6.rész: Szerelem első látásra?

Posted on Updated on

A hétfői konzultációk után hazaérve lelkes voltam, nagyon. Szeretek azonnal belecsapni az új dolgokba, ezért úgy döntöttem: nem kell az átmenet, jöjjön az egészséges táplálkozás azonnal!

Az első meglepetés akkor ért, amikor otthon benéztem a hűtőbe és a kamrába. Semmi olyan nem várt rám, ami megfelelt volna a dietetikus tanácsadáson elhangzottaknak. Így hát elmentem beszerezni a dolgokat…

Ekkor ért a második meglepetés. Kezdetnek a teljes kiőrlésű kenyér felkutatása adott röpke negyedórányi munkát. A speciális kenyerek pultja több méter hosszú, tele olyan termékekkel, amikkel én korábban nem is találkoztam. Adrienn útmutatása szerint megnéztem a címkéket, és azt kerestem, hogy a hozzávalók közt az első helyen szerepeljen a „teljes kiőrlésű liszt”.

TIPP: Ha te sem tudod, hogyan kell címkéket helyesen értelmezni, akkor olvasd el a Vásárolj okosan! írásunkat. 

Na, hát ilyet én nem találtam. Helyette az alábbi feliratok jöttek szembe: tönkölyliszt, magos kenyér, barnaliszt, diétás kenyér, szénhidrát csökkentett kenyér. Én ilyen világtalannak régen éreztem magam. Fogalmam sem volt, hogy mit kellene vennem! Egy eladótól kértem segítséget, aki egyből rábökött a nekem való, teljeskiőrlésű kenyérre. (Ennek az ízvilágáról később még szólok).

Következett az egészséges nasi beszerzése, mert ugye „bűnözni” muszáj. 😉  Rendkívül lehangoló módon a Korpovit keksz a francia vajas kekszek között lakik a boltban, ami bűnbeesés szempontjából komoly kihívás azoknak a vérbeli nassolóknak, mint amilyen én is vagyok.

Végül beszereztem a Korpovit kekszem mellé a zöldségchipszet, és ezzel meg is voltam. Egy órát töltöttem a boltban, pedig rettentően utálok vásárolni. Először elkeserített, hogy ilyen béna vagyok a beszerzésben, de végül győztes mosollyal pakoltam be a kocsiba a szerzeményeket.

A heti utolsó, ám azóta is állandósult tőrdöfés akkor következett be, amikor ettem. A teljes kiőrlésű kenyér…  nem finom, na! Azzal vigasztalom magam, hogy majd biztos hozzászokom ehhez a borzalomhoz…  sajttal viszont egész jól elrejthető az íze. Viszont amikor elfogy a szendvics, akkor ott mosolyog a tányéron a paprika, amit szintén nem kívánok. A Korpovit keksz is elég ramaty ízű, legalábbis a vajas kekszekhez viszonyítva. Ezek után pedig szegény zöldségchips ott árválkodik bontatlanul a kamrában. Inkább nem nassolok. Nem is részletezem tovább.

Nagyobb kihívás teljesítenem ezt a kajaügyet, mint az előírt edzésmennyiséget!

Ahogy a dietetikus látta 

A második alkalommal kiderült, hogy az új ízvilág, a rendszeresség, a zöldségek fogyasztása és a szervezés, bevásárlás jelentette Andinak a legnagyobb kihívást.

Ennek ellenére az eredményei magukért beszélnek: bár 2-3 hétig is beteg volt ez idő alatt, és fogyott két kilót, de utána az új étrenddel gyorsan visszaszerezte a súlyát. Pedig korábban nehezen tudott hízni.

A közérzete, az emésztése sokkal jobb lett; éjszaka jobban tud pihenni, lett étvágya is. Nem indul el éhgyomorra és csak gyors szénhidráttal  futni  – így jobban is bírja az edzéseket, később jelentkezik a pótlási igény, a fáradás!

Eleinte némi elbizonytalanodást, de aztán újra lelkesedést éreztem rajta, mikor a múltkori elmélet után elkezdtük bővebben átbeszélni a gyakorlatot, és mondtam neki tippeket, konkrét tanácsokat.

Rátértünk az edzések alatti frissítések rejtelmeire, majd elmentem vele néhány közeli boltba, ahol pikk-pakk teleraktuk a kosarát olyan termékekkel, amelyek valószínűleg neki is ízleni fognak!

Lehet ezt így is

Szerencsére Adriennel pár héten belül újra találkoztam, és átbeszéltük az ambivalens tapasztalataimat. Abban maradtunk, hogy az irány jó, az egészséges táplálkozás alapszabályaira ráéreztem, de fontos lenne, hogy élvezzem is az ízeket! Ezért két dolgot találtunk ki.

Először is, megrendelem az általuk tervezett házhozszállítós menüt! Az egészséges ételhez úgy állok hozzá, mint a legtöbb gyerek, hogy be vagyok ellene programozva: nem szeretem az ízét, az állagát, a szagát… Ezért a Sportkontroll által „kifejlesztett” Kids&Junior menüvel próbálkozom. Ebben benne van minden, amire egy étkezés során szüksége lehet a szervezetnek, vannak benne rostok, kellő mennyiségű lassú szénhidrát, fehérje, viszont az egészséges „alkatrészek” ügyesen el vannak rejtve benne, hogy a gyerekek (vagy a finnyás felnőttek) észre se vegyék, amikor megeszik. Például ilyen a répafasírt, vagy a fűszeres csirkecombfilé almával és salátával. A répafasírt önmagáért beszél; a salátáról pedig annyit, hogy az alma édessé tette a fogást, ettől kifejezetten finom volt és gyorsan lecsúszott. (Egyeseknek bónusz lehet, hogy ez a menü glutén- és laktózmentes is.)

Aztán Adrienn eljött velem vásárolni, hogy megmutassa, melyek azok ételek, amelyek nem csak egészségesek, de ehetőek, sőt: finomak is.

Ilyen például a Pur-pur kenyér, ami kifejezetten kellemes, kicsit édeskés ízű. Nekem nagyon bejött! Vagy a teljes kiőrlésű lisztből készült ropi, ami megtévesztésig hasonlít az „igazi” ropira… Bevallom, hogy az étkezésekkel kezdek egész jól megbarátkozni. Még így egy bő hónap után is oda kell figyelnem, hogy ne hibázzak (sokat :)), de kezdem megszeretni és élvezni az ételeket, amiket eszem.

Nem állítom, hogy az új étrend szerelem volt első látásra, de alakul!

 

El ne felejtsem nektek megmutatni, hogy közben szorgosan töltögetem a vitaminraktáraimat is.

Írták: Palyik Andi és Gelencsér Adrienn