Latest Event Updates

Muzsla trail beszámoló – Cseke Betti

Posted on Updated on

Elég régóta megvolt a nevezésem a Muzslára, már valamikor az év elején. A júniusi Szentendre Trail előtti edzőversenynek szántuk Gabival. Mivel 20-30 km közötti távokat már sokszor futok terepen, tudtam, hogy a Muzsla 27 km-e nem okoz gondot, de a szinttől azért tartottam (kb. 1200 m), na meg a Mátra az Mátra. 

Péntek du. Bazsi elment, mert ő másnap már futott a Mátrabérc 54 km-es távján. Én elmentem a segítő foglalkozásúaknak szóló tréning hétvégéjére, este 9-re értem haza. Elkezdtem összepakolni a vasárnapi versenyre, de nem voltam túl fókuszált… de muszáj volt pakolni, mert másnap reggel korán mentem vissza a kurzusra. Este fél 7-ig tartott a nagyon intenzív, testileg-lelkileg-szellemileg iszonyú fárasztó képzés. Onnan egyenesen a Mátrába mentem, ahol Bazsi már várt a Szurdokpüspökitől pár km-re foglalt szállásunkon. Elég fáradt volt, kimerült, és elégedett, mert 7 óra 25 perc alatt teljesítette a versenyt, és nagyon jól éreztem magát közben. Aztán közölte, hogy szerinte vigyem a botját, mert a Muzslán is szükség lesz rá. Én nagyképűen közöltem, hogy nem kell, megoldom én anélkül is. Sosem botoztam még, gondoltam nem most kéne elkezdeni. Hát tévedtem, kellett volna az a bot. 😀 Vasárnap már hajnali 4:50-től többször fel-felébredtem, aztán reggel fél 7-kor arra eszméltem, hogy esik az eső, egész hajnalban esett. Az időjárás jelentések szerint ilyen marad 11 óráig biztosan. Megmondom őszintén nem sok kedvem volt az ágyból kikelni, nemhogy órákig szopni az erdőben, ráadásul futva. 😀 Minden bajom volt, totál fáradt voltam az előző két napi intenzív lelki munkától, a heti mindenféle teendőtől, izgultam is és még az idő is szar volt. Bazsi mondta, hogy nyugodjak meg, amikor már elrajtolok sokkal jobb lesz. Hát nem tudom, úgy voltam vele, hogy valahogy nincs meg a fókusz, szét vagyok esve, mi lesz így? Még a lábaim is fájtak, nem jöttem rá mitől?! Belül, az egész fájt…. De azt is tudtam, hogy az ilyen lelki állapotból pont maga a futás szokott kirángatni, hátha most is ez lesz, bár ez egy verseny, és itt még oda is kéne tenni magam. Szóval így és még sokféleképpen sajnáltattam magam, aztán elkezdtem végre öltözni. Felkerült a Gizionos trikó, arra a hosszú ujjú és a karkötő. Kezdtem összekapargatni a mentális százast. Reggeliztem, a szokásos zabkását, ittam egy kávét, izót bekevertem, víz is bekészítve, cipő fel, Bazsi kölcsönadta az esőkabátját, mert az enyém egy kalap fos, mindenre jó, csak arra nem, hogy szakadó esőben ne ázzak totál szét. 😀 

Átgurultunk a rajtba, rajtszám átvétel gyorsan ment, kezdett a kedvem megjönni a futáshoz. Az eső nem esett, juhuuu. Közben megjött Orsi ❤ , egyből jobb kedvem lett, kellenek az ilyen kapcsolódások, dumáltunk, fotózkodtunk, megjött Bihari Tomi is, vele is beszélgettünk, fotózkodtunk. Elkezdtünk bemelegíteni, futottunk a pályán 1-2 km-t, pont jó volt arra, hogy érezzem, élek, és hogy jó lesz ez! Meg hogy nem kell a karszár, nem kell a kesztyű, de azért a zsákba eltettem mindent. Közben néhány Gizion edzőtárs (Ármin, Sz. Sanyi, Cs.Csabi) is megjelent (volt, aki csak szurkolni jött, volt, aki már futott az előző napi távon), készült még pár fotó. Kezdtek egyre többen beállni a rajtba. Alig vártam, hogy fussak! 

Gizionok a Muzslán: Gerlai Orsi, Bihari Tomi, Cseke Betti

Végre elrajtoltunk! Én nagyon óvatosan kezdtem, sokan el is mentek mellettem, de ez az óvatosság tudatos volt, nem akartam kicsinálni magam már az elején. 4-5 km-nél egy eléggé meredek, árkos részen lehetett volna lefelé csapatni, de annyira saras volt, hogy én csak totyogtam, mint egy 2 éves és a botos versenytársak csak úgy suhantak el mellettem. Gondoltam, hűha mégiscsak el kellett volna fogadni azt a botot! Nemigen futottam még ekkora sárban, a cipőm cuppogott és nehéz lett, de ahogy tudtam haladtam. Olyan 10-11 km-ig óvatoskodtam, persze azért nem lazáztam el a futást, meg azért volt addig is emelkedő, de tudtam, hogy majd Mátrakeresztes után (14 km-nél), ahonnan fel kell mászni a Muzslára, jön az igazán nehéz rész, sok sárral megspékelve. Szóval nem árt tartalékolni. Egészen eseménytelenül teltek a km-ek, kb. 45 percenként toltam be egy gélt. Közben a Nap is kisütött, bár a hosszú ujjút nem vettem le, annyira azért nem lett meleg. Mátrakeresztesnél, a frissítőponton már csontüres volt mindkét kulacsom, kértem hogy töltsék meg egyiket vízzel, másikat izóval. Szerencsére nekem még jutott izó, de a többieknek várni kellett, amíg bekevertek egy nagy adagot, itt némi előnyre tettem szert. 🙂 Nagyon sokan voltunk a ponton, szerintem legalább 10-12-en… Itt 22. nőként csippantottam, tudtam meg a verseny után. Jött a mászás, és itt sikerült egész sok férfit és 2 nőt megelőzni. Volt egy srác, aki olyan 15 km-nél meg-megállt mászás közbe, vörös volt a feje, izzadt is nagyon, nem nézett ki jól. Megkérdeztem, hogy jól van-e, minden oké-e. Mondta, hogy mindjárt összeszedi magát, de azért még pár pofont fogunk kapni a Muzsláig. 😀 Tudtam, hogy igaza van, és lehagyva őt mentem tovább tempósan gyalogolva felfelé. Ekkor elkezdted szemerkélni az eső, de nem zavart egyáltalán. Meglepően sok férfit hagytam le ezen a 4-5 km-nyi felfelé mászós részen. Nehéz volt csak menni felfelé, és mikor azt hiszed, hogy felértél, akkor még mindig nem, aztán megint azt hiszed és még mindig nem, és még azután sem. Közben néha annyira elgondolkoztam és belemerültem a kis világomba, hogy egyszer csak ott volt a csúcsot jelölő nagy kő, Muzsla felirattal. Dejó érzés volt felérni! Idáig előttem ment egy lány, végig, de a Muzsláról lefelé nekem ment jobban, jól elhúztam, jó pár perccel ért be utánam. Lefelé szerintem magamhoz képest elég jól mentem, már jobban belemertem magam engedni az ereszkedésbe és kevésbé féltem, hogy hasra esek, de azért még bőven kell a lejtőzést gyakorolni. 

Amikor már csak kb. 5 km volt hátra, tudtam, hogy meg lehet 4 órán belül és nekem ez volt a célom. De aztán jött még egy durván saras, meredek, köves szakasz, ahol szó szerint csak totyogva lépkedni lehetett, de így is meglett a célidő. 3 óra 48 perccel, női 20.helyen végeztem, 60-ból. Nekem ez jó eredmény, elégedett vagyok. De lesz ez még jobb is majd. 🙂 Nagyon hangulatos verseny volt, jól esett, és ki is futottam magam. Talán egy pici maradt bennem, mert óvatosan kezdtem, de azt hiszem, ha erősebben kezdek, akkor nem bírtam volna úgy a felfelé mászást, meg a Muzsláról lefelé sem csapattam volna olyan jól.

Hálásan köszönöm Gabi a felkészítést és a Gizionoknak a szurkolást! Legjobb csapat! 🙂 

Köszönet a szervezőknek a fotókért!

UB – Egyéni teljesítő gizionok

Posted on

Evetovics-Balla Hajnalka 26:10:36 (25/9)
Dr. Földi Zsuzsa 27:23:36 (25/13)
Halász László 27:36:10 (86/46)
Németh Szilvia 28:39:59 (25/16)

Természetesen házi költőnk Erős Gábor is (kín)rímekbe öntötte szurkolását 🙂

Kis hazánkban van egy tó,
Úszik rajta sok hajó.
Benne meg a sok harcsa,
Körbefutja sok marha.
Ki magában, ki meg nyájban,
Ne higgyétek azt, hogy nyár van.
Lábikókat rakosgatva,
Szemetekkel pislogatva,
Haladtok a cél felé,
Érem lészen, majd evés.
Eltévedés itt kizárva,
A nagy tavat körbejárva,
Talpad alatt a beton,
Jobb part sneci, bal a ton.

Garmin WTF BRZSNY – Janicsák Enikő, beszámoló

Posted on

Aszfalt L táv 23 km-608 m szintemelkedés, Női II. helyezés 🥈

Ez a verseny a covid miatt tavalyról csúszott át idénre. Nem különösebben tekintettem versenynek, inkább csak edzésnek szántam a Myway50km és a Korinthosz 80km előtt.

Bár az elején meglódultam, tudtam, hogy a 11.5km hegyre fel futás nem lesz egy leányálom, így 1km után visszafogtam magam és abban is megállapodtam magammal, hogy most inkább vágyom egy fotózgatós, lazán futós élmény futásra, mint egy vérre menő küzdelemre.

Élveztem a ködös, párás Börzsönyt, ami egy csoda volt. Élveztem, hogy senki nem volt körülöttem, egyedül meneteltem felfelé.

Élveztem, hogy jól vagyok.

Élveztem, hogy élvezem. 🙂

Amikor a fordítóhoz közeledtem, jött már velem szembe a mezőny eleje és feltűnt, hogy egy lány futott csak közöttük, ezzel konstatáltam, hogy akkor második helyen futok a nők között. Ekkor a versenyszellem is előbújt belőlem, és dobott egy kicsit a tempómon. De igazából tudtam, hogy én szeretek lefelé futni, és szerintem viszonylag jól is futok lefelé, így nagy dolog nem történhet.

Boldogan hasítottam lefelé a hegyről és 500m-rel a cél előtt már a barátaim is kint álltak és órási ovációval fogadtak. Szerintem senki másnak nem volt ekkora szurkolótábora, mint nekem. ♥️

Köszönöm a szurkolást nekik, a vendégeimnek a sok gratulációt, és edzőmnek Gabinak (@gizionfoneni ), hogy ilyen jól felkészít az előttem álló megmérettetésekre!

Szuper szervezés volt a @runawaywtf jóvoltából!🤩

Köszi a képeket a Runaway-nek