Latest Event Updates

K&H mozdulj félmaraton és futófesztivál – formába hozó edzésterv

Posted on Updated on

Egy újabb mass-edzéstervvel jelentkezem, a július 25-ei eseményre. Használjátok szeretettel!

Éjszakai félmaraton (2 körben) 🌙
Délutáni 10 km (1 körben)
Délutáni 5km egy csodálatos környezetben.
Rajt/cél 🏁 a Hősök terén, a királyszobroknál
Futhatsz az Andrássy úton és Dózsa György úton, valamint a hűs Kós Károly sétányon.
 Ötpróba, FélmaratonMánia, Fut a cég, Spuri Hosszútávfutó Kupa esemény
 technikai póló 👕 befutóérem 🏅
 nevezési díj fizetés a tavasszal elmaradt BSI események egyenlegéből is
További részletek és nevezés

 

Formába hozó edzésterv

 

A képen a következők lehetnek: túra/szabadtéri

7 nap, 7 félmaraton – Bán Andi

Posted on

Plitvice Maraton lett volna június 7-én, de azt persze lemondták. Az ember lánya nem maradhat célok és motivációk nélkül, így kitaláltam magamnak ezt a félmaratonos hetet. Ha már fel kell áldozni a baráti futkosásokat, akkor legyen miért. Azt tudtam, hogy meg tudom csinálni, arra voltam kíváncsi, hogy milyen állapotban leszek mondjuk a harmadik után, elérem-e a végére a teljesítőképességem határát?

Június 8-án kezdtem.  Nehezítette egy kicsit a dolgot, hogy a tanév utolsó hete volt. Annyit tudtam könnyíteni a helyzetemen, hogy csak 9-től kelljen tanítanom. De emellett volt még mindenféle tanévzáró statisztika, amit persze hogy másnapra kértek és a kolléganők is össze akartak ülni még egy tanévzáró traccspartira. Meg persze az apró-cseprő házimunkák, valakinek ebédet is kellett főzni 🙂

Ezt fokozta még a „szociális fóbiám”, nem szeretem az embereket, meg az autókat…..kerülgetni futás közben. Tehát elhatároztam, hogy nagyon korán fogok kelni minden nap. Ez az én esetemben nem könnyű. És itt most elspoilerezem a történetet, mert elárulom, hogy ez okozta nekem a hét végére már a nehézséget, igazából ez viselt meg az egész hét során a leginkább.

Még hátra volt eldönteni, hogy mit akarok, merre fussak. Ugyanazt a bejáratott kört minden nap, vagy legyen változatos, mindig máshol, esetlegesen az ismeretlenség buktatóival? Ennek eldöntésében segített az, hogy Gabi beírta a csoportba, és páran jelentkeztek, hogy elkísérnének. Így időpontot és helyszínt egyeztettünk, hogy mindenkinek jó legyen.

Másfél héttel a kezdés előtt lett egy kisebb sérülésem. A bal belső combfeszítőmben éreztem valamit, nem használat közben, hanem utána enyhén és nyomásra erősebben. Ezután napi kapcsolatban voltam a Gabival, figyelgettük, hogy mit bír a combom, mi történik kisebb terhelésre. Jegeltem, rákentem mindent, amit találtam, gyógytornászhoz is sikerült bekerülnöm. Kezdésre nem múlt el teljesen (még most is érzem enyhén), de sokat javult.

Az előző hétvégén mondta a Gabi, hogy beszéljünk. Nekem nagyon furcsa még, hogy van edzőm, január közepe óta foglalkozik velem, bár már nagyon régóta, több, mint húsz éve futok, de mindig csak a saját fejem után mentem (futottam). Most van Ő, aki kordában tart, rendet tart körülöttem futásilag, törődik velem. Persze hogy nagyon jól esik, nem szeretnék ezzel visszaélni, de már lehet, hogy függővé váltam 🙂 Tehát beszéltünk, ellátott mindenféle hasznos tanáccsal, az kifejezetten aranyos volt, amikor azt mondta, hogy minden nap legyen otthon valami, amit szeretek, ami hazavár, amivel majd megjutalmazom magam futás után. Ezzel igazából fel is adta a leckét, mert én egy valamit kívánok futás után és az a hideg zéró kóla. Próbáltam én, elképzeltem mindenféle finomságot, de nem érte el azt a hatást, hogy akár négykézláb is hazamásszak érte, ha úgy adódik.

Na, ennyit az előzményekről a tervezgetésről. A megvalósításról ide másolom a napi beszámolóimat, amit már sokan olvastatok a csoportban.

7/1 – 1:59
Az első nap teljesítve jó korán indultam, még korábban keltem, sajnos nem aludtam jól, az izgalom és a durva vihar jégesővel sem hagyott elaludni. Nagyon jól indult a futás, jól is esett szinte végig. DE, képzeld, hogy már az indulásnál 150 felett volt a pulzusom, ez frusztrált nagyon, mert ennek ellenére jól esett, és csak a pulzus miatt fogtam magam vissza, bár így is végig a megbeszélt max fölött futottam. Plusz egy malőr: addig mondogattam magamnak, hogy nehogy megálljak 21 km-nél, hogy megálltam, lemaradt 100 méter ezt holnap pótolom.

7/2 – 2:01:56
Második nap:✅ Elég párás, fullasztó meleg volt ma is, ennek ellenére kordában tudtam tartani a pulzust, csak figyelni kellett rá. Az utolsó kb 3 km-en kellett nagyon visszafogni a tempót, illetve ahogy mondtad bele is sétáltam, hogy lejjebb menjen a pulzusom, de elég hamar felment ismét. Zsuzsi kísért el futva, Peti meg biciklivel. Nagyon jó volt, Zsuzsi megmutatta, hogy Vecsésen mit lehet, közben sokat és sok mindenről beszélgettünk. Most sikerült fm-t futni, sőt hozzácsaptam a tegnap lemaradt 100m-t is. Nagy élmény volt, várom a holnapot Krisztával!!

A képen a következők lehetnek: 2 ember, köztük Földi Zsuzsa, túra/szabadtéri

Földi Zsuzsival

7/3 – 1:59:30
Megvan a 3. nap! És b@sszus nagyon jólesett! Persze nem vártam az ellenkezőjét, de valami rosszabbra számítottam, valami szenvedősebbre, vánszorgósabbra, és ez lett eddig a legjobb. Pedig tényleg nem így indultam neki, nem terveztem jó tempót, csak lazán, hogy meglegyen. Éjszaka meg hajnalban is félálomban hallottam, hogy esik (tetőablak), és bosszankodtam, hogy akkor ebből pince lesz, de fél 6 előtt nem esett, így kimentem. A pára megint nagy volt, pláne az erdős részen, de azt meg nem lehet kihagyni, az eső félúton esett kicsit, de az kifejezetten jó volt. Úgy indultam, hogy éreztem a bal combhajlítóm, ezért is egy laza futást terveztem. Hát, megleptem magam, a pulzus szinte végig tökéletes volt, egy számomra megfelelő tempón, nem kellett korrigálnom. Nem akart nagyon felmenni, csak az utolsó kettőn, amikor már nagyon hazafelé tartottam. Tényleg nagyon jó futás volt, elégedett vagyok. Akkor biztos holnap lesz a pofon?!
Sajnos úgy alakult, hogy a Kriszta mégsem tudott elkísérni, de egyszer csak még az út elején, ahogy futottam Imrén lelassított mellettem egy kocsi és a Kriszta kiabált rám belőle Elsőre ugrottam egy hatalmasat, mert megijedtem, de olyan jólesett a hajrázása, meg a biztatása, hogy ez többször is eszembe jutott az úton és vigyorognom kellett. Mondtam is neki, hogy végül mégiscsak elkísért ma.

7/4 – 1:56:13
Eltelt a negyedik nap is, lefutottam a negyedik fm-t is. Úgy érzem állóképességileg, erőnlétileg minden rendben van, csak egy régebbi térd problémám jött újra elő a terhelésre, amivel már egy ideje nem volt gond. Ma voltam masszőrnél, jól helyre rakott, meg betapelt. A futás még mindig jól esett. A pulzus teljesen rendben volt, nem ugrált, így tudtam tartani egy nyugodt, állandó tempót. A Velencei-tónál futottam, ezt az utat már nagyon jól ismerem, szeretek itt futni. Most végig misztikus ködbe borított mindent a pára, plusz a kora reggeli csönd és nyugalom, klassz volt. Holnap Józsival futunk, Kriszta meg biciklivel jön. Terv a sziget és a budai rakpart, ahol még nem futottam (csak versenyeken, de akkor is az úton:-))
A képen a következők lehetnek: égbolt, út, fa, túra/szabadtéri és természet

 Andi épp befut az egyik “misztikus ködbe”

 

7/5 – 1:58 “lehetne 10 nap”
Nagyon jól sikerült minden szempontból a mai nap! Jó volt együtt futni Józsival, abszolút alkalmazkodott az én tempómhoz, átvezetett árkon-bokron, piroson, úton, mindenen ügyesen Kriszta meg szuper kísérő volt, jelezte a km-t, az időt, szólt, hogy enni, vagy inni kellene, rákérdezett a pulzusra, háát ilyen figyelemben még nem volt részem! Előbb a rakparton futottunk a Kopaszi gát végéig koppanásig, majd vissza a szigetre. Visszafelé már nagy volt a biciklis, gyalogos, futós forgalom. Majd a szigeten tettünk egy kört és még egy kicsit. A végén már a Józsi órája alapján mentünk, mert én elbénáztam az enyémet, és hát Józsi a hosszabb utakat szereti, így egy kicsit több lett. Velem minden rendben, a lábaim jól vannak, persze fáradtak, de nem fáj futás közben se a térdem, se a combom. Holnap egyedül megyek, még pontosan nem tudom merre, de majd itt a környéken. Már csak két nap (megfordult a fejemben, hogy lehetne összesen tíz nap is, na jó, nem kísértem).

A képen a következők lehetnek: 3 ember, fa, égbolt, túra/szabadtéri, természet, víz és közeli, , szöveg, amely így szól: „inczy éktúra”

Neubrandt Józsival és Nagy Locusta Krisztával

7/6 – 1:59:26

Na, ma már éreztem a fáradtságot az izmaimban és mentálisan is, fájni nem fáj semmi. Megfordult a fejemben, hogy holnap én fogom biciklivel kísérni a Petiéket. Ennek ellenére nem esett nagyon vissza a tempóm és a pulzusom sem ment föl, nem is értem  Na, de azért holnap is csak nekiindulok a távnak, de nem lesz ilyen eredménye. Mivel egész héten nem tudtam Petivel futni, holnap elmegyek vele és egy barátjával a Merzse mocsárhoz. Ez végig terep lesz, sőt a nagy része a mi nagyon homokos erdőnkön vezet át. Ez tényleg annyira homokos, hogy úgy érzed egy helyben taposod magad alatt, és nem haladsz. De szép lesz!

7/7- 02:10:05 lett. Jéé, vége a hétnek, meglett a hetedik fm! Ez lett időben a leggyengébb, de ez várható volt a terep miatt és amiatt is, hogy ezt többen együtt futottuk, mindig meg-megvárva egymást. Így viszonylag sokat is álltam, nem vagyok fáradt. De örülök, hogy a hétből most egyet együtt futhattam Petivel, és nagyon szép volt az erdő, a mocsár, oda még eddig nem futottam. Nagy élmény volt ez a hét, igazából arra voltam kíváncsi, hogy mire vagyok képes, és összességében elégedett lehetek, sőt most megint úgy gondolom, hogy folytathatnám még Nagyon köszönöm mindenkinek, aki egész héten gondolt rám és drukkolt nekem!! Nagyon jó közösség ez a Gizion közösség!! Most ennek a hétnek köszönhetően jobban megismerhettem pár emberkét. Nagyon örülök Nektek, köszönöm, hogy egy-egy futáson elkísértetek!! És persze köszönöm Petinek, aki a legtöbb futáson velem volt!

A képen a következők lehetnek: 3 ember, napszemüveg, égbolt, túra/szabadtéri és természet

Összegezve ezt a kalandot meglepett, hogy nagyon jól ment a futás végig. Egyedül szombaton éreztem nehézséget a futás vége felé, de abból sem maradt semmi másnapra. A hét kibővítését tíz napra komolyan gondoltam, mert meglepő volt, hogy ennyire nem visel meg a napi fm, és tovább szerettem volna feszegetni a határaimat, meg olyan szép kerek szám a tíz. De ehhez kellett a Gabi, aki azt mondta, hogy simán mondaná, hogy menjek tovább, de beláttatta velem, hogy eleve nem 100%-osan kezdtem el, ezért most inkább fejezzem be szépen. Furcsa is volt a nyolcadik napon munka nélkül ébredni 🙂

Ennek a hétnek az egyik nagy tapasztalata az volt, hogy tényleg beépült a sok elvégzett munka. Az lett a kényelmes, laza tempóm, amivel két óra alatti fm-okat tudok futni sorozatosan, úgy hogy ez nem fáraszt le. Nem esett le a tempóm napról napra (sőt csütörtökön futottam a legjobbat), nem jött a paraszimpatikus idegrendszer válasza, amire még a hét előtt felkészített a Gabi, hiába vártam J Örülök nagyon ennek az eredménynek, de most már arra lennék kíváncsi, hogy hogy menne ez tíz napig 🙂

Azért van még egy tapasztalásom, ami nem kifejezetten tölt el jó érzéssel. A második héten éreztem, (ugye, milyen jó, hogy eddig vártam a beszámolóval?), amikor folytattuk volna a rendes edzést, hogy nem megy úgy a tempó, a feladatos futás. Olyan érzésem volt, mintha beállt volna a lábam egy bizonyos sebességre és most nehéz lenne neki váltani. Persze nem elégedetlenkedek, Gabi szerint ez most normális.  Na, nem is untatok ezzel senkit tovább, szeretnék ezen átlendülni, folytatni tovább a munkát, vár a következő cél!

Nagy – Szénás kör beszámoló, Belus Fruzsina

Posted on Updated on

Tomival sokat beszélgettünk arról, hogy miért is jó egy instant kör teljesítése. Bevallom őszintén, nekem teljesen új volt ez a műfaj, noha sokan közületek rendszeresen járnak ezekre az előre kreált útvonalakra, én eddig elkerültem őket. Újabban versenyekre sem nagyon jártam (a COVID-19 miatt mostanában nem is voltak) és fogalmam sem volt, hogy mi a pláne egy ilyen kör teljesítésében, illetve helyesebben fogalmazva milyen motivációt adhat ez nekem? Tomi áprilisban és májusban lázasan készült a Nagy Szénás körre (75 km, 2175 m pozitív szintkülönbséggel), több részletben bejárva az útvonalat, nekem is sokat mesélve a terveiről. Alaposan be is vont ezekbe, mivel végül én voltam a csapat egyik tagja, aki kísérte őt május 21-én, ahol a 40. szülinapját ünnepelve egy pályacsúccsal ajándékozta meg magát. Nagyon inspiráló volt vele együtt átélni ezt az élményt, főleg az a pillanat égett bele az agyamba, amikor Pincefalu határában a teleobjektívet szorongatva vártam, hogy lefotózhassam és ő, ahogy tovarobogott, olyan hihetetlen elszántsággal a tekintetében mondta, hogy akkor most bejön 7 óra alá (be is jött). Már korábban beszéltünk arról, hogy esetleg én is végigmennék ezen a körön: a versenyek java része elmaradt és kellett egy hosszú „edzés”, mintegy az első félév lezárásaként, egy megmérettetés, ami elég motiváló ahhoz, hogy egy közel maximális teljesítményt adjak le. Mivel ritkán tudunk egymással minőségi időt tölteni, kapcsolatunk javarészt a rendszeres telefonbeszélgetésekben merül ki mostanában, ezért Tomi kitalálta, hogy szívesen kocog velem. Mivel nyári kánikulával számoltunk, ezért nem volt kérdés, hogy szükségünk lesz segítőkre: Apa és Anya már korábban számtalan ultrán segédkeztek nekünk, többször voltak már az UTH-n, Piros 85-ön, sőt magas hegyi terepen is bizonyítottak Tomi két TDS teljesítése során, ezért nem volt kérdés, hogy őket is bevonjuk ebbe a tervbe. Az instant körök egyik előnye az, hogy akkor mész, amikor az számodra a legoptimálisabb. Nos, mi négyünk naptárát egyeztetve ráböktünk az egyetlen alkalmas napra, június 20-ára. Eleinte úgy terveztük, hogy délután indulunk útnak, hogy minél kevesebbet fussunk a kánikulában, de végül olyan enyhe időt fogtunk ki, hogy mégis a délelőtti rajtra voksoltunk. Így mindenki az otthoni, megszokott ágyában aludt, Tomiék kényelmesen felértek Nyíregyházáról, nekem is bőven akadt időm odaérni a megbeszélt időpontra Solymárra.

Belus team a rajt előtt

Az égiek kegyesek voltak hozzánk: egész héten záporok – zivatarok áztatták a terepet, a kitűzött időpont előtti két napban már nem sok csapadék esett, cserébe bejött egy hideg front, a viharos szél pedig rásegített a terep szárítására. Aznapra nem is jósoltak 23-24 foknál többet, a zápornak is csak kevés esélye volt az időkép alapján. Csodálatosan borús, már-már „belga” égbolt borult ránk, a napnak pedig hírét sem láttuk. Meg is állapítottuk, hogy eddig jó.

Gyorstalpaló arról hogy kell QR kódot olvasni 

Perl Gergő, a szénás kör házigazdájaként kedvesen üdvözölt minket, percekig csak sztorizgattunk, majd egy gyors, ámde mégis alapos bemelegítés után neki is iramodtunk.

Boldogan kilőttünk

Az edzőmtől Gabitól nagyon alacsony maximum pulzust kaptam, bevallom őszintén, meg is voltam egy kicsit illetődve ettől, így az első 20 km-en nagyon vissza kellett fogni a gyeplőt, közben néha elnyomtam magamban a kétséget, hogy vajon ez az én napom lesz-e. Ne értsétek félre, tudtam, hogy tudnom kell 9 órán belül futni, viszonylagos melegben, párában is, de sosem tudni, mit dob az embernek a gép aznapra: egy ultra alatt számtalan problémás helyzet adódhat, amit vagy tudsz orvosolni vagy nem. Vannak olyan tényezők, amik rajtad múlnak, vannak olyanok, amikre nincs ráhatásod. A lényeg, hogy hozzuk ki a maximumot az egész helyzetből, de mindezt úgy, hogy azért még élvezni is tudjuk.

Tomi kiváló segítő volt: előre egyeztettük a stratégiát, a tennivalókat. Könnyű helyzetben voltam, mivel egyáltalán nem kellett navigálnom (egy bejáráson sem voltam), Tomi az egyes szakaszok előtt mindig elmondta, hogy mire számíthatok, meddig tart az emelkedő, milyenek lesznek a terepviszonyok, egy szóval csupa hasznos információval látott el. Nem futottunk szoros értelemben véve mindig együtt, voltak szakaszok, amikor csak egymás látóterében haladtunk, klasszikus értelemben véve „nyulazni” a futás 90 %-ában nem tudott, mivel nekem a maximum pulzust végig tartanom kellett, így inkább csak az én tempómban futottunk. De hihetetlen megnyugtató volt a jelenléte és ez önmagában már rengeteget adott. Az első 30 km alapvetően eseménytelenül telt, takarékos emelkedőkkel, kicsit bátrabb lejtőzésekkel, módszeresen frissítéssel. A 30 – 50km közötti szakaszra nagyon készültem lélekben, mivel sok teljesítőnek itt volt a mélypontja. Én úgy voltam vele, hogy akkor ennek az etapnak muszáj jól sikerülnie, már csak azért is. Itt volt is egy kis tempóváltás, külön szívderítő volt, hogy a fáradtságnak nyoma sem volt. Közben az időjárás már kevésbé volt kegyes hozzánk, mivel folyamatosan felhőben, párában, szitáló esőben, majd pedig záporban haladtunk, a terep is egyre inkább csúszóssá vált a lábunk alatt. A cipőválasztás azonban optimálisnak bizonyult, Szőke Norbitól jutányos áron a futás előtt cirka 3 héttel beszereztem egy Hoka Speedgoat-ot, ilyen modellel még nem volt dolgom korábban. A verseny előtt jó párat futottam benne, kifejezett saras talajon is és örömmel tapasztaltam, hogy sokkal jobban muzsikál, mint a száraz talajon kiválóan funkcionáló, ámde sárban sajnálatos módon fogalmatlan Hoka Challenger. A Hajduk Eszti által tartott női pályacsúcshoz képest megszerzett majd negyedórás előnyünkből számos percet a saras lejtőkön így is eltékozolni kényszerültünk, mivel nem kockáztattunk egy esetleges sérülést. A Barlangokhoz érve két Gizionos társunk lepett meg minket: Kriszta és Laci igazi terülj- terülj asztalkámmal várt, egyből rávetettük magunkat a jéghideg kólára és a sós mogyoróra. Emlékeim szerint itt kaptam vérszemet, finoman és nőiesen fogalmazva, eszelős tekintettel mondtam, hogy innentől kurva-kibaszottul-fogjuk-nyomni, egészen Solymárig. A terepviszonyok fokozatosan jobbak lettek, az eső szép lassan elállt és mi folyamatosan haladtunk előre.

Tovább a teljes beszámolóhoz Fruzsi blogjára >>>