Hamburg Maraton- Langenbrinck Kati, beszámoló

Posted on május 2, 2024

2022. novemberében kezdtük meg a közös munkát Gabival. Újrakezdőként csatlakoztam a Gizionokhoz, 6 év futó-szünet után kb. 0-ról indultam. Az első interval edzésünket soha nem fogom elfelejteni, a 30 percet végig sem tudtam futni, teljesen lesavasodva kullogtam haza. Azért a lelkesedésem nem múlt el, hétről-hétre követtem Gabi instrukcióit, így néhány hónap alatt, 2023 áprilisában már kedvet kaptam a félmaratoni távhoz, amit egy edzésen sikeresen le is futottam. Június körül pedig jött az újabb ötlet: mi lenne ha 2024 áprilisában, Hamburgban maratont futnék. Gabi  legnagyobb örömömre (?) azt mondta, mehet a dolog, így  beneveztem, és ezt a célt kitűzve készültünk tovább, emelve a heti edzésszámot és az intenzitást. Sajnos novemberben lett egy kisebb sérülésem, ami miatt ki kellett hagynom néhány hetet, de amit újra “bevethető” lettem, ismét futócipőt ragadtam. 

Bármennyire távolinak is tűnt, elérkezett a várva várta maratoni hétvége. Szerencsére a régi versenyek rutinja, a Zsigri-klános futóélmények emlékei nem törlődtek ki nyomtalanul. Egyáltalán nem izgultam, és mondtam is Gabinak, hogy úgy érzem, beletettük, amit lehetett, sikeres volt a felkészülés. A  táv teljesítése volt a célom, mindenféle időeredmény nélkül, nem is kalkuláltam

Péntek délután, egy 4 órás autóút után érkeztem meg Hamburgba. Szombaton reggel volt még egy rövid átmzgató futásom, Ekkor a saját bőrőmön is megtapasztaltam (szó szerint), hogy bár csak 300 km-el vagyok északabbra a lakóhelyemtől, mégis sokkal erőteljesebben tűz a nap. Ez ezért is volt fontos, mert a hét elején még mínusz 2 fokban voltam futni, erre a hétvégére pedig napsütés 18-20 fokot jósoltak.

Délután megvolt rajtszámfelvétel, illetve ráhangolódás a versenyre: unokaöcsém, Vince tizedmaratont futott az ilyenkor az iskolásoknak megrendezésre kerülő “Das Zehntel”-en. A rendezés és hangulat szuper volt, jó volt látni a rengeteg gyerkőcöt futni, és persze szurkolni nekik. 

Vasárnap reggelre egészen jól sikerült aludni, általában verseny előtt ez gond szokott lenni, de most az ébresztő előtt 20 perccel már kipihenten ébredtem. Reggeli, kávé, készülődés, 20 perc hengerezés (Főnitől itt is kérem a szóbeli pirospontot!!), majd indulás a rajthoz. Bár képben voltam a helyszínnel, mégsem akartam későn érkezni, szeretek kényelmesen készülődni. Ekkor már persze kicsit kezdtem izgulni. A rajtzónába való beállás előtt még egy utolsó pisi (majd 20 percet álltam sorba, de kalkuláltam ezzel), majd 09:30-kor eldördült a rajtpisztoly!

Hú, jó sokan voltak  El is felejtettem, hogy nem szeretem a tömegrendezvényeket.

A verseny alatt mindenben Gabi instrukciót követtem. Szépen tartottam az RPE 8-9-et. Félmaratonig szépen, szinte észrevétlenül peregtek a km-ek. 25 km-nél előre elkezdtem fejben készülni, hogy lassan fáradni fogok, és mivel a a 30-as és a 35-ös km-nél volt a frissítőponton kóla (azaz a titkos Zsigri-fegyver), ezekig a pontokig számoltam vissza, így nem tűnt annyira távolinak a 42.

Az első 2 órában baromira sütött a nap és hozzá, ahogy jósolták meleg is lett. Ahol csak lehetett, a pálya árnyékosabb részére próbáltam helyezkedni, az útvonal szerencsére nagyon szuper volt, nem volt rakpart-fíling. A frissítést terv szerint sikerült kivitelezni, már előre tanulmányoztam a frissítőpontokat, mivel néhány héttel a verseny előtt úgy döntöttem, nem fogok mellényt “cipelni”.  5 km-ként izó a frissítőpontról, ezek között “félúton” pedig a jól bevált gumicukor, és persze víz, és a 30/3- nél a kóla. Emellett vittem magammal sótablettát is.  Igyekeztem nem megállni a frissítőpontokon, legalábbis az elején, aztán a kólásnál már inkább rászántam az időt, nem akartam leönteni magam cukros lötyivel.

2 óra elteltével az időjárás számomra kedvezőbb lett, megjöttek a felhők, majd az utolsó órában volt egy 20-30 perces zápor. Ami a legnagyobb félelmem volt, az erős szél (amiből a  felkészülés során rendesen kijutott) alig volt, amikor meg igen, akkor még jól is esett a melegben.

Kb. 3-3,5 óra után kicsit kezdtem lassulni, de nem volt drasztikus, a mozgásom sem csúszott nagyon szét. Nem volt sem fizikai, sem lelki holtpontom, és mint említettem, nem vagyok a egy tömegrendezvény-fan, azt mindenképpen meg kell említeni, hogy rengeteg néző-szurkoló volt kint, hihetetlen volt végig a hangulat, a buzdítás. talán ennek köszönhetően  41km-után jött még egy adrenalinfröccs ami egészen a célvonalig kitartott, ahol a Garminom 4:41:48-at mutatott.

Itt is köszönöm szépen Gabinak a felkészítést, a noszogatást, ha szükséges volt, a dorgálást. Egy nagyon szuper eredménnyel, és ami még fontosabb, egy remek futóélménnyel lettem gazdagabb.