aranyköpés

Beszámoló szüret, 1. félév

Posted on Updated on

Szerencsére a humorérzékünket még a covid sem tudta lenullázni.
Jó szórakozást!

  • Ha mostantól ez lesz a pihihét, akkor belépek egy szektába.
  • Köszönöm, imádom a buksisimidet, tart még a boldogság.
  • Sose mondtad, hogy a távok plusz – mínusz értendők. De én vettem a bátorságot és lekerekítettem.
  • Felterjesztem magam a becsületrend nagykeresztjére, mert alig bírtam elindulni, szörnyen fáradt voltam, de mégis lenyomtam a feladatot. Igaz, utána majdnem a hősi halott kitüntetést érdemeltem ki.
  • Nem esett jól, bár tudom nem az a feladata az edzésnek, hogy úgy essen mint egy tejszínhabos gesztenyepüré.
  • Végre sikerült terepen futnom, láttam két nyuszit és két bébibambit. Meg egy sünit, vagy vakondot, de azt nem láttam már annyira, mert elmozdult a lencsém és már nem láttam. De szerintem a süni vagy vakondok se látott engem, pláne ha vakond volt.
  • Az egy órás etapok 30 percesre sikerültek, mentségemre szolgáljon, hogy cserébe minden este megittam 4-6 sört és megettem egy pizzát.
  • Be kellett mennem a Decathlonba, hogy vegyek flip-flopot a fiúknak + sup evezőt és valahogy eltévedtem a futócuccokhoz. Véletlenül vettem is egy új futózsákot, 2 soft kulacsot, egy gatyát meg egy trikót.
  • Annyira jól ment, hogy a közepétől nem is néztem a pulzusom, ami jóval magasabb is volt, mint az előírt.
  • Elterveztem, milyen fogcsikorgatós lesz egy km-t körözni a ház körül, de aztán rájöttem, hogy fáj a vádlim, inkább hazamegyek nyújtani.
  • Az a baj, hogy a hosszú futás olyan, mint a mellplasztika. Mindig egyre nagyobbat akarsz belőle.
  • Komfort zónán kívül – halál zónán belül.
  • Imáááádok aludni. Ha volna hosszútáv-alvás, én lennék a legnagyobb ultrás!
  • A bemelegítés rendben ment, bár a pulzus magasabb volt a szokásosnál. Pedig tegnap direkt figyeltem rá, hogy sok víz menjen a bor mellé.
  • Mivel nem volt időm, megpróbáltam 11 km alatt lefutni a 16-ot.
  • Úgy érzem vissza kell kicsit vennem a munkából, mert kezd a futás rovására menni.
  • Ügyes voltam. Mivel 29 fok lett, és dög meleg, ezért az árnyék nélküli pályára mentem. Fekete pólóban. Fokozót futni.
  • A térdem kicsit sajog mióta megvettük a gyerekeknek a trambulint.
  • Megint utólag írom, na nem mintha ez különösebben zavarna téged. Mondjuk az már sokkal izgibb lenne, ha valamikor előre megírnám.
  • Bevallom nem látom, hogy fogunk emelni ezen, mármint azt látom, hogy te bepötyögöd, azt nem látom, hogyan futom le.
  • Írd meg a tervet, ossz el mindent kettővel, és küldheted!
  • Régen törtél már az életemre, de amikor megláttam ezt a feladatot, rögtön tudtam, hogy ismét elemedben vagy! És nem is csalódtam!
  • Kicsit nehezen mozogtak a lábak. 0,8-nál kv-t vettem, így a funkcionális edzés kategóriát is sikerült kimeríteni.
  • A lottósorsolás kiszámíthatóbb, mint az órámon megjelenő random számok
  • Szerintem olyan kifogás, ami Te még nem láttál, nem is létezik, úgyhogy most ebbe nem tennék kreatív energiát, tetszés szerint odabízom.
  • Az utolsó gyors szakaszt eléggé odab@sztam, a fájdalom csak vörös posztó volt, úgy éreztem magam tőle mint egy sebzett bika: gyorsabb lettem
  • A hosszút azért szeretem, mert oda van írva, hogy könnyű. Akkor tudom, hogy csak megyek, mendegélek. De amikor a hosszúban is van még valami vegzatúra, azt rosszul viselem.
  • Nem akarom megmagyarázni, úgyis átlátsz a szitán.
  • Ha valamikor is írtam, hogy tetszik a fokozó, akkor ezt most újra átgondolnám.
  • Uhh….hát ez durva. Keddenként nem a kávétól ébredek fel, hanem attól, amit küldesz.
  • Mivel szeretem a kerek számokat, ezt a 38 km-t felkerekítettem 42,2-re.
  • Egy bácsika megkérdezte úgy 17 km környékén, hogy maratont futok-e. (Képzelem, milyen lehetett már a fejem.) De azért kedves tőle azt feltételezni, hogy így hétfő koraeste, munka után csak úgy odab@szok 42 km-t.
  • Az ultrásokra gondoltam közben, ami nem vagyok, meg a sorozatterhelésre, hogy az is jó valamire. Aztán az is kiderült, hogy ők miért tudnak lassan futni, hát mert fáradtak.
  • Kipróbáltam, hogy milyen az utcánkban lefutni 30k-t. Sz@r.
  • Hatalmas előnye van annak, ha futás közben szórakoztatnak. Ugyanis nem figyelek a testi kínokra szinte egyáltalán. Szóval mindenkinek üzenem, hogy bátran hívjon fel futás közben (kivéve bank, díjbeszedő, főnök, férj)
  • Semmi extra. Kellemesen elfáradtam. Vagyis jut eszembe totál kész vagyok meghaltam, borzalom, iszonyat, soha többé.
  • Úgy kezdődött, hogy felírtam egy leukoplastra a zónákat, mert ennyi számot utoljára a matekérettségire jegyeztem meg. Hozzáállásom ehhez a futáshoz jól mutatja, hogy már az első zóna tetejét rosszul írtam fel.
  • Végig küzdöttem az esődzsekivel (a kapucni előre csúszik/hátra csúszik, a dzseki tapad/elcsavarodik stb.). Ez valószínűleg egy új sportág, a vízi pankráció. Mellesleg futottam is, de arra nem igazán tudtam már koncentrálni.
  • Pozitív beszámolót igyekszem küldeni. Csütörtök: Na ez borzalmas volt.
  • Bár nem így írtad az első edzést, de kitaláltam kb. hogy lenne inkább jó.
  • Ahhoz képest, hogy ez a futás elmaradt, “erről” írtam a legtöbbet. Legalább a füstje legyen nagy.
  • Teljesen jól voltam, csak primadonnáskodott a pszichém
  • Az utolsó kilométert azért megküldtem, muszáj volt, érted, elgurult a gyógyszer, utol kellett érnem.

A grafika Szekeres Nyúl munkája, amit ezúton is nagyon köszönünk!