gyaloglás
#roadtosydney Június 10. – Opera
A héten a teljes fókusz(vissza)igazítás megtörtént, hétfőn és kedden is ment a 3 féle mozgás, szinte a max. időben.
A gyaloglásban az a jó, hogy össze lehet vonni a közlekedéssel (legalábbis városon belül), rengeteg időt takarít meg vele az ember és nem izzaszt meg úgy, mint egy magasabb pulzusú kardió edzés. Így kedden este otthonról a Bábszínházig*gyalogoltam. 47 perc volt a menetidő, ez BKV-val úgy 35 perc körül lett volna.
A gyaloglás tempója szépen alakul, már 11:07 volt, ami az eddigi leggyorsabb a műtét óta, éééés! már nem döccenek egyáltalán, figyelni sem kell rá nagyon.
Szobabringához Netflix** (igen, én még nem mondtam le:-)
Az erősítések pedig fele részben gyógytornák.
Ez a kép az első emlékünk Sydneyből.
2009. december 19-én, megérkezésünk másnapján készült. Az a két babagyerek épp most érettségizett le. #timeflies
*Bábszínház – Kár, hogy anyádat nem hoztuk (18+)
Kár, hogy nem volt szünet, eljöttem volna. Rémesen sajnáltam a színészeket, hogy ebben részt kell venniük 😦
**Netflix – Tökéletes pár, pont 40 perc egy epizód, így kibírható a szobabringa.
#roadtosydney Május 28. – Sportidőkeret a maxon
Bátrabban emeltem az elmúlt két napban a sportadagon:
– erősítésben először 50, majd 60 percet sikerült abszolválni (incl. gyógytorna)
– bringán 30 és 35 percet. Nem látom, hogy ezen hogyan tudok emelni később, nincs olyan érdekes film…
– gyaloglásban 50 és 60 perceket mentem, persze nem gyorsan, de ez az 1 óra már elég jó. Arra viszont még mindig nagyon figyelni kell, hogy ne döccenjek, nem megy még automatikusan. Gondolom a gyógytornával ez javulni fog, ha a kvadricepsz már stabilabban tartja a térdet.
Ezzel eléggé kimaxoltam, sőt, totál túlléptem minden sportra fordítható időkeretet a hétköznapokban. Hétvégén majd lehet több.
Hétköznap innentől – az időtartam megtartása mellett – majd értelemszerűen az intenzitással lehet játszani, abban bőven van mozgástér.
Bringán be lehet hozni gyorsabb szakaszokat, gyaloglásban viszont óvatosan emelem majd a sebességet, minél inkább az egyenletességre törekedve, amíg el nem érem a stabil 10 perces tempót a mostani 12 perc helyett.
A menopauzás tüneteim közül a három legdurvább mérséklődött: a hőhullámok száma a töredékére csökkent, a szédülés szinte teljesen eltűnt, az alvásom minősége pedig sokkal jobb lett, köszönhetően az étrend kiegészítőknek.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a probléma megoldódott, hiszen az egyéb tünetek fennállnak, illetve az ösztogén hiánya olyan defekteket okoz a szervezet működésében, amelyek hosszútávon pl. csontritkuláshoz és szív- és érrendszeri betegségekhez vezetnek.
#roadtosydney Május 24. – Nem reménytelen
Na, hát, kezdjük onnan, hogy 4 éve megműtötték a bal térdem, meniscus szakadással, amiből egészen jól kijöttem, de idén sikerült a másik térdemet is tropára vágnom, így most a 4 évvel ezelőtti műtét tükörkiadását végezhette el a doki. Ezt nem lehetett már tovább húzni, mert a hétköznapi járás is bicegős, kifejezetten fájdalmas lett, sport gyakorlatilag szóba sem jöhetett, így ismét Szikora dokira várt, hogy lábra állítson.
Április 29-i konzultáció után május 13-án már a műtőasztalon találtam magam, ahol egynapos sebészeti ellátás keretében lefarigcsálták a meniscusból a lifegő darabot és saját lábon hagyhattam el az intézményt.
Másnap kötéscsere, rá egy héttel pedig varratszedés, és némi kiokosítás után utamra lettem bocsátva.
Emlékeim szerint a 4 évvel ezelőtti műtétből sokkal lassabban gyógyultam fel, mindenesetre most a műtét után 10 nappal már tekertem 20 percet szobabringán, és a gyógytorna is elindult a maga 30 percével. Rémesen unalmas mindkettő, de kikerülhetetlen.
Kereken 5 hónapom van a 80 kilihez.
Reálisan maga a táv összejöhet, de biztosan nem futva, inkább gyalogolva, bele-bele kocogásokkal. A szintidő 14 óra 45 perc. Nem reménytelen.
A Road to Sydney további bejegyzései.
- 1
- 2
- Következő →
baratrunning.com 