Day: 2023.06.01.
UTH Szentendre Trail – CK Péter, beszámoló
Akkor még nem sejtettem… Mit nem sejtett?!? Hogy… PBt fogok futni.
Avagy egy Szentendre trail története
Hirtelen felindulásból elkövetett nevezés átvétel volt egy jól sikerült MB Trail után. Az edzésmunka benne volt a lábaimban így Gabi Gizibé Barátot (aka Főni alias Edzőnéni) sem kellett erről egy pillanatig sem győzködnöm.
Azt persze már a verseny hetén sejteni lehetett, hogy bitang meleg lesz, és pont azon a héten tudtam 0 darabot edzeni napközben, szóval a hőséghez szoktatás a napos oldalon gyaloglásban, a kocsiban kikapcsolt légkondiban, és a mindenhova zakóban járásban merült ki.
A rajtba ismét last minute álltam be (de most alaposan bemelegítettem, csak nem akartam a tömeghangulatot „élvezni”), óra indít rajt…
A Bükkös partján az árnyékban úgy éreztem, hogy nem lesz itt nagy meleg, aztán kiérve Szentendréről a murvás úton megcsapott a realitás, meg a nap is erősen… a pulzus a kiírt max 158 helyett a 164et súrolta felülről, messziről, séta közben is. Belus Fruzsival egyetértettünk, hogy Lajos forrásig csak kinyírni lehet magunkat, és hogy ez a nap nem a PB futásról fog szólni, hanem a tisztes helytállásról (fogdasöröm…).
Lajos forrásig rengeteg séta, és magas pulzus, aztán a lefelék, és a hűvösebb erdő helyrerakott valamennyire már csak 160-ig ugrált a HR, Szentlászlón gyors kulacstöltés, locsolás, és már elég jó sebességgel mentem is lefelé az Apátkúti völgyben. Az árnyék, hűvös patakmeder, a vizes ruha, és a bevizezett karszárak elég jól hűtöttek (karszárakat hűtésre, és nem fűtésre szoktam használni, eddig bejött). Majd kis kaptató, lefelé, és már ott is volt a visegrádi pont, kulacstöltés, jég, rengeteg jég a karszárba és a pólómba a hátamhoz (Máté Harcz köszi a segítséget), és indulhatott is a kapaszkodás fel a várba. A mászás meglepően gyorsan, és különösebb nehézségek nélkül megvolt, majd a nagy mumusom (2016-ban ezen a szakaszon borultam meg iszonyatosan, igaz az UTH-n) a vár – Papp-rét közti szakasz következett, ami meglepően eseménytelen volt (persze meleg volt, meg a felfelék egyre nehezebbek, de ezt tudja az ember).
Papp-réten kulacstöltés, locsolás, jegelés (köszi Kapás Gergely), és már mentem is tovább az elő tüske (Vöröskő) irányába, ahol a szerpentinen lefelé még egész könnyed volt a mozgásom, és ezt a részt tényleg élveztem. Vöröskőről nem sokat tudok elmondani, kell az egyik lábat a másik után tenni, és fenn is vagy, közben vigyázni kell a vádlira, és persze a Nyerges-hegyre is kell még energiát tartalékolni.
A lefelé Vöröskőről jól ment, a combjaim bírták, nem fájtak, és a technikás ösvényen is – magamhoz képest – jó tempót mentem. Aztán jött a Nyerges-hegy, ami nekem tényleg a fekete leves volt, kis híján itt lefőtt a KV, de egyszer csak ide is felértem, és indulhatott az utolsó lefelé, persze itt már a meleg is hőség volt… rekkenő, aztán egyszer csak ott volt a sorompó, és a kanyar után a Skanzen pont.
A Skanzennél Viktória Gyömbér segített a frissítésben, és indulhatott a végjáték (vagy ahogy az egyik futó lány mondta „homerun”), bár nekem inkább 6km tömény agónia volt, ahol a meleget túlélni, és a felfelé törekvő gélt és isot lenn tartani próbáltam. Sokat nem segített, hogy a nap tűzött, az aszfalt sütött, bónusz gyanánt pedig a Bükkös parton még pára is volt, itt már csak az azértisfutok érzés vitt előre. A városháza mellett, és a főtéren aztán elkapott az eufória, és örömittasan sikerült célba érni.
Azt még most sem nagyon hiszem el, hogy ebben a bitang melegben nem csak tisztességesen helytállni, de a korábbi legjobb időmből még 12 percet faragnom is sikerült, így a vége 6:39:09 lett!
Az egész nap sikere az elvégzett munkáról, az edzői utasítások fegyelmezett betartásáról, a jó frissítésről (12! gél, némi iso, sok víz, kis sós banán, meg sótabletta), meg egy kis szerencséről szólt.
Hatalmas köszönet Gabinak az edzéstervekért, és a figyelemért, ÉS minden önkéntesnek, barátnak szurkolónak!
baratrunning.com 