UTH Szentlászló Trail – Sebestyén Kinga, beszámoló

Posted on 2023.06.03.

Próbálom a szokás szerint leírni szakaszról-szakaszra mi történt az UTH Szentlászló Trail 84 km-ében, de folyton elakadok. A gondolataim össze-vissza cikáznak, inkább csak képek vannak meg. Valahogy nehezemre esik csak úgy leírni a szokásos dolgokat: itt egy gél, ott egy kis kóla, futok, gyaloglog, majdnem félrenyelem a sótabit. Valahogy nem jó objektíven ragaszkodnom a tényekhez, inkább az érzesek amiket le akarok írni:
– amikor a versenyközpontból a sötét, kihalt utcákon közeledtem a rajt felé,
– a rajtzóna végén Gabi újjongása,
– én be vagyok sózva, pedig előtte nem is izgultam ennyire,
– a meglepetés, hogy Lupus csekkoltat be,
– csendes várakozás a rajtra,
– ahogy meglódulunk és a macskaköveken billegek,
– ahogy magunk mögött hagyjuk az utcalámpákat és hátranézve látom a mezőny másik fele lámpáinak fényét,
– a bodza illat a levegőben,
– a Sikárosi-rétnél a napfelkelte és
– Dobogókőnél a rubin napkorong az égen és a madárcsicsergés koncert,
– Dömösön előtt még egy extra patakátkelés, benéztük az utat,
– gyomorforgás a Vadállóköveknél és a türelem, hogy hasson a só,
– a párafoltok a Prédikálószéken,
– Lepencén Gizionfőnéni segít, ahogy továbblök észreveszem, hogy fogszabályzóval nem kompatibilis kenyérserclit sikerült felmarkolnom,
– a menta illat a Spartakusz-ösvény elején,

– a crew döbbent arca, ahogy Emma lányom a Pilisszentlászlói ponton tölti nekem a vizet, Orsi a kólát és nem értik miért ez a kivételezés,
– a krumplipüré egy nagyon-nagyon jó ötlet volt,
– az Apát-kúti-völgyben mindig ennyi patakátkelés volt?

– Gizionok Visegrádon és még egy nem túl fotogén fénykép,

– a megkönnyebülés hogy végre elértem a Pap-rétet, Elm ad jeget, Géza rendezi a kulacsaimat,
– Hétvályús-forrástól lassú, de folyamatos felfelé,
– meglepetés a Vörös-kő alatt szurkoló családom,
– a felszakadt „na végre”, hogy megvan a Nyerges-hegy is,
– a riadalom, ahogy lefelé elkezdek durván szédülni,
– a francba, enni kéne…
– skanzeni ponton újra a családom, Kristóf szalad elém,
– túl hosszú és túl forró szentendrei utak,
– a főtérre befordulni és hagyni hogy átjárjon a szurkolók hangja,
– hm, Kristóf most se akar befutni velem a célba,
– öröm, hogy jól sikerült, 12:27:53,
– végre célbaértem az UTH-n! 
– egy biztos, soha többet…
– kis csalódottság: a piros85-ben is ennyi szint van, mégis jobban futható, hogy a fenébe?
– és másnap egész jól mozgok, izomláz sincs
– a munkahelyemen nem sokat mesélek, látom a szemükben hogy ez felfoghatatlan táv…