Marathon Franja – Bihari Tamás, beszámoló

Posted on 2023.06.18.

A Gizionok bringáznak is, nem csak futnak:-)

Az alapadatok: 157 km, 1100 m szint, Ljubljana környéki alpesi dombok, helyi Alpokalja:

Profi csapatok is indulnak ezen, szlovén, osztrák, olasz UCI licenszes versenyzők, több száz olyan, akik Magyarország bármelyik versenyén az első 100-ban végeznének és főmezőnnyel érkeznének meg. Ez Szlovénia na, megedzenek a hegyek. 

Még 2022 év elején döntöttem el, hogy teljesíteni akarom ezt a versenyt, a fentieken túl két okból is:

• Hallomásokból ítélve a honi bringaversenyek kevésbé jól szervezettek (szerk: Tomikám, nem jók a hallomásaid:-)), így inkább egy jól bevált, teljes útzáras, nagymúltú országúti maraton (“granfondo”) lehet az ideális cél, némi szinttel teletűzdelve
• Egyszer szeretnék kvalifikálni az UCI Granfondo VB-re, ahova Granfondo World Series bármelyik versenyén kell korcsoportban a top 25%-ban szerepelni. Ez egy Granfondo World Series esemény.

Tavaly ez végül még nem jött össze, de idén minden gondolatom ekörül forgott, minden más, ami idén jön, már csak ráadás, ha ez jól sikerül. 

Jól ment a felkészülés, talán még egy kicsit jobban is, mint eredetileg terveztük, kényszerűségből: a bringázás mellett futok is, terepen és aszfalton vegyesen, viszont a versenyek (novemberi siófoki balaton félmaraton, zúzmara fm és a Muzsla) előtt pár héttel vagy törölték a versenyt (lesújtottak ránk a brüsszeli szankciók 🙂 vagy összeszedtem egy kis sérülést. Ennek “hála” viszont hamarabb tudtunk a bringázásra fókuszálni teljes mértékben! 

Természetesen a verseny előtti időszakban itt is jött a baj. A szervizben kiderült, hogy el van repedve a hátsó felnim több helyen, teljesen balesetveszélyes, nem indulhatok ezzel komoly erőpróbán. Természetesen nem is lehet kapni kereket a boltban, még mindig fennáll a covid óta kialakult alkatrészhiány, volt némi pánik 🙂 Szerencsére viszont remek emberekkel vagyok körülvéve. Többen is felajánlották, hogy a hétvégére kölcsönadják akár az egész bringájukat is, végül Cserta Balázs, fellow bringás Gizion adta fővesztés terhe mellett 🙂 a jól bevált hátsó kerekét.

Őrülten hálás vagyok ezért, köszönöm, Balázs!

Az érzelmi hullámvasút után sikerült végül felkészíteni a kerékpárt a versenyre, gyors pakolás, gélek, iso, és persze ezek után a szerszámkészlet be a kocsiba, egy nappal a verseny előtt reggel utazás Ljubljanába. 

A verseny ehhez képest már eseménytelenül telt. Első pulzuskontrollos versenyem révén, s tanulva a tavalyi hibákból, tűpontosan terveztem betartani Gabi által megadott tartományokat, hogy még a legvégén is maradjon erőm hajrázni.
Aki követi az országúti kerékpározást, tudja, hogy ez nem egy szóló verseny, mindig érdemes bolyban haladni, ezért így is tettem, az első 15 percben kutatva azt a bolyt, amelynek élén haladva a pulzustartomány tetejét, míg a közepén haladva a közepét érem el. 

Egyáltalán nem aggódtam amiatt, ha előttem elhúzták a sort, mert tudtam, hogy jó sokan vannak még mögöttem és gond nélkül be fogok tudni állni a megfelelő csoportba. Ez így is történt, a verseny 110. km-ig gyakorlatilag ugyanazon emberek forogtak körülöttem, a síkon 35-40-es (első 30 km 40.6 km/h átlag), emelkedőn és lejtőn pedig saját tempóban. 

Miután nem olyan régen kerékpározom, ráadásul felváltva futással (télen sok futás, kevés bringa, nyáron kevés futás és sok bringa), a lejtőkön elég béna vagyok, általában eltempóznak mellettem. Emelkedők viszont viszonylag könnyedén mennek, ráadásul meg volt engedve a viszonylag magas pulzustartomány. Megoldás: emelkedőkön előre sietek, lejtőkön pedig majd utolérnek, hogy a síkon továbbra is együtt haladjunk. Tökéletesen bevált ez a taktika kombinálva a pulzusstratégiával. Az emelkedős részek után, a 110. km környékén el kezdtek megjelenni a fáradás tünetei, no de nem nálam: számos bringás küzdött görccsel, láthatóan az ereje végét járta, viszont a jó frissítésnek és a pontos pulzustartásnak köszönhetően mi még tudtunk emelni a tempón is. Egyre gyakrabban haladtam a csoportom élén, 1-2 társ tudott csak beállni segíteni, szélárnyékban már alapjárati pulzus környékén mozogtam, s láttam, hogy ha nem emeljük a tempót, nem fog összejönni a minimum cél, ami az 5 órán belüli beérkezést jelentette. 

Végül ez nagyon simán összejött. 10 km-re a céltól elkezdtem tesztelni a csoportot, kiben mennyi erő maradt még a hajrára, rövidebb emelkedőkön eltempózva tőlük. Nem nagyon volt reakció, így pihentem egy kicsit a szélárnyékban, majd 6 km-re a céltól az utolsó, előző nap bejárt emelkedőn elindultam egyedül, mint a profik 🙂 Bár kialakult mögöttem egy kis üldözés, de végül 30 mp-cel előttük értem célba úgy, hogy majdnem utolértem az előttem lévő csoportot. 

Miután a sprintem már nem volt túl acélos (41-ig tudtam felgyorsítani már csak), egész biztos, hogy kiadtam magamból mindent. Bár a középmezőny végén értem célba (futások általában az első 15%-ban végződnek, magyar versenyen ez a tempó az első harmadába repítene gond nélkül), mérhetetlenül boldog voltam és még mindig az vagyok. 

Köszönöm még egyszer Gabinak a felkészítést, itthon Nadyanak a végtelen türelmet, támogatást és Balázsnak, hogy segített az utolsó pillanatos kölcsönadással. Nélkületek egész biztosan nem lennék most ilyen elégedett. 

Ez volt az első olyan verseny, ahol pulzuskontroll segített. Pontosan frissítettem, elfogyott a minimális mennyiség gélekből és a tervezett mennyiség isoból. Leesett a vállamról egy nagy teher, a következő két napi magashegyi túrák a Triglav környékén bár picit fájtak, de végtelen megelégedéssel jöttem el Szlovéniából azzal a biztos tudattal, hogy még visszajövök ide, hiszen: a helyiek szurkolása felülmúlhatatlan, csak a magyarországi Giro szakaszokon láttam hasonlót; a rendezés elsőosztályú a frissítőpontok megfelelő elhelyezése, az útzár, a kocsiból történő frissítés miatt; a gyönyörű tájak és a kiváló útviszonyok már csak az élményt teszik teljessé. 

	Avg	Max
Speed	32.5 km/h	75.8 km/h
Heart Rate	155 bpm	174 bpm
Cadence	88	118
Calories	4,162
Temperature	22 ℃
Elapsed Time	4:45:49

Hvala Franja, hvala SLOVEnia, see you soon 🙂