Month: július 2023
Sörmaraton – Huszti György, beszámoló
Hamarosan indulunk az edzőtáborba. Ilyenben még nem volt részem, még a korábbi rövid idejű sportolói múltam során sem. Ebből kifolyólag elsőre nem is tudtam, hogy mire számíthatok. Buli, vagy kemény edzések? Vagy mindkettő? Az utóbbi napokban gyanús volt, hogy a csoportban szóba jött az alkohol is, aztán egyszer és poénból fel is tettem a kérdést, hogy „most kezdjem el az edzések alatt gyakorolni az alkoholos frissítést?” Ekkor még nem gondoltam volna, hogy a poénból valóság lesz. De még nem az edzőtáborban…
Futás alatt frissítés csak sörrel? Ezt hogyan? Állatság, ilyet nem lehet. Próbálj meg futni 60 percen át úgy, hogy minden megtett km után 2.5 dl sört meg kell innod, ahhoz, hogy tovább menj. Aki a legtöbbet futja és legtovább bírja az nyer.
Nyertem. Na és mindezt hogyan?
A helyi BSI nagykövet szervezésében került megrendezésre a 2. Tatabányai Sörmaraton. Ha valami, akkor ez egy igazán családias verseny volt, hiszen nincs országosan hirdetve, ami a helyi Gizionokat is összesodorta. Ettől függetlenül eléggé szép számban gyűltek össze, rengeteg néző lett, hiszen röhögni viszont sokan akartak a mókásnak ígérkező versenyen. Futótárs is akadt bőven, sőt a majdnem két tucatnyi induló között 5 -6 komoly versenytárs is a rajthoz állt, de azért itt nem csak a futás tudás számított.
Én az az ember vagyok, aki az edzéstervet szigorúan betartva óramű pontossággal, kottára csinálja, ezért ezt a versenyt sétálva terveztem csupán bandázást és egy kis sörivást akartam, mert amúgy örök gyerekként néha kapható vagyok hülyeségre is. Na de végül nem volt más választásom, az edzést a versenyen kellett megcsinálnom…
Egy órát kell futni? Hmmm… Na elkezdtem matekozni hogyan legyen ez a kiírt 11 km. Úgy számoltam, hogy ha jó mackósan, hatos tempóval futok 10 km összejön, az két és fél sör, a levezető meg játékon kívüli. Na ez sima liba, csupán egy kicsivel több folyadék, mint amit egy edzésre viszek, nincs mitől tartanom, nem is értem mitől feküdtek a földön a tavalyi sörmaraton után. Na, a számolásnál már kezdődtek a bajok, mert én 1 kört 4 pohár sörrel számoltam, ami pont a fele annak, ami valójában. A 2,5 liter sör pedig egy óra alatt azért meg már tetemes és ha rohadt gyorsan kell innod, akkor még meg is árthat. Ekkor azért para volt, hogy miként bírom majd futva a 4., 5. pohár sör után…
Füleltem melegítés közben, hátha valaki elárulja a taktikáját. Volt, aki szerint meg kell tolni az elejét, a vége fele már úgyis lassabb lesz. De volt bizarrabb ötlet is, hogy amikor kell, gyorsan kihányni a sört, aztán menni tovább. Na én ettől a gondolattól már majdnem hánytam, belegondoltam abba, hogy amikor legutóbb hánytam, nekem nem semmihez sem volt erőm utána, nemhogy még futni. Végül a rajtzónában udvariasan előre engedtem a mezőnyt. A pálya a kerékpárúton volt, gyakorlatilag 500 m-t a fordulóig, meg vissza. Az első kör piszok gyorsan ment. Csak kamilláztam, hogy az 5 alatti tempóm ekkor semmire se volt elég, de én nem akartam elfutni. Az első kör utáni sört szerintem mindenki rekordidő alatt itta meg. Tuti, hogy mindenki vattát köpött már a verseny előtt, azt várta már mikor ihat. Hát én is. Kb így ment a 2. kör is, viszont azért a puffadást elkezdtem érezni, úgyhogy lassítottam, amíg alül-felül távozott minden gázbuborék. Ezt minden második körnél eljátszottam, így végül egy váltogató futás lett, persze pulzuskontrollal. Ezzel nem csak az izmaimat, de a sört is kordában tudtam tartani. Persze volt, akinek jött minden, nem csak a buborék. Ja persze, ez a taktika része volt néhány embernek. A pálya nem volt lezárva természetesen a kerékpáros forgalom elől. Néhány kerékpáros megállt, nézelődött, majd állítólag az egyik kerékpáros megdöbbenten vette tudomásul, hogy az aszfalt csíkon állva, a növényzet felé fordulva összegörnyedve hányt valaki és senki sem segített rajta… Pedig nem nézett ki jól
Az egyik frissítésnél már igencsak fura mozdulatokat mutattam be sörivás közben. Ezt onnan tudom, mert video is készült róla és röhögve elhangzott valakitől, hogy „itt gyerekek is vannak”. Ha eddig nem, akkor most tényleg megérkeztem a buliba. És ha már buli. A pálya felénél két srác egy jó nagy hangfalat kirakott és hangulat fokozás céljából döngette a zenét. Ez még az elején snassz volt, de néhány kör után már mindig más szólt náluk, ahányszor elmentem mellettük. Hol dijum disungot, hogy mulatósat, hol metált, hol ezt, hogy azt játszottak, kiderült, hogy a futókhoz igazították a rögtönzött kívánságműsort, ugyanis mindenki mást kért. Ennek megfelelően alakult a mozgásom is, amikor elhaladtam mellettük. Erről szerencsére nem készült video….
A kezdeti lemaradásom után körről körre jöttem fel. Sokat számított az, hogy mennyi sör fér a hasamba (lásd. kép frissítés közben) és hogy milyen gyorsan iszom a sört. Előzetes számolgatásaim ellenére a futásidőbe simán belefért az edzésem, viszont a 11. km levezető lett volna, de ekkora már csak 5-6 m hátrányban voltam, mire megittam a kiporciózott frissítőt, majd ahogy nekiindultam az utolsó körömnek Ági vigyorogva bedobta, hogy ezt azért már toljam meg. Tudtam, hogy én fel tudok pörögni, az előttem lévőnek meg már voltak gondjai, de türelmesen kivártam. Amikor próbáltam előzni a srác belehúzott, nem igen akarta elengedni az első helyet, de tudtam, hogy nem bírja a hajrát, majd 500 m-rel a vége előtt rákapcsoltam, előztem és a végére lett 200 m előnyöm is.
Amíg vártam a többi versenyzőt megszomjaztam… Persze víz senkinél sem volt. Volt viszont pálinka. Ekkor még „józan” voltam és visszautasítottam szerencsére. Ettől még szomjaztam és végül maradt sör még, úgyhogy gyakorlatilag folytattam a sörivást, ekkor már dobozból.
Ami a fotókat illeti, szerintem marha jól visszaadja az esemény hangulatát, mindemellett az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb futós és természetfotósa gyártotta a képek nagy részét. Hazaérve szinte egyből elkezdtem fogalmazni a miatyánkot, hogy vajon Gabi mit fog ehhez szólni, hiszen frissíteni, hidratálni szigorúan tilos alkohollal, főleg nagy melegben. Már előre félek, hogy mi lesz az edzőtábori büntetésem.
Tailwind Börzsöny Trail, M – Giczei Zsolt, beszámoló
Mióta megérkezett a nyár, folyton csak aludni tudnék…a legtöbb napon már a szokásos két kávé sem elég, be kell iktatnom egy harmadik adag koffein infúziót is. Vasárnap is szívesebben aludtam volna tovább, főleg az előző napi pincefelújítás végett. Mindkét karom izomlázas volt és még a jobb térdemmel is levettem egy ajtót véletlenül.
Az előző hét is kicsit pechesen alakult, kezdve a megelőző vasárnap estén történt attrakcióval: El akartam kapni egy dőlő borospoharat, ami sikerült is, csak hát a pohár már nem volt egy darabban, mire elkaptam, így azóta is érzéketlen a jobb hüvelykujjamat bekötve indultunk Diósjenőre.
Réka autója is váratlanul defektet kapott, s pótkerék híján csatlakozott hozzám, hogy Bánkon tudja le a bringás ráfutós edzést, amíg én a börzsönyi fák közt hűsölök.
Ahogy megérkeztünk már ismerős arcokba botlottam: Bajusz Rosival és Pintenics Győzővel beszélgettünk a rajtszám átvételéig. Rajtuk kívül is még sokakkal sikerült váltanom jó pár szót verseny előtt s után is, pl. Üsztöke Andival még egy közös Gizion-fotó is készült, miután kölcsönzött nekem a kullancsriasztójából, de gratulálhattam Szabó Dávidnak is az S táv megnyeréséhez, vagy Orgoványi Petrának a szintén S távon elért második helyezéséhez, míg Fazekas Évivel a terepfutás szépségeiről diskuráltunk közvetlenül indulás előtt és a jelenleg talán leggyorsabb fiatallal, Juhász Patyesszel ebéd közben beszélgettünk a jelenlegi életünkről. A futás szeretete összeköt bennünket (by Zsolt Coelho).
A bemelegítés előtt még átvettük a Tailwind-es rendelésünket és kihasználva a lehetőséget kóstolgattunk is Rékával, mert Dani és Gábor ilyen jófejek, sőt olyannyira azok, hogy a kis flaskámba kaptam is a citromosból a versenyre. Folyóügyek elintézve, bemelegítés letudva, s a rajtvonalnál szokásos középen elhelyezkedve vártam, hogy 10:30 legyen.
Nem indultam erősen, mégis hamar felszökött a pulzus, egy kicsit a kiírt értékek fölé…emelkedőn nekem amúgyis hajlamos magas lenni, bizonyára mert gyenge vagyok mint a verébfing, -mert még csak nem is izgultam most – plusz a hőmérséklet is kezdett szépen emelkedni, így próbáltam óvatosan haladni, felfelé szépen sétálgatva, vagy lassan kocogva, beállva valaki vagy valakik mögé. A meleg miatt már az elején bevizeztem a csősálamat és ezt az összes frissítőpontnál megtettem később is. A folyadékpótlásra is ugyanígy gondosan ügyeltem: az első 10 km-ig, mindkét flaska tartalmát magamba ürítettem, összesen 7,5 decit s ugyanennyi fogyott a 18. km-ig is. 3 darab sótabletta és ugyanennyi zselé is elfogyasztásra került, ami miatt büszke is voltam magamra – ilyen akkurátusan kellett volna a Mozarton is figyelni a frissítésre…csak a pulzus nem akart beállni. Lefeléken, szépen beállt – bár a technikás részeken nagyon óvatosan közlekedem továbbra is a térdem miatt (ami persze egyszer meg is fájdult lejtmenetben) s a f*sosságom miatt is – , felfelé, mindig a kiírt értékek felett állapodott meg, de éreztem, hogy nem lesz gond, mert nem nyomtam neki sületlenül, nem mentem bele f*szméregetésekbe sem, csupán próbáltam tartani egy könnyed tempót az utolsó checkpointig, ahonnan már végig lejtett a terep s a célig tartó utolsó km-eket közepes tempóval tartani. Szépen előzgettem így ki az embereket, még valakivel kicsit diskuráltunk is az erdő szépségéről pár percig, s emlékeim szerint csak az L távosok hagytak le a végén, bár sokáig azt hittem az egyikükre, hogy az M-en indult. Minden jól is ment, bár az utolsó kb 100 méteren, ami aszfalton vezet a célig, ismét begörcsölni kezdett mindkét vádlim. Minden évben ez történik, valószínűleg jól jött volna még egy sótabletta, a meleg, s a gyors tempó kombinációja miatt lehetett.
A pulzuskontrollt még minden bizonnyal gyakorolnom kell, főleg ilyen időjárási körülmények mellett, s várnom kell a térdem gyógyulására is, de összességében nagyon elégedetten fejeztem be a futást, élveztem az egészet, a Börzsönyt, az ismerős arcokat.
Tailwind Börzsöny Trail, L – Üsztöke Andi, beszámoló
Versenynevezés felkészülésre is lehetne a címe.
Avagy hogyan ronts el gyakorlatilag mindent, hogy októberre jobb legyél (i hope so…)
Vaaaagy “Útmutató kisokos kezdő terepversenyzőknek”
Biztos mindenki ismer egy-két “celeb” futót, aki a rosszul sikerült verseny után mindent is kiír Instára, hogy miért is nem sikerült jól a versenye. Na! Most ez jön, csak celebség és instaság nélkül.
Verseny előtt 2 hétig elég keveset aludtam. Anyósomat ápoltam egy hétig, utána meg betört a meleg.
Itt el is érkeztünk a második sirámhoz.
Neeeeem bííírom a meleget. 25 fok felett nekem már forróság van! (Lehet hangosan röhögni és térdet csapkodni, hogy akkor én miért is gondolkodom spanyolországi költözködésben…)
Arról nem is beszélve, hogy nyílván láttam nevezéskor, hogy nem szeptemberben, hanem július közepén kerül megrendezésre a verseny.
Mindegy, nem az eszemért szerettek!
Csapjunk még a kifogásokhoz egy kis izomletapadást a hamstringjeimen.
Talán az előzmény-kifogás ennyi.
Amit a versenyen elrontottam, azt csak azért írom le (a teljes szégyenérzettől azóta is a sarokban kuporogva…), hogy mások tanulhassanak belőle! Bár tudom, hogy ti mind okosak vagytok, és sosem követnétek el ilyen baklövéseket!
Szombaton feljöttek vidékről futós barátaim, hogy tőlünk indulhassunk vasárnap a versenyre. (Igen, Ági barátnőmet is behúztam, ne egyedül érezzem már szarul magam!!!)
Dióék is átjöttek este, hogy bandázzunk kicsit. Iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk. Nem gondolom, hogy arra a 2-3 italra rá lehetne fogni bármit is, de legyen! Igen! Ittam alkoholt!
Reggel útban Diósjenő felé túlzott drukk fogott el, nem is értettem miért. Tudtam, hogy nehéz lesz, durván jó versenytársakkal, nem helyezésért dobogóért megy a küzdelem(helyezésért mindig megy, csak ki tudja, hanyadikért??). Tanulni mentem. (Van mit…)
Egyre több az ismerős a versenyeken, ami nagyon jó érzéssel tölt el! Találkoztam Enikővel, Zsolttal meg sok más (most még…) nemGizionossal .
Jöjjön az első 2 (3) hiba!
-nem vizeztem sapit…(pedig menő, új sapim van! 
)
-nem melegítettem be
– +1 hiba: nem ésszerűen pakoltam mellényt
A rajt jó hangulatban telt, előtte tudtam beszélgetni kicsit Enikővel (nagyon jó futónak tartom, és emellett mégis elképesztően visszafogott és szerény!).
Az első 11-2 km jól telt, egy érzésre középső bolyba kerültem, ami a végéig nem is változott. Ugyanazokkal az emberekkel kerülgettük egymást. Most már nagyobb az önbizalmam ezen a téren. Tudom, hogy felfelé cefet gyenge vagyok (annnnnnyira jó lenne, ha ez tudna változni!!!!!!!), viszont most már tudom, hogy lefelé elég jó! Ezt is lehet még fejleszteni, de az átlagnál bátrabb és jobb vagyok (Rebeka meg nem átlagos!).
Szóval haladgatunk felfelé (érzésre ebből állt az útvonal 80%-a), tűz le ránk a nap, gondoltam ideje lenne sótablettát bevenni. Nem akart a kezem ügyébe kerülni. Még kétszer próbáltam megtalálni egy picike zsebben, amiben a személyim, egy zselé, papírzsepi, ragtapasz MEGASÓ is volt…mindhiába. No problem, úgyis mindjárt jön az első frissítő állomás. 
Még egy hiba! Készülj fel a pontok elhelyezkedéséből is! Én azt gondoltam, hogy ha 3 frissítő lesz, akkor azt biztos arányosan helyezik el. Khmm…hát nem. Meg milyen cuki már! “Azt gondoltam…” Amúgy teljesen jó helyekre rakták a pontokat, csak nem ott volt az első, ahol én számítottam volna rá.
Szóval 12 km után nem vártam tovább, megálltam kipakolni a motyót. Vicces, hogy milyen pici helyre be tud férni ennyi minden! Utána már elöl volt a sótabi. Csak későn…
A verseny nagyon szép helyen futott, bár gyönyörködni sehol nem álltam meg, de abszolút átéreztem, hogy milyen szép helyen vagyok! Egy patakon átkelve tudtam is (abból az egy börzsönyi futásból), hogy hol vagyok. Itt vezet fel a Nagy Mánára az útvonal. UTH-s Vörös-kő mászás, csak tűző napon! Érzésre jobban bírtam, mint áprilisban. A fekete leves még nem itt jött, de már alapozott…
A Nagy-Hideg hegy előtt valamivel, a verseny 2.-3. órájában történt, hogy ha ittam pár kortyot, utána hányingerem lett (és csak hogy tudjátok! fogszabival kb semmilyen futós kütyüből nem lehet értelmes mennyiséget fogyasztani!). Nagyon szomjas voltam, folyamatosan csak ittam volna, de nem akartam hányással energiát veszíteni. Így nem ittam eleget. Közben az órám is megviccelt, mert a kiírt szintemelkedést Nagy Hidegen már elértem. Gondoltam innen már csak lefelé visz utam.
Másik nagy hiba…KÉSZŰLJ FEL A PÁLYÁBÓL!!!
Még a Csóványosi pont hátra volt. Mentálisan teljesen kiborított, hogy az 1400 helyett már 1500-öt, aztán 1600-ot mutatott az óra. Csanya itt már egyáltalán nem volt fehér ember számomra. Meg se fordult a fejemben, hogy az órám is lehet szar. Teszem hozzá, soha nem fordult elő még ilyen!
Csóványos alatt 200 méterrel annyira rosszul voltam, hogy le kellett ülnöm egy fatörzsre. Itt lenyomtam egy zselét (meleg és ragadós, sok kedvem nem volt hozzá), mert azt már tapasztaltam, hogy ez csak átmeneti, túl leszek rajta, csak muszáj energiához jutnom. Elmentek mellettem páran, mindenki szeretett volna segíteni! Cukik voltak! Eltelt 5 perc és én is jobban lettem. Nem túl vicces hangulatban, de felkecmeregtem a hegyre. Itt már 1675 m szintemelkedést mutatott az órám…Innen már tényleg lejt! Végre!!
Pár pillanat múlva vissza is előztem azt a pár lányt. Mondták, hogy adjak a cuccból, amit nyomtam! Nem gondolta egyikük sem, hogy így feltámadok!
Az utolsó ponton már csak csippantani álltam meg, bár csábított, hogy itt jég is volt. Kb 2 km volt csak hátra, mikor megelőztem még két lányt a lejtőn.
Petiék hatalmas kolompolással vártak a célban, a staff pedig hideg vizes törölközővel! Mindkettő nagyon jól esett!!!
És hogy a legeslegeslegvégére is hagyjak hibát…kb 17 órakor ettem először beérkezés után. Gabitól ezúton is elnézést kérek, és szépen kérem, hogy szégyenében ne rúgjon ki a csapatból!!! Nem ő tehet róla, mindent elmondott, csak hát…Erre nincs is mentség. Talán pillanatnyi (úgy 17 órányi) elmezavarra még próbálhatnék hivatkozni, hátha elhiszi!
A versenyből nagyon sokat tanultam, hiszem, hogy beépül!
- 1
- 2
- Következő →
baratrunning.com 