Sörmaraton – Huszti György, beszámoló
Hamarosan indulunk az edzőtáborba. Ilyenben még nem volt részem, még a korábbi rövid idejű sportolói múltam során sem. Ebből kifolyólag elsőre nem is tudtam, hogy mire számíthatok. Buli, vagy kemény edzések? Vagy mindkettő? Az utóbbi napokban gyanús volt, hogy a csoportban szóba jött az alkohol is, aztán egyszer és poénból fel is tettem a kérdést, hogy „most kezdjem el az edzések alatt gyakorolni az alkoholos frissítést?” Ekkor még nem gondoltam volna, hogy a poénból valóság lesz. De még nem az edzőtáborban…
Futás alatt frissítés csak sörrel? Ezt hogyan? Állatság, ilyet nem lehet. Próbálj meg futni 60 percen át úgy, hogy minden megtett km után 2.5 dl sört meg kell innod, ahhoz, hogy tovább menj. Aki a legtöbbet futja és legtovább bírja az nyer.
Nyertem. Na és mindezt hogyan?
A helyi BSI nagykövet szervezésében került megrendezésre a 2. Tatabányai Sörmaraton. Ha valami, akkor ez egy igazán családias verseny volt, hiszen nincs országosan hirdetve, ami a helyi Gizionokat is összesodorta. Ettől függetlenül eléggé szép számban gyűltek össze, rengeteg néző lett, hiszen röhögni viszont sokan akartak a mókásnak ígérkező versenyen. Futótárs is akadt bőven, sőt a majdnem két tucatnyi induló között 5 -6 komoly versenytárs is a rajthoz állt, de azért itt nem csak a futás tudás számított.
Én az az ember vagyok, aki az edzéstervet szigorúan betartva óramű pontossággal, kottára csinálja, ezért ezt a versenyt sétálva terveztem csupán bandázást és egy kis sörivást akartam, mert amúgy örök gyerekként néha kapható vagyok hülyeségre is. Na de végül nem volt más választásom, az edzést a versenyen kellett megcsinálnom…
Egy órát kell futni? Hmmm… Na elkezdtem matekozni hogyan legyen ez a kiírt 11 km. Úgy számoltam, hogy ha jó mackósan, hatos tempóval futok 10 km összejön, az két és fél sör, a levezető meg játékon kívüli. Na ez sima liba, csupán egy kicsivel több folyadék, mint amit egy edzésre viszek, nincs mitől tartanom, nem is értem mitől feküdtek a földön a tavalyi sörmaraton után. Na, a számolásnál már kezdődtek a bajok, mert én 1 kört 4 pohár sörrel számoltam, ami pont a fele annak, ami valójában. A 2,5 liter sör pedig egy óra alatt azért meg már tetemes és ha rohadt gyorsan kell innod, akkor még meg is árthat. Ekkor azért para volt, hogy miként bírom majd futva a 4., 5. pohár sör után…
Füleltem melegítés közben, hátha valaki elárulja a taktikáját. Volt, aki szerint meg kell tolni az elejét, a vége fele már úgyis lassabb lesz. De volt bizarrabb ötlet is, hogy amikor kell, gyorsan kihányni a sört, aztán menni tovább. Na én ettől a gondolattól már majdnem hánytam, belegondoltam abba, hogy amikor legutóbb hánytam, nekem nem semmihez sem volt erőm utána, nemhogy még futni. Végül a rajtzónában udvariasan előre engedtem a mezőnyt. A pálya a kerékpárúton volt, gyakorlatilag 500 m-t a fordulóig, meg vissza. Az első kör piszok gyorsan ment. Csak kamilláztam, hogy az 5 alatti tempóm ekkor semmire se volt elég, de én nem akartam elfutni. Az első kör utáni sört szerintem mindenki rekordidő alatt itta meg. Tuti, hogy mindenki vattát köpött már a verseny előtt, azt várta már mikor ihat. Hát én is. Kb így ment a 2. kör is, viszont azért a puffadást elkezdtem érezni, úgyhogy lassítottam, amíg alül-felül távozott minden gázbuborék. Ezt minden második körnél eljátszottam, így végül egy váltogató futás lett, persze pulzuskontrollal. Ezzel nem csak az izmaimat, de a sört is kordában tudtam tartani. Persze volt, akinek jött minden, nem csak a buborék. Ja persze, ez a taktika része volt néhány embernek. A pálya nem volt lezárva természetesen a kerékpáros forgalom elől. Néhány kerékpáros megállt, nézelődött, majd állítólag az egyik kerékpáros megdöbbenten vette tudomásul, hogy az aszfalt csíkon állva, a növényzet felé fordulva összegörnyedve hányt valaki és senki sem segített rajta… Pedig nem nézett ki jól
Az egyik frissítésnél már igencsak fura mozdulatokat mutattam be sörivás közben. Ezt onnan tudom, mert video is készült róla és röhögve elhangzott valakitől, hogy „itt gyerekek is vannak”. Ha eddig nem, akkor most tényleg megérkeztem a buliba. És ha már buli. A pálya felénél két srác egy jó nagy hangfalat kirakott és hangulat fokozás céljából döngette a zenét. Ez még az elején snassz volt, de néhány kör után már mindig más szólt náluk, ahányszor elmentem mellettük. Hol dijum disungot, hogy mulatósat, hol metált, hol ezt, hogy azt játszottak, kiderült, hogy a futókhoz igazították a rögtönzött kívánságműsort, ugyanis mindenki mást kért. Ennek megfelelően alakult a mozgásom is, amikor elhaladtam mellettük. Erről szerencsére nem készült video….
A kezdeti lemaradásom után körről körre jöttem fel. Sokat számított az, hogy mennyi sör fér a hasamba (lásd. kép frissítés közben) és hogy milyen gyorsan iszom a sört. Előzetes számolgatásaim ellenére a futásidőbe simán belefért az edzésem, viszont a 11. km levezető lett volna, de ekkora már csak 5-6 m hátrányban voltam, mire megittam a kiporciózott frissítőt, majd ahogy nekiindultam az utolsó körömnek Ági vigyorogva bedobta, hogy ezt azért már toljam meg. Tudtam, hogy én fel tudok pörögni, az előttem lévőnek meg már voltak gondjai, de türelmesen kivártam. Amikor próbáltam előzni a srác belehúzott, nem igen akarta elengedni az első helyet, de tudtam, hogy nem bírja a hajrát, majd 500 m-rel a vége előtt rákapcsoltam, előztem és a végére lett 200 m előnyöm is.
Amíg vártam a többi versenyzőt megszomjaztam… Persze víz senkinél sem volt. Volt viszont pálinka. Ekkor még „józan” voltam és visszautasítottam szerencsére. Ettől még szomjaztam és végül maradt sör még, úgyhogy gyakorlatilag folytattam a sörivást, ekkor már dobozból.
Ami a fotókat illeti, szerintem marha jól visszaadja az esemény hangulatát, mindemellett az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb futós és természetfotósa gyártotta a képek nagy részét. Hazaérve szinte egyből elkezdtem fogalmazni a miatyánkot, hogy vajon Gabi mit fog ehhez szólni, hiszen frissíteni, hidratálni szigorúan tilos alkohollal, főleg nagy melegben. Már előre félek, hogy mi lesz az edzőtábori büntetésem.
baratrunning.com 