Fighter’s Run – Dodek Ági, beszámoló

Posted on 2023.09.01.

Szombat: eljött a verseny napja. Már jó izgalom volt rajtam, ugyanakkor borzasztó éjszaka után indultam reggel. Se testileg, se lelkileg nem éreztem magam topon. Végig arra igyekeztem koncentrálni, hogy mennyire akartam én ezt és végre itt van.
Hűtőtáskába pakoltam az előre behűtött dolgaimat, tudván nagyon meleg lesz.
9:30-ra terveimhez hűen ott is voltam Szentendrén. A rajtcsomag átvétel nagyon lassan zajlott, így mire azzal végeztem, már csak egy gyors wc, vizezés és go a rajtvonal. Minden gondolatot kikapcsoltam, tudtam, ha most bármit beengedek a versenyen kívül a külvilágból, akkor ezt ma nem csinálom meg.

Az első egy kili napon, részben aszfalton ment, majd be az erdőbe. Már itt simán a kapott tartományban zakatolt a szívecském. Kb az első kilinél indult az emelkedő, 3 km-en keresztül a Lajos forrásig. Caplattam felfelé,sokan előztek, néha nekem is sikerült 1-2 embert befogni. Pulzus picit magasabb, jó ne idegeskedjünk rajta, tudtam meddig bírom kb. holtpont nélkül, így ezt figyeltem, hogy 180-ra már nem engedem semmiképp. Lajos forrás előtt beértem egy srácot. Fél lábbal botokkal nyomta. Ilyenkor van, hogy kb minden nyavalygás háttérbe szorul ugye? Ha ő tudja nyomni akkor én is…panasz nélkül. Nagyon jó fej volt, viccelődtünk pár percig, hogy nemsokára fent vagyunk, onnan pedig ugye már a sz.r is gurul, aztán én tovább álltam.

Lajos forrás, frissítés, oké nehezén túl vagyok (gondoltam naivan). K…a meleg van viszont. Jég a karszáraimba, víz a fejemre tarkómra és gyí tovább. Jön a lefelé. Na ez így annyira technikás volt, hogy a pulzus nagyon nem akart lemenni. Egyszercsak éreztem a bal hajlítóm. Ez nem lesz jó, előttem még egy emelkedő. Dobtam egy sótabit (egy már ment kezdésnél), ez egy kicsit helyre rántott. És végül leértem még kisebb dombokkal síkokkal vegyítve. Mielőtt újra aszfaltra fordultunk, még egy vizezés lehetőség volt, itt már teljes testtel álltam bele. És jött az utolsó két kili, aszfalt majd a lőtéren tűző nap és emelkedő. Ezt már egyetlen porcikám se kívánta, felzabált rendesen. No de ott lebegett a cél… Itt már senki nem adja fel ugye? Úgyhogy beértem… Tíz kili csak, de az enyém ebben a melegben is, egyedül leküzdve. 

Egy liter vizet ittam közben, fél liter ISO és két sótabi ment. Komolyabb probléma semmi nem volt. 420 m, 10.03 pace, 171 bpm. Örülök, hogy megcsináltam!