Day: 2023.09.18.
Sümeg Trail, Félmaraton – Zsubrits Gábor, beszámoló
Az eddigi nyolc Sümeg Trail rendezésekből, ez már a negyedik részvételem volt, így tapasztalt és rutinos résztvevőnek mondhatom magam. A gyerektávon kívül mindegyiken részt vettem már, és ahogy fejlődtem úgy lettek egyre hosszabbak is a nevezett távok.
Ezen a félmaratoni távom ez volt a második részvételem. A nagy változás az egészben az útvonal volt. Korábban 6 kilométer után volt egy hosszabb meredekebb emelkedő, ami nekem már sétálós, majd egy lankásabb hurok és a végén fel a várba. Most a hurok helyett egy újabb kört kellett menni fel az emelkedőn és csak utána a várba. Ezt a kiküldött e-mailből én nem tudtam előtte, mert totál nem értettem merre megy majd az útvonal, így mikor újra elküldtek a domb felé, csak akkor tudatosult bennem. Ezért is lett 21 km helyett 22,8 km. Az első 5-6 kilométer szokásosan telt, hamar felvettem a ritmust, a pulzus a helyére került és mentem másokkal folyamatosan. Valamiért itt mindenki nagyon udvarias szeretne lenni, és maga elé engedne, pedig én nem véletlenül követem őt árnyékként. Érezhetően lendületesen kezdtem neki, de egyáltalán nem volt megerőltető, jó volt utazni ebben az előttem futóval. Bízva a korábban megadott pulzustartományban, reméltem hogy ez a lendület a végéig kitart.
A 3 táv egyszerre rajtolt, de hamar az első felében találtam magam. Igazából végig azt hittem, hogy az élmezőnyben vagyok, mert annyira kevesen voltak körülöttem, illetve úgy számítottam, hogy az előttem lévők nagy része rövidebb távos futó. Ez annyiban segített, hogy mindenképpen menni akartam az előttem lévő hosszútávossal nem akartam leszakadni tőle. Egy hölgy volt az, akit az elején én előztem meg, aztán ő tempót váltott és elém került, de folyamatosan látótávolságon belül maradt, ő pedig rendszeresen hátra-hátra nézett, én merre járok. Az ezután következő emelkedőt érzésre nagyon gyorsan, és könnyebben legyűrtem, mint előtte vártam. Többeket itt előztem meg, és hagytam magam mögött, akik a verseny további részében sem kerültek újra elém.
Az utána következő hosszú lejtőn pedig tempósan tudtam haladni, egészen vissza a városba, amikor is elküldtek még egy hegymászásra. Azt hittem majd fejben jobban meg fogok zuhanni, mert nem vagyok oda az ilyen ismétlésekért, de egyrészt szeretem a verseny ezen szakaszát és jó erőben is éreztem magam, meg nem akartam továbbra sem lemaradni. Amikor az éles jobbos után újra felfelé vettem az irányt, már érezhetően nehezebben ment, egyszer talán meg is álltam felfelé, de még mindig hajtott a verseny tovább, így azon voltam minél előbb legyek túl rajta, de maradjon erőm a várat is megmászni.
A fáradtságot a lábaimban kezdtem érezni, viszont állóképességben még bőven volt bennem. Ez talán a jobbik eset, mint mikor a lábaim mennének, de levegőt már nem kapok. Kiérve újra az erdőből a vár felé irányítottak, onnan már ismerős volt minden és tudtam mi vár rám. Elvettem a szokásos banánt, mint minden alkalommal a korábbi években és nekiestem a felfelé vezető útnak. Az eleje becsapós, mert annyira nem is meredek, aztán hirtelen nagyon azzá válik. Itt álltam meg másodszor levegőt venni a versenyen. Ennél a pontnál azt gondoltam, hogy biztos már a végét járom, de ahogy vízszintes lett a talaj, tudtam is folytatni a futást. A korábbi évek emlékeiben sokkal rosszabb állapotban értem ide fel. Végig a várfalon, majd le és itt betettek egy rövid, de szinte függőleges emelkedőt. Ez is minden évben itt volt, de egyáltalán nem emlékeztem rá, így most is ugyanúgy meglepődtem rajta, mint minden évben. A korábban említett hölgyet itt értem utol újra, de látszott rajta, hogy neki már nem sok ereje maradt. Előbb tudtam futásra váltani a sétát és itt már pulzust nem nézve, de őt megelőzve értem be a célba. Az időm 2:33:04 lett, ami 11. helyet ért. Pár nap múlva néztem csak meg és kategóriámban 1,5 perccel maradtam le a dobogóról.
Célba érve erőnlétben jól éreztem magam, a lábaim fáradtak el jobban. Végig élveztem, nagyon koncentrált voltam, végre egy olyan verseny volt, ahol tempósan futottam, de nem pusztultam meg közben többször és a végén se félholtan estem be. Motivált, hogy vannak előttem és most éreztem is magamban tartalékot, hogy hátha ő előbb elfárad. Az egyik legjobb versenyélményem, de a top 5-ben mindenképpen benne van. Ha úgy alakul, akkor jövőre is ott lesz a helyem a mezőnyben.
baratrunning.com 