Month: október 2023
Írottkő Trail – Zsubrits Gábor, beszámoló
Nem számítottam arra, hogy ilyen jól fog sikerülni, úgy gondoltam egy lazább terepfutás az UB Trail előtt, a pulzustartomány is ezt sejtette velem.
Az útvonal nagyobb részét a korábbi túrázások miatt jól ismertem, és ez most nagyon sokat segített, nem is azért hogy ne tévedjek el, hanem inkább fejben, mert a fontosabb részeken tudtam, hogy mikor mire számítsak, nem lepett meg egy emelkedő sem. A szintek is egyszerűen épültek fel, a táv feléig emelkedett a Írottkőig, onnan lejtett, én kifejezetten szeretem ezeket a fajta útvonalakat, mert ha túl vagyok a nehezén, akkor onnan már csak le kell futni a célba. A rajtban most egészen hátulra álltam be, de az első kilométeren hamar az elején találtam magam. A megadott tartományba is hamar kerültem.
Már az elején megkezdődött az emelkedés, ami nem volt vészes könnyedén tudtam én is futni folyamatosan. Itt sikerült összekerülni egy hölggyel, akivel innentől egészen féltávig kerülgettük egymást. Érdekes volt számomra látni, hogy egy más “stratégiával” is ugyanazt hozzuk. Én pár meredekebb részen már tempós gyaloglásra váltottam, míg ő inkább a lassú kocogást választotta, ezért el is tűnt a szemem elől, de aztán később utolértem és én tudtam lehagyni. Ezt egészen az Írottkőig folytattuk, ott végül a verseny végéig mögöttem volt. Ez előtt volt az egyetlen igazán meredek, és a sziklák miatt nekem nehezen vagy egyáltalán nem futható rész, de ilyen gyorsan ezen sem másztam még fel korábban, itt is segített a helyismeret, hogy tudtam, ha felérek onnantól már pár lépés a csúcs a kilátóval.
Ekkor fordult vissza az útvonal és lehetett megkezdeni a lejtőfutást. Itt indultam meg igazán, és az eddigi mászás ellenére még mindig jó erőben éreztem magam, sikerült többeket is megelőzni és beértem két futót, akikkel innentől szinte a végéig versenyben voltunk. A lejtőkön előre mentem megpróbáltam meglógni előlük. Közben próbáltam azt is észben tartani, hogy következő héten lesz az UB Trail és ne essek túlzásokba, esetleg annak a rovására. Mivel nem tudtam igazán leszakítani az egyiküket, elém engedtem és próbáltam finoman én tolni hátulról, hátha nincs annyi tartaléka és előbb kifárad esetleg mint én. Végül ő váltott tempót, ami után én most elengedtem a dolgot, mert tudtam hogy ezt nem bírnám tartani a maradék 3-4 kilométeren folyamatosan. Persze közben utolértem mást is, aki pont jól jött, mert számomra megfelelő tempót futott és legalább behuzatom magam vele a célba. Gondoltam én, de aztán az utolsó kanyarokban hallottam a bemondót, és kezdtek feltűnni a sátrak és a cél. Itt úgy döntöttem elcsípek még egy helyet és sprintelésbe kezdtem, talán ő kicsit későn kapcsolt és már nem tudott utolérni, kerek 2 másodperccel értem be előtte 😀
Az időm 1:56:42 lett, amivel a mezőny első harmadában végeztem. Annak ellenére, hogy egy edzésnek szánt versenyre számítottam, az egyik legjobban sikerült versenyem lett. Most igazán versenyeztem, nem csak azokat tudtam kikerülni, akik esetleg elfáradtak a végére. Új élmény volt, és sokat tanulhattam belőle. A frissítést is jól sikerült megoldani, 4 állomás is volt, mindennel telerakva, amit maximálisan ki is használtam.
Kassa Maraton – Gyurcsán Gábor, beszámoló
A verseny előtti pihenős hét nagyon jól esett, igazából a szombati 20 perces kis futás ki is maradt, ugyanis átmentünk Kassára rajtszámot átvenni, majd egy kis plázázás, kávézgatás, stb., hazaértünk (Abaújváron volt a szállás), 4 körül egy órácskára el is pilledtem, a fenének volt kedve nekiindulni 😀 Szóval kellőképp rápunnyadtam a vasárnapra. Időben keltünk, fél óra volt az út szállástól a versenyig, parkolóhelyet is gyorsan találtunk, ott volt, hogy van még kb 40-50 percem a rajtig. Szóval egy kis lézengés, és kb 15-20 perc bemelegítés, ahogy a 80k-n is volt. Aztán mivel elég hideg volt a reggel, én hosszú aláöltöző + pólóban indultam neki + rövidgatya, de láttam a többieken is, meg a napon is, hogy itt melegebb lesz, maradt csak a póló, gyorsan levettem a hosszú ujjút. Övtáskában 5 zselé, vagy 20db sótabletta, telefon, muzsika 😀
Vadlán 50 – Üsztöke Andi, beszámoló
Egy éve készülök Gabival ERRE a versenyre. Háromszor voltam, háromszor 6 óra tizenx perc lett a végeredmény. A személyes cél az volt, hogy 6 óra alá vigyem a teljesítést.
Hasonló versenyt futottam Gabi szárnyai alatt idén márciusban. A VTM 50-es távján 5 óra 52 percet futottam. Az picit megengedőbb hullámrajzzal kedveskedik a rajta résztvevő kompániának.
Szóval bizakodásra volt okunk.
Persze előtte pár héttel nagyon megbetegedtem, meg egy utazás miatt extra sűrű lett a versenyhét, ami miatt teljesen szétstresszeltem magam.
Szuper időt ígértek a meterológusok hétvégére, se sárban dagonyázás, se tikkasztó napsütés sem fenyegette a versenyző hadat.
A verseny előtti átmozgatót Cserszegtomajon, Tibivel ejtettem meg. Nem hiszitek el, de sikerült 5 kilin eltévednünk…
Másnap hajnalban nekivágtunk a futrinkának. Nem terveztem “annyira” szét a futást, mint szoktam. Vittem magammal Tibit. Számolt ő visszafelé helyettem is…
Az első huszonegynehány km szuper volt, soha ilyen jól nem futottam még el Vállusig. Ott várt Peti az első frissítő csomagommal, szerencsére volt is mit cserélni! Igyekeztem figyelni rá, hogy elegendő folyadékot, sót vigyek be piciny testembe!
Vállus előtt van egy csúf kis emelkedő. Nem volt vész, de ott azon gondolkodtam, hogy ez nem e az az emelkedő, amit olyannyira utálok. Mert nem volt jó…
Pedig tudtam, hogy az a Láz hegy. És ez az emelkedő márpedig nem a Láz hegy volt!
Sajnos Vállusig sikerült teljesen ráfeszülnöm az engem ért sérelemre, miszerint még egy ilyen (nagyobb!!!) hegyet meg kell másznom. Hallatlan!

Teljesen kipukkadtam. Elhasaltam. Hámozott lufi lettem. Láttam Tibin, hogy megijed kissé a lehetőségén, hogy az erdő közepén, saját kézzel kell gödröt ásnia tetememnek.
Itt betoltam 15 perc alatt egy adag Perpetuemet és egy sótabit. Nagyot lendített rajtam, de az alapállapotot már nem tudtam visszahozni. 30 kilitől jobban lettem, néha még élveztem is a futást, de a frissítés már nem csúszott. Azzal nyugtattam magam, hogy a 6 órán belüli teljesítés valószínűleg meglesz. Nem foglalkoztam már a többi álommal, hogy 5:40 (Gabi szerint 5:30…), meg 5:48. Egész egyszerűen csak be akartam érni, hogy vége legyen. Most is sírok, ahogy ezt leírom (pusztán 228 ember előtt…jól menne a coming out…). Imádom ezt a versenyt!!! Nem akartam itt ilyet érezni!!! De sajnos így éreztem, nincs mit szépíteni. Várhatok megint egy egész évet, hogy rászépítsek erre az élményre.
5 óra 56 perc, 55 nőből a 12.
A csajok amúgy nagyot mentek, rekord is született ezen a körön. Az első nő 4 óra 34 perc alatt lefutotta!!! Szóval van hová fejlődni! (Bár úgy tűnik, hogy minden ilyen szuper futó szült 2-3 gyereket, úgyhogy lehet, erről én lecsúsztam örökre!

- 1
- 2
- Következő →


