Viszlát 2023, helló 2024! – Palkovics Nóri
Akárhogy nézem, hiányzik 11 km a Straváról. Pedig ebben az évben ez is megvolt.
Megkeresem:
Tavasszal kisebb versenyek, egy meredek szlovák kaland, lassan gyorsulok, gyorsan lassulok. Megyek, amikor és ahogy tudok. Ha kell mászok, sárosan, árokból kifelé.
Májusban egy 50 km-es éjszakai UB befutó, és egy meglepetés harmincas UTH, amiben a meglepetés az idő volt. Eseménytelen nyár balesettel, gyógyulással, munka-és identitáskereséssel, több Velencei-tókör, volt leggyorsabb is, de a dupla nem sikerült. Milyen telhetetlen vagyok! Ezt az autokorrekt tehetetlenre javítja. Felülírom.
Aztán egy munkás Firenze maraton, futó kinézetű futókkal futottam, és ezzel teljes lett az év. Olyanokat mentem, amiket még sose. És mégis keresem azt a 11 km-t. Pedig az volt a legnagyobb versenyem, életem versenye volt, erre gyűjtögettem minden métert előre és felfelé, és úgy emlékszem, megnyertem. És nem is tudom megköszönni a rengeteg segítséget, ami az edzéseken keresztül jött, de sokkal tovább ért.
Ez a fontos táv nincs fenn a Straván, mert nem kapcsoltam be az órát, mikor eljöttem otthonról, hogy 11 km-rel arrébb új életet kezdjek, bármilyen nagyok is ezek a szavak.
baratrunning.com 