Month: március 2024
14. Balaton SZupermaraton – Földes Csabi, beszámoló
BSZM 2024
Ez a történet nagyjából 4-5 évvel ezelőtről indul. YouTube-n találtam rá a BSZM-re és az ott található videók rögtön magukkal ragadtak. Mire viszont úgy gondoltam,hogy talán most már készen állok a teljesítésére és úgy éreztem,hogy itt az idő,nevezek, jött a szomorú hír…a BSZM elmarad. A covid keresztülhúzta terveim.
Hosszú volt ez a 4 év, közben sok minden történt, de ami a futás szempontjából számomra a legnagyobb változást hozta, az pedig, hogy tavaly rátaláltam Gabira és a Gizionok csapatára.
Végre van hova tartozni és lett valami rendszer abban, hogyan edzek, készüljek fel egy effajta megmérettetésre. A nevezés megnyitásakor azonnal be is neveztem. Gabi küldte az edzésterveket, én meg minden egyes méterét végre is hajtottam. Egy métert nem csaltam el belőle. Tudtam,hogy Gabi tökéletesen fel fog készíteni. Aztán már csak vártam, hogy végre eljöjjön a tavasz és a verseny időpontja.
És eljött.
Szinte az utolsó pillanatban döntöttük el, hogy inkább már szerdán leutazunk Siófokra. Végül nagyon jó döntésnek bizonyult, mert egyrészt megúsztunk egy kora hajnali ébredést, másrészt pedig rögtön az érkezés után összefutottunk jónéhány ismerőssel, baráttal. Már itt éreztük, hogy jó lesz ez. Persze a készülődés és ráhangolódás is sokkal nyugodtabb volt igy. Lezajlott a szokásos rutin is. Rajtcsomag átvétel, frissítő bekészitése stb. Itt már azért kicsit izgi kezdett lenni a dolog. Feleségem, Adrienn aki a biciklis kisérőként tartott velem, már Ő is úgy bújt ágyba, hogy ,, jaj mi lesz velem holnap”…
1.nap Siófok – Fonyód
Végre eljött a pillanat. Reggel találkozás Gabival, meg a csapat néhány tagjával. Ölelés, kézfogás, közös fotó, még néhány jótanács és már indult is a nagy utazás. Itt már felpörögtek az események elég rendesen. Az időjárás szinte tökéletes volt, remek hangulat uralkodott és végre megszólalt a rajtban a kürt. Taktika igazából nem volt, csak a sokak által legtöbbször hallott tanácsot próbáltam megfogadni. ,,Ne fusd el, még a negyedik napon is futni fog kelleni “. 5:45/km -t terveztem el magamban, de olyan könnyűnek tűnt az 5:30 körüli, hogy végig egyenletes tempóban ezt tartottam is. Ennek ellenére nagyon hosszúnak tűnt a nap.Ez talán annak a sok végtelen hosszú egyenesnek tudható be, ami jellemezte az első szakaszt. Adrienn az első frissitő ponton csatlakozott be hozzám és végig ott volt a közelemben. Ügyesen tette a dolgát, közben pedig sokat beszélgettünk. Legalább kicsit elvonta a figyelmem az unalmasabb szakaszoknál. Igazából holtpont nélkül sikerült lefutni az első szakaszt, persze némi izomfáradtság azért volt.
2.nap Fonyód – Szigliget
Kicsit döcögősen indult a reggel, pedig elég jól sikerült kipihenni a tegnapot. Ebben nagy segitség volt az esti közös nyújtás, henger amivel Gabi lepett meg bennünket. A startban ismét fotó, kézfogás, hajrá stb. és már neki is vágtunk a hosszú hétvége leghosszabb távjának. Pár kilométer múlva minden helyre állt. Az előző napnak szinte már nyoma sem volt. A test tette a dolgát és ami nagyon meglepett, csak úgy peregtek a kilométerek. Élveztem a futást,tartottam az előző napi tempót és minden olyan simán ment. Ez ki is tartott szinte a végéig. Keszthelyen versenyen kívül becsatlakozott mellém egy nagyon jó ismerősöm, aki az utolsó 21 kilométeren végig kísért. Így már hármasban szórakoztattuk egymást, mert persze Adrienn szintén ott volt velem az első frissítő ponttól. Bár, ha igazán őszinte szeretnék lenni, akkor az utolsó pár kilométeren már én nem igazán szólaltam meg. Ekkor már nagyon fájt, de a Szigligeti vár, a cél ott magaslott előttem. Csak olyan elérhetetlennek tűnt, de nem lehetetlennek. Jó volt megérkezni.
Este ismét volt közös nyújtás, henger ami azért nagyon sokat segített és nem mellesleg nagyon jó hangulatúak is voltak. Sztorizgattunk és ha valakinek tanácsra, segitségre volt szüksége ,akkor azt is kapott a rutinosabbaktól. Én például összeszedtem egy vízhólyagot a nap folyamán. Lupus ( Farkas Lacitól) kaptam egy nagyszerű tanácsot, ami nagyon jól működött a továbbiakban. Ezúton köszönöm szépen mégegyszer. 
3.nap Badacsonytomaj – Balatonfüred
Ez a reggel még nehezebben indult. Ki gondolta volna?
Ezzel viszont nem csak én voltam igy. A szállodában már mindenki messziről kiszűrte,hogy ki az aki a BSZM-n fut. A hétvége legrövidebb napja várt ránk. Pazar időjárás volt, talán már egy kicsit túl meleg is. Ismét el kellett, hogy teljen pár kilométer, mire helyre állt a rend és kicsit kisimuljon az ember mozgása. A frissítés is jól működött és amin a legjobban meglepődtem, még gyorsulni is tudtam. Nagyon örültem,mert álmomban nem gondoltam,hogy a harmadik nap ilyen jól fog menni a futás. Igaz már egyre jobban fájt(ez csak az izom fáradtságból fakadt), egyre jobban kidörzsölődtem, amiben ismét nagy segítségemre volt Adrienn, aki már készitette is a krémet.Egyéb gondom,bajom talán nem is volt. Soha nem futottam még segítővel, de most érzékelhető volt, hogy mekkora nagy segítség is ez egy futó számára. Kemény perceket nyerhetünk velük. Ismét csak úgy peregtek a kilométerek, de azért nagyon jó volt megérkezni Füredre. Jó kis nap volt a mai is. Este persze ismét nyújtás…….
4.nap Balatonfüred – Siófok
Elég szoros volt a mai menetrend, korán indult a nap, még jobban fájt ,lehűlt az idő. Itt már minden bajom volt. Bevallom elég nyűgös voltam. El nem tudtam képzelni,hogy lesz ebből futás. A rajtra azért össze kaptam magam. Kicsit tovább tartott, mire a szervezetem is elkezdte értékelni,hogy ismét futásra kényszerítem, de azért csak rájött, hogy nem igazán van más választása. 30 km-ig minden okésnak is tűnt, de ekkor már egyre jobban kezdett fájni jobb lábamon az achillesem. Elejétől fogva éreztem egy picit, de ott már nagyon zavart a futásban. Akkor jött is egy elég rendes megzuhanás, ami az utolsó pár kilométert leszámítva, szinte a végéig kitartott. Eléggé belassultam. Így utólag visszagondolva van egy olyan sejtésem, hogy az a lassulás nem is a fájdalom miatt volt (mert az csak fájt), hanem a frissítést rontottam el. Előző este is kevesebbet vacsoráztam, reggel a szoros időrend miatt is jóval kevesebbet ettem a megszokottnál.Nem töltöttem vissza elegendő mennyiséget. Gyanús is volt, hogy már az elején egyre gyakrabban kértem Adrienntől az italom. A fájdalom elvitte a fókuszt és ez miatt aztán borult is a frissités. Ez viszont már csak igy utólag esett le. Ahogy említettem a végére visszajött a tempó és az utolsó pár kilométert már extázisban futottam végig. Akkor már nem számított semmi. Hatalmas élmény volt megérkezni újra Siófokra. Megcsináltam, megcsináltuk
Hogy mit is kaptam a BSZM-től? Hát amit a már az említett YouTube videókban is láttam. Rengeteg élményt, régi és új barátokat, sok-sok biztatást,szurkolást szinte végig az út mentén, jó kis beszélgetéseket, csodálatos Balatont, hogy olyan dolgokra képes a testem,amit elképzelni sem mertem. Szuper volt!!!
Nagyon szépen köszönöm Adriennek,hogy végig kísért és segített ezen az úton mindenféle felkészülés nélkül. Mintha több éves tapasztalattal rendelkezne, úgy tette a dolgát. Ha kellett társalgott velem,viszont nagyon jól ráérzett,mikor hagyjon a beszűkült állapotomban,magányomban futni. Köszönöm az összes jó tanácsot,segítséget, biztatást amit a Gizionoktól kaptam, végül pedig nagyon szépen köszönöm Gabinak, hogy felkészített,segített,támogatott. Hatalmas erőt adott minden egyes ölelése,amit az összes szakasz végén kaptam Tőle a célban.
Köszönöm
Használod vagy elveszíted? – #sportkontroll
Ismert: amikor középkorúak leszünk, akkor nem csak nagyobb eséllyel hízunk meg, hanem plöttyedtebbé is válunk. A kettő egyébként szorosan összefügg.
Erre azt mondják az okosok, h „persze, mert beindul az izomvesztés”. Haha!
A valóság az, hogy 80 éves korunkra ugyan elveszítjük az izomtömeg kb. 40%-át, de ebből csak 10%-ot 50 éves korig – ha a dolgok a maguk, normál útján mennek… tehát ez normális, köszönhetően az anyagcsere-, hormonális változásoknak, de ez korántsem olyan mértékű még aktív korunkban, mint azt hisszük.
Ezzel kapcsolatban 2 hírünk van:
-brutálisabb a változás azoknál, akik fiatalon sportoltak, majd abbahagyták (és meghíztak)
-folyamatosan fenntartott mozgással ez szinte kivédhető
Mennyi ez a mozgás? Heti min. 150 perc, és ezt úgy kell beosztani, h heti 2 alkalom jusson izomfejlesztésre.
Hangsúlyozzuk: az erősítés MINDENKINEK segít, kivétel nélkül! Sokkal jobbak az eü-i kilátásai azoknak, akik nem állnak meg a kardiózgatásnál, de kezükbe veszik a súlyt v. saját testsúllyal dolgoznak. Még az is, aki nyugdíjaskorba lépett és van ezerféle baja (ők keressenek gyógytornászt!)
Gyakran hangsúlyozzuk a FUNKCIONÁLIS edzés jelentőségét: nem muszáj 1-1 izomcsoportot célzottan erősítgetni, a többség nem a strandon (színpadon) szeretne hódítani, hanem mindennapos tevékenységeket akar normálisan megcsinálni anélkül, hogy belerokkanna.
Ehhez erős törzsizomzat kell, hajlékonyság, jó egyensúly stb. – bizony kemény munka egy eltunyult, felnőtt test számára ezen képességek visszaszerzése (hogy közben fejlődnek az izmok, szükségszerű).
Nem beszélve arról, h ilyen, heti 1-2 edzéssel a fogyás könnyebbé, és más sportok űzése is sikeresebbé válik, és kevésbé is sérülsz le.
Bergmarathon – Gajdos Imi, beszámoló
Bergmarathon Hohe Winde – Egy szeles negyvenkettes
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Nem írtam még beszámolót. Kezdő amatőrfutó vagyok. Amióta Gabi osztja be a szabadidőm egy jelentős részét, azóta jó, ha háromezer km-t futottam. Másfél év alatt. Októberben futottam életem első maratonját. Akkor fejben azzal nem számoltam, hogy addig sosem tapasztalt megterhelésben lesz részem. Meg is lepődtem úgy a 35. km körül. Azért sikerült végigfutni és tartani a megbeszélt 5:15-ös tempót.
Nem sokkal ezután jött az ötlet, hogy jó lenne megpróbálni ezt a Jurában tartott terepmaratont. A felkészülés nem volt éppen optimális. November kivételével nem volt olyan hónap, amikor összejött a 200 km. És sajnos olyan hónap sem volt, amikor ne lettem volna megfázva. Szóval nem volt éppen minden ideális, de a verseny napját megelőző két-három hétben már betegség nélkül készülhettem és elkezdtem a környező 800-900 méteres dombokkal ismerkedni.
A Jura-hegység Svájcnak egy kevésbé ismert vonulata. Nem csoda, hogy az Alpok mellett mellőzött marad, hiszen alig éri el a kétezer métert a legmagasabb pontja és távolról sem olyan látványos, mint a berni vagy a Wallis-i alpok négyezresei. Nevét leginkább a róla elnevezett svájci kávéfőzőmárka teszi világszerte ismertté, amelynek központja Niederbuchsitenben, egy, a hegység mellett fekvő kis faluban található.
Természetesen nagyon szép környék ez is. Csak nem olyan sziklás és kietlen, mint 2500 méter fölött az alpok, ahol se fű, se fa sincs már, hanem ilyen:
Ne, de akkor a futás: 9-re érkeztünk, 9:55-kor volt a rajt. Egy kis süti meg kávé, aztán a kb. 150 résztvevő átvonult a starthoz. Az idő ekkorra kicsit naposabb lett a reggeli esőshöz képest, így a dzsekit inkább a futózsákba tettem, hátha majd később szükség lesz rá. A start előtt nem nagyon tülekedtem előre, ami kicsit baj volt, mert az elindulás után kellett vagy 4-5 km mire végre abban a tempóban futhattam, ami nekem passzolt. Az első 8-9 km többnyire aszfalton ment. Bemelegítésnek teljesen jó volt.
Aztán jött az első emelkedős szakasz, aminek a végén elértük a névadó csúcsot a Hohe Winde-t 1200 méteren. (370-ről indultunk). A körülöttem futókkal teljes összhangban ezen a szakaszon ahol tudtunk ott futottunk, de sok emelkedő volt, ahol maradt a séta. Köszönhetően annak, hogy egész héten gyakran esett és még a verseny reggelén is volt eső, elsőosztályú dagonyában volt részünk. A sok erdős szakasz után a hegycsúcs elég kopár volt és teljesen rászolgált a nevére: olyan szél volt fent, hogy az úgynevezett „Gipfelfreude” teljesen kimaradt és menekültem el onnan, ahogy csak tudtam. Picit lejjebb frissítőpont: meleg húsleves. Zseniális volt! Utána egy kevés biberli (Appenzell-i sütiféle mandulatöltelékkel)
A következő szakasz lement 400 m szintet olyan 4-5 km alatt, többnyire erdőben ment az út, a napsütés abbamaradt és lassan elkezdett szállingózni a hó. Haladósabb szakasz volt, helyenként aszfalton is mentünk.
Kb. a 22. km-hez megérkezve volt egy újabb frissítőpont. Itt is volt húsleves ( ez a húsleves dolog nekem azért akadt be ennyire, mert a sok édes dolog után hihetetlen jól esett valami sós) és kellett a dzseki, mert a hó továbbra is esett és már a szél is rendesen nekikezdett. Innen már nem messze volt az újabb 1200 méteres pont, ami után már többnyire lefelé futottunk. Persze így a 23. km után már érződött a fáradtság is, meg valahogy a motiváltságom is alábbhagyott. Csak ott futottam, ahol lejtett, illetve, ahol csak nagyon picit emelkedett. Voltak még nagyon szép szakaszok, pl. pont az utolsó frissítőpont után egy patak mellett vitt az út. Dagonyában itt sem volt hiány.
Így értem be kb. 5 óra és 40 perc után életem első, de semmiképpen sem utolsó terepfutó versenyén. Sok még a tanulnivaló, sok km-t kell még lefutni, de a terepfutásban nagyon megfogott (igazából már a felkészülés alatt) a változatosság. Rendesen elfáradtam, még így harmadnaposan is gondot okoz a járás, de már most van kiszemelt következő futás…
Ha bárminek kedve lenne ezen vagy más Svájcban tartandó versenyen részt venni, akkor nálunk (Bern mellett) szinte mindig van szabad ágy. Persze ezt csak azt tudja meg, aki végigolvasta a beszámolót 😎
- 1
- 2
- Következő →
baratrunning.com 