Day: 2024.04.26.
Kassa-Miskolc – Gyurcsán Gábor, beszámoló
Na és akkor hogy mi is volt. Pénteken érkeztünk 2-3 körül Kassára, a rajttól kb 87 és fél méterre volt a szállás. Reggel is volt idő elaludni (nem sokat, de 5 helyett sikerült egy szundinyira visszapőcsikélni. Előre ki volt készítve minden, amit vinni akartam. Nem vagyok egy nagy hátizsákos típus, hetekkel ezelőtt agyaltam, hogy mi és hogy legyen, mibe vigyem a cuccaim, de a főszponzorom / sógorom hetekkel ezelőtt meglepett egy nagyméretű övtáskával, rengeteg cucc elfér benne, van hozzá 2 db fél literes kulacs, azzal indultam útnak.
Rajt: 6:00 Kassa főtér. Nem volt túl sok őrült rajtam kívül (csak a szokásos elvetemültek: Bogár Jani, Kohári Szabolcs – aki végül meg is nyerte, illetve a párosok első emberei), 4 fok körül lehetett. Ami itt a városban nem is volt annyira gáz, na de miután kiértünk a városból, jött fel a nap és megérkezett a szél is, ami végigkísért utamon. Amíg Magyarországra nem értünk, a táv első fele a töltésen aszfalton, utána meg terepen következett.
Fél 9-kor érkeztem meg kis hazánkba, itt még aszfalton és nem nagyon tudtam, mi vár rám 😀 Kéked-Abaújvár-Gönc….ok, hogy régen volt a földrajz óra, de hogy itt ennyi fel-le-fel-le futás lesz… Na és a szél. A lakott területekről kiérve a szántókon még nem nőtt semmi, iszonyatosan átfújt a szél (nyilván nem csak engem, de minden futót). Nagyon-nagyon hosszú kilométereket mentünk erős, hol szembe, hol oldalszélben. Szóval mivel még csak kb. maraton környékén járhattam, a következő “taktikát” választottam: rengeteg van még hátra, a meredek felfeléket gyors sétával tudom le, lefelé meg ahogy megy.
Frissítés: a nagy táskámban kb. 6-7 zselével és sok sótablettával indultam el. Bringás kísérőm nem volt (elég, ha én küzdök egész nap), hanem a kísérőcsapatom, a feleségem és a 2 nagyobb fiam segített, biztatott, adott erőt, de csak a vizsolyi váltóponttól, addig úgy gondoltam, hogy minden rendben lesz. Első körben a gönc pontot tűztük ki első találkozásra, de legalább ők hadd aludjanak, ha már apa ilyen hülye, hogy 6-kor indul 😀 A frissítést kb. 90-km-ig rendben tartottam -5 km-nél 2 db sótabletta, 7-8-9 körül, ahogy jött 1 zselé. A fogyóeszközöket a pontokon a “team” pótolta, már a másodiknál tök profin ment minden, mint a Forma-1-ben a kerékcsere 😀 Általában csak víz jött, néhol egy kis kóla, Red Bull, 1-2 kisebb darab banán és Szikszón találtam (lehet korábban is volt, de nem foglalkoztam vele) háztartási kekszet. Na az azonnal vérré vált, olyan jól esett, mást viszont egész verseny alatt nem kívántam, pedig a csapatom szendviccsel, gyümölccsel készült. Éreztem, hogy az elején a sok fel-le (én ugyanis több síkra számítottam), kivett belőlem, de megyünk tovább.
Az időjárás 10-14 fok között váltakozott, ami jó volt, de a szél valami brutál volt. Az első igazi mélypont olyan 70-km környékén jött, akkor a kelleténél többet sétáltam. Aztán 92-km után Szikszó és Sajóvámos között jött a rettenet. Fel a “hegyre”…hát ez magas is volt így jó sok óra után, felfelé füves, lefelé traktornyomos….Végem lett 😀 Lefelé is gyors sétát bírtam magamból kipréselni. A frissítőpontra érve már várt a team, bíztattak, hiszen “csak valamivel kevesebb, mint 14k volt hátra”. Szirmabesenyőn már nagyon lassú voltam, vonszoltam kifacsart testem – de a hajam még mindig jól állt…a sapka alatt 😀 Aztán beértem Miskolc külső vagy nem tudom hová, ahol valami gáton kellett futni, aminek a teteje nem földes vagy zúzalékos, hanem füves/nyomvályús volt. Az irányító hölgy csak annyit mondott, hogy ez egy rövid szakasz, hát nem tudom kinek mi a rövid, de nekem egy véget nem érő kacskaringós focipálya volt. Aztán végre vége, ismét aszfalt, egy balos és a rendőr bácsi csak annyit mondott: már csak 3 km. Wow….azt már fél lábon is…..és majdnem így lett. Megláttam előttem egy futó bringás kísérőjének a villogó lámpáját pár 100 méterrel előttem. Nagyon kész voltam, 112 km már a lábakban, a cél csak annyi lett volna – mivel a fickó is már csak sétált, hogy futómozgásnak imitált valamivel megpróbáljak közelebb kerülni, hátha.
Aztán jött a görcs. Jobb vádli, térdhajlat, majdnem összecsuklottam. Muszáj volt megállni, mert egyszerűen fájt minden egyes lépés. Felhívtam a feleségem, hogy van egy kis gond: kicsit később fogok beérni 😀 Innen már ha bicegve is, de bevonszolom magam. Próbáltam 1-2 oszlopnál nyújtogatni, pihengetni, de semmi. Úgyhogy maradt a bicegős-kocogós valami. Egy balos és a rendőr annyit mondott: még kb. másfél km. Úgyhogy ezt szép lassan lebicegtem jó sok idő alatt, a családom elém jött, együtt “kocogtunk” be a célba, amikor már sötét volt.
Végülis limitidő előtt több, mint fél órával értem be, megcsináltam. De nem csak ezt az 1 napot, hanem az elmúlt néhány hónapot, amiért külön köszönet a “frissítőcsapatomnak”, egyrészt, hogy elviselték a felkészülés során, hogy minden vasárnap délelőtt valahol futok, másrészt meg hogy elkísértek szombaton, biztos rohadt unalmas lehetett órákat várni rám 1-1 frissítőponton a kocsiban 😀
Első 100+ pipa, a többit meg majd meglátjuk. Jut eszembe…kb. valamikor így tavasszal (március-április-május) 2014-ben (10 éve) kezdtem el futni – akkor fogyókúrás szándékkal. Első nekifutásra egy 1400m körüli tó-kör 3 részletben ment, és haza is vánszorogtam, hogy ez nem az én világom. És tessék 😀
baratrunning.com 