Ultra Tisza-tó 130 km – Földes Csaba, beszámoló
Férfi 2. hely, 13:10:07
Nagyon boldogan kezdek bele a mostani beszámoló irásának, hisz egy hihetetlenül jó futáson vagyok túl. Bár még mindig össze-vissza cikáznak a gondolataim, így előre is elnézést, ha kicsit zavarosra sikeredik.
A történet igazából onnan indul, hogy mikor Gabi kérte beszéljük át az idei terveim, akkor mondtam neki, hogy még egyszer szeretnék visszamenni Tiszafüredre és javítani a tavalyi időmön, ami 15:12:42 volt. (Zsuzsi, mégiscsak összejött a kétórás javítás.) Nem tudom, miért a 15 óra 9 perc volt meg a fejemben). Ekkor még önerőből készültem fel és volt is szenvedés az első kör után rendesen. Tehát azzal a céllal érkeztem, hogy ha 14-gyel fog kezdődni az időm, akkor örülök, ha esetleg 13-mal akkor pedig boldog leszek.
Így érkeztünk meg Tiszafüredre péntek kora délután. Szokás szerint kánikula fogadott bennünket. Komolyan mondom, mintha meg volna rendelve az időjárás. Bepakoltunk a szállásra, átvettük a rajtcsomagot, megnyitó, vacsora stb. Este megérkezett Zsuzsi is, (Földi Zsuzsi, szintén Gizion – szerk.) akit Gabi ajánlott nekem a csoportból, hogy mégiscsak kísérjen és segítsen valaki ezen az úton. Gyorsan átbeszéltük a tervet, frissítést és már mentem is aludni.
Hamar reggel lett. Szokásos rutin után, felpakoltuk a bringát és már irány is a versenyközpont. Olyan hihetetlen nyugalmat éreztem magamon, amit picit furcsállottam is, mivel eléggé izgulni szoktam, egészen addig míg el nem rajtolok. Találkoztunk pár ismerőssel (főleg Zsuzsi :-)), üdvözlések, ölelések és irány a rajtzóna.
Rajt után kizártam mindent és mindenkit magam körül. Csak a saját futásomra koncentráltam. Felvettem egy számomra kényelmes tempót és nem gondoltam semmire, csak hogy meg fogom csinálni. Pár perc múlva megérkezett Zsuzsi is. Kicsit cseverésztünk és már el is jött az első frissítés ideje. Zsuzsi tökéletesen intézett mindent, nekem csak a futásra kellett koncentrálnom. Még a frissítés idejét is Ő figyelte, ezzel minden terhet levéve a vállamról. Pontosan nem emlékszem, de mivel már reggel nagyon meleg volt, így elég korán elkezdtük a jegelést is. Először csak a karszárba, majd ahogy melegedett az idő, jött a jég a nyakamba textil pelenkába, végül pedig a sapka alá is. Zsuzsi tolta belém az isot, később pluszban még sót és így haladtunk szépen, szinte egyenletes tempóban. Poroszló környékén az volt furcsa, említettem is Zsuzsinak, hogy még mindig nem jött szembe az élmezőny. Nem csináltam belőle nagy ügyet, mert tényleg nem érdekelt hányadik vagyok, csak a teljesítés és ha lehet, minél többet javítva az időmön. De mégiscsak furcsa volt. Az első kör vége felé Zsuzsi határozottan jelezte, hogy jó lenne egy pisi kontrol is, mivel ekkor már rettentő meleg volt. Biztos ami biztos. Szerencsére minden rendben volt ilyen téren is. Egyre csak haladtunk a forduló felé és nagyon jól éreztem magam. Nagyon jól ment a futás. Mondhatni élveztem. Egy negatívum volt csak. A sok jegelés és locsolás miatt a nadrágomból lecsurdogáló víz,a lábamon végig folyva fokozatosan áztatta el a zoknim és éreztem, hogy kezdi a talpam feldörzsölni. Rögtön említettem Zsuzsinak, hogy a fordulóig kibírom, de ott zoknit kellene cserélnem. Legalább akkor ott tudok a családdal is pár szót váltani. Jött is a válasz ,, Rendben, de nem lesz ám csacsogás”
Így is történt. Fordulónál gyors zoknicsere, persze vastagon újra krémezve a talpam és bár nem lett tökéletes, de nem is romlott tovább a helyzet. Ja és pár szót váltottam a családdal is.
Dinnyéshát környékén jött először elő a téma a helyezésekkel kapcsolatban. Zsuzsi ekkor kérdezte meg először, hogy szeretném-e tudni, hogy állok a versenyben. Motivál-e ha tudom, vagy épp ellenkezőleg hatna rám és teherként élném meg? Mondtam neki, hogy mondja nyugodtan, mert én ekkor még teljesen úgy gondoltam, hogy az esélytelenek nyugalmával haladok és jó esetben is nagyjából a 15. helyre tettem magam. El sem akartam hinni, mikor mondta, hogy a csoportban azt írták a férfi 4. helyen állok. Le is döbbentem egy pillanatra. Megbeszéltük, hogy szépen haladunk tovább a saját tempómban, még hosszú a verseny és a végén még bármi lehet, mert nagyon meleg van. Nyugtatott, hogy én nagyon stabilan haladok, kívülről nagyon rendben vagyok és tényleg így éreztem magam én is. Következő frissítőpontról jött is az infó,hogy 4-5 perce ment el előttem Drexler Gábor és nagyon nincs jól. Kisköre után sikerült megelőznöm, pont a zsilip és a hallépcső emelkedője előtt. Láttam, hogy azonnal elkezdett futni, amint észre vette, hogy egy egyéni versenyző előzte meg. Mondtam is magamban, mindegy mennyi kilométer van a lábamban, mindegy milyen meleg van, ezt az emelkedőt úgy futom meg, mintha most kezdődött volna a verseny. A hallépcső után visszanézve már nem láttam őt.
Férfi 3. ÚrIsten. Nem hiszem el. Tudtam, hogy még nincs meg, mert van még vissza kb 35-40 km, de tényleg nagyon jól éreztem magam.
20 km volt hátra, mikor megelőztem. A szívem hevesebben kezdett verni és nem mertem hátra nézni. Zsuzsi rögtön mondta, hogy most aztán nincs megállás. Nem láthatja, hogy megállok, még frissíteni sem. Férfi 2.!!! Hú, de kemény lesz még a vége. Pali jött utánam, én meg nem mertem hátranézni. Többször kértem Zsuzsit, hogy csak annyit mondjon ott van-e mögöttem. Majd pár kilométer múlva jött a válasz, hogy látótávolságon kívül. Nagyon boldog voltam és kezdtem megnyugodni, hisz már csak 10 kilométer lehetett hátra és mindössze annyi gondom volt, hogy ismét felázott a talpam. Ennél nagyobb bajom sose legyen. Utolsó ponton póló le, Gizion póló fel és innen már csak örömfutás. Hatalmas boldogsággal a szívemben. Még egy utolsó csippantás és Zsuzsival együtt irány a célterület. Ölelés, néhány könnycsepp, célszalag, érem, fotó és hatalmas boldogság. Megérkeztünk, megcsináltuk.
Nagyon szépen köszönök mindent Gabi. Még most sem hiszem el, hogy én ezt így lefutottam. Az eredmény csak hab a tortán, de hogy holtpont nélkül, végig stabilan futva, több mint két órát javítva az időmön… Álmomban nem hittem volna. Megdöbbentő és, ha kellett volna még megyek tovább. Ezért hihetetlen számomra. Köszönöm!
Zsuzsinak ugyanolyan nagy köszönet. Neki szintén hatalmas része volt benne, hogy ezt így tudtam teljesíteni. Mindent intézett, megoldott, mindenben segített. Nekem tényleg csak futnom kellett. Köszönöm.
Végül pedig köszönöm mindenkinek, aki szurkolt, szorított nekem, nekünk.
UI: nagyon mélyről érkeztem Tiszafüredre, de amiért jöttem azt elértem. Két dolgot fogadtam meg magamnak. Megcsinálom, bármi áron, mert Ő is így akarta volna és nem fogok nyavalyogni bárhogy is fog fájni, mert Ő is méltósággal tűrte. Azt hiszem sikerült. Boldog vagyok.
baratrunning.com 