Nagyatád ExtremeMan – Szabó László Nyuszi, beszámoló
Út a második Ironman célkapuhoz!
A közös munkát április közepén kezdtük el Gabival. Akkor kerültem hozzátok a Gizionokhoz. Az idei fő versenyem akkor már adott volt. 2023 után újra át akartam futni a Nagyatádi célkapun.
Sajnos a tervezett felkészülés többször is borult, több okból. Első körben kiderült, hogy május végén egészen szeptemberig bezárják az uszodát mert elfolyik a víz a medencéből és nagy generálra szorul. Ez nem lett volna akkora probléma, ha mondjuk gyerekkom óta tudnék úszni és lenne víz biztonságom, de mivel 2020-ban kezdtem el megtanulni és némi nyíltvizi fóbiával is rendelkezem, ezért eléggé hiányzott az a heti 6-7ezer méternyi úszóedzés ami tavaly megvolt.
Aztán jött a június ahol sikerült lebetegednem pár napra, szerencsére nem volt komoly dolog, de azért belepiszkált az edzésbe. Majd amikor már épp elkezdtük volna az igazán kemény beledöglős brick edzéseket az egész júliusi hónapot egy jobb oldali összetett sérülés húzta keresztbe. Pár nap pihenő után, igazán csak alap zónában tudtunk edzeni, ezzel próbáltuk szinten tartani az állóképességemet. Viszont ebben a zónában már egészen jó értékeket kaptunk a végére , és a fájdalom is múlóban volt, így volt okunk bizakodni egy jó célidőben. Szerettem volna 13 óra alá behozni az időmet a tavalyi 13óra48perc után. Ez reálisan nézve szerintem bennem volt.
A csütörtök esti leérkezés, rajtcsomag átvétel, és a pénteki átmozgató úszás után:
Így köszöntött rám az augusztus 10.-e hajnal 3 óra. Igaz, hogy 4- re volt állítva az ébresztő, de ha egy ilyen nap előtt felébredsz tuti, hogy nem alszol már vissza.
Kávé, reggeli, pakolás után elrepült az idő és már ott is álltam a Gyékényesi tó partján ahogy mondani szoktam kézenfogva a nyíltvizi fóbiámmal.
Az úszásra ilyen előzmények után annyi elvárásom volt, hogy jöjjek ki élve (ez majdnem nem sikerült) és a 2óra20perces szintidőig induljak el bringázni.
Rajt után a tavalyi jól megszokott utolsó helyen sétáltam be a tóba, elég nekem a saját agyammal viaskodni a vízben nem hiányzik még egy sűrű mezőnyrajtos verekedés is. Azt hiszem kb 3-400m után jött a szapora ziháló légzés az egekbe szökő pulzus és az itt fulladok meg érzés, amit most tovább úszva mentális technikákkal nem sikerült leuralnom. Muszáj volt a hátamra fordulni lebegni egy kicsit és lenyugodni. Na ezt játszottam el összesen 3-szor, de mivel (életvédelmi célból sajnos, de a versenyemet nézve szerencsére) nem kapkodtak azzal, hogy kimentsenek, így nem nagyon volt lehetőségem feladni és csónakba szállni.
A harmadik lebegés után valahogy sikerült megnyugodnom és elkapnom a megfelelő légzés ritmust és így már tudtam, hogy ha lassan is de leúszom a távot. A 3. kör utolsó bója utáni hosszon megköszöntem a tónak, hogy ugyan próbára tett, de azért vigyázott rám. És azt hiszem ő is hálás volt, hogy nem kellett magában tudnia a vízihullámat, így a részemről elég fáradtan de békében, váltunk el egymástól.
2 óra 6 perces úszás és némi “sminkelés” után jöhetett a bringa.
Itt az elvárásom 30+os átlag volt a 180km-re. Az első km-ek után el is kezdtek rendesen pörögni a lábaim a megfelelő áttételen, elindult a frissítés is. Negyed óránként ment szénhidrát+víz vagy víz+só. 90 km után találkoztam először a frissítő csapatommal (párommal és nővéremmel) akiknek nagyon sokat köszönhetek. Nélkülük nem ment volna. Hallgatták minden kérésem és elviselték, hogy közben állítólag nem mindig vagyok jó fej. De azért igyekszem normálisan viselkedni, csak ritkán mosolygok, meg nem vagyok cuki. Pedig szerintem de. 
Minden remekül működött kb. 130 km-ig. Akkor éreztem, hogy a géleknek itt a vége, több nem megy le, mert a gyomrom kikészült.
Tartottam egy óra teljes szénhidrát megvonást, hátha helyre tudom tenni, a görcs meg is szűnt de a gél és az iso továbbra is esélytelen volt. Így a bringa végére már eléggé lassultam, fáradtam, de így is épp lehoztam 30as átlaggal a távot. Itt még reménykedtem, hogy valahogy sikerül összeszednem magam energetikailag és futnom egy viszonylag elfogadható időt és akkor még meglehet a Sub13. De az első 2 kör eldöntötte, hogy ez nem az a nap lesz. Nem sikerült azt a tempót tartani ami kellett volna ehhez. Hiába, üzemanyag nélkül nem megy ez a sztori. Éreztem, ahogy fogyok el. Kis kortyokban kóla, és némi dinnye jelentette a cho-t de ez nyilván sokkal kevesebb volt a kívántnál. Arra próbáltam legalább figyelni, hogy a teljesítés ne kerüljön veszélybe és ne legyen belőle kiszáradás vagy felhevülés. A víz, a só, a jég és a locsolás folyamatosan ment.
Próbáltam egy rendszert felállítani a futókörön, hogy mettől meddig “futok” és hol gyaloglok bele pihenés képpen. Sajnos így ment csak de ez többé kevésbé működöképes volt. Az egyik körben egyszercsak megjelent mellettem Földi Zsuzsi egy közös szelfi és néhány jó szó erejéig, örültem neki. Hozott egy kis Gizionpowert. 
Nagyjából ebben a formában, néha kicsit jobb és néha kicsit rosszabb állapotban fogyott el a táv és értem oda ahhoz a célkapuhoz, ami alatt másodjára sikerült átmennem 13:47:15-es célidővel 1perc 15mp-el gyorsabban mint az előző évben. Határozott javulás.
Van bennem egy kis csalódottság, hogy így alakult de kiadtam magamból azt ami ezen a napon ebben a formában bennem volt.
A masszázs sátornál ismét a semmiből ott termett Zsuzsi. ( Nem tudom, hogy csinálja! ) Így amíg legyúrtak jó hangulatban megdumáltuk a történteket. 
Igaz, hogy nem lett meg az az idő amit szerettem volna de legalább lesz miért visszajönni még egyszer majd valamikor.
Nagyjából tudom mit rontottam el a frissítésben és ezt lehet javítani a jövőben. És ha ez rendben lesz és bele teszem azt a munkát, amit kell akkor nincs más opció mint, hogy 12-vel kezdődjön az a célidő.
Gabi szeretném megköszönni az eddig belém fektetett munkádat, ígérem a jövőben is megteszek minden tőlem telhetőt, hogy elvégezzem amit kirósz rám.
És nektek is hálás vagyok a szurkolásért. Örülök, hogy ide kerültem közétek!
baratrunning.com 