Nyúlcipőbolt Budai Trail – Palásti Péter, beszámoló
Budai tavasz.
A körülményeket ismeritek, fent az ösvényeken is ideális volt minden, egy két jégfoltot leszámítva tökéletes terep volt, futáshoz még jobb, mint a nyár!
Lányos zavaromban az órát csak úgy hatszáz méter után indítottam el, mikor már majdnem kiértünk az ösvényekre. Az elejével elmentem az elején, így nem kellett kerülgetnem senkit, engem se nagyon kerülgettek, szép egyenletes erőkifejtéssel toltam az első három kilit, végig felfelé. Ezek a meredekek végig kifuthatóak, főleg az elején. A második hármas lénygében lejtő, itt még óvatosabban engedtem a csikókat, mert ugye ismeretlen nekem ez a terep. Előttem Deák Krisz, utánam is loholt egész a nyakamban egy srác. Kicsit idegesítő, hogy ennyire közel jött.
A Nagy-Szénásig ez kb tartott, arra figyeltem, hogy az intenzitás végig megmaradjon. Az órára nem mertem ránézni, mert a Nap zavaróan erős volt, és nem szeretem volna benézni semmit vagy felbukni egy gyökérben. Így egész végig csak érzésre mentem (mint utóbb megnéztem elég jól belőttem a kért pulzus zónát).
A Nagy-Szénástól lefelé (nyakamban még mindig Valaki) egy picit tévesztettem az egyik elágazásnál, de csak kb 10 métert. Valaki elémvágott, na mondom pajtás ezt most pont nem bánom. Talán a legrosszabb rész volt a Szénásról levezető meredek mélyút, lépcsővel a végén, nagyon kijárt, gurulós kövekkel, szerencsére nem tartott sokáig. Berobogva Nagykovácsiba a Valakit még láttam magam előtt, de távolodott, így csináltam a magam dolgát. Nagykovácsiból kifelé megint jött egy masszív (talán a legnehezebb) emelkedő, itt voltam a leglassúbb, de azért az erőlködést nem engedtem el mert 5 perc alatti GAP-ek még itt is jöttek. Innentől nem sokra emlékszem, de arra határozottan amikor “találkoztam” a M távos mezőnnyel. Ez kicsit feldobott, mert állomásként hagytam őket el, na mondom azért haladok én, ha belül ezt nem is érzem gyorsnak. A Telki előtti széles és hosszú emelkedős dózert is kifutottam, itt is sporttársakkal övezve, szinte délutáni piknik hangulatban. Csak én itt éppen a tábortüzet tudtam volna élesztgetni, annyira fújtattam. A tetőről egy merő zúzás volt a célig, all in, mert közben csak rápillantottam az órára, és láttam, meg lehet ezt csináni 2:20-on belül, ha sietek. Meglett 🙂
baratrunning.com 