Month: január 2025
Zúzmara Félmaraton – Oláh Márk, beszámoló
Verseny előtti este azért volt bennem kis izgalom, nem is tudtam olyan könnyen elaludni, meg is ébredtem este. Reggel kipihentem ébredtem, könnyű reggeli és összekészülődés.
Igazából minden jól ment a verseny előtt. Elég jó lendülettel bekezdtem, erősnek éreztem magam, tudtam, hogy nem fogom elfutni az elejét. A Megyeri hídig, meg a rajta való átfutás simán ment, visszafelé már egy picit visszavettem a tempóból, kicsit a pulzusom is lejjebb ment. Lépcsőzés se segített a tempón mondjuk. 😀 Utána lent a síkon ismént jól ment, tudtam tartani egész jól az 5.15-20 körüli tempót. 13-14 km körül éreztem, hogy fáradok már, itt össze kellett kapnom magam, hogy tartsam a tempót, cserébe a pulzus azért elindult felfelé, de éreztem, hogy van erőm, tudom tolni. 18-19 km körül a sok kis emelkedő már nem esett jól és azt éreztem, hogy itt óriási begyorsítások nem lesznek a végére. Azért amit tudtam összeszedtem, 20. egy 5.03, 21. egy 4.58 csak összejött a befutó környéki emelkedő és ezer 90 fokos és visszafordító kanyar ellenére. 😀
Nem voltam még sok versenyen, de ennyi kanyar és visszafordító azért erős volt. 🙂 Nem validált számításaim alapján volt 40 db 90 fokos kanyar és 10 db visszafordító, nem beszélve a lépcsőkről. A hidegre számítottam, azzal úgymond nem volt gond, 3 éve pont a Hungexpos Zúzmarán futottam az első félmaratonomat. 🙂 Szerencsére száraz idő volt és szélcsend.
A verseny 10. km körül éreztem, hogy a combhajlítóm picit fárad, de utána nem volt vészes. A vége felé már minden is fájt kicsit. 😀 14. km körül a jobb térdemet kicsit elkezdtem érezni, de aztán az elmúlt. Ilyen is volt már, meg a betonos tempós futás miatt nem csoda. A jobb csípőm ugye volt, hogy gyengélkedett, most jelét sem mutatta. Tüdőből viszont azt éreztem, hogy jól megyek, pulzus nem szállt el.
Összességében nagyon elégedett vagyok a futásommal, maximálisan azt érzem, hogy jó úton haladok, erősödök és szálkásodok is, ami cél ugye. 🙂
A verseny előtt gondolkodtam, hogy mi lehet majd a tempóm, rámehet esetleg egy 5.20-asra, de aztán még ennél is jobb lett kicsivel, 5.16.
Az új fémaratoni PB 1:51:33, kíváncsian várom, hogy mi fog összejönni majd az áprilisi Vivicittára! 🙂
Futás sötétben – Polonkai Évi írása
Kedves Sötétben Futó Sporttársak!
Nem szexi témát szeretnék szexisíteni, picit hosszú, nagyon közszolgálati, tartsatok velem!
Ma épp futni tartottam kocsival, amikor Debrecen egy frekventáltabb körútján átsuhant előttem egy feketébe öltözött, lámpa nélküli futó. A napokban legalább egy tucat hasonló futót láttam ugyanígy: sötétben, láthatatlanul.
Szeretném felhívni a figyelmetek, hogy bár a mi szemünk futás közben megszokja a sötétet, a városban segítenek az utcai lámpák is, az ismert útvonalakon pedig akár bekötött szemmel is végigfutunk, de ugyanez nem igaz azokra, akik autót/buszt/tehergépjárművet/harckocsit vezetnek az utakon.
A láthatósági felszerelések palettája végtelen: egy apró ledes biciklis lámpa is több a semminél, a fényvisszaverő csíkok/mellények elérhető áron vannak, de még az elölhátulvilágító-usbtöltős-állíthatófényerejű hightech testlámpák sem megfizethetetlenek. Vigyetek magatokkal fejlámpát/fényvisszaverőt/ledcsíkot/fáklyát/diszkógömböt a sötétedés utáni városi futásokra, mert rengeteg a türelmetlen, frusztrált, sietős, figyelmetlen sofőr, a védőangyalaink meg néha nem elég gyorsak.
Ha csak egyetlen ember is úgy dönt ennek a posztnak a hatására, hogy az új évtől városban is kivilágítva fut, akkor az én évem már jól fog indulni.
Vigyázzatok magatokra!


ps: a képen az idei, magamnak adott karácsonyi ajándékomban illusztrálom a biztonságot, amióta ebben futok, látványosan kevesebben gyorsítanak rám a zebrák előtt 😀
Gizionok az ETTK-n
Még egy beszámolnivalónk van 2024-ből.
Az év végi Extreme Tarcal-Tokaj Körön öt Gizionból négyen is az első tíz között értek be, ami hát, elég jó eredmény, na 😀
Absz. 3., koroszt. 1. Csombók Csaba
Absz. 5., koroszt. 2. Belus Tamás
Absz. 8., koroszt. 1. Antal Csaba
Absz. 10., koroszt. 2. Palásti Péter
Absz. 35. Dr. Szabó Sándor
Teljes eredménylista







Fotók: ETTK, Belus Tamás
