Balaton Szupermaraton – Mike Tündi, beszámoló

Posted on 2025.03.18.

2020 márciusa van, az utolsó szabad hétvége a covid lezárások előtt. 3 fős csapatban indultunk a fél BSZM-en az UB-s csapatomból, mert rákaptunk a váltófutás izgalmaira. Enyém volt a befutó szakasz, tisztán emlékszem, beértem, és azonnal odakiáltottam a lányoknak: “Ilyet én még egyszer nem csinálok”. Eltelt 1 óra, ülünk a kocsiban a férjemmel, és azon tanakodok, hogy ezt 4 naposan kellene csinálni, milyen snassz már a fél BSZM…

2 év múlva egy hajnalon, az UB-n, futások között tanakodunk Bloemsma Zsuzsival, kinek milyen kihívásai vannak, mi motiválná tovább, mert kicsit elvesztettük a fókuszt. Vagy legalábbis hirtelen nem érezzük. Felvetem neki a BSZM párban ötletét. Mert addigra már ez a dolog kicsit kinőtte magát bennem, és tudtam, Zsuzsival ezt be merném vállalni. Zsuzsi meglepő módon azonnal rávágta, hogy ez tetszik neki, így vázoltuk a helyzetet Gabinak. A tervet egyelőre könnyítette, hogy olyan kihívásra mondtunk igent, amit akkor éppen nem szerveztek meg. Maradt a remény. 🙂

“És míg a lelked elszalajtod egy bolondér’
Én a testeddel kitöltöm majd az űrt”

2023 őszén végre kiírták a BSZM-et, de mi nem voltunk abban az állapotban, hogy párosban mehessünk. Én sérülés után voltam, bár már régen nem sérült, de motivációt vesztett, mindkettőnknek van elég gyereke és munkája ahhoz, hogy nem feltétlenül tudunk eleget edzeni. Ja, és még lassúak is vagyunk. 🙂 Gabi azt javasolta, hogy menjünk hármasban, az biztosan megfelelő kihívás. Így futottunk tavaly Ritával hármasban egy nagyon jó BSZM-et. De mi Zsuzsival nem engedtük el az álmot, és utána rögtön megkérdeztük Gabit, hogy jó, de most már mehetünk párban is? 

Nyár végén megkaptuk a kilövési engedélyt, és mondanám, hogy teljes fókusszal kezdtem végre edzeni, de a tavalyi évem tele volt betegséggel. Ezzel együtt sikerült több futott km-et lehoznom, mint az előtte lévő években (jó, alacsonyan volt a mérce, de akkor is…), és legalább hosszabb kihagyások nem voltak. A fordulópont a Velencei-tókör futás volt, amikor kínkeservvel szedtem össze 24 km-t, és megláttam magam, az akkori állapotomban, és felismertem, hogy ez így nem fog menni. Azért is szeretek csapatban futni, mert nem csak magamért vagyok felelős, hanem egy másik ember is számít rám, arról nem is beszélve, hogy ezt az álmot dédelgettem magamban évek óta. Ha későn is, de felébredtem, és onnantól kezdve nem volt kihagyott edzés. Rátettem még egy lapáttal, és december óta fogyókúrát is toltam, megtanultam, hogy simán lehet eredményesen edzeni kalóriadeficittel. Februárban kezdtem érezni, hogy mennyit is jelent a rendszeres és módszeres edzés, és kezdtem elhinni, hogy fel tudok készülni a megmérettetésre. 

2025 március, ülünk az autóban, megyünk Siófokra. Bejött a tavalyi évben, hogy már előző nap megérkezünk. Úgy is be vagyunk sózva, aznap már másra használhatatlanok vagyunk, akkor legalább akklimatizálódjunk ott, aztán kényelmes reggeli és rajt. Zsuzsi és én is olyan izgalomban vagyunk, mint még soha futóverseny miatt. Mondhatni be vagyunk szarva. Mindketten tudjuk, hogy ez nagyon kemény lesz, de még nem sejtjük mennyire. Hiszen “csak” 2 futással több, mint tavaly, “csak 30-40 km-el, és hát tavaly azért minden rendben volt. Nem tudjuk még, hogy ez a “csak” ez valójában olyan, mintha duplája lenne a tavalyinak. 🙂

“Csukafejessel a Balatonba”

Állok a rajtban, félelemmel teli izgalommal. Tavaly még nem mertem elvinni rajtot, mert a kezdő szakasz szintideje 7 perces, és nem feltétlenül fértem volna bele. Most tudom, hogy meg tudom csinálni. Futok, és futok, és élvezem, és nézem az órám, jönnek a 6:35- 6:40-es km-ek 15 km-en keresztül. Nekem ez a csúcsformám!!! Zsuzsi vált, és én megyek a következő váltópontra, henger, nyújtás, evés, ivás, és ismét futás. Ismét 16 km, és futok… A teljesítésen kívül volt egy másik célunk a versenyen: ne essünk bele a szintidő utolsó 30 percébe, mert akkor korai rajtot kapunk. Nem maga a korai rajt volt a para, hanem ez kis matrica, amit nem akartunk a rajtszámunkra. Mert “annyira” nem vagyunk lassúak. Beérek a célba, és rá 1 perccel mondják be: Mostantól korai rajt… A második futásom minden fájdalmas km-én ez tolt előre. 

“Azért nem tenger, mert Balaton”

Én túl vagyok egy nehéz napon, másnap Zsuzsira vár egy még nehezebb. Joggal ideges még, nekem csak 1 “átmozgató” futásom van, mondogatom magamban. De Zsuzsira vár 15 és 21 km. Az átmozgató is rejteget magában kihívásokat, mégiscsak 16 km, de futok, nem sétálok, haladok. Decemberben a karácsonyi bulin meg kellett adni éves célt, nekem ez volt: BSZM páros 7 perces átlagtempóval. Gabinak kicsit elkerekedett akkor a szeme, ha jól emlékszem, én meg nem tudtam, mit is kívánok… Hát, így  a második napon már nagyon is tudtam, hogy ez egy nagy vállalás volt, de legalább akkorra is adott motivációt a futáshoz, amikor már le akart szakadni a lábam. 🙂

A futásom után volt időm elmenni a kedvenc strandomra, és bementem a Balatonba derékig. Nagyon jól esett az instant fagyasztás a fájós lábaimnak. 

“Megszégyenülten állok most a parton
Örvényszemű leány hol vagyon”

Második nap este. Kisebb pánikroham fog el vacsora közben, de nem mondok semmit Zsuzsinak. Ő is hallgatag. Messze van még a vége, konkrétan még csak a felénél vagyunk, és alig bírtunk lejönni a lépcsőn. Hát hogy fogunk így futni? Kiszedem magam a negatív spirálból, henger, nyújtás, masszázspisztoly, és közben csak az első futásomra vagyok hajlandó fókuszálni. A rajt előtt Zsuzsi találkozik Gabival, aki elmondja, mennyire ügyesek vagyunk, ezzel a zsebemben indulok, és futok. Mit futok. Felfutok a pálkövei emelkedőn, és lerobogok Révfülöpre. Flow!!! Az utolsó km-en elkap egy hasgörcs, de tudok vele futni. 

Újabb váltás, dugó, és rohanás egy bokorba, széntabletta, ivás, sótabletta, de enni nem nagyon merek. Így vágok neki a második szakasznak. Ekkora már felszabadítottuk egymást Zsuzsival a korai rajtos tilalmunkból, menjünk végig, teljesítsük, ez is bőven túlmutat rajtunk. Ezzel együtt futok, és próbálom kihozni a szakaszomból, amit tudok. A harmadik km-nél már merek újra gélt tolni, minden rendben. Majdnem sírva esek Zsuzsi nyakába a célban. Úristen, még egy nap!!!

“Jó látni kacsát úszni a tavon”

Újabb nap, a negyedik. Nem hisszük, hogy még tudunk futni… Bár az előző nap nagyon sokat adott nekünk, főnixmadarak lettünk, ahogy Zsuzsi mondta, és tényleg, azért a főnixmadarak is elfáradnak, nem? Megbeszéljük, hogy muszáj megcsinálni, különben jövőre jöhetünk vissza revansot venni, és azt ugye nem akarjuk? 😀 Remélem, érezni a kétségeinket? 

Zsuzsi rajtol, most megint neki van 2 szakasza, nekem meg egy majdnem FM. Váltáskor elindulok, és 1 km után konstatálom, hogy még mindig tudok futni, és még talán nem is csigatempóban, csak hát itt van még 19 km… na, hát így nem lehet ezt megfutni. Akkor számoljunk máshogy. 20 km, az 4×5 km, 5 km-t bármikor futok, nem? Akkor számoljunk így. Mikor még a 15. km után is futottam, akkor azért kezdtem veregetni a vállam. Ráadásul ez a szakasz kissé hullámzik, és én még az emelkedőket is megfutottam / kocogtam. Az utolsó 2 km-en Szőnyi Gáborral beszélgetek, próbálom elterelni a figyelmét a fájdalmáról, gondolom, sikertelenül, de nekem itt vége a sztorinak, befutok Akarattyára, és indulhat ismét Zsuzsi. Nem irigylem. Utolsó napra 2 futás, az már nagyon-nagyon-nagyon rossz lehet. Titkon remélem, hogy nem fog felhívni, hogy nem bírja tovább, de készen állok rá, hogy ha kell, átveszek néhány km-t. Zsuzsi szépen jön, és eszébe nem jut felhívni, egyszercsak itt van Siófokon és körbeértünk! Ketten, 4 nap alatt 195 km-t futottunk. És futottunk!!! 

“Délibábos elmúlásom
Naplementés éneklésem
Vízillatú ébredésem
Tengerek unokája… : Balaton”

Hogy sikerült-e a célom? Igen, a Garmin szerint (ami nem a strava, ami szeret lecsalni 1-2 percet…), a heti átlagtempóm 6:52 volt. Bár ebben még benne van 2 rövid itthoni edzés, még azok nélkül is 7 percen belül voltam. Megcsináltam? Igen. Hihetlenül büszke vagyok Zsuzsira, és magamra, és hihetetlenül hálás vagyok, hogy partner és társ volt ebben az álomban, ahogyan Gabi is, mert pontosan tudta, mikor és mit kell mondania, és kihozta belőlem azt, amiről nem tudtam, hogy bennem van. 

Idézetek: Kiss Tibi és az Aranyakkord: Balaton, mely motivációs dalom lett, és minden edzésemen meghallgattam.