Garmin WTF BRZSNY – Szabó Laci, beszámoló

Posted on 2025.04.02.

Amikor neveztem erre a versenyre és megfogalmaztam a célomat rajta, akkor sem járt más a fejemben mint a teljesítés szintidőn belül. Életemben egyszer volt alkalmam a Börzsönyben futni eddig és az sem volt gyors. 

Aztán úgy alakult, hogy a verseny előtt egy héttel sikerült elintézni a bal combfeszítőmet. Szerdán még futni sem tudtam vele. Péntekre annyit javult, hogy az átmozgatón éreztem a combomat, de fájdalom nélkül lefutottam. Gabinak írtam, hogy mindenképpen odaállok a rajtra aztán meglátom mi lesz. A szállás egyébként is le volt foglalva egy hosszú hétvégére, így az utazás nem volt kérdés. Ő annyit mondott, hogy legyen egy biztonsági futás. 

Hát mint utóbb kiderült az eső és a talajra gyakorolt hatása számomra nem is engedett semmi mást. Az első Gizionos frissítőpontig még egész tűrhető és számomra is egész kezelhető volt a helyzet. Bőven időn belül is voltam. Gabiéknak nagyon örültem, bár addig is kimondottan jó kedvem volt.

A feszítőm is rendben volt indulás óta. Jöhetett a második szakasz. Na itt már azért kezdődött a dagonya és lefelé a Fekete völgybe már-már veszélyes is volt jó pár helyen. Ha valamit nem szeretnek a műtött térdeim, akkor azok az oldalirányú hirtelen mozdulatok és a kitámasztósdi. Ilyen sárban az előbbi abszolút rizikófaktor, utóbbi pedig szükséges volt. Úgyhogy innentől kezdve az volt a cél, hogy elsősorban ne adjak melót a Börzsönyi Mentőcsapatnak másodsorban a sebészt se kelljen felhívnom következő héten egy időpontért.
A második frissítő után még a szintidőn éppen, hogy belül voltam. Itt futottunk szerintem az egyik legszebb helyen. Az esőnek a pataknak, és a régi erdei vasúti síneknek különleges hangulata volt. A völgy után a Nagy-Hideg-hegy felé leginkább vagy tocsogó mély dagonyában, vagy a lefelé folyó vízben lehetett haladni. Más verzió nem nagyon volt emlékeim szerint.

A tetőre érve a 3.ponton is Gizionos csapat fogadott. Itt már az átlagtempóm szintidőn kívülre került. De úgy voltam vele ha innentől a lejtő viszonylag kezelhető és futható állapotban lesz akkor még behozhatom a lemaradást. Nos, nem meglepő módon nem volt olyan állapotban. Legalábbis számomra nem. Fejlődnöm kell még ehhez nagyon sokat. Így ahelyett, hogy hoztam volna az időn, még tettem is rá a lemaradásra. De valahogy nem keseredtem el ettől. Mint ahogy az egész távon itt is maradt a jó kedvem. Élveztem, hogy ott vagyok, hogy futhatok, hogy a leülések vagy a kisebb esések után felkelek és ha lassabban is a tervezettnél, de azért csak letalpalok egy egész tisztes szinttel megrajzolt terepmaratont. A célhoz érve pedig abszolút meglepetés fogadott. Az egész Klán a kapu két oldalán állt és tapsolta meg a célba érésemet. Jó érzés volt. Mint kiderült a körülményekre való tekintettel kitolták a célidőt, így még lett hivatalos időm: 7 óra 18 perc. Nem kevés, de lesz ez még sokkal jobb is, ebben biztos vagyok. 

Szeretném megköszönni ezt a fantasztikus napot a szervező és klán csapatnak. Tényleg mindent megtettek, hogy nekünk csak a futással kelljen foglalkozni. 
És persze extra hálás vagyok Gabinak is a folyamatos felkészítésért, megyünk tovább! 
Nagyon jó tapasztalatszerzés volt ilyen körülmények között kint lenni az erdőben. Extra jó nap volt. Szerettem. 

UI: Na jó, azért volt pár anyázós és egyéb irodalmi gondolatom és elszólásom a táv során de nem gondoltam komolyan.