Ultrabalaton, egyéni teljesítés – Baráth-Móder Ignác, beszámoló

Posted on 2025.04.30.

Fejembe vettem, ha futok egy 4 órán belüli maratont, akkor nevezek az egyéni UB-re. Ez megtörtént, el is kezdtük a felkészülést, amit sikeresen teljesítettünk, kihoztuk belőle a lehető legtöbbet.
Ahogy közeledett az UB ideje, egyre jobban izgultam – mégiscsak 210 km Sikerült 2 csodálatos kísérőt találnom: Agnes Dodek és Huszti György.
Elérkezett a nagy nap: csütörtökön leutaztunk Balatonfüredre, a rajt helyszínére. Ott is aludtunk, vagy legalábbis próbáltunk
Eljött a nagy nap reggele, és 7 óra előtt kicsivel a speaker szólított minket, hogy álljunk a rajtzónába. Itt már a hideg rázott, egyszer csak odaszaladt Beszedics-Környei Andi és megölelt, ez jól esett a rajt előtt
Eldördült a rajtpisztoly, és elkezdtük róni a km-eket. Elég jó futóidő volt. A 2 kísérőm, Ági és Gyuri váltották egymást és rettentően figyeltek a frissítésemre. Így haladtunk előre. Menet közben sok ismerőssel találkoztam, üdvözöltük egymást és mindenki haladt tovább.
Egy kedves barátom le is utazott a feleségével, hogy üdvözöljön. Köszönöm Zádori Sándor!

130 km-ig nem volt semmi probléma, de utána elkezdtek fáradni a lábaim. Így egyre többet siettem, gyalogoltam. De mentünk, haladtunk.
Miután kiderült, hogy a szintidő már elszállt, megbeszéltük, hogy ha nem ér utol a záróbusz (“hullaszállító”), akkor meglesz, hisz ezért edzettem ennyit!
Haladtunk tovább, jöttek a mélypontok. De a 2 kísérőm rendre kirángatott belőlük, köszönöm nekik! A lábaim olykor olyan fáradtnak tűntek, hogy csak gyalogolni tudtam.

Majd beértünk Füredre, a sétányra, és erőre kaptam! Az utolsó 4 km-et futva tettük meg. Itt csatlakozott hozzánk Földi Zsuzsa, őt nem kell bemutatni futóberkekben. Köszönöm Zsuzsi!
A cél előtt az edzőm is csatlakozott, így haladtam át a célvonalon. A szintidő nem lett meg, de lefutottam Megcsináltuk!

Hatalmas köszönet Agnes DodekHuszti György nékületek nem ment volna! Nagyon nagy köszönet edzőmnek Gabi Gizibé Barát!
Kedves feleségemnek örök hálám és köszönet, hogy támogat ebben az őrületben. Munkatársaim, szurkolóim, nektek is örök hála a bíztatásért.

A csatát nem nyertem meg, de el se veszítettem. Csak meglett a 210 km, aki ismer, tudja, hogy 7 évvel ezelőtt honnan indultam. A sok munka meghozza a gyümölcsét!
Jövőre ismét nekivágunk, ugyanebben a felállásban. A Balaton jövőre is ott lesz, és vár bennünket!
Még egyszer köszönök mindent

Ezt pedig én (Gabi) írtam a Gizionok csoportjában a többieknek, de ide másolom:

Egy ultrát eszméletlen könnyű feladni, amint jön a fáradtág millió indokod lesz hirtelen, hogy mégis miért kell megállni, még nagyon kitalálni sem kell nagy dolgokat, minden indok tök legitim.
Az egyik valid indok, hogy annyira belassulsz, hogy nincs esély szintidőn belül beérni. Versenytől függően ilyenkor mondjuk utolér a záróbusz (szakzsargonban hullaszállító), fel kell szállni, áthúzzák a rajtszámod, ááá, halál ciki. Ha meg mégis futhatsz, akkor is már olyan pontokon mész keresztül, ahol megy a bontás, esetleg pont látod az induló kisteherautót. Időmérés már nincs, ha szerencsés vagy a stravan lesz még nyoma a munkádnak. A célban is tart már a bontás, nem jár már se érem, se szalag.
És akkor megkérdeztem Igit, hogy mi az, ami mégis visz, hogy csinálod. Csak egy képet mutatott, és annyit mondott hozzá:

Köszi Igi, mindannyian köszönjük neked! Jövőre begyűjtjük a szalagot is! ❤