Garmin WTF BRZSNY, 42 km – Ficzere Juli, beszámoló

Posted on 2025.04.03.

A laptop előtt ülve milyen jó ötletnek tűnt egy verseny a Börzsönyben😊 Ez az a hely, ami mindig tanít, és mindig kifacsar. Most is így történt.
Az elmúlt hónapokban többször is sikerült megfutni a pálya egy-egy részét. Volt olyan is amikor némi sár is volt. Mondom némi😊
A verseny hetében minden nap ránéztem a csapadék előrejelzésre, hátha…. Pénteken már biztosra vehető volt, hogy a sárral számolni kell. Reggel már 8 óra előtt ott voltunk Királyréten. Bettivel még egy utolsót egyeztettünk mit vegyünk fel, aztán mentünk a rajtzónába. Itt még esett, így mindenki a sátrak alatt ácsorgott, és persze a téma az volt, mennyi sár lehet a pályán. Zsófit elkaptuk egy előtte fotóra. A szokásos energikusságával biztatott bennünket.

A 33km és terepmaraton mezőnye együtt rajtolt. Az első 2,5km aszfaltos szakaszon szépen rendeződött a mezőny, az első patakátkelésnél nem is volt már torlódás. A vízállás itt még nem volt riasztó, bőven voltak kilátszó lapos kövek. A teljes távot a frissítőpontok közötti szakaszokra osztottam fel fejben. Az első 13,5km-nél volt, ahol Gabi és a Gizionok vártak bennünket. Úton a frissítő felé Bettivel megbeszéltük, hogy kicsit meleg az esőkabát, illetve már látszik, a botra biztosan szükség lesz. Az első frissítőpontnál Királyházán óriási sárban álldogáltak Gabiék. Ahogy az asztalhoz értem Zsuzsi máris kérdezte mire van szükségem, nagyon profin frissített. Amint végeztem, és kiindultam a pontról, Betti is beért.

A következő szakasz vége számomra a 24km-nél lévő frissítőpont volt. Ezen a szakaszon volt minden, legfőképp mélypont. Az, hogy esett-e vagy sem már rég nem volt téma, mert minden egyes lépésnél figyelnem kellett, hova és hogyan lépek. Észre sem vettem, de ez rengeteg energiámat és a fókuszt is elvitte. Ráadásul, a botokat el sem tudtam engedni egy percre sem, így egyre többször halasztottam el a frissítést annak ellenére, hogy az óra csipogott. 19km környékén 900m méter magasságon arra eszméltem ebből a kábult állapotból, hogy szinte megfagyok. Ráadásul Betti is beért, és nagyon dinamikusan el is hagyott. Ekkor kellett megráznom magam, felöltözni és frissíteni. Mondanom sem kell, hogy a kalóriadeficit miatt kb. akkor tértem magamhoz mire leértem a Csarna-pataknál lévő frissítőponthoz. Egy gyors töltés, és mentem is tovább, mert Bettit sikerült közben látótávolságra beérni és már csak ez adott motivációt, mert álomidő az órám szerint már majd egy órányira előttem volt. A kemencei kisvasút sínjei mellett haladt az útvonal tovább. A pálya sok helyen beszakadt a patakba, az erdő visszafoglalta a nyomvonal jó részét. Már nagyon régen jártam erre, elvarázsolt, jól is esett, hogy ez az ámulat kissé kizökkentett a kissé lehangolt állapotból. Biztosan vissza fogok menni futni, túrázni olyan varázslatos ez a völgy. Na de vissza versenyhez. Nem néztem meg otthon, hányszor kell majd patakon átkelni… Nekem ez nagy mumus. Itt már komoly vízállása volt a pataknak. Szinte remegő lábbal, a botokra támaszkodva keltem át, már magam sem tudom hányszor. Az egyik átkelés reménytelennek látszott számomra (én képtelen vagyok belegázolni). Felmértem a lehetőségeket, az útvonaltól 30 méterre tűnt vállalhatónak. Utánam jött két srác és egy lány, ők is erre jöttek. Elég határozottan adhattam elő, hogy amit kinéztem hely sokkal jobb😊 A lány sajnos megcsúszott és derékig elmerült a hideg vízben. Egy pillanatra megborzongtam a látványtól. (Tudom ez viccesen hangzik a hidegvizes merülések miatt😊) Megvártam, hogy kiderüljön minden rendben van-e vele, és hogy a két fiú segítsen neki átkelni. Ahogy mentem tovább feltűnt Betti élénk színű kabátja. Ettől új erőre kaptam, és elhatároztam, hogy NHH-ig beérem. A sár helyzet fokozódott. Tanulva a pálya elejéről itt végre elengedtem a lépések helyezgetését a kevésbé sáros részek felé. Elég gyorsan ráéreztem, milyen az, amikor csak ütemesen haladsz, de közben a cipő orrán-száján folyik be a sár és víz. Jelentem az áttörés megtörtént, mostantól bátran fogok belegázolni bármilyen sárba😊 Az NHH előtti meredek falon még a bottokkal is keserves volt felérni. Több elgyötört arcot is láttam. A frissítőponton kértem egy kóla-víz mixet és már robogtam is tovább. Bettit rövid idő alatt berétem.

Nagyon megörültünk egymásnak, és megbeszéltük, hogy innen már együtt megyünk be. Amíg csapattunk, igen csapattunk lefele, érezhetően mind a ketten adrenalin okozta felfokozott állapotban voltunk. Meséltük egymásnak kinek milyen durva élményei voltak a pályán. Innen már csak az volt a fejünkben, hogy szintidőn belül érjünk le. Végül kéz a kézben 6:49 perc alatt, óriási mosollyal az arcunkon futottunk be.

Én még ilyen durva pályán életemben nem futottam. Volt olyan, hogy sáros volt a pálya, de itt a nulladik kilométertől a 42-ig szinte bokáig érő sárban kellett futni, a patakátkelésekről meg nem is akarok beszélni😊

Hiba volt, hogy a Leki bothoz nem vettem fel a kezemre a beakasztót, így mindig fogni kellett a botokat. Emiatt olyan nehézkes volt elővenni a frissítést, hogy több alkalom is kimaradt. Ezért lehetett, hogy 13-24km között bezuhantam mentálisan és fizikálisan is.

Az Altra Olympus 6 egy zseniális cipő. Kifejezetten saras és köves pályán, nagyon magabiztos a talajfogása. Tudom sokatoknak nem jó mert nulla droppos, én kifejezetten emiatt választottam.

Ilyen volt az én WTF BRZSNY terepmaratonom, az eredményünk 6:47. Köszönöm Betti, hogy motiváltál, ezzel kirántva a mélységeimből.

Garmin WTF BRZSNY – Szabó Laci, beszámoló

Posted on 2025.04.02.

Amikor neveztem erre a versenyre és megfogalmaztam a célomat rajta, akkor sem járt más a fejemben mint a teljesítés szintidőn belül. Életemben egyszer volt alkalmam a Börzsönyben futni eddig és az sem volt gyors. 

Aztán úgy alakult, hogy a verseny előtt egy héttel sikerült elintézni a bal combfeszítőmet. Szerdán még futni sem tudtam vele. Péntekre annyit javult, hogy az átmozgatón éreztem a combomat, de fájdalom nélkül lefutottam. Gabinak írtam, hogy mindenképpen odaállok a rajtra aztán meglátom mi lesz. A szállás egyébként is le volt foglalva egy hosszú hétvégére, így az utazás nem volt kérdés. Ő annyit mondott, hogy legyen egy biztonsági futás. 

Hát mint utóbb kiderült az eső és a talajra gyakorolt hatása számomra nem is engedett semmi mást. Az első Gizionos frissítőpontig még egész tűrhető és számomra is egész kezelhető volt a helyzet. Bőven időn belül is voltam. Gabiéknak nagyon örültem, bár addig is kimondottan jó kedvem volt.

A feszítőm is rendben volt indulás óta. Jöhetett a második szakasz. Na itt már azért kezdődött a dagonya és lefelé a Fekete völgybe már-már veszélyes is volt jó pár helyen. Ha valamit nem szeretnek a műtött térdeim, akkor azok az oldalirányú hirtelen mozdulatok és a kitámasztósdi. Ilyen sárban az előbbi abszolút rizikófaktor, utóbbi pedig szükséges volt. Úgyhogy innentől kezdve az volt a cél, hogy elsősorban ne adjak melót a Börzsönyi Mentőcsapatnak másodsorban a sebészt se kelljen felhívnom következő héten egy időpontért.
A második frissítő után még a szintidőn éppen, hogy belül voltam. Itt futottunk szerintem az egyik legszebb helyen. Az esőnek a pataknak, és a régi erdei vasúti síneknek különleges hangulata volt. A völgy után a Nagy-Hideg-hegy felé leginkább vagy tocsogó mély dagonyában, vagy a lefelé folyó vízben lehetett haladni. Más verzió nem nagyon volt emlékeim szerint.

A tetőre érve a 3.ponton is Gizionos csapat fogadott. Itt már az átlagtempóm szintidőn kívülre került. De úgy voltam vele ha innentől a lejtő viszonylag kezelhető és futható állapotban lesz akkor még behozhatom a lemaradást. Nos, nem meglepő módon nem volt olyan állapotban. Legalábbis számomra nem. Fejlődnöm kell még ehhez nagyon sokat. Így ahelyett, hogy hoztam volna az időn, még tettem is rá a lemaradásra. De valahogy nem keseredtem el ettől. Mint ahogy az egész távon itt is maradt a jó kedvem. Élveztem, hogy ott vagyok, hogy futhatok, hogy a leülések vagy a kisebb esések után felkelek és ha lassabban is a tervezettnél, de azért csak letalpalok egy egész tisztes szinttel megrajzolt terepmaratont. A célhoz érve pedig abszolút meglepetés fogadott. Az egész Klán a kapu két oldalán állt és tapsolta meg a célba érésemet. Jó érzés volt. Mint kiderült a körülményekre való tekintettel kitolták a célidőt, így még lett hivatalos időm: 7 óra 18 perc. Nem kevés, de lesz ez még sokkal jobb is, ebben biztos vagyok. 

Szeretném megköszönni ezt a fantasztikus napot a szervező és klán csapatnak. Tényleg mindent megtettek, hogy nekünk csak a futással kelljen foglalkozni. 
És persze extra hálás vagyok Gabinak is a folyamatos felkészítésért, megyünk tovább! 
Nagyon jó tapasztalatszerzés volt ilyen körülmények között kint lenni az erdőben. Extra jó nap volt. Szerettem. 

UI: Na jó, azért volt pár anyázós és egyéb irodalmi gondolatom és elszólásom a táv során de nem gondoltam komolyan.